[ Edward szemszög ]
Azóta a nyomasztó látomás óta , húgom nyilvánvalóan titkolta előttem gondolatait. Ha a közelében voltam francia gyermekdalokat énekelt , a ruháit leltározta , vagy Jasper-re gondolt. Az iskola első napján szó szerint berobbant a szobámba , amíg én a vadászatból visszatérve , éppen tiszta ingem utolsó gombját gomboltam. Egyetlen egy szó nélkül állt mellettem , mint egy ártatlan kisleány , arcán idegesítő mosollyal.
-Mi az Alice? - adtam meg magam nagyot sóhajtva.
-Hát nem is örülsz? Iskolába megyünk ! Végre láthatod Jessicát és a többi rajongódat. - tört ki belőle hiperaktív , szószátyár énje , és hasra vágódott a kanapén. Grimaszolva a pulóveremért nyúltam - a látszat kedvéért , hiszen nekünk vámpíroknak nincs szükségünk ilyesmire - ha eszembe jutnak Jessica és sleppjének éretlen gondolatai , melyek közül néhány annyira pirongató , hogy egymással sem osztják meg - s melyeknek mind én vagyok a főszereplője - legszívesebben bezárkóznék a szobámba és ki sem lépnék onnan legalább 80 évig.
-Már csak te hiányoztál a tökéletes reggeli kezdéshez. - nyújtottam felé a kezem , hogy felsegítsem , bár hangnemem hagyott némi kívánnivalót maga után.
-Mi az Öcsi , nem aludtad ki magad? - kérdezte Em elhaladva nyitott ajtóm előtt , feltűnően vidám hangulatban.
-Majd meglátjuk a hétvégén mennyire fogsz nevetni , amikor az összes finom falatot elhappolom előled , neked pedig maradnak az öreg , kiszáradt szarvasok. - vágtam vissza normál hangerőn beszélve , hiszen tudtam , hogy a földszinten is ugyanolyan jól hallja , mintha itt állna mellettem.
-Nem kellene elindulnunk? - ölelte át Jasper Alice-t.
-De igen , csak éppen arra kell várni aki állítólag a leggyorsabb közölünk. - gúnyolódott manó húgom.
-Rám ugyan nem kell várni. - egy másodperc múlva már türelmetlenül nyomtam a dudát , a Volvo volánja mögött ülve. Iskolába menet Alice az addig látott autók rendszámát ismételgette a fejében , mindig újakkal kiegészülve , vagy Jasper jövőjére koncentrálva próbált figyelmeztetni az esetleges veszélyes helyzetekre. A nyári szünet alatt mindannyian elszoktunk kissé az emberek közelségétől , de meglepően elviselhető fájdalmat okozott torkom égése , ahogy az első órámra igyekeztem a folyosón. Mint mindig , a tömeg most is szétnyílt előttem. Az emberek tudat alatt is késztetést éreztek , hogy megtartsák a 3 lépés távolságot a családommal.
A préda félelme a ragadozóval szemben. Lányok vágyakozó pillantása , és gondolata követte az utam. Sokan vonzónak találtak , de ezt is - csak úgy mint a megmagyarázhatatlan félelmet - vámpírlétemnek könyveltem el.
Gyorsan repültek az órák , bár ha az "ember" halhatatlan , az évek is csak perceknek tűnnek. Irodalom órán ültem , és próbáltam nem figyelni Jessica buta álmodozására , amikor ismerős "hang" kúszott a fejembe. Erőteljes kopogás után nyílt az ajtó , a késő egyenesen az én asztalomhoz lépkedett , arcán lenéző mosoly virított.
-Csak nem Edward Cullen? - kérdezte gúnyosan és leült mellém.
-Damen. - biccentettem. Az el sem kezdett beszélgetést immár lezártnak tekintettem , és élcelődő gondolatait is kizártam. Kicsengetés után az ebédlő felé vettem az irányt. A folyosón egy eddig ismeretlen , de mámorítóan édes illat csapta meg az orrom , felkorbácsolva a torkomat mardosó lángnyelveket.
-Helló Emmett! - köszöntem rá a sarkon várakozó bátyámra , és arrébb léptem mielőtt rám vetődött volna.
-Egyszer az életben nem tudnál sportszerű lenni? - füstölgött , s kézen fogva Rosalie-t besétáltak előttem a menzára.Már messziről üvöltöttek felém húgom sürgető gondolatai. A levegőbe szimatolva egyből megéreztem Alice és Jasper illatát - akik nem a szokásos asztalunknál ültek - az ismeretlen , édes illattal vegyülve , ami egyre intenzívebbé vált. A padlót fürkésztem , egészen addig amíg idegen gondolatok törtek a fejembe , amik épp körülöttünk forogtak. Felnéztem , hogy szembesüljek a jövevénnyel , a pillantásom találkozott az ismeretlen , mégis ismerős zöld szempárral. A gyomrom enyhe görcsbe rándult , de felöltött mosolyom rezzenéstelen maradt. Ha ember lettem volna , a szívem heves dobogása bizonyára átszakítja a mellkasom , tenyerem nyirkossá tenné az izzadtság , és még hevesebben kapkodnám a levegőt. Gondolatban , egy keserű mosoly kíséretében emlékeztettem magam - nem mintha egy pillanatra is megfeledkezhetnék róla - , hogy nem vagyok ember , a szívem pedig nem dobog. Minél közelebb értem , a lány vérének illata egyre ellenállhatatlanabbá vált. Szerencsére Jasper számára nem volt különösképpen vonzó ez az érdekes , vaníliára hasonlító , bódító aroma , így éreztem , ahogy a felém küldött nyugalomhullámai szétáradnak a testemben. Azon a napon találkoztam először azzal az angyallal , aki azóta is lefoglalja minden gondolatom. Idestova 7 napja nem láttam ahogy gyönyörű arcát halvány pír borítja el , vagy azt a 2 apró gödröcskét ami mosolyát kíséri. Fájdalom nyilall néma , fagyos mellkasomba , ha visszaemlékszem a pillanatra ... a pillanatra amikor a vámpír , majdnem a vágyódó férfi fölé került. Még mindig látom magam előtt Ashley rémült arcát , ahogy szurokfekete szemeimbe néz. Ajka még nedves - emlékeztetvén engem az áhított csókra - tekintetében félelem és döbbenet tükröződik. Számtalanszor kezembe fogtam a telefont , de sosem tudtam rá venni magam , hogy felhívjam Őt. A tegnap éjszaka volt eddig a legrosszabb. Ideiglenes szobámban ültem az ágyon , kezemben ismét a telefont szorongatva. Mielőtt lebeszélhettem volna magam , tárcsáztam és a fülemhez szorítottam a készüléket. Csak egy másodperc az egész , csak had halljam a hangját egy pillanatra , ezzel semmi rosszat nem teszek - győzködtem önmagam. Aztán felrémlett bennem Ashley arca , az erdőben , amikor megtörtem , és bevallottam neki mindent , amikor eldöntöttem , hogy az ő érdekeit tartom szem előtt , nem számít mire vágyom én. Mielőtt a telefon kicsöngött volna , kinyomtam és a falhoz vágtam , így legalább nem jelent kísértést. Leviharzottam a lépcsőn , és meg sem álltam a legközelebbi grizzlyig , amelynek kesernyés , forró vére némiképp megnyugtatott. Másnap váratlanul Alice-ék állítottak be , természetesen azzal a célzattal , hogy engem hazavigyenek. Húgom nagy erővel küzdött , hogy elrejtse előlem gondolatait , de egy pillanatra véletlenül beleláttam a fejébe. Nem igazán tetszett amit láttam , dermedt , halott szívem apró darabokra tört , már ha képes rá. Ashley és Damen most éppen boldogan ücsörögnek valahol , egymás karjaiban. Legalább boldog. Örülj , hogy boldog ... ha nélküled hát nélküled - mondogattam magamban az orrnyergemet masszírozva. Másnap a családom és a Denali klán együtt ment vadászni , nekem nem volt erőm , se kedvem , hogy velük tartsam , egyébként is nemrég ettem. A nappaliban ültem és a tv-t bámultam - csak néztem , de nem láttam - amikor Alice telefonja csörögni kezdett. Anélkül , hogy megnéztem volna a hívót , felvettem. Ashley eltéveszthetetlen hangja köszönt vissza , s én összeszorított szemekkel küzdöttem az egyre növekvő vágy ellen , hogy most azonnal visszatérjek hozzá. A hangja is - ami után annyira áhítoztam - elég volt , hogy még elviselhetetlenebbé tegye a hiányát. Alice pont időben ért haza , mielőtt újra fájdalmat okozhattam volna Ashley-nek , vagy még nagyobb gyötrődést magamnak. Ám a telefonbeszélgetésünk elbizonytalanított. Kecsegtetővé vált a hazatérés gondolata. Így , hogy Damen mellette van , talán én is ott lehetnék , barátjaként. Alice látomásai percről percre változtak. Egyszer azt látta , hogy visszatérek Forks-ba , és Ash mérhetetlenül boldogan ugrik a nyakamba , egyszer , hogy maradok , de ennek a lehetőségnek nem volt éppen boldog vége. Ez adta meg az utolsó lökést és úgy döntöttem , haza megyek a családommal. Reménykedtem benne , hogy Alice látomása nem csalt , és Ashley boldogan fogad majd. Izgatottan toporogtam a lábtörlőn , amikor becsengettem a házuk ajtaján. Az angyal szeme kitágult ahogy meglátott engem , és a tőle telhető legnagyobb erővel szorított magához , amint felocsúdott csodálkozásából. Gyengéden simogattam haját. A viszontlátás öröme elnyomta vérének illatát , ami végigperzselte torkomat, a szerelmes férfi boldogan ölelte magához kedvesét , a vámpír viszont fenyegetően meredt a konkurenciát jelentő férfira a nappaliban. Damen Ross , az én kedvenc halhatatlanom , azt hiszem ideje távoznod.
