A szívem egyre hevesebben vert ahogy megéreztem édes leheletét , kissé zihálva vette a levegőt akárcsak én. Váratlanul kezei lehullottak a derekamról s két lépésnyire hátrált tőlem.
-Ne haragudj.Ez nem helyes. - motyogta halkan. Csalódottan nyitottam ki a szemeimet , s néztem fel rá. Amikor tekintetünk találkozott döbbenetemben én is hátratántorodtam egy lépést. Edward szemei feketén csillogtak , nem az az aranybarna tekintet fogadott amit vártam , amit úgy szerettem.
- Menjünk be. - mormolta földre szegezett tekintettel. Kinyitotta előttem az ajtót , de nagyon ügyelt rá , hogy ne érjen hozzám. Bent Alice-ék rögtön észrevették fagyos hangulatunkat , úgy döntöttünk haza megyünk. A kocsiban Edward és húga gyakran váltottak dühös pillantásokat , de senki nem szólt egy szót sem. Megérkezve a Cullen házhoz , azonnal kiszálltam a kocsiból , meg sem várva a többieket , szinte berohantam a házba , ahol Esme és Carlisle döbbent pillantásába ütköztem.
-Hogy-hogy ilyen korán hazaértetek? - állt fel Esme a kanapéról.
-Hosszú. Edward beszélhetnénk veled egy percet? - kérdezte Alice , választ sem várva eltünt az emeleten , a két fiú követte őt.
-Ülj le Kedvesem. Beszélgessünk. - mosolygott rám Esme. Helyet foglaltam a fotelben s elég hosszasan elbeszélgettem a Cullen szülőkkel. Néha aggódó pillantást löveltem az emelet felé , ilyenkor Carlisle megkérdezte , hogy minden rendben van - e ? Én csak mosolyogva bólogattam , vagy elrebegtem egy perszét. Mit tehettem volna? Mondtam volna meg , hogy a fiuk majdnem megcsókolt de mégsem tette és ez annyira rosszul esett , hogy legszívesebben elbújnék a szobámban és elő sem jönnék többet?
-Ashley , kérlek. Beszélhetnénk négyszemközt? - szólt a legbársonyosabb hang a hátam mögül. Annyira elmerültem a gondolataimban , hogy észre sem vettem mikor értek vissza Alice-ék , pedig már a velem szemben lévő kanapén ültek , és valamin nagyon vigyorogtak. Nem Edward nem beszélhetünk. Nem bírom ki mégegyszer ... nem akarok játszani ... Felálltam , s bólintottam. Szótlanul követtem őt fel Alice szobájába. Ott aztán leültem az ágyra , várakozva néztem rá , de ő csak idegesen járkált fel-le egy darabig , aztán hirtelen megállt és elém lépett.
-Azt hiszem túl sokat ittunk ma este. Túlságosan elragadtatuk magunkat ... és ami történt ... az nem jelentett semmit ... - mondta rezzenéstelen arccal. Éreztem a metaforikus tőrt a szívemben , amit szavaival egyre csak forgat és forgat. Hatalmas gombóc volt a torkomban , ami csak növekedett , jött a tehetetlen düh és a feszítés a halántékomon amit a könnyek visszatartása okozott.Próbáltam úgy tenni mint ő , e lehető legkönnyedebbnek és érdektelenebbnek tűnni.
-Aha ... túl sokat ittunk. Már...már el is felejtettem. - mondtam erőltetett vigyorral az arcomon. - Ha nem haragszol én most lefeküdnék.
-Öhm ... persze. Jó éjszakát. - s már kint is volt a szobából , helyét Alice vette át. Leült mellém az ágyra , s csak bámultunk magunk elé egyetlen szó nélkül.
-Edward elmondta mi történt.
-Semmi nem történt.
-Ashely , látom rajtad , hogy bánt téged. A vak is látja , hogy tetszik neked a bátyám.
-Alice...
-És te is tetszel neki , csak ...
-Alice! - szóltam kicsit hangosabban. - Szeretnék lefeküdni.
-Rendben.
Együtt megágyaztunk magunknak a padlón , Alice szolidarításból lemondott az ágya által nyújtott kényelemről , plusz szerinte egy igazi ottalvós bulin mindenki a padlón alszik. Éjszaka elhullajtottam egy - két könycseppet , és megfogadtam , hogy csakis barátomként tekintek Edward Cullenre.
Másnap reggel mire felébredtem Alice már nem volt sehol. Kóvályogva indultam a konyha felé , ahová a csodás illatok csábítottak. Egy hatalmas bögre kávé várt a pulton , és gőzölgő palacsinta az asztalon.
-Jó reggelt álomszuszék. Mi már ettünk , ez itt mind rád vár. - nyomott puszit az arcomra barátnőm.
-Jó reggelt. - motyogtam álmosan és szürcsölni kezdtem a kávém. Reggeli után a nappaliba mentem , ahol mindenki elég elfoglaltnak tűnt. Edward , Jasper és Emmett meccset néztek a tv-n.
-Jó reggelt Kicsilány! - vigyorgott rám Em.
-Jobbat Micimackó. - vigyorogtam vissza. - Mikor jöttetek haza? - kérdeztem komolyabban.
-Ma reggel. És ne aggódj , Rosalie lenyugodott. Elmentek vásárolni Esme-vel. Csak délután érnek haza.
-Csodás. - odavonszoltam magam Alice mellé , aki valami nagyon izgalmasat nézegetett a neten. Ahogy jobban körülnéztem , láttam , hogy már mindenki fel van öltözve , csak én csodáltatom magamat pizsamában. Amilyen gyorsan csak tudtam , felánszorogtam az emeletre , lezuhanyoztam és átöltöztem.
-Van még időnk elmenni egy mozira? - csicseregte Alice ahogy kiléptem a fürdőből.
-Van. Csak délután megyek haza. Apu úgyis a nagyiéknál van. Óh ... - eszeveszett kutatásba kezdtem a telefonom után , amit a nadrágom zsebében meg is találtam. Gyorsan írtam egy " Nagyon Sok Boldog Születésnapot ! Szeretlek ! " sms-t apának. - Akár indulhatunk is.
-Szólok a fiúknak. - csilingelt a kis tündér aztán lesuhant a lépcsőn. Hát persze ... a fiúk. Utolsóként száltam be a kocsiba , és kivételesen nem Jasper hanem én voltam a leghalgatagabb. Próbáltam annyira kizárni Edward jelenlétét amennyire csak lehetséges volt. Alice egy romantikus vígjátékot választott [ már csak ez hiányzott ]és izgatottan menetelt előre a jegyekkel a kezében. Természetesen Edward mellett kellett ülnöm , és éreznem azt a csodálatosan bódító illatot ami belőle áradt. Egy percig sem tudtam a filmre koncentrálni , csak a tegnap este és a megaláztatottság járt a fejemben. Másfél óra után kivonultunk a moziból , Alice csacsogott de semmi nem jutott el a tudatomig. [Beszélnem kell vele ... el kell mondanom , hogy mit érzek!] Elhatároztam , hogy amint hazaérünk beszélek Edward-dal , már csak bátorságot kell gyüjtenem , amire a fél órás kocsiút nem igazán ad lehetőséget. Hamarabb el telt az a fél óra mint hittem , az autó lefékezett a ház előtt , és én idegesen tördeltem a kezem a hátsóülésen. Végül kiszáltam s Edward után nyúltam ... meglepett arckifejezését látva a torkomon akadtak a gondosan begyakorolt szavak.
-Szeretnék ... beszélni ... - makogtam. Most rajta volt a szótlanság sora , bólintott , majd a közeli erdő felé indult. Egy keskeny , kitaposott ösvnyen haladtunk . Nem mentünk túl messzire a háztól , egy kidőlt fatörzsre ültünk , zavaromban a mohát szedegettem róla , s éreztem Edward fürkésző pillantását az arcomon. Nagy levegőt vettem , és gondolkosád nélkül kimondtam amit gondolok.
-Én akartam. - a hangom határozottan csengett , ami még több önbizalmat adott. Edward zavartan nézett vissza rám.
-Mit?
-A csókot. - néztem mélyen a szemébe. Az arckifejezése hirtelen szenvedővé , gyötrődővé vált.
-Nekünk nem szabadna ... Te ezt nem érted. - pattant fel , és újra járkálni kezdett. - Te sokkal , sokkal jobbat érdemelsz nálam Ashely.
-Tudod , hogy mekkora idiótaság amit most mondtál? - álltam fel énis.
-Nem. Egyáltalán nem az. Nem vagy tisztában bizonyos dolgokkal , amik nagy mértékben befolyással vannak a mi ... kapcsolatunkra.
-Akkor világosíts fel. - fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Nem tehetem. Értsd meg kérlek ... Ashley.
-Megérteném. Ha kapnék egy normális indokot. Edward azt hiszem én ... - ennél a pontnál elakadtam. Épp szerelmet akartam neki vallani? Dehát , hogy is szerethetnék valakit egy hét ismeretség után? Erre a gondolatra felhorkantottam ... - vonzódom hozzád. - fejeztem be a mondatom fülig elpirulva.
-Ahh Ashley. Én annyira próbálom , de nem megy. - ült le újra Edward , s a térdére téve könyökét , előre dőlve a hajába túrt. Én csak álltam előtte csendesen , teljesen megbabonázott. Még így feldúltan , idegesen is gyönyörűbb volt mint bármely más teremtmény. - Minden porcikám veled akar lenni. Minden percben a közelemben akarlak tudni , óvni , vigyázni rád ... - suttogott a szemembe nézve. - Nem tudok nélküled létezni tovább.
2010. március 28., vasárnap
Díj Number 03
Szabályok:
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
Nagyon nagyon köszönöm Thara-nak és Raminak ! Imádlak titeket csajok (L)(K) !!
1. Szeretnék profin gitározni.
2. A legjobb bnőm Wicky azaz Katrina Hale
3. Szeretném csiszolni az írói stílusom
4. Teljesen beleszerettem a Twilight Saga-ba
5. A Twilight szeretette meg velem a vörös pöttyös könyveket
6. Stephenie Meyer előtt Stephen King rajongó voltam.
7. Imádom Darren Shan írásait is.
A 7 blogger aki kiérdemelte:
Díj Number 02
Szabályzat:
1. Megköszönöd annak akitől kaptad, és belinkeled
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max. 10 ember)!
3. Értesítsd őket az ajándékról!
4. Leírod, amiért szeretsz másoknak írni!
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak
Nagyon nagyon köszönöm Thara-nak és Raminak ! Imádlak titeket csajok (L)(K) !!
