11.Fejezet / 1 " Oly közel vagy hozzám és mégis messzi , távol

Lassan megfordultam.
-Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.
-Mindent amit elmondasz. - válaszolt és közelebb lépett. Nagy levegőt vettem , lehunyt szemekkel lassan kifújtam.
-Rendben ... üljünk le a nappaliba ... - két bögrével a kezemben csoszogtam be az említett helységbe , Edward a kanapén ülve várt rám. Tekintetével végigkísérte minden mozdulatom , ahogy leültem mellé. Egyetlen porcikám sem kívánta a rám váró beszélgetést.
-Emlékszel , meséltem a környezetváltozásról ... - kezdtem bele , miközben a kezemben lévő bögre szélét babráltam , Edward némát bólintott , tekintete égette az arcom. - Körülbelül egy hónappal ezelőtt ... anya és én autóbalesetet szenvedtünk ... én vezettem ... és ... meghalt ... - éreztem , hogy a talaj kezd kicsúszni a lábam alól. Könnyek égették a szemem de most nem próbáltam útjukat állni , teljesen átadtam magam a gyötrelemnek és próbáltam megszabadulni tőle. Miközben beszéltem a hangom el-el csuklott , a fájdalom kis sós cseppjei egymás után gördültek le az arcomon. Részletesen elmeséltem mindent , és minél többet tudott meg rólam Edward , annál jobban éreztem magam. Valami belül azt súgta, hogy megbízhatom benne. Csendben és figyelmesen hallgatott végig , szemeiből sugárzott a megértés. A történet végére értem , mindketten csendben ültünk , csak a sírástól egyenetlenné vált légzésem és szipogásom törte meg a csendet.
Nagyot kortyoltam a teából , és mély levegőkkel próbáltam lenyugtatni magam. Összeszorított szemekkel és lehajtott fejjel ültem , de végig éreztem magamon  a pillantást , ami a világ legcsodásabb lényének birtoka.
Lassan felnéztem.
-Nagyon sajnálom Ashley. Nehéz lehetett neked mindezt megosztani velem , köszönöm , hogy a bizalmadba fogadtál. - mosolygott rám , és ettől a mosolytól újra felragyogott a Nap , az én borús égboltomon.
-Úgy érzem , egy kicsit könnyebb ... most ... így ...  de néha annyira hiányzik ... szinte lezsibbaszt a fájdalom. - mondtam miközben az asztalra raktam a teát.
-Ha bármikor rád tör ez az érzés , hívj fel és én átjövök. Mindig melletted leszek , ha szükséged lesz rám ... - Edward hangja nemvolt több suttogásnál én mégis tisztán értettem miden szavát , nem akartam elhinni , hogy tényleg ezt mondta. A szívemet eddig nem ismert melegség járta át , és valami fura erő húzott a velem szemben ülő égi lény felé. Muszáj volt megérintenem , érezni hideg bőrét az enyémen. Mintha csak ugyanazt érezte volna amit én , felemelte a kezét , és lassan végigsimított könnyáztatta arcomon.
-Köszönöm. - válaszoltam félig kábultan. Tekintetem a szájára siklott , és most először eljátszottam a gondolattal , hogy milyen lehet megcsókolni egy ilyen teremtményt , mint Edward. Tapasztalat híján nem tudtam pontosan , de abban biztos voltam , hogy csodálatos érzés ... amit természetesen én soha nem tudhatok meg. Szerencsés lány ez a Bella , gondoltam , és csalódottan elfordultam az arcomat kémlelő Edwardtól.
-Azt hiszem ideje mennem. - mondta miközben felállt.
-Kikísérlek.
-Holnap reggel 8-ra itt leszek. Vigyázz magadra kérlek , és ha bármi van hívj fel. - mondta az ajtóban. Meg se várva a válaszom , gyengéd csókot nyomott a homlokomra és elindult a Volvo felé.Becsuktam az ajtót és nekidöntöttem a hátam ... Azt hiszem szükségem van rád Edward.