2010. április 29., csütörtök
2010. április 26., hétfő
Vége.
A 20. lesz a búcsúfejezet, azt még közzéteszem holnap , vagy holnapután ( kedd , szerda ) de aztán a blog kapui bezárulnak. Rájöttem , hogy semmi értelme nincs az írásomnak. Köszönöm az eddigi olvasóimnak és nagyon imádom őket , de nekem ez nem megy. Sajnálom , Inez.
2010. április 18., vasárnap
19.Fejezet - El sem tudom hinni!
Egy csiga is megirigyelte volna a tempómat , olyan lassan mentem fel a lépcsőn . Húztam magam a korláton , s közben nyűgösen nyögdécseltem. Legszívesebben pofon vágtam volna magam. Egy idióta vagyok. Becsapom szegény Damen-t pedig egyáltalán nem ezt érdemli , hiszen olyan kedves ... talán meg tudnám szeretni. Összeszorított szemekkel megráztam a fejem. Tudtam , hogy képtelen lennék beleszeretni. Végső kétségbeesésemben apától akartam tanácsot kérni , de már aludt. A szobám felé vettem az irányt , és újra zombinak éreztem magam , egy üres , élőhalott , mechanikus lénynek. Az ágyamra dőltem anya képét magamhoz szorítva. Az oldalamra feküdtem , a képet magam mellé téve a párnára majd mutatóujjammal ezerszer végigsimítottam az arcán.
-Bárcsak itt lennél. - suttogtam. - Te biztosan tudnád a helyes választ. Én nem tudom mit kéne tennem, nem akarom bántani Damen-t. - Éreztem, hogy a szempilláim elnehezültek, szép lassan elnyomott az álom.
-ASHLEY! - dörömbölt apa az ajtómon - Azt hittem már rég elkészültél! Siess mert elkésünk!
-Oké , csak egy perc az egész. - válaszoltam rekedten. Épphogy sikerült időben beérnünk az iskolába , egész úton apa kioktatását kellett hallgatnom az időben alvásról , felkelésről és persze el lettem tiltva a hétköznapi randizástól , amit nem is nagyon bántam. Ahogy kiszálltam a kocsiból rögtön 2 kar fonódott a derekam köré.
-Azt hittem már nem is jössz. - csókolt homlokon Damen mosolyogva.
-Majdnem sikerült elaludni , szerencsém , hogy ott volt apu ... - feszengve kibontakoztam az öleléséből. -Előtte ne ... - biccentettem apu felé aki épp az aktatáskájával küszködött a hátsóülésen.
-Oké - oké. De régimódiak vagyunk. - vigyorgott , közben megfogta a kezem. - Ezt csak szabad. - emelte fel kezét ami az enyémet szorongatta.
-Szabad. De induljunk mert nem akarok nagyon elkésni. - mondtam nagyot sóhajtva.
-Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Bella cinkosan közelebb hajolva az ebédlőasztal fölött.
-Azt hiszem. - húztam el a számat. Szerencsére Damen-t lefoglalta egy srác és elmélyülten beszélgettek valami fiús dologról , így majdnem háttal ült nekem , csak a fél karja volt a derekam körül.
-Óh , pedig én azt hittem , hogy te és Edward ... - hallgatott el s mindentudóan felpillantott az ebédjéből.
-Hát pedig nem ... - nevettem idegesen és az üdítőm szívószálát piszkáltam. - abszurdum ...
-Csak azért gondoltam , mert mindig ÚGY néztetek egymásra , mindig izzott körülöttetek a levegő.
-Dehogy néztünk ÚGY , és egyáltalán nem izzott semmi , csak beképzeled. - kortyoltam az italomba.
-Hát persze ... - mosolygott Bella és beleharapott a szendvicsébe , pont amikor Damen felénk fordult.
-Miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva s homlokon csókolt.
-Gratulálok Damen. Ashley mesélt kettőtökről. - válaszolt Bella mielőtt bármit is mondhattam volna. Dam egy boldog pillantást küldött felém egy dögös mosoly kíséretében. -Arra gondoltam , hogy leugorhatnánk a Push-ra amíg ilyen szép az idő.
-Remek ötlet! Régóta készültem lemenni , itt az alkalom. - vágta rá Damen.
-Nem is tudom , még sosem jártam arra és úszni sem tudok. - pirultam el.
-Majd én kimentelek! - húzta ki magát Dam.
-Mindenkinek kötelező elmennie oda legalább egyszer élete során , de ha már voltál ott , utána mindig oda akarsz menni , egyszerűen beleszeretsz a homokba , a vízbe , abba ahogy a gyenge napsütés megtörik a víz felszínén , az ottani emberekbe ... - Bella szeme elrévedt és halvány mosoly jelent meg az arcán , mintha lélekben valahol egész máshol járna.
-Rendben , hát menjünk. De előre szólok , durcás leszek ha sós víz éri a bőröm.
Suli után megint Damen vitt haza. Apa nem igazán örült a délutáni kirándulós tervünknek , de végül beleegyezett. Tanulás után lezuhanyoztam , és a szekrényem előtt állva gondolkoztam a nagy "Mit vegyek fel?" kérdésen. Nem érdekelt , hogy fogok e tetszeni bárkinek is , a kényelem volt az elsődleges szempont , a második pedig , hogy ne fázzak vagy ázzak el. Egy térdnadrág és a kedvenc kétrészes hosszú ujjú pólóm mellett döntöttem , a lábamra egyszerű fekete tornacipőt húztam. A fürdőbe robogtam , hogy kezdjek valamit a hajammal , de ötlet híján simán befontam két hosszú fonatba. Ha Alice ezt látná , enyhén szólva nem lenne boldog. Hallgathatnám a kiselőadását , hogy ez mennyire előnytelen , nem emeli ki az arcomat arról , nem is beszélve , hogy roncsolja a hajat. Nagyot sóhajtottam és a telefonomért nyúltam. Hiányzik a barátnőm , csak nem követek el halálos bűnt , ha felhívom egy percre. A szobámba menet kikerestem a számát majd megnyomtam a hívás gombot , kicsöngött egyszer , kétszer aztán ...
-Halló? - ez nem Alice hangja!
-Halló! Itt Ashley ... - motyogtam a telefonba.
-Ashley ... - suttogta a hang a vonal túlvégén.
-Edward! - hasított belém a felismerés. Gyönyörű hangját annyira eltorzította a telefon , hogy be sem tudtam azonosítani.
-Alice nincs itthon ... éppen vásárolni ment. - köszörülte meg a torkát ami némiképp felismerhetőbbé tette hangját.
-Értem. És ... és te hogy vagy? - kérdeztem miközben leültem az ágyamra.
-Remekül , köszönöm kérdésed. Otthon minden rendben? - megkönnyebbülésemben egy hangos sóhaj hagyta el a számat , tehát még mindig Forks-ot tartja otthonának.
-Igen , minden. Mikor jössz haza? - hangom szinte suttogássá halkult. Nem jött válasz , csak Edward egyenletes szuszogását hallottam.
-Majd' elfelejtettem. Hogy van Damen? - kérdezte hirtelen.
-Honnan tudsz te ... ? Á nem érdekes. - csak egy újabb tétel a " Furcsa dolgok a Cullenek körül " listámon.
-Damen és én ... - elhallgattam. Nem tudtam mit mondani , magyarázkodásnak tűnne minden szavam.
-Nem kell szabadkoznod. Örülök , hogy találtál valakit , és remélem nagyon boldogok vagytok. Megjöttek Alice-ék , egy pillanat és szólok neki. - egy másodperccel és két recsegéssel később már barátnőm hangja csilingelt a telefonban.
-Szia Ashley! Mi a helyzet?
-Gondoltam felhívlak mert hiányoltam a végtelen fecsegésedet. - nevettem halkan.
-Te is hiányzol nekem , na de mi ez , hogy már 3 napot sem bírunk ki egymás nélkül? - nevetett ő is.- Sajnálom , hogy beszélned kellett Vele , de véletlenül itthon hagytam a telefont. - halkította le a hangját.
-Semmi baj , mindketten túléltük. - sóhajtottam. - Ő is nagyon hiányzik Alice ... - vallottam be sírós hangon.
-Hé Ashley ne sírj. Minden rendbe fog jönni , folyamatosan azon vagyunk , hogy meggyőzzük őt. Eléggé bizonytalan , haza akar jönni velünk de olyan makacs ... - sóhajtott fel ő is , hangjából fáradtság sugárzott. A háttérből fura sutyorgást hallottam , majd Alice átadta a kagylót valaki másnak.
-Hey Kislány! - Emmett volt az. Hangját hallottam , hogy teli szájjal vigyorog , ami engem is mosolygásra késztetett. Magam elé képzeltem , ahogy ez a hatalmas mackó az aprócska telefont a füléhez szorítva magasodik a társaság fölé , ajkán a tipikus 1000 wattos Emmett-vigyorral.
-Hé Micimackó.
-Remélem minden rendben. Meglepetésem van a számodra , amint hazaérünk megkapod.
-Ugye semmi esély rá , hogy eláruld mi az?
-Abszolút semmi. Még kapóra is jött ez a kis telefonbeszélgetés, így még holnap estig izgulhatsz és agyalhatsz , hogy mit kapsz tőlem. De felesleges , úgysem fogod kitalálni. - szinte láttam magam előtt önelégült mosolyát.
-Imádni való vagy Em. - kacagtam önfeledten.
-Tudom. Rosalie naponta bizonyítja nekem. - nevetett fel dörmögősen.
-Azt hiszem ez a kelleténél több információ volt. Nem vagyok kíváncsi a ... - mielőtt végigmondhattam volna valami dulakodást hallottam a telefonban , ami először megijesztett , de rögtön megnyugodtam amikor Alice nagyot fújva végre beleszólt:
-Na végre. Elméletileg azért hívtál fel , mert ÉN hiányoztam és VELEM akartál beszélni. Erre a család összes többi tagja sorra kerül csak én nem. - durcáskodott.
-Nyugi Alice , tudod , hogy te vagy az én egyetlen és legjobb barátnőm - hízelegtem. Egészen addig beszélgettünk barátnőmmel amíg Damen kocsija hangosan dudálni kezdett a ház előtt , jelezvén , hogy ideje indulnom La Push-ra. Nem beszéltem neki a telefonhívásról , de valami furcsa , súlyos feszültség telepedett ránk az autóban. Mire odaértünk Bella már várt ránk , pár ismeretlen sráccal körbevéve , lazán a furgonnak dőlve integetett felénk. Egész délután ezekkel a lehetetlenül magas és izmos srácokkal lógtunk , akik érdekes módon nem hordtak pólót. Tény , hogy meleg volt - Forks-hoz képest - de nem annyira , hogy bárki félmeztelenül szaladgálhasson. De Sam , Paul és a többiek szemmel láthatóan nem fáztak , és nem feszélyezte őket ruhátlanságuk. Egyszer - kétszer észrevettem , hogy Bella és a Jacobként bemutatott fekete hajú és szemű srác , megfogták egymás kezét , és belsőségesen sugdolóztak , amikor azt hitték senki nem látja őket. Kétségkívül összeillettek. Az apró termetű , törékeny Bella , és a hatalmas , izmos Jacob aki tökéletesen meg tudja óvni a lányt , még a széltől is. Már esteledett amikor kisebb tüzet raktunk a parton és körbeültünk. Mindenki jókedvűen beszélgetett kivéve Damen-t , ő valamiért egész délután csendben volt. Amikor rá pillantottam , mindahányszor szomorúság csillogott a szemében. Megragadtam a kezét és távolabb vonszoltam , egészen az erdő kezdetéig .
-Mi a baj ? - kérdeztem szembefordulva vele. Ahelyett , hogy válaszolt volna átkarolta a derekam és próbált közelebb húzni magához. Nyakát kinyújtva próbált minél közelebb kerülni hozzám , de én eltoltam magamtól. -Ez a baj! - emelte fel a hangját s idegesen suhintott egyet a levegőben. - Az ember azt gondolná , hogy legális dolog megcsókolni a saját barátnőjét.
-Vállaltad. Lassú tempót kértem és te vállaltad! - kezdtem én is dühbe gurulni.
-Igen , és nem is rohantalak le. Türelmesnek vallom magam , és nem akarlak egyből az ágyamba rángatni. Egyetlen ártatlan csókról van szó , semmi többet nem akarok csak megcsókolni. Sajnálom de nekem az nem elég , hogy fogom a kezed és nagy ritkán adhatok egy puszit az arcodra.
-Sajnálom Damen , de NEM VAGYOK RÁ FELKÉSZÜLVE. Ha neked ez nem elég , hát ... tényleg nagyon sajnálom ... Kérlek vigyél haza! - visszarohantam a többiekhez , akik valószínűleg az egész veszekedést hallották , gyorsan elköszöntem majd megvártam Damen-t a kocsijának támaszkodva. Egész úton csendben bámultam kifelé az úton , de egyetlen könnyem sem csordult. Nem tudtam sírni. Fura megkönnyebbült érzés járt végig , amitől bűntudatom támadt.
-Ashley. Ne haragudj rám. - suttogta Dam leállítva a motort és keze az enyémre tévedt. - Ígérem addig várok amíg kell , amíg késznek nem érzed rá magad. - tekintetéből sütött az őszinteség.
-Holnap találkozunk. - mondtam nagyot nyelve. - Jó éjt. - A következő cselekedetemmel még önmagamat is sikerült meglepnem. Előrehajoltam és gyengéd puszit nyomtam Damen nedves , puha ajkaira.
-Jó éjt. - mondta miután a meglepetés hullámai végigsöpörtek rajta. Mire beértem az eső is eleredt , visszatért a jól megszokott Forks-i időjárás. Aznap éjjel a " More than words " lágy dallamára aludtam el.
-Istenem , utálom a szerdát. - nyafogtam apának a reggeli kávémat szürcsölgetve. Kérdően pillantott rám mire folytattam: - Tesióra.
-Már mindent értek. - Válaszolta színpadiasan Hümmögtem egyet aztán visszafordultam a müzlimhez , apa pedig az újságjához.
A kocsiban ültünk és az iPodomat hallgattam , amikor apa folyamatos mocorgása már kezdett az agyamra menni. Ránézve láttam , hogy szeretne beszélni valamiről , de nem tudja hogyan kéne nekikezdeni. Kivettem a fülhallgatókat , hogy tudja , teljes mértékben rá figyelek. Tétován megköszörülte a torkát és enyhén elpirulva kezdett bele.
-Előre leszögezem , hogy nem akarok beleszólni a fiúügyeidbe. Csak érdeklődöm ... te és Damen ... szóval mennyire komoly ez a dolog?
-Ahh , reméltem , hogy ezt a beszélgetést életem végéig elkerülhetem. Nem kell aggódnod , elég felelősségteljes vagyok , nem fogok őrültséget csinálni ... és ... szóval nagyon az elején vagyunk még.
-Csak ezt akartam tudni. Bízom benned Ash , és büszke vagyok rád. - mosolygott rám.
Első utam Damen-hez vezetett aki boldog mosollyal az arcán ölelt át , és a tegnap estén felbuzdulva puszit nyomott a számra. A folyosón Bella csapódott hozzánk az egyik barátnőjével , Jess- szel , aki tekintetével legalább tízszer levetkőztette Damen-t. Ugyanez a Jess ült le mellénk ebédszünetben is , és kicsit sem feltűnésmentesen bámulta az én barátomat. Valami nincs itt rendben - fintorogtam magamban. Féltékenynek kéne lennem , de ehelyett csak szánalmasnak és nevetségesnek látom ezt a lányt . Belém bújt a kisördög , és úgy döntöttem játszok egy kicsit. Átöleltem Damen nyakát és közelebb bújtam hozzá mire Jess szeme kitágult. Dam láthatóan élvezte a helyzetet , átfogta a derekam és a fülem mögé csókolt , majd fejét a vállamra hajtotta. Soha senki arcán nem láttam ilyen jól tükröződni a féltékenységet mint akkor , a lány egyszerűen fogta a tálcáját , felállt és szabályszerűen elrohant.
-Ez igazán nem volt szép tőled Ashley! - suttogta Damen mosolyogva , lehelete súrolta a nyakamat.
-Túléltem még egy napot. - mondtam fáradtan a házunk előtt , Damen kocsijában üldögélve.
-Nem olyan rémes az élet mint amilyennek elsőre látszik. - mosolygott fejét a háttámlának döntve.
-Hú , ez most nagyon felnőttesen hangzott. - vigyorogtam.
-Hiszen azok vagyunk , felnőttek. Te sem vagy más kislány Ashley.
-Ez igaz , nem vagyok kislány , de 17 évesen nem nevezném magam felnőttnek.
-Milyen csodálatos is 17 évesnek lenni. - néztem ahogy tekintete távolivá vált , merengővé , arckifejezése végtelenül nyugodttá.
-Nem akarsz bejönni megnézni egy filmet vagy ilyesmi? - kérdeztem , megtörve a pár perce beállt csendet.
-Szívesen.
-Kalandférgek vagy Rocksuli? - álltam a tv előtt két dvd-vel a kezemben. Gondolatban meggyőztem magam , hogy ha valóban összeillünk akkor a Rocksulit választja.
-Kalandférgek. - vágta rá szinte rögtön. - Az egyik kedvencem.
Leültem a kanapéra Dam mellé és elindítottam a filmet , még fél perc sem telt el rögtön megéreztem kezét a derekamon.
-Mi az , talán félsz tőlem? - suttogta és közelebb húzott magához. Úgy tettem mintha nagyon lekötne a film , és szemeimet a képernyőre szegeztem , miközben Damen egy hajtincsemet tekergette.
-Nem érdekel a film? - kérdeztem amikor csókolgatni kezdte a karom.
-Engem csak te érdekelsz , és örülök a veled töltött időnek. - mosolygott csábosan. Lassan közelített felém , én pedig behunytam a szemem és magamban nagyot sóhajtottam. Essünk túl rajta - gondoltam.
Az orra súrolta az enyémet ahogy oldalra hajtotta a fejét , és éreztem , hogy már csak milliméterek választanak el egymástól. Az utolsó előtti pillanatban megszólalt a csengő , mire Damen dühösen felmordult és elhajolt tőlem.Az ajtóhoz sétáltam . Az állam földig zuhant és a szemem tágra nyílt amikor megláttam , hogy ki áll előttem. Az agyam elveszítette a testem fölötti irányítást , a karom automatikusan fonódott a nyaka köré , ösztönösen bújtam hozzá , s temettem arcom a mellkasába.
-El sem tudom hinni! Tényleg itt vagy! - suttogtam összeszorított szemekkel , még mindig Edward-ot ölelve.
-Itt vagyok , és soha többé nem megyek innen sehova. - szorított magához a hajamat simogatva. - Én nem ... - morgott , s fenyegetően bámult a kanapén elterülő alakra.
-Bárcsak itt lennél. - suttogtam. - Te biztosan tudnád a helyes választ. Én nem tudom mit kéne tennem, nem akarom bántani Damen-t. - Éreztem, hogy a szempilláim elnehezültek, szép lassan elnyomott az álom.
-ASHLEY! - dörömbölt apa az ajtómon - Azt hittem már rég elkészültél! Siess mert elkésünk!
-Oké , csak egy perc az egész. - válaszoltam rekedten. Épphogy sikerült időben beérnünk az iskolába , egész úton apa kioktatását kellett hallgatnom az időben alvásról , felkelésről és persze el lettem tiltva a hétköznapi randizástól , amit nem is nagyon bántam. Ahogy kiszálltam a kocsiból rögtön 2 kar fonódott a derekam köré.
-Azt hittem már nem is jössz. - csókolt homlokon Damen mosolyogva.
-Majdnem sikerült elaludni , szerencsém , hogy ott volt apu ... - feszengve kibontakoztam az öleléséből. -Előtte ne ... - biccentettem apu felé aki épp az aktatáskájával küszködött a hátsóülésen.
-Oké - oké. De régimódiak vagyunk. - vigyorgott , közben megfogta a kezem. - Ezt csak szabad. - emelte fel kezét ami az enyémet szorongatta.
-Szabad. De induljunk mert nem akarok nagyon elkésni. - mondtam nagyot sóhajtva.
-Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Bella cinkosan közelebb hajolva az ebédlőasztal fölött.
-Azt hiszem. - húztam el a számat. Szerencsére Damen-t lefoglalta egy srác és elmélyülten beszélgettek valami fiús dologról , így majdnem háttal ült nekem , csak a fél karja volt a derekam körül.
-Óh , pedig én azt hittem , hogy te és Edward ... - hallgatott el s mindentudóan felpillantott az ebédjéből.
-Hát pedig nem ... - nevettem idegesen és az üdítőm szívószálát piszkáltam. - abszurdum ...
-Csak azért gondoltam , mert mindig ÚGY néztetek egymásra , mindig izzott körülöttetek a levegő.
-Dehogy néztünk ÚGY , és egyáltalán nem izzott semmi , csak beképzeled. - kortyoltam az italomba.
-Hát persze ... - mosolygott Bella és beleharapott a szendvicsébe , pont amikor Damen felénk fordult.
-Miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva s homlokon csókolt.
-Gratulálok Damen. Ashley mesélt kettőtökről. - válaszolt Bella mielőtt bármit is mondhattam volna. Dam egy boldog pillantást küldött felém egy dögös mosoly kíséretében. -Arra gondoltam , hogy leugorhatnánk a Push-ra amíg ilyen szép az idő.
-Remek ötlet! Régóta készültem lemenni , itt az alkalom. - vágta rá Damen.
-Nem is tudom , még sosem jártam arra és úszni sem tudok. - pirultam el.
-Majd én kimentelek! - húzta ki magát Dam.
-Mindenkinek kötelező elmennie oda legalább egyszer élete során , de ha már voltál ott , utána mindig oda akarsz menni , egyszerűen beleszeretsz a homokba , a vízbe , abba ahogy a gyenge napsütés megtörik a víz felszínén , az ottani emberekbe ... - Bella szeme elrévedt és halvány mosoly jelent meg az arcán , mintha lélekben valahol egész máshol járna.
-Rendben , hát menjünk. De előre szólok , durcás leszek ha sós víz éri a bőröm.
Suli után megint Damen vitt haza. Apa nem igazán örült a délutáni kirándulós tervünknek , de végül beleegyezett. Tanulás után lezuhanyoztam , és a szekrényem előtt állva gondolkoztam a nagy "Mit vegyek fel?" kérdésen. Nem érdekelt , hogy fogok e tetszeni bárkinek is , a kényelem volt az elsődleges szempont , a második pedig , hogy ne fázzak vagy ázzak el. Egy térdnadrág és a kedvenc kétrészes hosszú ujjú pólóm mellett döntöttem , a lábamra egyszerű fekete tornacipőt húztam. A fürdőbe robogtam , hogy kezdjek valamit a hajammal , de ötlet híján simán befontam két hosszú fonatba. Ha Alice ezt látná , enyhén szólva nem lenne boldog. Hallgathatnám a kiselőadását , hogy ez mennyire előnytelen , nem emeli ki az arcomat arról , nem is beszélve , hogy roncsolja a hajat. Nagyot sóhajtottam és a telefonomért nyúltam. Hiányzik a barátnőm , csak nem követek el halálos bűnt , ha felhívom egy percre. A szobámba menet kikerestem a számát majd megnyomtam a hívás gombot , kicsöngött egyszer , kétszer aztán ...
-Halló? - ez nem Alice hangja!
-Halló! Itt Ashley ... - motyogtam a telefonba.
-Ashley ... - suttogta a hang a vonal túlvégén.
-Edward! - hasított belém a felismerés. Gyönyörű hangját annyira eltorzította a telefon , hogy be sem tudtam azonosítani.
-Alice nincs itthon ... éppen vásárolni ment. - köszörülte meg a torkát ami némiképp felismerhetőbbé tette hangját.
-Értem. És ... és te hogy vagy? - kérdeztem miközben leültem az ágyamra.
-Remekül , köszönöm kérdésed. Otthon minden rendben? - megkönnyebbülésemben egy hangos sóhaj hagyta el a számat , tehát még mindig Forks-ot tartja otthonának.
-Igen , minden. Mikor jössz haza? - hangom szinte suttogássá halkult. Nem jött válasz , csak Edward egyenletes szuszogását hallottam.
-Majd' elfelejtettem. Hogy van Damen? - kérdezte hirtelen.
-Honnan tudsz te ... ? Á nem érdekes. - csak egy újabb tétel a " Furcsa dolgok a Cullenek körül " listámon.
-Damen és én ... - elhallgattam. Nem tudtam mit mondani , magyarázkodásnak tűnne minden szavam.
-Nem kell szabadkoznod. Örülök , hogy találtál valakit , és remélem nagyon boldogok vagytok. Megjöttek Alice-ék , egy pillanat és szólok neki. - egy másodperccel és két recsegéssel később már barátnőm hangja csilingelt a telefonban.
-Szia Ashley! Mi a helyzet?
-Gondoltam felhívlak mert hiányoltam a végtelen fecsegésedet. - nevettem halkan.
-Te is hiányzol nekem , na de mi ez , hogy már 3 napot sem bírunk ki egymás nélkül? - nevetett ő is.- Sajnálom , hogy beszélned kellett Vele , de véletlenül itthon hagytam a telefont. - halkította le a hangját.
-Semmi baj , mindketten túléltük. - sóhajtottam. - Ő is nagyon hiányzik Alice ... - vallottam be sírós hangon.
-Hé Ashley ne sírj. Minden rendbe fog jönni , folyamatosan azon vagyunk , hogy meggyőzzük őt. Eléggé bizonytalan , haza akar jönni velünk de olyan makacs ... - sóhajtott fel ő is , hangjából fáradtság sugárzott. A háttérből fura sutyorgást hallottam , majd Alice átadta a kagylót valaki másnak.
-Hey Kislány! - Emmett volt az. Hangját hallottam , hogy teli szájjal vigyorog , ami engem is mosolygásra késztetett. Magam elé képzeltem , ahogy ez a hatalmas mackó az aprócska telefont a füléhez szorítva magasodik a társaság fölé , ajkán a tipikus 1000 wattos Emmett-vigyorral.
-Hé Micimackó.
-Remélem minden rendben. Meglepetésem van a számodra , amint hazaérünk megkapod.
-Ugye semmi esély rá , hogy eláruld mi az?
-Abszolút semmi. Még kapóra is jött ez a kis telefonbeszélgetés, így még holnap estig izgulhatsz és agyalhatsz , hogy mit kapsz tőlem. De felesleges , úgysem fogod kitalálni. - szinte láttam magam előtt önelégült mosolyát.
-Imádni való vagy Em. - kacagtam önfeledten.
-Tudom. Rosalie naponta bizonyítja nekem. - nevetett fel dörmögősen.
-Azt hiszem ez a kelleténél több információ volt. Nem vagyok kíváncsi a ... - mielőtt végigmondhattam volna valami dulakodást hallottam a telefonban , ami először megijesztett , de rögtön megnyugodtam amikor Alice nagyot fújva végre beleszólt:
-Na végre. Elméletileg azért hívtál fel , mert ÉN hiányoztam és VELEM akartál beszélni. Erre a család összes többi tagja sorra kerül csak én nem. - durcáskodott.
-Nyugi Alice , tudod , hogy te vagy az én egyetlen és legjobb barátnőm - hízelegtem. Egészen addig beszélgettünk barátnőmmel amíg Damen kocsija hangosan dudálni kezdett a ház előtt , jelezvén , hogy ideje indulnom La Push-ra. Nem beszéltem neki a telefonhívásról , de valami furcsa , súlyos feszültség telepedett ránk az autóban. Mire odaértünk Bella már várt ránk , pár ismeretlen sráccal körbevéve , lazán a furgonnak dőlve integetett felénk. Egész délután ezekkel a lehetetlenül magas és izmos srácokkal lógtunk , akik érdekes módon nem hordtak pólót. Tény , hogy meleg volt - Forks-hoz képest - de nem annyira , hogy bárki félmeztelenül szaladgálhasson. De Sam , Paul és a többiek szemmel láthatóan nem fáztak , és nem feszélyezte őket ruhátlanságuk. Egyszer - kétszer észrevettem , hogy Bella és a Jacobként bemutatott fekete hajú és szemű srác , megfogták egymás kezét , és belsőségesen sugdolóztak , amikor azt hitték senki nem látja őket. Kétségkívül összeillettek. Az apró termetű , törékeny Bella , és a hatalmas , izmos Jacob aki tökéletesen meg tudja óvni a lányt , még a széltől is. Már esteledett amikor kisebb tüzet raktunk a parton és körbeültünk. Mindenki jókedvűen beszélgetett kivéve Damen-t , ő valamiért egész délután csendben volt. Amikor rá pillantottam , mindahányszor szomorúság csillogott a szemében. Megragadtam a kezét és távolabb vonszoltam , egészen az erdő kezdetéig .
-Mi a baj ? - kérdeztem szembefordulva vele. Ahelyett , hogy válaszolt volna átkarolta a derekam és próbált közelebb húzni magához. Nyakát kinyújtva próbált minél közelebb kerülni hozzám , de én eltoltam magamtól. -Ez a baj! - emelte fel a hangját s idegesen suhintott egyet a levegőben. - Az ember azt gondolná , hogy legális dolog megcsókolni a saját barátnőjét.
-Vállaltad. Lassú tempót kértem és te vállaltad! - kezdtem én is dühbe gurulni.
-Igen , és nem is rohantalak le. Türelmesnek vallom magam , és nem akarlak egyből az ágyamba rángatni. Egyetlen ártatlan csókról van szó , semmi többet nem akarok csak megcsókolni. Sajnálom de nekem az nem elég , hogy fogom a kezed és nagy ritkán adhatok egy puszit az arcodra.
-Sajnálom Damen , de NEM VAGYOK RÁ FELKÉSZÜLVE. Ha neked ez nem elég , hát ... tényleg nagyon sajnálom ... Kérlek vigyél haza! - visszarohantam a többiekhez , akik valószínűleg az egész veszekedést hallották , gyorsan elköszöntem majd megvártam Damen-t a kocsijának támaszkodva. Egész úton csendben bámultam kifelé az úton , de egyetlen könnyem sem csordult. Nem tudtam sírni. Fura megkönnyebbült érzés járt végig , amitől bűntudatom támadt.
-Ashley. Ne haragudj rám. - suttogta Dam leállítva a motort és keze az enyémre tévedt. - Ígérem addig várok amíg kell , amíg késznek nem érzed rá magad. - tekintetéből sütött az őszinteség.
-Holnap találkozunk. - mondtam nagyot nyelve. - Jó éjt. - A következő cselekedetemmel még önmagamat is sikerült meglepnem. Előrehajoltam és gyengéd puszit nyomtam Damen nedves , puha ajkaira.
-Jó éjt. - mondta miután a meglepetés hullámai végigsöpörtek rajta. Mire beértem az eső is eleredt , visszatért a jól megszokott Forks-i időjárás. Aznap éjjel a " More than words " lágy dallamára aludtam el.
-Istenem , utálom a szerdát. - nyafogtam apának a reggeli kávémat szürcsölgetve. Kérdően pillantott rám mire folytattam: - Tesióra.
-Már mindent értek. - Válaszolta színpadiasan Hümmögtem egyet aztán visszafordultam a müzlimhez , apa pedig az újságjához.
A kocsiban ültünk és az iPodomat hallgattam , amikor apa folyamatos mocorgása már kezdett az agyamra menni. Ránézve láttam , hogy szeretne beszélni valamiről , de nem tudja hogyan kéne nekikezdeni. Kivettem a fülhallgatókat , hogy tudja , teljes mértékben rá figyelek. Tétován megköszörülte a torkát és enyhén elpirulva kezdett bele.
-Előre leszögezem , hogy nem akarok beleszólni a fiúügyeidbe. Csak érdeklődöm ... te és Damen ... szóval mennyire komoly ez a dolog?
-Ahh , reméltem , hogy ezt a beszélgetést életem végéig elkerülhetem. Nem kell aggódnod , elég felelősségteljes vagyok , nem fogok őrültséget csinálni ... és ... szóval nagyon az elején vagyunk még.
-Csak ezt akartam tudni. Bízom benned Ash , és büszke vagyok rád. - mosolygott rám.
Első utam Damen-hez vezetett aki boldog mosollyal az arcán ölelt át , és a tegnap estén felbuzdulva puszit nyomott a számra. A folyosón Bella csapódott hozzánk az egyik barátnőjével , Jess- szel , aki tekintetével legalább tízszer levetkőztette Damen-t. Ugyanez a Jess ült le mellénk ebédszünetben is , és kicsit sem feltűnésmentesen bámulta az én barátomat. Valami nincs itt rendben - fintorogtam magamban. Féltékenynek kéne lennem , de ehelyett csak szánalmasnak és nevetségesnek látom ezt a lányt . Belém bújt a kisördög , és úgy döntöttem játszok egy kicsit. Átöleltem Damen nyakát és közelebb bújtam hozzá mire Jess szeme kitágult. Dam láthatóan élvezte a helyzetet , átfogta a derekam és a fülem mögé csókolt , majd fejét a vállamra hajtotta. Soha senki arcán nem láttam ilyen jól tükröződni a féltékenységet mint akkor , a lány egyszerűen fogta a tálcáját , felállt és szabályszerűen elrohant.
-Ez igazán nem volt szép tőled Ashley! - suttogta Damen mosolyogva , lehelete súrolta a nyakamat.
-Túléltem még egy napot. - mondtam fáradtan a házunk előtt , Damen kocsijában üldögélve.
-Nem olyan rémes az élet mint amilyennek elsőre látszik. - mosolygott fejét a háttámlának döntve.
-Hú , ez most nagyon felnőttesen hangzott. - vigyorogtam.
-Hiszen azok vagyunk , felnőttek. Te sem vagy más kislány Ashley.
-Ez igaz , nem vagyok kislány , de 17 évesen nem nevezném magam felnőttnek.
-Milyen csodálatos is 17 évesnek lenni. - néztem ahogy tekintete távolivá vált , merengővé , arckifejezése végtelenül nyugodttá.
-Nem akarsz bejönni megnézni egy filmet vagy ilyesmi? - kérdeztem , megtörve a pár perce beállt csendet.
-Szívesen.
-Kalandférgek vagy Rocksuli? - álltam a tv előtt két dvd-vel a kezemben. Gondolatban meggyőztem magam , hogy ha valóban összeillünk akkor a Rocksulit választja.
-Kalandférgek. - vágta rá szinte rögtön. - Az egyik kedvencem.
Leültem a kanapéra Dam mellé és elindítottam a filmet , még fél perc sem telt el rögtön megéreztem kezét a derekamon.
-Mi az , talán félsz tőlem? - suttogta és közelebb húzott magához. Úgy tettem mintha nagyon lekötne a film , és szemeimet a képernyőre szegeztem , miközben Damen egy hajtincsemet tekergette.
-Nem érdekel a film? - kérdeztem amikor csókolgatni kezdte a karom.
-Engem csak te érdekelsz , és örülök a veled töltött időnek. - mosolygott csábosan. Lassan közelített felém , én pedig behunytam a szemem és magamban nagyot sóhajtottam. Essünk túl rajta - gondoltam.
Az orra súrolta az enyémet ahogy oldalra hajtotta a fejét , és éreztem , hogy már csak milliméterek választanak el egymástól. Az utolsó előtti pillanatban megszólalt a csengő , mire Damen dühösen felmordult és elhajolt tőlem.Az ajtóhoz sétáltam . Az állam földig zuhant és a szemem tágra nyílt amikor megláttam , hogy ki áll előttem. Az agyam elveszítette a testem fölötti irányítást , a karom automatikusan fonódott a nyaka köré , ösztönösen bújtam hozzá , s temettem arcom a mellkasába.
-El sem tudom hinni! Tényleg itt vagy! - suttogtam összeszorított szemekkel , még mindig Edward-ot ölelve.
-Itt vagyok , és soha többé nem megyek innen sehova. - szorított magához a hajamat simogatva. - Én nem ... - morgott , s fenyegetően bámult a kanapén elterülő alakra.
2010. április 11., vasárnap
18. Fejezet - A randi
Szünetben Damen várt rám a terem előtt, legalább folyamatos fecsegése lefoglalta a gondolataimat. Épp a menzán ültünk Bellával , és meséltem nekik a fedősztorit Edward ügyéről , amikor eszeveszett rezgésbe kezdett a telefonom. Egy rövid üzenet érkezett Alice-től.
Jól van. 2 nap múlva megyünk haza ... nélküle. Puszi, Alice
Halvány mosoly futott át az arcomon ahogy az sms-t olvastam. Végre kaptam valami hírt Róla, és a lényeg , hogy jól van ... ugyebár... Próbáltam túltenni magam azon az aprócska tényen, hogy nem jön haza ... tehát nem látom viszont. A lényeg , hogy jól van a lényeg , hogy jól van ... ismételgettem magamban.
Damen udvariasan felajánlotta , hogy hazafuvaroz az utolsó órám után. A kocsiban végig arról beszélt , hogy milyen fantasztikus lesz az este, de akárhányszor a részletekről kérdeztem , mindig kitérő választ adott , így semmit sem sejthettem az esti programról. A házunk előtt leparkolva tétován ültem tovább a helyemen , nem igazán tudtam , hogyan kéne elköszönnöm. Damen megoldotta a problémám, hozzám hajolt , és egy hosszúra nyúlt puszit nyomott az arcomra. Enyhén elvörösödve húztam a fejemre a kapucnit, és kocogtam be a házba. Pár óra tanulás és egy gyors zuhany után felöltözve ültem a kanapén , és vártam a lovagomra.
-Készülsz valahova? - jött ki apu a konyhából két bögre kakaóval.
-Damen-nel elmegyünk egy kicsit ... fogalmam sincs hova. - kortyoltam bele a gőzölgő italba ami azonnal megégette a nyelvem.
-Akkor csináljak még egy adagot? - kérdezte miközben megemelte a kezében lévő bögrét.
-Ugyan mit képzelsz te rólam? Ez túl személyes. Azt hiszed minden pasival együtt kakaózom már az első randin?
-Szóval ez egy RANDI? - nyomta meg az utolsó szót.
-Olyasmi. - éreztem ahogy elpirulok, ezért a fejemet lehajtottam és szemeimet a bögrére függesztettem.
-Már itt volt az ideje. Egyébként miért lógatod a nyelved? - nevette el magát a mondat végére.
-Mert megégettem , most hűtöm. - magyaráztam még mindig kilógó nyelvvel.
-Az én kislányom. - veregette meg a vállam - Én nem akarok beleszólni , meg nem is értek hozzá , de nem kéne most fel -alá rohangálnod egy szál törölközőben és kétségbeesetten kiabálnod , hogy "Mit vegyek fel mit vegyek fel?!" - utánozta a hangomat miközben szabad kezével a levegőben kalimpált.
-Nem érzek rá késztetést. - nevettem el magam. - Legalább az kiderült , hogy nem vagyok kiabálós-rohangálós hisztérika randi előtt. Minden esetre jó tudni. - újabb korty kakaó , újabb égési sérülések. - Furcsa , de egyáltalán nem vagyok ideges. - vontam vállat.
-Hát , jó mulatást Törpe. Örülnék , ha 10-re itthon lennél , és az alkohol szinten 3 ezrelék alatt lenne. - végszóra a csengő is megszólalt. Apa azonnal felpattant , és már repült is az ajtó felé.
-Jó estét Mr. Evans. - nyújtotta a kezét Damen. - Ashley elkészült?
-Gyere beljebb fiam. - állt el apa az ajtóból , büszke mosoly virított az ajkán. - Hozhatok neked egy bögre kakaót?
-Nem köszönöm. Ma még vezetek. - nevetett Dam.
-Máris mehetünk. - mondtam miközben a kabátomért nyúltam.
-Ezt neked hoztam. A múltkor megígértem , de csak most sikerült teljesítenem. - nyújtott felém egy doboz marcipános csokit.
-Dehát a múltkor ... - értetlenkedtem. Megráztam a fejem és elvettem a csokit. - Köszönöm. - raktam le a kávézóasztalra.
-Indulhatunk? - nyújtotta felém a kezét.
-Igen. Még most sem mondod el , hogy hova megyünk? - csak mosolyogva megrázta a fejét és kifelé kezdett húzni. Apa mellett elhaladva lábujjhegyre álltam és egy puszi után a fülébe súgtam " Utálom ha Törpének hívsz"
-Örültem Mr. Evans! - fogtak kezet búcsúzásul. Az autó felé menet Damen halkan kuncogott mellettem.
-Mi az? - kérdeztem az autóban ülve , majd bekapcsoltam a biztonsági öved.
-Az apád minden bizonnyal nagyon örülne neki , ha mi ketten esetleg ... - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt amitől bármelyik lány elalélna, de én csak elmerengtem rajta , hogy Edward mosolya százszor erősebb reakciót vált ki belőlem. Ekkor fogalmazódott meg bennem először a kérdés , hogy mit is keresek én Damen mellett ... Jó szokásomhoz híven újra elbóbiskoltam a kocsiban, Seattle-ben ébresztett fel Damen finom rázogatása.
-Minden randin elalszol? - kuncogott.
-Nem tudom. Ez az első. - sütöttem le a szemeim.
-Gyere, már így is elkéstünk. - fogta meg a kezem kedves mosollyal az arcán. Egy bár felé vette az irányt, amit normál esetben messze elkerülnék. Sejtelmem sem volt , mi keresnivalónk erre felé , de Damen elszántan vezetett befelé. Odabent szinte mindenki a pultot támasztotta vagy egy asztalon könyökölt a söre mellett , mi az egyik hátsó asztalhoz léptünk ahol egy csapat jókedvű fiatal énekelte a zenegépből szóló 80-as évekbeli rockslágert.
-Hé srácok! - köszönt rájuk Damen, és sorban lepacsizott mindegyikükkel. - Ő itt Ashley.
-Szia Ashley! - hangzott kórusban a köszöntés, mint egy csapat kiscserkész akik 1 hete ezt gyakorolták.
-Helló! - intettem körbe.
-Steve már egy fél órája téged keres , minden készen állt , már felpakoltunk ,csak te hiányoztál. Nem kéne most kiakasztanod , az első fizetős bulinknál.- hordta le Dament egy sötét hajú srác.
-Oké vettem. Csak elugrottam a Kishölgyért. - karolta át a derekam.
-Talpra emberek! - állt fel egy másik srác , akinek az arcát szinte teljesen eltakarta a haja. Összecsapta a tenyerét és nagyot szívva a cigijéből elindult egy ajtó irányába. A többiek az asztalnál követték őt. Damen a fülemhez hajolt és belesuttogta:
-Ülj le ide Ash.El kell mennem egy kicsit , de ... szóval ... most meglátod , hogy mi a meglepi. - mosolygott rám , s adott egy puszit a homlokomra.
-Minden randin egyedül hagyod a lányt akit elhívtál? - kérdeztem kissé szarkasztikusan.
-Nem tudom , ez az első. - szélesedett ki a mosolya. - Egy perc múlva látjuk egymást. - és egy újabb puszi után magamra hagyott az ismeretlenek között. Összehúzott szemöldökkel ültem le az asztalhoz , és érdektelenül bámultam az embereket egészen addig amíg újra meg nem hallottam Damen hangját. A vélt irányba kaptam a fejem és megláttam őt , a színpad elején egy szál gitárral , mögötte az előbbi fiúk. Csábosan mosolygott felém , s a mikrofonhoz hajolt.
-Ma esti első számunk címe " If I let you go" . A dalról csak annyit , hogy az én szerzeményem , és annak a gyönyörű barna hajú lánynak ajánlom ott hátul! - intett felém , aztán megszólaltak a gitárok én pedig elbűvölve néztem a 4 srácot fent a színpadon. Ezt a számot még 4 másik követte , aztán Damen szép csendesen leült a gitárjával , és lehunyva szemeit elénekelte az Extreme " More than words" című számát. Ahogy néztem őt , bevillant egy emlékkép. Az étterem ahol először vacsoráztam Edward-dal ... a srác a gitárral ... a hangja... Damen volt az. Egy kikövetelt ráadás nóta után Dam enyhén leizzadva huppant le a mellettem levő székre.
-Tetszett? - kérdezte lihegve.
-Igen ... és köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Megéheztem. Egy pizza?
-Jöhet. - kézen fogott , majd intett a barátainak és távoztunk. - Miért nem mondtad , hogy te ilyet is tudsz? - méltatlankodtam séta közben.
-Nem gondoltam , hogy szükséges. Egyébként is , ha mondtam volna akkor ez most nem lett volna meglepetés. Nem fázol?
-Nem. Tökéletesen jól vagyok , azt leszámítva , hogy majd éhen halok.
-Óh azt nem jól viselném ha az én lelkemen száradna a halálod. - nevetett. Egy gyors , kései vacsira még volt időnk , aztán haza kellett indulnunk , nehogy elkéssünk. A házunk előtt megálltunk a bejárati ajtónál, akárcsak a filmekben amikor jön a nagy csókjelenet.
-Jól éreztem magam ma este. - néztem fel Damen-re.
-Én is. - mosolygott. - A következő randin ígérem több lehetőségünk lesz beszélgetni ... már ha lesz következő.
-Valószínűleg lesz. - viszonoztam félénken az ő fülig érő vigyorát. Damen töretlen mosollyal az arcán közelített felém. Meg akar csókolni! Ez meg akar csókolni! Az összes belső vészjelzőm megszólalt , és öntudatlanul is elhúzódtam tőle. - Ne haragudj ... én csak ... nekem ez ... ez még túl korai. - hebegtem össze vissza 2 vörös rózsával az arcomon.
-Megértem. - simított végig az arcom vonalán. - De azért lenne egy nem túl ... érett kérdésem. - sütötte le szemeit.
-Ki vele.
-Nevezhetem Önt mostantól "barátnőmnek" hölgyem? - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Az első reakcióm a szám automatikus földig zuhanása volt. Feszült csend állt be , ahogy átgondoltam a dolgot.
-Lenne egy nem túl ... érett válaszom uram. Nevezhet - hirtelen nagyon érdekesnek találtam a cipőm előtt heverő kavicsot - de haladjunk szép lassan ... ha kérhetem.
-Hát persze. Amit csak akarsz. - Damen arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, próbáltam kicsikarni magamból egy őszinte mosolyt , de nem éreztem magam túl vidámnak. - Suliban találkozunk. - puszit nyomott az arcomra, egy rövid másodpercre szorosan átölelt , majd beszállva a kocsijába elhajtott. Még arra sem volt erőm , hogy felmenjek a szobámba és bedőljek az ágyamba. Álltam az ajtó előtt , a kulcsomat babrálva ... és tudtam , hogy életem legnagyobb hibáját követtem el az imént.
Jól van. 2 nap múlva megyünk haza ... nélküle. Puszi, Alice
Halvány mosoly futott át az arcomon ahogy az sms-t olvastam. Végre kaptam valami hírt Róla, és a lényeg , hogy jól van ... ugyebár... Próbáltam túltenni magam azon az aprócska tényen, hogy nem jön haza ... tehát nem látom viszont. A lényeg , hogy jól van a lényeg , hogy jól van ... ismételgettem magamban.
Damen udvariasan felajánlotta , hogy hazafuvaroz az utolsó órám után. A kocsiban végig arról beszélt , hogy milyen fantasztikus lesz az este, de akárhányszor a részletekről kérdeztem , mindig kitérő választ adott , így semmit sem sejthettem az esti programról. A házunk előtt leparkolva tétován ültem tovább a helyemen , nem igazán tudtam , hogyan kéne elköszönnöm. Damen megoldotta a problémám, hozzám hajolt , és egy hosszúra nyúlt puszit nyomott az arcomra. Enyhén elvörösödve húztam a fejemre a kapucnit, és kocogtam be a házba. Pár óra tanulás és egy gyors zuhany után felöltözve ültem a kanapén , és vártam a lovagomra.
-Készülsz valahova? - jött ki apu a konyhából két bögre kakaóval.
-Damen-nel elmegyünk egy kicsit ... fogalmam sincs hova. - kortyoltam bele a gőzölgő italba ami azonnal megégette a nyelvem.
-Akkor csináljak még egy adagot? - kérdezte miközben megemelte a kezében lévő bögrét.
-Ugyan mit képzelsz te rólam? Ez túl személyes. Azt hiszed minden pasival együtt kakaózom már az első randin?
-Szóval ez egy RANDI? - nyomta meg az utolsó szót.
-Olyasmi. - éreztem ahogy elpirulok, ezért a fejemet lehajtottam és szemeimet a bögrére függesztettem.
-Már itt volt az ideje. Egyébként miért lógatod a nyelved? - nevette el magát a mondat végére.
-Mert megégettem , most hűtöm. - magyaráztam még mindig kilógó nyelvvel.
-Az én kislányom. - veregette meg a vállam - Én nem akarok beleszólni , meg nem is értek hozzá , de nem kéne most fel -alá rohangálnod egy szál törölközőben és kétségbeesetten kiabálnod , hogy "Mit vegyek fel mit vegyek fel?!" - utánozta a hangomat miközben szabad kezével a levegőben kalimpált.
-Nem érzek rá késztetést. - nevettem el magam. - Legalább az kiderült , hogy nem vagyok kiabálós-rohangálós hisztérika randi előtt. Minden esetre jó tudni. - újabb korty kakaó , újabb égési sérülések. - Furcsa , de egyáltalán nem vagyok ideges. - vontam vállat.
-Hát , jó mulatást Törpe. Örülnék , ha 10-re itthon lennél , és az alkohol szinten 3 ezrelék alatt lenne. - végszóra a csengő is megszólalt. Apa azonnal felpattant , és már repült is az ajtó felé.
-Jó estét Mr. Evans. - nyújtotta a kezét Damen. - Ashley elkészült?
-Gyere beljebb fiam. - állt el apa az ajtóból , büszke mosoly virított az ajkán. - Hozhatok neked egy bögre kakaót?
-Nem köszönöm. Ma még vezetek. - nevetett Dam.
-Máris mehetünk. - mondtam miközben a kabátomért nyúltam.
-Ezt neked hoztam. A múltkor megígértem , de csak most sikerült teljesítenem. - nyújtott felém egy doboz marcipános csokit.
-Dehát a múltkor ... - értetlenkedtem. Megráztam a fejem és elvettem a csokit. - Köszönöm. - raktam le a kávézóasztalra.
-Indulhatunk? - nyújtotta felém a kezét.
-Igen. Még most sem mondod el , hogy hova megyünk? - csak mosolyogva megrázta a fejét és kifelé kezdett húzni. Apa mellett elhaladva lábujjhegyre álltam és egy puszi után a fülébe súgtam " Utálom ha Törpének hívsz"
-Örültem Mr. Evans! - fogtak kezet búcsúzásul. Az autó felé menet Damen halkan kuncogott mellettem.
-Mi az? - kérdeztem az autóban ülve , majd bekapcsoltam a biztonsági öved.
-Az apád minden bizonnyal nagyon örülne neki , ha mi ketten esetleg ... - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt amitől bármelyik lány elalélna, de én csak elmerengtem rajta , hogy Edward mosolya százszor erősebb reakciót vált ki belőlem. Ekkor fogalmazódott meg bennem először a kérdés , hogy mit is keresek én Damen mellett ... Jó szokásomhoz híven újra elbóbiskoltam a kocsiban, Seattle-ben ébresztett fel Damen finom rázogatása.
-Minden randin elalszol? - kuncogott.
-Nem tudom. Ez az első. - sütöttem le a szemeim.
-Gyere, már így is elkéstünk. - fogta meg a kezem kedves mosollyal az arcán. Egy bár felé vette az irányt, amit normál esetben messze elkerülnék. Sejtelmem sem volt , mi keresnivalónk erre felé , de Damen elszántan vezetett befelé. Odabent szinte mindenki a pultot támasztotta vagy egy asztalon könyökölt a söre mellett , mi az egyik hátsó asztalhoz léptünk ahol egy csapat jókedvű fiatal énekelte a zenegépből szóló 80-as évekbeli rockslágert.
-Hé srácok! - köszönt rájuk Damen, és sorban lepacsizott mindegyikükkel. - Ő itt Ashley.
-Szia Ashley! - hangzott kórusban a köszöntés, mint egy csapat kiscserkész akik 1 hete ezt gyakorolták.
-Helló! - intettem körbe.
-Steve már egy fél órája téged keres , minden készen állt , már felpakoltunk ,csak te hiányoztál. Nem kéne most kiakasztanod , az első fizetős bulinknál.- hordta le Dament egy sötét hajú srác.
-Oké vettem. Csak elugrottam a Kishölgyért. - karolta át a derekam.
-Talpra emberek! - állt fel egy másik srác , akinek az arcát szinte teljesen eltakarta a haja. Összecsapta a tenyerét és nagyot szívva a cigijéből elindult egy ajtó irányába. A többiek az asztalnál követték őt. Damen a fülemhez hajolt és belesuttogta:
-Ülj le ide Ash.El kell mennem egy kicsit , de ... szóval ... most meglátod , hogy mi a meglepi. - mosolygott rám , s adott egy puszit a homlokomra.
-Minden randin egyedül hagyod a lányt akit elhívtál? - kérdeztem kissé szarkasztikusan.
-Nem tudom , ez az első. - szélesedett ki a mosolya. - Egy perc múlva látjuk egymást. - és egy újabb puszi után magamra hagyott az ismeretlenek között. Összehúzott szemöldökkel ültem le az asztalhoz , és érdektelenül bámultam az embereket egészen addig amíg újra meg nem hallottam Damen hangját. A vélt irányba kaptam a fejem és megláttam őt , a színpad elején egy szál gitárral , mögötte az előbbi fiúk. Csábosan mosolygott felém , s a mikrofonhoz hajolt.
-Ma esti első számunk címe " If I let you go" . A dalról csak annyit , hogy az én szerzeményem , és annak a gyönyörű barna hajú lánynak ajánlom ott hátul! - intett felém , aztán megszólaltak a gitárok én pedig elbűvölve néztem a 4 srácot fent a színpadon. Ezt a számot még 4 másik követte , aztán Damen szép csendesen leült a gitárjával , és lehunyva szemeit elénekelte az Extreme " More than words" című számát. Ahogy néztem őt , bevillant egy emlékkép. Az étterem ahol először vacsoráztam Edward-dal ... a srác a gitárral ... a hangja... Damen volt az. Egy kikövetelt ráadás nóta után Dam enyhén leizzadva huppant le a mellettem levő székre.
-Tetszett? - kérdezte lihegve.
-Igen ... és köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Megéheztem. Egy pizza?
-Jöhet. - kézen fogott , majd intett a barátainak és távoztunk. - Miért nem mondtad , hogy te ilyet is tudsz? - méltatlankodtam séta közben.
-Nem gondoltam , hogy szükséges. Egyébként is , ha mondtam volna akkor ez most nem lett volna meglepetés. Nem fázol?
-Nem. Tökéletesen jól vagyok , azt leszámítva , hogy majd éhen halok.
-Óh azt nem jól viselném ha az én lelkemen száradna a halálod. - nevetett. Egy gyors , kései vacsira még volt időnk , aztán haza kellett indulnunk , nehogy elkéssünk. A házunk előtt megálltunk a bejárati ajtónál, akárcsak a filmekben amikor jön a nagy csókjelenet.
-Jól éreztem magam ma este. - néztem fel Damen-re.
-Én is. - mosolygott. - A következő randin ígérem több lehetőségünk lesz beszélgetni ... már ha lesz következő.
-Valószínűleg lesz. - viszonoztam félénken az ő fülig érő vigyorát. Damen töretlen mosollyal az arcán közelített felém. Meg akar csókolni! Ez meg akar csókolni! Az összes belső vészjelzőm megszólalt , és öntudatlanul is elhúzódtam tőle. - Ne haragudj ... én csak ... nekem ez ... ez még túl korai. - hebegtem össze vissza 2 vörös rózsával az arcomon.
-Megértem. - simított végig az arcom vonalán. - De azért lenne egy nem túl ... érett kérdésem. - sütötte le szemeit.
-Ki vele.
-Nevezhetem Önt mostantól "barátnőmnek" hölgyem? - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Az első reakcióm a szám automatikus földig zuhanása volt. Feszült csend állt be , ahogy átgondoltam a dolgot.
-Lenne egy nem túl ... érett válaszom uram. Nevezhet - hirtelen nagyon érdekesnek találtam a cipőm előtt heverő kavicsot - de haladjunk szép lassan ... ha kérhetem.
-Hát persze. Amit csak akarsz. - Damen arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, próbáltam kicsikarni magamból egy őszinte mosolyt , de nem éreztem magam túl vidámnak. - Suliban találkozunk. - puszit nyomott az arcomra, egy rövid másodpercre szorosan átölelt , majd beszállva a kocsijába elhajtott. Még arra sem volt erőm , hogy felmenjek a szobámba és bedőljek az ágyamba. Álltam az ajtó előtt , a kulcsomat babrálva ... és tudtam , hogy életem legnagyobb hibáját követtem el az imént.
Újabb Díjacska :)
1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket
A díjat Ramitól kaptam. Köszönöm szépen!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket
A díjat Ramitól kaptam. Köszönöm szépen!
Kérdések: Kedvenc
...írom: Stephenie Meyer, Claudia Gray, Darren Shan, Stephen King
...könyvem: a Twilight Saga, Evermore 1,2 ; Evernight 1,2 ; Hívj be
...ételem: spagetti , csokis-epres műzli, tejbegríz
...italom: tea, energiaital
...színem: kék, aranybarna :$ :D , fekete, piros
....énekesem: Chester Bennington,
...írom: Stephenie Meyer, Claudia Gray, Darren Shan, Stephen King
...könyvem: a Twilight Saga, Evermore 1,2 ; Evernight 1,2 ; Hívj be
...ételem: spagetti , csokis-epres műzli, tejbegríz
...italom: tea, energiaital
...színem: kék, aranybarna :$ :D , fekete, piros
....énekesem: Chester Bennington,
...énekes nő: Amy Lee, Haley Williams
...Eggyütes: The 69 eyes, Paramore, Neurotik , C.A.F.B. Korn , The Veronicas
...Dj: nincs
...színész/nő: Robert Pattinson, Jim Carrey, Jack Black, Sandra Bullock
...mozi film: Twilight , New Moon, Hair és még sokan mások
...sorozat: Blood Ties, Jóbarátok
...dalom: rengeteg van , de 6 órája folyamatosan az Extreme " More than words" számát hallgatom , szóval most ez:)
...hangszerem: zongora , gitár , hegedő
...Hónap: augusztus
...nap: péntek
...évszak:tavasz és nyár
....napszak: alkonyat
...sport: röplabda , kézilabda
...bloggerem: összesen 24 blogot követek nyomon , sokáig tartana felsorolni az írókat , de akiket kiemelnék az Alice23 , Spirit Bliss , Nikki aki az After New Dawn-t írja , és Thara.
...Eggyütes: The 69 eyes, Paramore, Neurotik , C.A.F.B. Korn , The Veronicas
...Dj: nincs
...színész/nő: Robert Pattinson, Jim Carrey, Jack Black, Sandra Bullock
...mozi film: Twilight , New Moon, Hair és még sokan mások
...sorozat: Blood Ties, Jóbarátok
...dalom: rengeteg van , de 6 órája folyamatosan az Extreme " More than words" számát hallgatom , szóval most ez:)
...hangszerem: zongora , gitár , hegedő
...Hónap: augusztus
...nap: péntek
...évszak:tavasz és nyár
....napszak: alkonyat
...sport: röplabda , kézilabda
...bloggerem: összesen 24 blogot követek nyomon , sokáig tartana felsorolni az írókat , de akiket kiemelnék az Alice23 , Spirit Bliss , Nikki aki az After New Dawn-t írja , és Thara.
...kommentelom: Rami és Kat :) rajtuk látom , hogy igazán érdekli őket az írásom . De az összes olvasómnak NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM!! <3
...Kedven idézet: A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal. Ez nagyon igaz :)
Ééés akik a díjat kapják:
2010. április 8., csütörtök
17.Fejezet - Lives like a zombie
Az ágyam fölötti parafatáblára tűztem a rajzot és visszarohantam a földszintre apához.
- Boldog Szülinapot! - húztam elő a hátam mögül a meglepetést. Egy bőrkötésű naplót és egy gravírozott tollat tartottam a kezemben. Ismertem apu naplóírási mániáját , úgyhogy tudom , mindig van helye egy-egy új darabnak.
- Igazán köszönöm Kicsim. Így nem kell elmennem venni egy újat ... - hálálkodott két puszi után. - Mesélj milyen volt a hétvége.
-Majd holnap apu ... még tanulnom kell. - hazudtam lesütve a szemeim. Nem voltam boldog , de meg kellett tennem. - Reggel találkozunk. - Minél hamarabb egyedül akartam lenni, éreztem , hogy egy hosszú , kiadós sírás vár rám. Gyors jóéjtpuszi után újra a szobám felé tartottam. Az ajtón belépve szemem rögtön a rajzra siklott , és valami kellemes , bizsergető érzésem támadt. Leültem a gépem elé és bekapcsoltam , de folyamatosan "magamat" néztem. Végül sikerült elszakítanom pillantásom a képtelenül élethű műalkotásról és megnéztem , a pár napja elhanyagolt , e-mailjeimet. Nagyon megörültem , amikor elolvastam Wicky levelét , amiben azt írta , hogy 2 hét múlva pénteken érkeznek. Ám széles mosolyom azonnal lehervadt , amint eszembe jutott Edward , hiszen nélküle nem lehetek tökéletesen boldog. Ha csak barátként , de akkor is magam mellett kellett tudnom őt. A mai eseménydús napra gondolva könnyek gyűltek a szemembe , ezért inkább bedőltem az ágyamba és nyakig magamra húztam a takarót. Hirtelen valami szöget ütött a fejembe. Miért nem lepődött meg Alice amikor Edward költözéséről beszéltem? Hiszen ő nem tudhatott róla! Biztosan kezdek megkattanni és rémeket látok ... nyugtáztam magamban. Tökéletes , elvégre ha a körülöttem élő embereket már mind tönkretettem , nem marad más hátra csak én magam. Utat engedtem a szememet égető könnyeknek , amik el sem apadtak egészen addig amíg álomba nem merültem.
Az azt követő hétre nincs jobb szó mint a szörnyű. Az iskolában mindenki úgy tudta , hogy Edward egy másik iskolában szerette volna folytatni a tanulmányait , ezért költözött Alaszkába , a nagynénjéhez. A hiánya szinte felemésztett , engem és Alice-t is. Minket viselt meg a legjobban , de tudtam , hogy a többi testvére ugyanúgy hiányolja. Minden napom , monoton módon , unalmasan telt. Az ebédnél csak ültünk , nem beszélgettünk , nem ettünk , még Bella sem szólalt meg. A mindig vidám és felpörgött Alice , üveges tekintettel bámult maga elé , és egyetlen őszinte mosolyt sem sikerült az arcára csalni senkinek , még Jaspernek sem. Én automatikusan éltem , mechanikusan végeztem a feladataimat , és azóta sem beszéltem apának arról a hétvégéről , pedig többször is "nagy kibeszélős estét" akart tartani, gondolom feltűnt neki, hogy nincs minden rendben. Még a vak is látta , minden megváltozott mióta Ő elment. A hétvége volt a legrémesebb , 2 nap , 48 óra ... amit nem tudtam hogy kitölteni. Végül úgy döntöttem kipróbálom Vanessa nagyi egyik receptjét , de lehet , hogy nem ez volt a legszerencsésebb választás. Egy romba döntött konyha és néhány harci sérülés árán sikerült összehoznom egy háromfogásos ebédet. Miután már ezzel sem tudtam lefoglalni magam , kimentem a kertbe vagy a boltba , hogy eltereljem a figyelmem. Vasárnap este Alice felhívott és közölte , hogy pár napig nem jönnek iskolába, Alaszkába utaznak meglátogatni Edward-ot. Nem ez volt az első eset , hogy szívesen lettem volna Alice helyében , de talán még soha nem akartam ennyire. Bármit megtettem volna , csak hogy láthassam Őt. Végre eljött a hétfő. Soha nem hittem volna , hogy egyszer várni fogom az iskolát. Reggel napsütésre ébredtem , ami aránylag jó kezdetet adott a napnak, és a hétnek. Szegény Culleneknek pont most kellett a zord Alaszkába utazni , amikor olyan ritka Forks-ban az ilyen szép, napfényes idő. A suliban lehajtott fejjel sasszéztam a folyosón a rohangáló diákok között amikor szemből valaki elkapta a két karom és megállított.
-Áh Damen. Szia.
-Szia. - hajolt le és adott 2 puszit az arcomra. - Jó illatod van.
-Ö ... kössz. Csak nem kigyógyultál az undoritiszből? Azt hittem már csak a temetéseden látlak viszont. - szóltam kissé gúnyosan ,persze mosolyogva.
-De felvágták a kisasszony nyelvét. - karolta át a vállam. Enyhe de ja vu érzésem támadt , de elmaradt az édes bizsergés , ami Edward érintése nyomán támadt. - Ne aggódj Királylány, nagyon sokáig fogok még élni. - kacsintott rám.
-Én megérkeztem. - cövekeltem le a termem előtt. - Ebédnél ... találkozunk? - váltott át kérdéssé a kijelentésnek induló mondatom.
-Hát persze. Öhm ... arra gondoltam , hogy elmehetnénk valahová ma este. Persze tudom , holnap suli meg minden , de korán hazaviszlek ... csak ... van egy meglepetésem. Szóval? