21.Fejezet - Valaki magyarázza el , hogy mi folyik itt! 1/2

Kelletlenül húzódtam távolabb Edward-tól. Azt hiszem ő sem akart elengedni , mert kézen fogott  és szorosan maga mellé húzva indult a nappaliba.
-Nahát! A tékozló fiú újra hazatér.  - állt fel Damen , arcán gúnyos kifejezéssel amit nem tudtam mire vélni.
-Hogy érted , hogy újra? - kérdeztem közbe. A két fiú mereven bámult egymásra , szemükben ismeretlen fény cikázott.  Kérdésem hallatán még szélesebbre húzódott Damen gúnyos vigyora.
-Nem fontos. Egyébként Edward , azt hiszem nem éppen a megfelelő pillanatban érkeztél.
-Én úgy vélem jobbkor nem is jöhettem volna.Damen. - A levegő megtelt tesztoszteronnal , szinte tapintható volt a köztük lévő feszültség. Ahogy lepillantottam  hirtelen ötlött belém a felismerés , s szinte azzal egy időben vörösödtem el egészen a fejem búbjáig. A kezem még mindig Edward hűvös tenyerében pihent , hüvelykujja megnyugtatóan körözött a kézfejemen , amitől kellemes melegség járta át az egész testem. Nem mertem felnézni. Nem akartam látni Damen arcát , és nem akartam magam a helyébe képzelni. Az elméletileg - barátom végignézte ahogy egy másik srác nyakába vetem magam , meghitten ölelgetjük egymást , majd szépen , kézen fogva sétálunk elé , mintha az egészet az orra alá akarnánk dörgölni.Szép teljesítmény Ashely! Gondolatban kezet ráztam magammal. Egy két lábon járó katasztrófa vagyok , semmi kétség. Edward , mintha csak a gondolataimban olvasna , biztatásként megszorította a kezem. Minden bátorságomat összeszedtem és lassan felemeltem a fejem. Ahogy a pillantásom találkozott Damenével újra csak azt éreztem, hogy soha nem lennék képes beleszeretni. Soha nem lesz több egy jó barátnál , és nem szabad tovább áltatnom , ezzel átverve őt és magamat is. Elmosolyodott és felém nyújtotta a kezét. Nagy levegőt vettem , és lecsukott szemekkel lassan megráztam a fejem.
-Én annyira sa...
-Ashley. - Szólt Edward olyan gyengéden , hogy majdnem elolvadtam. - Hoznál nekünk egy csésze teát , kérlek? Addig mi elbeszélgetünk. - Egyik fiúról a másikra pillantottam , egyikük sem szólalt meg. Egyikük sem nézett rám. Ahogy elengedtem Edward kezét rögtön elmúlt a bizsergés , a helyén csak üresség maradt és a mindent elsöprő hiányérzetem. Óvatosan indultam a konyha felé , vissza - vissza pillantva a vállam fölött , de a két fiú még mindig mozdulatlanul állt , töretlenül egymást bámulva a nappali kellős közepén. Miután felraktam a teáskannát a tűzhelyre , a konyhapultra támaszkodva próbáltam elcsípni egy - két szót a fiúk beszélgetéséből. Tudom , hogy csúnya dolog hallgatózni , de a kíváncsiság , csak úgy mint a szükség , nagyúr.
Hiába hegyeztem a fülem , egy árva hangot sem hallottam. A nagy csendet a teáskanna sípolása szelte át, s a hirtelen zajtól kicsit megugrottam. Remegő kezekkel pakoltam meg egy tálcát és tyúklépésben haladtam a nappali felé. Már meg se lepődtem , hogy a fiúk ugyanabban a pózban álltak , mint amikor otthagytam őket. Az egyedüli változás Edward furcsa arckifejezése volt. Fintorgott , mintha fájdalmai lennének , Damen továbbra is gúnyosan vigyorgott.
-Köszönjük a teát. - mondta Dam és levágta magát a kanapéra. Várakozóan rám nézett , de én úgy döntöttem inkább állva maradok - az már csak mellékes , hogy így közelebb lehettem Edward-hoz. Újra nehéz csend telepedett ránk , de Damen-t ez láthatóan nem zavarta , vígan falatozott a tea mellé készített süteményből , igaz a szemét egy pillanatra sem vette le rólunk.