Akik megérdemlik:
Suomi
Vikky
Alice23
Spirit Bliss
NYC _ Girl
Nikki
Nikki ( After New Dawn )
Miért szeretek írni? Hm ... az első blog amit elkezdtem olvasni Alice23 Határokon túl című alkotása volt ... aztán felfedeztem rengeteg tehetséges írót ... és szép lassan a ficek rabjává váltam. Egy idő után körvonalazódni kezdett bennem egy történet és gondoltam kiírom magamból . Tudom , hogy sosem fogok a nagyok közé kerülni , de nekem már az is boldogság , ha annak a kevés olvasómnak örömet okozok az írásommal , és várják az új fejezetet , izgulnak a jövendőért.
A teljes nevem Váradi Inez Csilla , anyukámmal élek Kazincbarcikán , már lassacskán 18 éve. Szeretek olvasni , szinte minden szabad percemben olvasok , éjszakánként a telefonomon ( hálám az e-book támogatásért ) de titkon vágyom egy E-book olvasóra hatalmas kijelzővel :$ Nemrég megvettem a New Mona-t de nem volt olyan jó mint amilyenre számítottam , most az Eclipse-re spórolok , és szeretnék magamnak rendelni egy Twilight ékszert is. Középiskolába járok , de csak mert kötelező , órákon legtöbbször rajzolgatok :$ Volt már kiállításom , nyertem 1-2 díjat , de ez csak hobbiféle . Ha nagy leszek tanárnéni leszek. Angol és informatika szakon szeretnék diplomázni aztán visszatérni Barcikára és abban az iskolában tanítani ahová most járok.
2010. március 27., szombat
Megkésve bár de attól még díjak :) Díj number 01
Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1)ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.
Akiknek megy a díj mert szerintem figyelemreméltóan tehetségesek :
A teszt:
Név: Váradi Inez Csilla
Becenév: Puding , Kükü , Kopaszmókus
Lakhely: Magyarország,Kazincbarcika
Lakhely: Magyarország,Kazincbarcika
Születési hely: Magyarország, Kazincbarcika
Magasság: 172 cmNévnap: március 06.
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 3 féltestvér , 1 öcs 2 hugica
Anyanyelv: magyarBeszélt nyelvek: magyar, angol,
Gyűjtemények: könyvek , CD- k , poszterek , sapkák , zoknik:$
Cipőméret: 43
Iskola: Irinyi János Szakközépiskola és Kollégium
Osztály: 11. A.
Kedvencek: Vörös pöttyös könyvek , zene !!!!
Hobbi: olvasás, zenehallgatás , rajzolás , barátJaim , (L)C(L)
Zsebpénz: havi 2500 Ft
Kívánság: hm ... olvassátok a Bloody Moon -t :)
Kívánság: hm ... olvassátok a Bloody Moon -t :)
Álom: hmm ... kapni egy tengerimalacot
Szerencseszám: 7 , 17 , 117
Szeretnék találkozni: A Cullen családdal , Damen-nel :$
Háziállatok: 3 kutya , Jenny ( vizsla , lány ) Tipli ( pincsi , fiú ) Edward Jacob ( hát ... labrador meg egyéb , fiú )
A díjat RAMITÓL ÉS THARA-tól kaptam március 22- én . KÖSZÖNÖM nekik , és IMÁDOM őket. (K)(L)
2010. március 20., szombat
13.Fejezet - Feelings I can't fight
Furcsa látvány fogadott minket a nappaliban. Ruhák sorakoztak a kanapén , a fotelben , a padlón cipők. Óvatosan errébb tettem pár toppot a fotelből , aztán leültem. Edward ügyet sem vetve a farmerekre , a kanapén akart helyet foglalni , de húga azonnal mellette termett.
-Edward Anthony Cullen! Rá ne merészelj ülni!
-Anthony? - kérdeztem vissza , s próbáltam visszatartani kitörni készülő nevetésem. Rajtam kívül senki nem találta ezt viccesnek. Alice hirtelen mozdulatlanná dermedt pakolás közben , a tekintete a semmibe révedt. A frász hozta rám , azonnal felpattantam.
-Alice?! Edward mit csináljak? A múltkor is a suliban ... Edward mi lenne ha rám figyelnél egy kicsit? - kissé felemeltem a hangom , de ő le sem vette szemeit a képernyről.
-Ne aggódj , csak álmodozik. Biztosan az esti programon agyal. - varázsütésre Alice is magához tért.
-Minden rendben?
-Persze. - felelte mintha misem történt volna. - Mennyi az idő?
-Fél 3. - felelte Edward felénk se nézve.
-Este el kell mennünk bulizni , és neked azt a fekete ruhát kell felvenned. Nagyon dögös leszel , majd én kisminkellek. Óh gyere mossuk meg a hajad. - villámgyorsan összekapkodta a szanaszét heverő ruhákat , kézen fogott és meg sem álltunk a szobájáig. -7-re legyetek készen. - kiáltott vissza a fiúknak a lépcsőről.
Fent a szobában rögtön a kezembe nyomott egy törölközőt , és elkezdte bepakolni szerzeményeit a szekrénybe.
-Menj tusolni , addig én elpakolok. - adta ki az utasítást. Jobbnak láttam nem vitatkozni , bevonultam a fürdőszobába. Bármennyire is jól esett a forróvíz alatt állni , bő félóra múlva már törölközőbe csavarva üldögéltem a fésülködőasztalkánál. Persze háttal a tükörnek , hogy még véletlenül se láthassam mit művel velem. Az asztalra pakolt egy csomó kütyüt , tubust , flakonokat. Ezek közül csak a hajszárítót , hajlakkot és a fésűt ismertem fel.
- Csak lazulj el. - mosolygott kedvesen. Nagy levegőt vettem , majd hosszan kifújtam. Becsuktam a szemem és rábíztam magam. Körülbelül egy óráig bíbelődött a hajammal , közben bájosan fecsegett össze-vissza , s rengeteget kérdezett rólam. Főleg a régi életemről , barátaimról , furcsa módon anyát nem hozta szóba. Rövid csend állt be , és alkalmasnak találtam az időt , hogy "kifaggassam" Alice-t , de nem igazán tudtam hogyan hozakodhatnék elő a témával.
-És amúgy Edward meg Bella ... szóval , azt hittem Bella is itt lesz ... vagy legalább beugrik. Khm ... sok időt töltenek együtt? - éreztem , hogy fülig pirultam.
-Már miért kéne nekik sok időt együtt tölteniük? - kérdezett vissza alkalmi fodrászom.
-Hát ... ha valaki együtt jár valakivel ... - azt hiszem ez volt eddigi életem legértelmesebb mondata. Hallottam Alice kuncogását de nem mertem ránézni , lesütött szemmel babráltam a pulcsim ujját.
-Edward és Bella nincsenek együtt , csak barátok. A hajad kész van , jöhet a smink. Nehogy megfordulj. - megkönnyebbülésem határtalan volt a hír hallatán. De aztán jobban belegondoltam a dolgokba . Nem szabad újra hamis illúziókba ringatnom magam. Így is teljesen összezavarodtam Edward viselkedésétől. Néha úgy néz rám mintha ... kedvelne? Tetszenék? Biztosan minden lányra úgy néz ... vagy csak a magabiztossága sugárzik a szemeiből. Egy biztos! Soha nem érnék fel egy ilyen lényhez mint ő , legfeljebb barátok lehetünk ... bármit is érzek. Gépiesen követtem Alice " Nézz fel " féle instrukcióit , de a gondolataim végig Edward körül forogtak.
Csukott szemeim mögött könnyedén magam elé tudtam képzelni tökéletes arcát , perzselő tekintetét.
Álmodozásomból Alice csiripelése zökkentett ki.
-Zseni vagyok. - mondta csípőre tett kézzel. Megfordulhatsz.
-Óh ... - döbbenetemben ennyit bírtam kinyögni , mikor belenéztem a tükörbe. Hátam mögött barátnőm is elégedetten méregetett.
-Tetszik? Szerintem nagyon szép vagy. Gyakrabban hordhatnád kiengedve a hajad.
-Igen , mintha nem is én lennék ... - lassan megérintettem az arcom , a tükörben lévő lány követte a mozdulatot - és mégis.
-Tessék itt a ruhád , majd keresünk mellé cipőt. - nyújtott felém egy vállfán lógó fekete miniruhát , és betuszkolt a gardróbba. Ez a helység ahol Alice a ruháit tartotta , akkora volt mint a szobám. Felvettem a kissé szűk , és rövid ruhát , aztán belenéztem az egész alakos tükörbe. Ha apu ezt látná ...
-Jé , van lábad. - mondta a kis tündér tettetett ámulattal amikor kiléptem a gardróbból.
-Igen van , kettő is. De jobban érzik magukat melegben és biztonságban ... nem vehetnék fel egy nadrágot vagy egy hosszabb ... - húzgáltam lejjebb a ruha alját ami alig combközépig ért.
-Nem! - vágott a szavamba. - Remekül nézel ki , sőt ! Minden pasi csorgatni fogja a nyálát a klubban. - mosolygott. Valamiért úgy éreztem , hogy ő jobban lelkesedik mint én. - Itt a cipő. Megfelel? - lengetett meg a szemem előtt egy tűsarkút.
-Alice ennek 8 centis sarka van! - a fejemben a legkülönfélébb hasra esések és bokatörések sorozata pergett le.
-De illik a ruhádhoz. - nyomta a kezembe a cipőket , ezzel lezártnak tekintve a vitát , amit még el sem kezdtem igazán. - Még van időm nekem is elkészülni , ha akarod menj le a fiúkhoz , már biztos készen vannak ...
-Inkább megvárlak téged , és együtt lemegyünk. Addig olvasok valamit.
-Oké. A laptopom az ágy mellett van , ha gondolod ... -mosolygott , aztán puszit nyomott az arcomra és a fürdőbe ment egy törölközővel az oldalán. Olvastam , zenét hallgattam , közben Alice is végzett a fürdőben , megcsinálta a haját , kisminkelte magát és végül felöltözött. Ő is fekete miniruhában pompázott , ami illett az enyémhez. Csakhogy ő most azonnal felpattanhatott volna egy kifutóra és végiglejthetett volna rajta , csodásan állt rajta a ruha. Egymás kezét fogva mentünk le a lépcsőn . Az utolsó foknál Alice elengedett és Jasper karjaiba bújt , én a lendülettől majdnem orra estem de még idejében a korlátba tudtam kapaszkodni.
Edward egy " Ügyes vagy" - ot suttogott Alice fülébe , mire ő büszkén kihúzta magát. A szerelmespár elindult kifelé , én nem igazán mertem lépkedni ezzel az izével a lábamon.
-Segíthetek? - nyújtotta felém karját Edward édesen mosolyogva. Némán bólintottam , a beszéd ilyenkor kissé nehezemre esett. Felsegítette a kabátom , aztán belé karoltam és elindultunk az éjszakába.
Kicsivel később , megérkeztünk egy klub elé. Edward kisegített a kocsiból és szorosan mellettem lépkedett. Megkésve mértem végig. A kék pólóját , szürke ingét lecserélte fekete zakóra és farmerre , elegáns mégis sportos. Egyenesen a sor elejére mentünk , Jasper kezet fogott a kidobóval , röviden beszélgettek és már bent is voltunk. Bent sejtelmes volt a fény , hangos zene dübörgött , rengeteg ember táncolt a parketten. Mi a bárpulthoz sétáltunk. Alice nem volt hajlandó elárulni mit rendelt nekem , de nem sejtettem semmi jót. Pár perccel később a kezembe nyomott egy csili-vili szívószálas koktélt , eperrel a tetején.
-Ebben alkohol is van? - mutattam rá a nem valami bizalomgerjesztő illatú löttyre.
-Csak egy pici. - koccintotta poharát az enyémnek.
-Hát ... jó ... végül is ... mértékkel ... - próbáltam győzködni magam , hogy helyesen cselekszem. Alice csak hevesen bólogatott. Mindketten megittunk egy ilyen epres csodát aztán a poharakat a pultra vágva bevágtattunk a táncparkett közepére. A fiúk nem voltak táncos kedvükben , így ők maradtak iszogatni ... sört. 3 - 4 számot táncoltunk végig , körülöttünk egyre gyűltek a pasik , de mi csak egymással táncoltunk.
Úgy döntöttünk iszunk még egyet úgyhogy visszaindultunk a bárhoz. Pár méterre voltunk a fiúktól , amikor megláttam , hogy nincsenek egyedül. Két csinos lány állt mellettük , és bájosan mosolyogtak a rájuk. Alice-re néztem , de az arcán a féltékenység apró jelét sem láttam. Ahogy odaértünk Jasper rögtön átölelte és megcsókolta szerelmét . Legnagyobb meglepetésemre Edward mellém lépett , és a derekamra téve a kezét homlokon csókolt. A két lány fintorogva , megvető pillantásokkal oldalazott el. Amint hallótávolságon kívül értek , mind a négyen elnevettük magunkat. Edward továbbra sem engedett el , s én azon gondolkoztam , milyen kellemes érzés így a közelében lenni. Felpillantottam rá , ő pont az arcomat fürkészte.
-Még egy italt? - kérdezte féloldalasan mosolyogva.
-Jöhet. - vágta rá Alice vigyorogva. Fogytak az italok , mi pedig rengeteget beszélgettünk. Felcsendült egy lassú , szerelmes szám. Jasper felkérte Alice-t , így mi ketten maradtunk.
-Táncolunk? - kérdezte Edward rövidke szótlanság után.
-Á ... csak a lábadra lépnék és az fájna. - nevettem idegesen.
-Próbáljuk ki. - állt fel s kezet nyújtott , amit én kis tétovázás után elfogadtam. - Látod? Nem is fáj. - mosolygott fél perc balesetmentes ringatózást követően.
-Látom. Mert vagy egy jó partnerem , aki remekül vezet. - hálás voltam a gyenge fénynek , amiben nem láthatta pirulásom. Mindkét kezét a derekamra téve közelebb húzott magához , én összekulcsoltam a karjaim nyaka körül.
-Gyönyörű vagy ma este. Alice igazán kitett magáért. - mosolygott. A pillantásom véletlenül a szájára kalandozott.
-A sok smink és hajlakk alatt a régi Ashley van , aki holnap reggelig nem szabadul börtönéből. Ha a húgodon múlik. - ezen mindketten elnevettük magunkat.
-Nekem a régi Ashley is tetszik. - mondta Edward komoly hangon , a szemében őszinteség fénye égett.
-Óh ... hát ... - lesütött szemmel dadogtam. Edward egyik keze a derekamról az állam alá vándorolt , kényszerített , hogy a szemébe nézzek.
-Valami rosszat mondtam?
-Nem. Csak lehetetlent. Hiszen ... nézz csak rám , és ... nézz magadra.
-Téged nézlek most is ... látlak téged Ashley. - tekintete a számon időzött egy darabig. - Hidd el nekem , a férfiak fele ebben a teremeben , bármit megadna csak azért , hogy meghívhasson egy italra.
-Cöhh...
-De én nem engedlek át senkinek. - hajolt a fülemhez. Ez az egy mondata földöntúli boldogságot okozott. Nem akartam elhinni , hogy mindez megtörténik. Biztos csak álmodom. A szám véget ért s el akartam húzódni Edwardtól , de nem engedett.
-Velem tartasz a teraszra egy kis friss levegőt szívni? - mutatott kezével a megfelelő irányba.
-Persze. - kint hűvös volt , de Edward már felkészült. Mire kiértünk levette a zakóját és rám terítette.
-Nézd , telihold. - nézett fel az égre.
-Gyönyörű. - nyögtem áhítattal. Mindig is elvarázsoltak a csillagok , gyerekkoromban sokszor kiszöktem , hogy a kertből bámulhassam őket.
-Igen ... az nem kifejezés. - oldalra fordultam . Ekkor láttam , hogy Edward végig engem nézett , ettől újra az arcomba szökött a vér. Hideg ujjaival megérintette a két piros foltot az arcomon , aztán gyengéden végigsimított arcom ívén. Behunytam a szemem , élveztem ahogy csöndesen játszik a hajammal , ahogy meg - megsimítja az arcom , a karom , vagy hűvös érintését érzem a derekamon.
-Ashely ... - felnéztem rá. Tudtam , hogy nem fogja folytatni. Éreztem , hogy eljött a pillanat. Boldogabb voltam mint valaha. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám , derekamnál fogva húzott magához , s könnyedén túrt a hajamba. Arca lassan közelített az enyémhez , miközben lehunytam a szemem és vártam ... vártam életem első , édes csókjára.
-Edward Anthony Cullen! Rá ne merészelj ülni!
-Anthony? - kérdeztem vissza , s próbáltam visszatartani kitörni készülő nevetésem. Rajtam kívül senki nem találta ezt viccesnek. Alice hirtelen mozdulatlanná dermedt pakolás közben , a tekintete a semmibe révedt. A frász hozta rám , azonnal felpattantam.
-Alice?! Edward mit csináljak? A múltkor is a suliban ... Edward mi lenne ha rám figyelnél egy kicsit? - kissé felemeltem a hangom , de ő le sem vette szemeit a képernyről.
-Ne aggódj , csak álmodozik. Biztosan az esti programon agyal. - varázsütésre Alice is magához tért.
-Minden rendben?
-Persze. - felelte mintha misem történt volna. - Mennyi az idő?
-Fél 3. - felelte Edward felénk se nézve.
-Este el kell mennünk bulizni , és neked azt a fekete ruhát kell felvenned. Nagyon dögös leszel , majd én kisminkellek. Óh gyere mossuk meg a hajad. - villámgyorsan összekapkodta a szanaszét heverő ruhákat , kézen fogott és meg sem álltunk a szobájáig. -7-re legyetek készen. - kiáltott vissza a fiúknak a lépcsőről.
Fent a szobában rögtön a kezembe nyomott egy törölközőt , és elkezdte bepakolni szerzeményeit a szekrénybe.
-Menj tusolni , addig én elpakolok. - adta ki az utasítást. Jobbnak láttam nem vitatkozni , bevonultam a fürdőszobába. Bármennyire is jól esett a forróvíz alatt állni , bő félóra múlva már törölközőbe csavarva üldögéltem a fésülködőasztalkánál. Persze háttal a tükörnek , hogy még véletlenül se láthassam mit művel velem. Az asztalra pakolt egy csomó kütyüt , tubust , flakonokat. Ezek közül csak a hajszárítót , hajlakkot és a fésűt ismertem fel.
- Csak lazulj el. - mosolygott kedvesen. Nagy levegőt vettem , majd hosszan kifújtam. Becsuktam a szemem és rábíztam magam. Körülbelül egy óráig bíbelődött a hajammal , közben bájosan fecsegett össze-vissza , s rengeteget kérdezett rólam. Főleg a régi életemről , barátaimról , furcsa módon anyát nem hozta szóba. Rövid csend állt be , és alkalmasnak találtam az időt , hogy "kifaggassam" Alice-t , de nem igazán tudtam hogyan hozakodhatnék elő a témával.
-És amúgy Edward meg Bella ... szóval , azt hittem Bella is itt lesz ... vagy legalább beugrik. Khm ... sok időt töltenek együtt? - éreztem , hogy fülig pirultam.
-Már miért kéne nekik sok időt együtt tölteniük? - kérdezett vissza alkalmi fodrászom.
-Hát ... ha valaki együtt jár valakivel ... - azt hiszem ez volt eddigi életem legértelmesebb mondata. Hallottam Alice kuncogását de nem mertem ránézni , lesütött szemmel babráltam a pulcsim ujját.
-Edward és Bella nincsenek együtt , csak barátok. A hajad kész van , jöhet a smink. Nehogy megfordulj. - megkönnyebbülésem határtalan volt a hír hallatán. De aztán jobban belegondoltam a dolgokba . Nem szabad újra hamis illúziókba ringatnom magam. Így is teljesen összezavarodtam Edward viselkedésétől. Néha úgy néz rám mintha ... kedvelne? Tetszenék? Biztosan minden lányra úgy néz ... vagy csak a magabiztossága sugárzik a szemeiből. Egy biztos! Soha nem érnék fel egy ilyen lényhez mint ő , legfeljebb barátok lehetünk ... bármit is érzek. Gépiesen követtem Alice " Nézz fel " féle instrukcióit , de a gondolataim végig Edward körül forogtak.
Csukott szemeim mögött könnyedén magam elé tudtam képzelni tökéletes arcát , perzselő tekintetét.
Álmodozásomból Alice csiripelése zökkentett ki.
-Zseni vagyok. - mondta csípőre tett kézzel. Megfordulhatsz.
-Óh ... - döbbenetemben ennyit bírtam kinyögni , mikor belenéztem a tükörbe. Hátam mögött barátnőm is elégedetten méregetett.
-Tetszik? Szerintem nagyon szép vagy. Gyakrabban hordhatnád kiengedve a hajad.
-Igen , mintha nem is én lennék ... - lassan megérintettem az arcom , a tükörben lévő lány követte a mozdulatot - és mégis.
-Tessék itt a ruhád , majd keresünk mellé cipőt. - nyújtott felém egy vállfán lógó fekete miniruhát , és betuszkolt a gardróbba. Ez a helység ahol Alice a ruháit tartotta , akkora volt mint a szobám. Felvettem a kissé szűk , és rövid ruhát , aztán belenéztem az egész alakos tükörbe. Ha apu ezt látná ...
-Jé , van lábad. - mondta a kis tündér tettetett ámulattal amikor kiléptem a gardróbból.
-Igen van , kettő is. De jobban érzik magukat melegben és biztonságban ... nem vehetnék fel egy nadrágot vagy egy hosszabb ... - húzgáltam lejjebb a ruha alját ami alig combközépig ért.
-Nem! - vágott a szavamba. - Remekül nézel ki , sőt ! Minden pasi csorgatni fogja a nyálát a klubban. - mosolygott. Valamiért úgy éreztem , hogy ő jobban lelkesedik mint én. - Itt a cipő. Megfelel? - lengetett meg a szemem előtt egy tűsarkút.
-Alice ennek 8 centis sarka van! - a fejemben a legkülönfélébb hasra esések és bokatörések sorozata pergett le.
-De illik a ruhádhoz. - nyomta a kezembe a cipőket , ezzel lezártnak tekintve a vitát , amit még el sem kezdtem igazán. - Még van időm nekem is elkészülni , ha akarod menj le a fiúkhoz , már biztos készen vannak ...
-Inkább megvárlak téged , és együtt lemegyünk. Addig olvasok valamit.
-Oké. A laptopom az ágy mellett van , ha gondolod ... -mosolygott , aztán puszit nyomott az arcomra és a fürdőbe ment egy törölközővel az oldalán. Olvastam , zenét hallgattam , közben Alice is végzett a fürdőben , megcsinálta a haját , kisminkelte magát és végül felöltözött. Ő is fekete miniruhában pompázott , ami illett az enyémhez. Csakhogy ő most azonnal felpattanhatott volna egy kifutóra és végiglejthetett volna rajta , csodásan állt rajta a ruha. Egymás kezét fogva mentünk le a lépcsőn . Az utolsó foknál Alice elengedett és Jasper karjaiba bújt , én a lendülettől majdnem orra estem de még idejében a korlátba tudtam kapaszkodni.
Edward egy " Ügyes vagy" - ot suttogott Alice fülébe , mire ő büszkén kihúzta magát. A szerelmespár elindult kifelé , én nem igazán mertem lépkedni ezzel az izével a lábamon.
-Segíthetek? - nyújtotta felém karját Edward édesen mosolyogva. Némán bólintottam , a beszéd ilyenkor kissé nehezemre esett. Felsegítette a kabátom , aztán belé karoltam és elindultunk az éjszakába.
Kicsivel később , megérkeztünk egy klub elé. Edward kisegített a kocsiból és szorosan mellettem lépkedett. Megkésve mértem végig. A kék pólóját , szürke ingét lecserélte fekete zakóra és farmerre , elegáns mégis sportos. Egyenesen a sor elejére mentünk , Jasper kezet fogott a kidobóval , röviden beszélgettek és már bent is voltunk. Bent sejtelmes volt a fény , hangos zene dübörgött , rengeteg ember táncolt a parketten. Mi a bárpulthoz sétáltunk. Alice nem volt hajlandó elárulni mit rendelt nekem , de nem sejtettem semmi jót. Pár perccel később a kezembe nyomott egy csili-vili szívószálas koktélt , eperrel a tetején.
-Ebben alkohol is van? - mutattam rá a nem valami bizalomgerjesztő illatú löttyre.
-Csak egy pici. - koccintotta poharát az enyémnek.
-Hát ... jó ... végül is ... mértékkel ... - próbáltam győzködni magam , hogy helyesen cselekszem. Alice csak hevesen bólogatott. Mindketten megittunk egy ilyen epres csodát aztán a poharakat a pultra vágva bevágtattunk a táncparkett közepére. A fiúk nem voltak táncos kedvükben , így ők maradtak iszogatni ... sört. 3 - 4 számot táncoltunk végig , körülöttünk egyre gyűltek a pasik , de mi csak egymással táncoltunk.
Úgy döntöttünk iszunk még egyet úgyhogy visszaindultunk a bárhoz. Pár méterre voltunk a fiúktól , amikor megláttam , hogy nincsenek egyedül. Két csinos lány állt mellettük , és bájosan mosolyogtak a rájuk. Alice-re néztem , de az arcán a féltékenység apró jelét sem láttam. Ahogy odaértünk Jasper rögtön átölelte és megcsókolta szerelmét . Legnagyobb meglepetésemre Edward mellém lépett , és a derekamra téve a kezét homlokon csókolt. A két lány fintorogva , megvető pillantásokkal oldalazott el. Amint hallótávolságon kívül értek , mind a négyen elnevettük magunkat. Edward továbbra sem engedett el , s én azon gondolkoztam , milyen kellemes érzés így a közelében lenni. Felpillantottam rá , ő pont az arcomat fürkészte.
-Még egy italt? - kérdezte féloldalasan mosolyogva.
-Jöhet. - vágta rá Alice vigyorogva. Fogytak az italok , mi pedig rengeteget beszélgettünk. Felcsendült egy lassú , szerelmes szám. Jasper felkérte Alice-t , így mi ketten maradtunk.
-Táncolunk? - kérdezte Edward rövidke szótlanság után.
-Á ... csak a lábadra lépnék és az fájna. - nevettem idegesen.
-Próbáljuk ki. - állt fel s kezet nyújtott , amit én kis tétovázás után elfogadtam. - Látod? Nem is fáj. - mosolygott fél perc balesetmentes ringatózást követően.
-Látom. Mert vagy egy jó partnerem , aki remekül vezet. - hálás voltam a gyenge fénynek , amiben nem láthatta pirulásom. Mindkét kezét a derekamra téve közelebb húzott magához , én összekulcsoltam a karjaim nyaka körül.
-Gyönyörű vagy ma este. Alice igazán kitett magáért. - mosolygott. A pillantásom véletlenül a szájára kalandozott.
-A sok smink és hajlakk alatt a régi Ashley van , aki holnap reggelig nem szabadul börtönéből. Ha a húgodon múlik. - ezen mindketten elnevettük magunkat.
-Nekem a régi Ashley is tetszik. - mondta Edward komoly hangon , a szemében őszinteség fénye égett.
-Óh ... hát ... - lesütött szemmel dadogtam. Edward egyik keze a derekamról az állam alá vándorolt , kényszerített , hogy a szemébe nézzek.
-Valami rosszat mondtam?
-Nem. Csak lehetetlent. Hiszen ... nézz csak rám , és ... nézz magadra.
-Téged nézlek most is ... látlak téged Ashley. - tekintete a számon időzött egy darabig. - Hidd el nekem , a férfiak fele ebben a teremeben , bármit megadna csak azért , hogy meghívhasson egy italra.
-Cöhh...
-De én nem engedlek át senkinek. - hajolt a fülemhez. Ez az egy mondata földöntúli boldogságot okozott. Nem akartam elhinni , hogy mindez megtörténik. Biztos csak álmodom. A szám véget ért s el akartam húzódni Edwardtól , de nem engedett.
-Velem tartasz a teraszra egy kis friss levegőt szívni? - mutatott kezével a megfelelő irányba.
-Persze. - kint hűvös volt , de Edward már felkészült. Mire kiértünk levette a zakóját és rám terítette.
-Nézd , telihold. - nézett fel az égre.
-Gyönyörű. - nyögtem áhítattal. Mindig is elvarázsoltak a csillagok , gyerekkoromban sokszor kiszöktem , hogy a kertből bámulhassam őket.
-Igen ... az nem kifejezés. - oldalra fordultam . Ekkor láttam , hogy Edward végig engem nézett , ettől újra az arcomba szökött a vér. Hideg ujjaival megérintette a két piros foltot az arcomon , aztán gyengéden végigsimított arcom ívén. Behunytam a szemem , élveztem ahogy csöndesen játszik a hajammal , ahogy meg - megsimítja az arcom , a karom , vagy hűvös érintését érzem a derekamon.
-Ashely ... - felnéztem rá. Tudtam , hogy nem fogja folytatni. Éreztem , hogy eljött a pillanat. Boldogabb voltam mint valaha. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám , derekamnál fogva húzott magához , s könnyedén túrt a hajamba. Arca lassan közelített az enyémhez , miközben lehunytam a szemem és vártam ... vártam életem első , édes csókjára.
2010. március 16., kedd
12.Fejezet - 1/2 szombat
-Rosalie kérlek viselkedj! - szólt egy fiatalos szőke férfi , aki a barna hajú nő mellé lépdelt , s átkarolta őt.
-Nem! Nem elég , hogy az iskolában körülöttünk legyeskedik , még a házunkba is betolakodik. Semmi dolga velünk , nálunk ! - kiabált még mindig , miközben leviharzott a lépcsőn , mögötte Emmett-tel. Én csak álltam szemlesütve , s magamban a menekülési útvonalat tervezgettem.
-Rosalie! - szólt erélyesebben a férfi.
-Hát nem értitek? Ebben a családban rajtam kívül senki nem lát tisztán?
-Fogd be a szád Rosalie. Mindannyiunknak elege van a hisztidből. Semmi okod rá , hogy ezt csináld. - sziszegte Edward , a hangja közvetlenül mellőlem jött . Felnéztem rá , ő testvérét bámulta , szemei szikrákat szórtak , és mintha sötétebben fénylettek volna a megszokottnál.
-Rendben ... Emmett , menjünk. - azzal a szőke istennő kivágtázott a házból , hangosan becsapva maga után az ajtót.Tudtam , hogy nem vagyok a szíve csücske , de erre nem számítottam.
-Én nem tudom ... - sütötte le tekintetét a nagy mackó mellettem toporogva.
-Emmett Cullen! - hallatszott kintről Rosalie kiáltása.
-Sajnálom kislány. - motyogta aztán szerelme után ment.
-Ne haragudj Ashley. Rose nehezen szokik hozzá az új emberekhez a környezetében , ragaszkodik a már megszokott légkörhöz , de meg fog kedvelni téged , ebben biztos vagyok. Ez nem személyesen feléd irányul , ő már csak ilyen ... Én Esme vagyok , Alice-ék anyukája. - nyújtott kezet az előttem álló nő , az ő bőre is rettentően hideg volt , mint a többi Cullen-nek. Viszont a mosolya őszinte , kedves és meleg mosoly volt , amivel azonnal a szívembe lopta magát.
-Én pedig Carlisle , az apa. Sokat hallottunk rólad. - mondta az Esme-t ölelő férfi akivel szintén kezet fogtam.
-Nagyon örülök , a nevem Ashley Evans. - mosolyogtam rájuk. A kezdeti idegességem kezdett múlni , és a feszültség is elpárolgott , ami eddig ránk telepedett.
-Hozhatok neked valamit inni? Vagy készítsek valamit reggelire? - kérdezte Esme.
-Nem köszönöm , korán van még. - mosolyogtam rá.
-Nos nekem mennem kell dolgozni , örülök , hogy megismertelek. - mondta Carlisle mosolyogva , futó csókot adott feleségének , s már ott sem volt.
-Gyere , körbevezetlek! - rángott Alice a lépcső felé. - Ez Rose és Em szobája ... ez a könyvtár ... ez Edward szobája ... fürdőszoba ... - mutatott rá minden ajtóra ami előtt elhaladtunk. - Ez pedig az én szobám! - nyitott be.
-Hát ez igazán ... Alice-es. - dadogtam. A szoba hatalmas volt , legalábbis a szemközti üvegfal nyitottá , tágassá tette. A falakat bordóra festették , egyik oldalon gyönyörű baldachinos ágy , azzal szemben antik szekrénysor. Közelebb léptem. Minden polc tele volt könyvekkel , divatmagazinokkal , Cd-kel és fényképekkel.
-Ha tetszik valami nyugodtan vedd csak kölcsön. - mondta barátnőm miközben nekilátott kilakkozni a körmeit. Tovább nézelődtem , rengeteg értékes , érdekes holmit láttam. A kézzel hímzett ágytakaró , a káprázatos kristálycsillár , nem is beszélve az ágy mellett lévő mahagóni fésülködőasztalról. A szoba egyszerre volt elegáns , és divatos . Különlegességét kétségkívül az üvegfal adta. Tériszonyom ellenére közelebb araszoltam hozzá. A kilátás pazar volt. A forksi erdő legmagasabb fájának csúcsára is ráláttam. Alice csak ült csendben az ágyon , én pedig nem tudtam betelni az elém táruló csodálatos látvánnyal. Valaki halkan kopogott , aztán nyílt az ajtó. Esme volt az.
-Gyertek le lányok , csináltam nektek forrócsokit. Remélem szereted. - mosolygott rám. Csak úgy sugárzott belőle a szeretet , az anyai gondoskodás.
-Igen , köszönöm. Nagyon kedves öntől Mrs.Cullen. - mosolyogtam vissza halványan elpirulva. Nem voltam hozzászokva az ilyesfajta bánásmódhoz.
-Tegezz nyugodtan drágám , hívj csak Esme-nek. - mosolygott , aztán távozott , nyitva hagyva maga után az ajtót.
-Menjünk. - vigyorgott Alice , és már vonszolt is maga után. Szinte leszökdécselt mellettem a lépcsőn. Edward és Jasper a kanapén ülve bámulták a tv-t. Annyira elmerültem a bronzhajú látványában , hogy megint elfelejtettem a lábam elé nézni. Szerencsére őrangyalom újfent ott volt , hogy megmentsen a padló arcommal való találkozásától.
-Köszönöm Alice! Újra ! - fújtam egyet megkönnyebbülten . Alice sejtelmesen mosolygott , aztán szó nélkül a konyha felé indult. Követtem őt. Esme éppen a tűzhely körül ügyködött.
-Hmm ... nagyon finom az illata. - szagolt a levegőbe barátnőm , én ugyanezt tettem , de nem éreztem semmilyen illatot.
-Köszönöm Kicsim , ha akartok segíthettek. - a kis tündér és én összenéztünk aztán elvigyorodtunk. Azonnal kötényt ragadtunk és kuktákká avanzsáltunk. Mikor Esme megtudta , hogy másnap lesz apa szülinapja , hirtelen ötlettől vezérelve nekilátott tortát sütni. Természetesen abban is segítettünk , és nem kíméltük egymást a liszt-csata közben sem. 2 órán keresztül a mi nevetésünktől volt hangos a ház. A romok feltakarítása után nevetgélve mentünk a nappaliba és csatlakoztunk a még mindig tv-t néző fiúkhoz. Leültem az Edwardhoz közelebb lévő fotelbe , míg Alice befészkelte magát Jasper mellé , és szorosan hozzábújt. Elpirulva kaptam el róluk a pillantásom , és inkább jobban szétnéztem a nappaliban. Mint a ház összes többi részét , ezt is mintha egy lakberendezési magazinból szedték volna.
-Fiúúúúúk. - szólalt meg Alice hirtelen , kérlelő hangon.
-Nem! - vágták rá azok kórusban.
-Kérlek , Jasper! - nézett fel kedvesére a tündérke , nagy boci szemekkel. Szomorú ábrázata láttán a legtömörebb kőszív is megenyhülne , Jasper sem bírt ellenállni neki.
-Oké menjünk. De ígérd meg , hogy gyors leszel. Úgy értem ... még a mai napon szeretnék visszaérni.
-Ígérem! - nyomott gyors puszit szerelme szájára. - Edward , te itthon maradsz Esme-vel , vagy inkább velünk tartasz Olimpia-ba?
-Vó vó vó ... Olimpia-ba?! - álltam fel hirtelen. - Erről nem volt szó! Nincs nálam pénz , apa sem tud róla és...
-A pénz miatt ne fájjon a fejed , apukádnak szóltam , és most nem olyan lesz mint múltkor , ezt garantálom. - mondta magabiztosan barátnőm , majd maga után rángatva Jaspert kitáncolt a bejárati ajtón.
-Alice ... - huppantam vissza a fotelbe , s tenyerembe temettem az arcom.
-Hát igen ... Alice. Idegesítő de egyben imádni való. Egyesek szerint. - kacsintott rám Edward cinkosan. - Én is ott leszek , és leállítom az én drága húgocskámat , ha túl messzire megy.
-Azt megköszönném. Tényleg nagyon megszerettem őt , de néha úgy érzem , hogy ... - markoltam meg a levegőt Alice megfojtását imitálva. Kintről érkező hangos dudaszó figyelmeztetett minket az indulásra.
Nagy sóhaj kíséretében álltunk fel , és indultunk kifelé. A kocsiban csend volt , és feszültség , amit valószínűleg a duzzogásom okozott. Végigkáromkodtam magamban az utat , az összes létező nyelven amit ismerek. Edward furán mocorgott mellettem , akárhányszor ránéztem , ő szájára szorított kézzel bámult kifelé az ablakon.
-Megérkeztünk. - csicseregte Alice.
-Végre , már teljesen elzsibbadtam.
-Olyan hisztis vagy mint Rosalie. - karolt belém nevetve.
-Kössz. Akkor majd legközelebb kétszer is meggondolod , hogy kivel barátkozz. -nyújtottam rá a nyelvem.
-Szerintem jól választottam. - viszonozta előbbi gesztusom. - Fiúk , itt várjatok , nemsokára jövünk.
Alice egy kimondhatatlan nevű tervező butikjába vezetett , ahol mindenki csak "Üdv. Miss Cullen" - nel köszöntötte. Vajon mennyit járhat ide ha név szerint ismerik?! Mindketten kaptunk egy "segítőt" , eladót magunk mellé , aki készségesen ránk tukmált volna minden egyes méregdrága ruhadarabot. 1 óra múlva Alice és a hordára(?) egy nagyobb halom ruhával tért vissza.
-Ez a tied. - nyomott a kezembe egy kupacot. - Sejtettem , hogy semmit nem fogsz választani , ezért megtettem helyetted.Mind mesésen fog állni rajtad.
-Alice , én ezeket sosem tudnám kifizetni. - néztem az árcédulákra.
-Mondtam , hogy mindent én állok. Ha nagyon akarod , majd egyszer visszafizetheted ...
-Ez túl sok ...
-Majd egyszer Ashley! Ne görcsölj! Egyébként is szívesen teszem , hiszen te vagy a legjobb barátnőm , nem sajnálok rád költeni pár dolcsit. - mosolygott angyalian miközben előkapta egyik hitelkártyáját . - Másrészt .. ha otthon megkérdezik miért költöttem ennyit ... majd rád tudom fogni. - nevetgélt.
-Úristen Alice! Minket meg fognak ölni. Egy kisebb vagyont költöttél rám. - fintorogtam. Barátnőm nevetése bájosan csilingelt ahogy kiléptünk az üzletből. A környéken mindenki megbabonázva nézte a még mindig kacagó tündért , aki mellettem sétált. Újra feleslegesnek és jelentéktelennek éreztem magam. A fiúk ott vártak ránk ahol elváltunk tőlük , csábosan mosolyogni kezdtek amint megláttak minket. Éreztem , ahogy a vér az arcomba szökött , amint a tekintetem találkozott Edward aranybarna szemeivel.
-Ugorjunk be valahová ebédelni , farkas éhes vagyok. - szólt Alice és Edward-ra kacsintott.
Bepakoltuk az autóba azt a rengeteg csomagot amit Alice összevásárolt , aztán beültünk egy közeli gyorsétterembe. Legnagyobb meglepetésemre mindenki jó étvággyal falatozta a sült krumplit , csak Edward fintorgott néha , de róla köztudott , hogy nem szereti a gyorskaját.
-Szegény Esme ebéddel vár minket ... - mondtam mikor már jóllakottan sziesztáztunk.
-Majd lefekvés előtt jól teletömjük magunkat , hogy rémálmaink legyenek. - kacagott Alice.
-Ideje indulnunk. - szólt Japser , az ő hangját lehetett legritkábban hallani.
Bepattantunk a Volvoba és száguldottunk hazafelé , szó szerint száguldottunk , Alice kb 180-nal ment.
-Ashley!Ébredj!Itthon vagyunk. - rázott meg gyengéden egy hideg kéz a vállamnál fogva.
-Óh , elaludtam. - állapítottam meg a nyilvánvalót miközben megdörzsöltem a szemeimet.
-Gyere , a csomagokat már bevittük , Alice éppen az új szerzeményeit mutogatja Esme-nek. - mosolygott Edward , s kezét nyújtva kisegített a kocsiból. Átkarolta a vállam és úgy sétáltunk be a házba.
-Nem! Nem elég , hogy az iskolában körülöttünk legyeskedik , még a házunkba is betolakodik. Semmi dolga velünk , nálunk ! - kiabált még mindig , miközben leviharzott a lépcsőn , mögötte Emmett-tel. Én csak álltam szemlesütve , s magamban a menekülési útvonalat tervezgettem.
-Rosalie! - szólt erélyesebben a férfi.
-Hát nem értitek? Ebben a családban rajtam kívül senki nem lát tisztán?
-Fogd be a szád Rosalie. Mindannyiunknak elege van a hisztidből. Semmi okod rá , hogy ezt csináld. - sziszegte Edward , a hangja közvetlenül mellőlem jött . Felnéztem rá , ő testvérét bámulta , szemei szikrákat szórtak , és mintha sötétebben fénylettek volna a megszokottnál.
-Rendben ... Emmett , menjünk. - azzal a szőke istennő kivágtázott a házból , hangosan becsapva maga után az ajtót.Tudtam , hogy nem vagyok a szíve csücske , de erre nem számítottam.
-Én nem tudom ... - sütötte le tekintetét a nagy mackó mellettem toporogva.
-Emmett Cullen! - hallatszott kintről Rosalie kiáltása.
-Sajnálom kislány. - motyogta aztán szerelme után ment.
-Ne haragudj Ashley. Rose nehezen szokik hozzá az új emberekhez a környezetében , ragaszkodik a már megszokott légkörhöz , de meg fog kedvelni téged , ebben biztos vagyok. Ez nem személyesen feléd irányul , ő már csak ilyen ... Én Esme vagyok , Alice-ék anyukája. - nyújtott kezet az előttem álló nő , az ő bőre is rettentően hideg volt , mint a többi Cullen-nek. Viszont a mosolya őszinte , kedves és meleg mosoly volt , amivel azonnal a szívembe lopta magát.
-Én pedig Carlisle , az apa. Sokat hallottunk rólad. - mondta az Esme-t ölelő férfi akivel szintén kezet fogtam.
-Nagyon örülök , a nevem Ashley Evans. - mosolyogtam rájuk. A kezdeti idegességem kezdett múlni , és a feszültség is elpárolgott , ami eddig ránk telepedett.
-Hozhatok neked valamit inni? Vagy készítsek valamit reggelire? - kérdezte Esme.
-Nem köszönöm , korán van még. - mosolyogtam rá.
-Nos nekem mennem kell dolgozni , örülök , hogy megismertelek. - mondta Carlisle mosolyogva , futó csókot adott feleségének , s már ott sem volt.
-Gyere , körbevezetlek! - rángott Alice a lépcső felé. - Ez Rose és Em szobája ... ez a könyvtár ... ez Edward szobája ... fürdőszoba ... - mutatott rá minden ajtóra ami előtt elhaladtunk. - Ez pedig az én szobám! - nyitott be.
-Hát ez igazán ... Alice-es. - dadogtam. A szoba hatalmas volt , legalábbis a szemközti üvegfal nyitottá , tágassá tette. A falakat bordóra festették , egyik oldalon gyönyörű baldachinos ágy , azzal szemben antik szekrénysor. Közelebb léptem. Minden polc tele volt könyvekkel , divatmagazinokkal , Cd-kel és fényképekkel.
-Ha tetszik valami nyugodtan vedd csak kölcsön. - mondta barátnőm miközben nekilátott kilakkozni a körmeit. Tovább nézelődtem , rengeteg értékes , érdekes holmit láttam. A kézzel hímzett ágytakaró , a káprázatos kristálycsillár , nem is beszélve az ágy mellett lévő mahagóni fésülködőasztalról. A szoba egyszerre volt elegáns , és divatos . Különlegességét kétségkívül az üvegfal adta. Tériszonyom ellenére közelebb araszoltam hozzá. A kilátás pazar volt. A forksi erdő legmagasabb fájának csúcsára is ráláttam. Alice csak ült csendben az ágyon , én pedig nem tudtam betelni az elém táruló csodálatos látvánnyal. Valaki halkan kopogott , aztán nyílt az ajtó. Esme volt az.
-Gyertek le lányok , csináltam nektek forrócsokit. Remélem szereted. - mosolygott rám. Csak úgy sugárzott belőle a szeretet , az anyai gondoskodás.
-Igen , köszönöm. Nagyon kedves öntől Mrs.Cullen. - mosolyogtam vissza halványan elpirulva. Nem voltam hozzászokva az ilyesfajta bánásmódhoz.
-Tegezz nyugodtan drágám , hívj csak Esme-nek. - mosolygott , aztán távozott , nyitva hagyva maga után az ajtót.
-Menjünk. - vigyorgott Alice , és már vonszolt is maga után. Szinte leszökdécselt mellettem a lépcsőn. Edward és Jasper a kanapén ülve bámulták a tv-t. Annyira elmerültem a bronzhajú látványában , hogy megint elfelejtettem a lábam elé nézni. Szerencsére őrangyalom újfent ott volt , hogy megmentsen a padló arcommal való találkozásától.
-Köszönöm Alice! Újra ! - fújtam egyet megkönnyebbülten . Alice sejtelmesen mosolygott , aztán szó nélkül a konyha felé indult. Követtem őt. Esme éppen a tűzhely körül ügyködött.
-Hmm ... nagyon finom az illata. - szagolt a levegőbe barátnőm , én ugyanezt tettem , de nem éreztem semmilyen illatot.
-Köszönöm Kicsim , ha akartok segíthettek. - a kis tündér és én összenéztünk aztán elvigyorodtunk. Azonnal kötényt ragadtunk és kuktákká avanzsáltunk. Mikor Esme megtudta , hogy másnap lesz apa szülinapja , hirtelen ötlettől vezérelve nekilátott tortát sütni. Természetesen abban is segítettünk , és nem kíméltük egymást a liszt-csata közben sem. 2 órán keresztül a mi nevetésünktől volt hangos a ház. A romok feltakarítása után nevetgélve mentünk a nappaliba és csatlakoztunk a még mindig tv-t néző fiúkhoz. Leültem az Edwardhoz közelebb lévő fotelbe , míg Alice befészkelte magát Jasper mellé , és szorosan hozzábújt. Elpirulva kaptam el róluk a pillantásom , és inkább jobban szétnéztem a nappaliban. Mint a ház összes többi részét , ezt is mintha egy lakberendezési magazinból szedték volna.
-Fiúúúúúk. - szólalt meg Alice hirtelen , kérlelő hangon.
-Nem! - vágták rá azok kórusban.
-Kérlek , Jasper! - nézett fel kedvesére a tündérke , nagy boci szemekkel. Szomorú ábrázata láttán a legtömörebb kőszív is megenyhülne , Jasper sem bírt ellenállni neki.
-Oké menjünk. De ígérd meg , hogy gyors leszel. Úgy értem ... még a mai napon szeretnék visszaérni.
-Ígérem! - nyomott gyors puszit szerelme szájára. - Edward , te itthon maradsz Esme-vel , vagy inkább velünk tartasz Olimpia-ba?
-Vó vó vó ... Olimpia-ba?! - álltam fel hirtelen. - Erről nem volt szó! Nincs nálam pénz , apa sem tud róla és...
-A pénz miatt ne fájjon a fejed , apukádnak szóltam , és most nem olyan lesz mint múltkor , ezt garantálom. - mondta magabiztosan barátnőm , majd maga után rángatva Jaspert kitáncolt a bejárati ajtón.
-Alice ... - huppantam vissza a fotelbe , s tenyerembe temettem az arcom.
-Hát igen ... Alice. Idegesítő de egyben imádni való. Egyesek szerint. - kacsintott rám Edward cinkosan. - Én is ott leszek , és leállítom az én drága húgocskámat , ha túl messzire megy.
-Azt megköszönném. Tényleg nagyon megszerettem őt , de néha úgy érzem , hogy ... - markoltam meg a levegőt Alice megfojtását imitálva. Kintről érkező hangos dudaszó figyelmeztetett minket az indulásra.
Nagy sóhaj kíséretében álltunk fel , és indultunk kifelé. A kocsiban csend volt , és feszültség , amit valószínűleg a duzzogásom okozott. Végigkáromkodtam magamban az utat , az összes létező nyelven amit ismerek. Edward furán mocorgott mellettem , akárhányszor ránéztem , ő szájára szorított kézzel bámult kifelé az ablakon.
-Megérkeztünk. - csicseregte Alice.
-Végre , már teljesen elzsibbadtam.
-Olyan hisztis vagy mint Rosalie. - karolt belém nevetve.
-Kössz. Akkor majd legközelebb kétszer is meggondolod , hogy kivel barátkozz. -nyújtottam rá a nyelvem.
-Szerintem jól választottam. - viszonozta előbbi gesztusom. - Fiúk , itt várjatok , nemsokára jövünk.
Alice egy kimondhatatlan nevű tervező butikjába vezetett , ahol mindenki csak "Üdv. Miss Cullen" - nel köszöntötte. Vajon mennyit járhat ide ha név szerint ismerik?! Mindketten kaptunk egy "segítőt" , eladót magunk mellé , aki készségesen ránk tukmált volna minden egyes méregdrága ruhadarabot. 1 óra múlva Alice és a hordára(?) egy nagyobb halom ruhával tért vissza.
-Ez a tied. - nyomott a kezembe egy kupacot. - Sejtettem , hogy semmit nem fogsz választani , ezért megtettem helyetted.Mind mesésen fog állni rajtad.
-Alice , én ezeket sosem tudnám kifizetni. - néztem az árcédulákra.
-Mondtam , hogy mindent én állok. Ha nagyon akarod , majd egyszer visszafizetheted ...
-Ez túl sok ...
-Majd egyszer Ashley! Ne görcsölj! Egyébként is szívesen teszem , hiszen te vagy a legjobb barátnőm , nem sajnálok rád költeni pár dolcsit. - mosolygott angyalian miközben előkapta egyik hitelkártyáját . - Másrészt .. ha otthon megkérdezik miért költöttem ennyit ... majd rád tudom fogni. - nevetgélt.
-Úristen Alice! Minket meg fognak ölni. Egy kisebb vagyont költöttél rám. - fintorogtam. Barátnőm nevetése bájosan csilingelt ahogy kiléptünk az üzletből. A környéken mindenki megbabonázva nézte a még mindig kacagó tündért , aki mellettem sétált. Újra feleslegesnek és jelentéktelennek éreztem magam. A fiúk ott vártak ránk ahol elváltunk tőlük , csábosan mosolyogni kezdtek amint megláttak minket. Éreztem , ahogy a vér az arcomba szökött , amint a tekintetem találkozott Edward aranybarna szemeivel.
-Ugorjunk be valahová ebédelni , farkas éhes vagyok. - szólt Alice és Edward-ra kacsintott.
Bepakoltuk az autóba azt a rengeteg csomagot amit Alice összevásárolt , aztán beültünk egy közeli gyorsétterembe. Legnagyobb meglepetésemre mindenki jó étvággyal falatozta a sült krumplit , csak Edward fintorgott néha , de róla köztudott , hogy nem szereti a gyorskaját.
-Szegény Esme ebéddel vár minket ... - mondtam mikor már jóllakottan sziesztáztunk.
-Majd lefekvés előtt jól teletömjük magunkat , hogy rémálmaink legyenek. - kacagott Alice.
-Ideje indulnunk. - szólt Japser , az ő hangját lehetett legritkábban hallani.
Bepattantunk a Volvoba és száguldottunk hazafelé , szó szerint száguldottunk , Alice kb 180-nal ment.
-Ashley!Ébredj!Itthon vagyunk. - rázott meg gyengéden egy hideg kéz a vállamnál fogva.
-Óh , elaludtam. - állapítottam meg a nyilvánvalót miközben megdörzsöltem a szemeimet.
-Gyere , a csomagokat már bevittük , Alice éppen az új szerzeményeit mutogatja Esme-nek. - mosolygott Edward , s kezét nyújtva kisegített a kocsiból. Átkarolta a vállam és úgy sétáltunk be a házba.
2010. március 4., csütörtök
11.Fejezet / 2 Oly közel vagy hozzám és mégis messzi, távol
Visszabattyogtam a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. A nagy lelkizés kifáraszthatott , mert megkönnyebbülésemben elszundítottam. A telefonom csörgése ébresztett.
-Halló! - szóltam bele álmosan miután előkotorásztam a kabátzsebemből.A hívó ismeretlen.
-Helló Ashley! Csak nem felébresztettelek , így délután 4-kor? - kuncogott Damen a vonal túlvégén.
-Csak de , felébresztettél. Ezért ki kell engesztelned ... említettem már , hogy szeretem az édességet? - mosolyodtam el , és máris élénkebbnek éreztem magam.
-Hmm ... ezekből a véletlenül elejtett megjegyzésekből arra következtetek , hogy el kell ugranom a supermarketbe. Na de nem ezért hívtalak , meg akartam kérdezi hogy vagy , és persze , hogy hiányzom -e ? - a hangján hallottam , hogy ő is mosolyog.
-Ümm , jól vagyok , csak még vár rám a tanulás. Nem kellett volna elaludnom. Hát persze , hogy hiányoztál! Alig tudtam túlélni ezt a napot nélküled! Ugye jól gondolom , hogy apából csikartad ki a telefonszámom?
-Nem kellett sokáig győzködnöm. Azt hiszem kedvel engem.
-Ő mindenkit kedvel ... ne bízd el magad. - ugrattam. - Amúgy beteg vagy ? Csak mert a hangodon nem hallani semmit , és nem is köhögsz fuldokolva vagy hasonló ...
-Beteg vagyok , de milyen beteg. Nagyon súlyos kétoldali iskolaundoritisz. Lehet , hogy soha nem sikerül kigyógyulnom belőle.
-Ahh ... lökött. Ne haragudj Damen , de most mennem kell. Gondolom majd találkozunk ... valamikor ... valahol.
-Hát persze , nekem is mennem kell. Jóéjt Ash. - nevetett bele a telefonba búcsúzásul.
-Szia.- miután kinyomtam a telefont megnéztem az időt. Apának már itthon kell lennie. Felmentem az emeletre , az ajtaja nyitva volt , mint mindig.
-Felébredtél Csipkerózsika? - kérdezte vigyorogva amikor meglátott.
-Fel. Igazán felkelthettél volna. - durcáskodtam miközben elnyúltam az ágyán.
-Nem aludtad ki magad?
-Nem! - nyújtottam rá a nyelvem. - Egyébként ha valakinek meg akarom adni a számom , nem is tudom ... mondjuk Damen-nek , akkor azt megteszem saját magam.
-Oké-oké ... - mondta feltett kezekkel , és próbáld komoly képet vágni.
-Na én megyek tanulni. - adtam egy puszit az arcára majd a konyhába mentem. Egy zacskós chips-sel és egy nagy bögre kávéval , na meg persze a táskámmal vonultam fel a szobámba. A tankönyveimet kidobáltam az ágyra , halk zenét kapcsoltam , majd nekiláttam a tanulásnak. 8 óra környékén elegendőnek éreztem az agyamba zsúfolt évszámok , nevek és képletek mennyiségét , gyors zuhany után újra könnyed álomba merültem.
-Aaaaaashleyyyyyyyy!! - dörömbölt valaki az ajtómon. Álmosan kikecmeregtem az ágyamból. Bár nagyon vonzó volt a füldugó és továbbalvás lehetősége , de megismertem barátnőm , Alice hangját , így valahogy sikerült eljutnom az ajtóig.
-Szia Alice.
-Szia , azt hittem már rég kész vagy és indulhatunk is. Ez volt a bejárati ajtótok előtt. - nyújtott át egy nagy doboz bon-bont. - Apukád azt üzeni , hogy a nagyidéknál van és ha elmentünk zárd be az ajtót. Öltözz fel addig csinálok valami reggelit. - csiripelt megállás nélkül , mire eljutott a tudatomig amit mondott , már ott sem volt. Az órára néztem , fél 8 . Nem hiszem el . Sokkal jössz nekem ezért Alice Cullen , a számládra írom ezt is , a vásárlás után. Az éjjeli szekrényhez mentem , és anyu is megkapta a szokásos reggeli pusziját. Ez mindennél fontosabb , ha erről van szó , a többi dolog várhat. Próbáltam a lehető leggyorsabban felöltözni , mire leértem a konyhába barátnőm egy hadseregre való reggelit készített.
-Alice , csak kávét. Köszönöm.
-Nem hagyhatod ki a reggelit , ez a legfontosabb étkezés , és amúgy is ... ha már megcsináltam meg kell enned , nagyon finom hidd el , és tápláló te meg olyan vékony vagy ...
-Te soha nem állsz le? - kérdeztem nevetve.
-Bocsánat. - mosolygott.
-Semmi baj , csak olyan voltál most mint anyukám ... anyu egy fiatal kicsit hiperaktív változata. - nevettem tovább. Alice addig noszogatott amíg legyűrtem egy pirítóst egy kis rántottával. Miután elpakoltunk és bezártam mindent elindultunk. Beszálltunk a kocsiba , most már nem ért meglepetésként , hogy Japser a hátsó ülésen várt ránk.
-Kitől van a bon-bon? - kérdezte Alice vigyorogva pár perc csend után.
-Nem tudom ... el is felejtettem , vagy fel se fogtam. - nevettem , aztán eszembe jutott a tegnapi telefonbeszélgetésem Damen-nel. - Azt hiszem Damen-től.
-Óh ... értem. - az út további része csendben telt.
-Itt vagyunk. Gyere Ash. -mondta Alice és már ki is szállt a kocsiból.
-Gyönyörű ez a ház. - mondtam , és valóban , tátott szájjal bámultam az előttem álló épületre.
-Gyere már be. - mosolygott a tündér , és a kezemnél megragadva húzni kezdett befelé. Amint beléptünk az ajtón mindenki abba hagyta a beszélgetést , és minden szempár rám szegeződött . Az egyik különösen perzselő volt. Ezek szerint mégis itthon maradt. Nem tudtam megállni , hogy ne mosolyogjak.
-Üdv. - szóltam halkan.
-Ashley. - közeledett felém egy kedves arcú és tekintetű , alacsony nő. Örülök , hogy ...
-Hát ez meg mit keres itt? - kiáltott valaki a lépcső tetejéről , mire mindenki odakapta a fejét.
-Halló! - szóltam bele álmosan miután előkotorásztam a kabátzsebemből.A hívó ismeretlen.
-Helló Ashley! Csak nem felébresztettelek , így délután 4-kor? - kuncogott Damen a vonal túlvégén.
-Csak de , felébresztettél. Ezért ki kell engesztelned ... említettem már , hogy szeretem az édességet? - mosolyodtam el , és máris élénkebbnek éreztem magam.
-Hmm ... ezekből a véletlenül elejtett megjegyzésekből arra következtetek , hogy el kell ugranom a supermarketbe. Na de nem ezért hívtalak , meg akartam kérdezi hogy vagy , és persze , hogy hiányzom -e ? - a hangján hallottam , hogy ő is mosolyog.
-Ümm , jól vagyok , csak még vár rám a tanulás. Nem kellett volna elaludnom. Hát persze , hogy hiányoztál! Alig tudtam túlélni ezt a napot nélküled! Ugye jól gondolom , hogy apából csikartad ki a telefonszámom?
-Nem kellett sokáig győzködnöm. Azt hiszem kedvel engem.
-Ő mindenkit kedvel ... ne bízd el magad. - ugrattam. - Amúgy beteg vagy ? Csak mert a hangodon nem hallani semmit , és nem is köhögsz fuldokolva vagy hasonló ...
-Beteg vagyok , de milyen beteg. Nagyon súlyos kétoldali iskolaundoritisz. Lehet , hogy soha nem sikerül kigyógyulnom belőle.
-Ahh ... lökött. Ne haragudj Damen , de most mennem kell. Gondolom majd találkozunk ... valamikor ... valahol.
-Hát persze , nekem is mennem kell. Jóéjt Ash. - nevetett bele a telefonba búcsúzásul.
-Szia.- miután kinyomtam a telefont megnéztem az időt. Apának már itthon kell lennie. Felmentem az emeletre , az ajtaja nyitva volt , mint mindig.
-Felébredtél Csipkerózsika? - kérdezte vigyorogva amikor meglátott.
-Fel. Igazán felkelthettél volna. - durcáskodtam miközben elnyúltam az ágyán.
-Nem aludtad ki magad?
-Nem! - nyújtottam rá a nyelvem. - Egyébként ha valakinek meg akarom adni a számom , nem is tudom ... mondjuk Damen-nek , akkor azt megteszem saját magam.
-Oké-oké ... - mondta feltett kezekkel , és próbáld komoly képet vágni.
-Na én megyek tanulni. - adtam egy puszit az arcára majd a konyhába mentem. Egy zacskós chips-sel és egy nagy bögre kávéval , na meg persze a táskámmal vonultam fel a szobámba. A tankönyveimet kidobáltam az ágyra , halk zenét kapcsoltam , majd nekiláttam a tanulásnak. 8 óra környékén elegendőnek éreztem az agyamba zsúfolt évszámok , nevek és képletek mennyiségét , gyors zuhany után újra könnyed álomba merültem.
-Aaaaaashleyyyyyyyy!! - dörömbölt valaki az ajtómon. Álmosan kikecmeregtem az ágyamból. Bár nagyon vonzó volt a füldugó és továbbalvás lehetősége , de megismertem barátnőm , Alice hangját , így valahogy sikerült eljutnom az ajtóig.
-Szia Alice.
-Szia , azt hittem már rég kész vagy és indulhatunk is. Ez volt a bejárati ajtótok előtt. - nyújtott át egy nagy doboz bon-bont. - Apukád azt üzeni , hogy a nagyidéknál van és ha elmentünk zárd be az ajtót. Öltözz fel addig csinálok valami reggelit. - csiripelt megállás nélkül , mire eljutott a tudatomig amit mondott , már ott sem volt. Az órára néztem , fél 8 . Nem hiszem el . Sokkal jössz nekem ezért Alice Cullen , a számládra írom ezt is , a vásárlás után. Az éjjeli szekrényhez mentem , és anyu is megkapta a szokásos reggeli pusziját. Ez mindennél fontosabb , ha erről van szó , a többi dolog várhat. Próbáltam a lehető leggyorsabban felöltözni , mire leértem a konyhába barátnőm egy hadseregre való reggelit készített.
-Alice , csak kávét. Köszönöm.
-Nem hagyhatod ki a reggelit , ez a legfontosabb étkezés , és amúgy is ... ha már megcsináltam meg kell enned , nagyon finom hidd el , és tápláló te meg olyan vékony vagy ...
-Te soha nem állsz le? - kérdeztem nevetve.
-Bocsánat. - mosolygott.
-Semmi baj , csak olyan voltál most mint anyukám ... anyu egy fiatal kicsit hiperaktív változata. - nevettem tovább. Alice addig noszogatott amíg legyűrtem egy pirítóst egy kis rántottával. Miután elpakoltunk és bezártam mindent elindultunk. Beszálltunk a kocsiba , most már nem ért meglepetésként , hogy Japser a hátsó ülésen várt ránk.
-Kitől van a bon-bon? - kérdezte Alice vigyorogva pár perc csend után.
-Nem tudom ... el is felejtettem , vagy fel se fogtam. - nevettem , aztán eszembe jutott a tegnapi telefonbeszélgetésem Damen-nel. - Azt hiszem Damen-től.
-Óh ... értem. - az út további része csendben telt.
-Itt vagyunk. Gyere Ash. -mondta Alice és már ki is szállt a kocsiból.
-Gyönyörű ez a ház. - mondtam , és valóban , tátott szájjal bámultam az előttem álló épületre.
-Gyere már be. - mosolygott a tündér , és a kezemnél megragadva húzni kezdett befelé. Amint beléptünk az ajtón mindenki abba hagyta a beszélgetést , és minden szempár rám szegeződött . Az egyik különösen perzselő volt. Ezek szerint mégis itthon maradt. Nem tudtam megállni , hogy ne mosolyogjak.
-Üdv. - szóltam halkan.
-Ashley. - közeledett felém egy kedves arcú és tekintetű , alacsony nő. Örülök , hogy ...
-Hát ez meg mit keres itt? - kiáltott valaki a lépcső tetejéről , mire mindenki odakapta a fejét.
2010. március 2., kedd
11.Fejezet / 1 " Oly közel vagy hozzám és mégis messzi , távol
Lassan megfordultam.
-Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.
-Mindent amit elmondasz. - válaszolt és közelebb lépett. Nagy levegőt vettem , lehunyt szemekkel lassan kifújtam.
-Rendben ... üljünk le a nappaliba ... - két bögrével a kezemben csoszogtam be az említett helységbe , Edward a kanapén ülve várt rám. Tekintetével végigkísérte minden mozdulatom , ahogy leültem mellé. Egyetlen porcikám sem kívánta a rám váró beszélgetést.
-Emlékszel , meséltem a környezetváltozásról ... - kezdtem bele , miközben a kezemben lévő bögre szélét babráltam , Edward némát bólintott , tekintete égette az arcom. - Körülbelül egy hónappal ezelőtt ... anya és én autóbalesetet szenvedtünk ... én vezettem ... és ... meghalt ... - éreztem , hogy a talaj kezd kicsúszni a lábam alól. Könnyek égették a szemem de most nem próbáltam útjukat állni , teljesen átadtam magam a gyötrelemnek és próbáltam megszabadulni tőle. Miközben beszéltem a hangom el-el csuklott , a fájdalom kis sós cseppjei egymás után gördültek le az arcomon. Részletesen elmeséltem mindent , és minél többet tudott meg rólam Edward , annál jobban éreztem magam. Valami belül azt súgta, hogy megbízhatom benne. Csendben és figyelmesen hallgatott végig , szemeiből sugárzott a megértés. A történet végére értem , mindketten csendben ültünk , csak a sírástól egyenetlenné vált légzésem és szipogásom törte meg a csendet.
Nagyot kortyoltam a teából , és mély levegőkkel próbáltam lenyugtatni magam. Összeszorított szemekkel és lehajtott fejjel ültem , de végig éreztem magamon a pillantást , ami a világ legcsodásabb lényének birtoka.
Lassan felnéztem.
-Nagyon sajnálom Ashley. Nehéz lehetett neked mindezt megosztani velem , köszönöm , hogy a bizalmadba fogadtál. - mosolygott rám , és ettől a mosolytól újra felragyogott a Nap , az én borús égboltomon.
-Úgy érzem , egy kicsit könnyebb ... most ... így ... de néha annyira hiányzik ... szinte lezsibbaszt a fájdalom. - mondtam miközben az asztalra raktam a teát.
-Ha bármikor rád tör ez az érzés , hívj fel és én átjövök. Mindig melletted leszek , ha szükséged lesz rám ... - Edward hangja nemvolt több suttogásnál én mégis tisztán értettem miden szavát , nem akartam elhinni , hogy tényleg ezt mondta. A szívemet eddig nem ismert melegség járta át , és valami fura erő húzott a velem szemben ülő égi lény felé. Muszáj volt megérintenem , érezni hideg bőrét az enyémen. Mintha csak ugyanazt érezte volna amit én , felemelte a kezét , és lassan végigsimított könnyáztatta arcomon.
-Köszönöm. - válaszoltam félig kábultan. Tekintetem a szájára siklott , és most először eljátszottam a gondolattal , hogy milyen lehet megcsókolni egy ilyen teremtményt , mint Edward. Tapasztalat híján nem tudtam pontosan , de abban biztos voltam , hogy csodálatos érzés ... amit természetesen én soha nem tudhatok meg. Szerencsés lány ez a Bella , gondoltam , és csalódottan elfordultam az arcomat kémlelő Edwardtól.
-Azt hiszem ideje mennem. - mondta miközben felállt.
-Kikísérlek.
-Holnap reggel 8-ra itt leszek. Vigyázz magadra kérlek , és ha bármi van hívj fel. - mondta az ajtóban. Meg se várva a válaszom , gyengéd csókot nyomott a homlokomra és elindult a Volvo felé.Becsuktam az ajtót és nekidöntöttem a hátam ... Azt hiszem szükségem van rád Edward.
-Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.
-Mindent amit elmondasz. - válaszolt és közelebb lépett. Nagy levegőt vettem , lehunyt szemekkel lassan kifújtam.
-Rendben ... üljünk le a nappaliba ... - két bögrével a kezemben csoszogtam be az említett helységbe , Edward a kanapén ülve várt rám. Tekintetével végigkísérte minden mozdulatom , ahogy leültem mellé. Egyetlen porcikám sem kívánta a rám váró beszélgetést.
-Emlékszel , meséltem a környezetváltozásról ... - kezdtem bele , miközben a kezemben lévő bögre szélét babráltam , Edward némát bólintott , tekintete égette az arcom. - Körülbelül egy hónappal ezelőtt ... anya és én autóbalesetet szenvedtünk ... én vezettem ... és ... meghalt ... - éreztem , hogy a talaj kezd kicsúszni a lábam alól. Könnyek égették a szemem de most nem próbáltam útjukat állni , teljesen átadtam magam a gyötrelemnek és próbáltam megszabadulni tőle. Miközben beszéltem a hangom el-el csuklott , a fájdalom kis sós cseppjei egymás után gördültek le az arcomon. Részletesen elmeséltem mindent , és minél többet tudott meg rólam Edward , annál jobban éreztem magam. Valami belül azt súgta, hogy megbízhatom benne. Csendben és figyelmesen hallgatott végig , szemeiből sugárzott a megértés. A történet végére értem , mindketten csendben ültünk , csak a sírástól egyenetlenné vált légzésem és szipogásom törte meg a csendet.
Nagyot kortyoltam a teából , és mély levegőkkel próbáltam lenyugtatni magam. Összeszorított szemekkel és lehajtott fejjel ültem , de végig éreztem magamon a pillantást , ami a világ legcsodásabb lényének birtoka.
Lassan felnéztem.
-Nagyon sajnálom Ashley. Nehéz lehetett neked mindezt megosztani velem , köszönöm , hogy a bizalmadba fogadtál. - mosolygott rám , és ettől a mosolytól újra felragyogott a Nap , az én borús égboltomon.
-Úgy érzem , egy kicsit könnyebb ... most ... így ... de néha annyira hiányzik ... szinte lezsibbaszt a fájdalom. - mondtam miközben az asztalra raktam a teát.
-Ha bármikor rád tör ez az érzés , hívj fel és én átjövök. Mindig melletted leszek , ha szükséged lesz rám ... - Edward hangja nemvolt több suttogásnál én mégis tisztán értettem miden szavát , nem akartam elhinni , hogy tényleg ezt mondta. A szívemet eddig nem ismert melegség járta át , és valami fura erő húzott a velem szemben ülő égi lény felé. Muszáj volt megérintenem , érezni hideg bőrét az enyémen. Mintha csak ugyanazt érezte volna amit én , felemelte a kezét , és lassan végigsimított könnyáztatta arcomon.
-Köszönöm. - válaszoltam félig kábultan. Tekintetem a szájára siklott , és most először eljátszottam a gondolattal , hogy milyen lehet megcsókolni egy ilyen teremtményt , mint Edward. Tapasztalat híján nem tudtam pontosan , de abban biztos voltam , hogy csodálatos érzés ... amit természetesen én soha nem tudhatok meg. Szerencsés lány ez a Bella , gondoltam , és csalódottan elfordultam az arcomat kémlelő Edwardtól.
-Azt hiszem ideje mennem. - mondta miközben felállt.
-Kikísérlek.
-Holnap reggel 8-ra itt leszek. Vigyázz magadra kérlek , és ha bármi van hívj fel. - mondta az ajtóban. Meg se várva a válaszom , gyengéd csókot nyomott a homlokomra és elindult a Volvo felé.Becsuktam az ajtót és nekidöntöttem a hátam ... Azt hiszem szükségem van rád Edward.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)