-Szerintem el tudná viselni. - szólalt meg hirtelen a kanapéról. Edward résnyire szűkült szemekkel nézett vissza rá.
-Nem tudod mit beszélsz.
-Óóó , nagyon is tudom. Ismerem őt annyira mint te ... vagyis egy kicsit közelebbről. - tette hozzá gonosz mosollyal. Én ide - oda kapkodtam a fejem , mintha egy teniszmeccset néznék ,  egy kukkot sem értettem az egészből.
-Ez a kettőnk dolga , jobban tennéd ha nem avatkoznál bele. Máskülönben , te is ismered a szabályt. - nyomta meg erősen az utolsó szót. Kezdtem kirekesztettnek érezni magam a tulajdon nappalimban.
-Ha gondolod én segíthetek rajtad , majd én felvilágosítom Ashley-t. Megspórolok neked egy kényelmetlen beszélgetést...
-Ne. Merd. Megtenni. - Edward minden egyes szót jól megnyomva ejtett ki.
-Micsoda? Mit kellene nekem elmondanod? - kérdeztem feszülten.
-Semmit Ashley , nyugodj meg. - Edward a két vállamnál fogva teljesen szembefordított magával. - Bízz bennem. Mindent a maga idejében.
-Hát ez igazán romantikus Eddie. De ő még mindig az én barátnőm ...
-Sajnálom Damen , de én máshogy érzem ... - mondta Edward és egy pillanatra megajándékozott a leggyönyörűbb félmosolyával. Én nem vitatkoztam vele , ami mindenkinek egyértelművé tette az álláspontomat , de minden igyekezetemmel próbáltam elkerülni Damen pillantását. - Későre jár , ideje menned.
-Későre? Neked ilyenkor még aludnod kéne...
-Én már végképp nem értek semmit. - mondtam , s csalódottan lerogytam a fotelbe. Damen felállt és az ajtó felé indult. Ahogy elhaladt Edward mellett hirtelen megállt , az arcán látszott , nagy erőfeszítésbe került neki , hogy visszatartsa indulatait.
-Amikor elhúztál Forksból , itt hagyva  Őt ... - sziszegte a fogai között , keményen megnyomva az utolsó szavakat - belekevertél engem is , úgyhogy nagyon is rám tartozik ez az ügy. Nem érdekel mit gondolsz , és szerinted mi a helyes. Tudnia kell róla.
-Ez csupáncsak a ravaszkodásod műve. Ha majd kíváncsi leszek a véleményedre megkérdezem , de nem vagyok , és továbbra is úgy gondolom , hogy nem a te reszortod megoldani ezt a problémát. - válaszolt Edward halálosan nyugodt hangon , az arcán egy csöppnyi harag vagy ingerültség sem látszott. Hideg volt , feszes és merev. Mint a márvány.
-Ez esetben ... - Damen egy utolsó dühtől izzó pillantást vetett rám , majd az ajtó felé tartva a válla fölött visszaszólt. - Még látjuk egymást.
Az ajtó hangos csattanással csapódott be utána. Edward tovább állt , földre szegezett tekintettel , keményen ökölbe szorított kezekkel. Lassan felálltam és egy lépéssel közelebb merészkedtem. Nem mertem megkockáztatni , hogy megérintem , féltem talán elhúzódik előlem.
-Elmondanád , hogy mi volt ez a kis közjáték?
-Semmi említésre méltó. - nézett fel rám , s az ajkain angyali mosoly játszott. Az arckifejezése felszabadult volt , mintha misem történt volna az utóbbi percekben , ám a szeme elárulta. Lassan a bejárati ajtóhoz mentem és elfordítottam a kulcsot a zárban , majd kihúztam a kulcscsomót és szorosan a markomba zártam.
-Most jön az a rész , hogy lenyeled a kulcsot , hogy soha többé ne tudjam kitenni a lábam innen? - közeledett felém Edward , ajkain huncut mosollyal.
-Nem. Most az a rész jön , hogy addig nem mész innen sehova amíg el nem mondasz nekem mindent. Ez egy fokkal jobban hangzik nem?

Boldog Szülinapot Eddie!

Ma ünnepli 109. szülinapját a mi kedvenc vérszívónk Edward Anthony Mason Cullen !
Szívesen elénekelném neki személyesen is a " Happy Birthday " -t , de mivel több ezer kilométer választ el minket , így az éteren keresztül kívánjunk neki még sokszor 109 boldog évet.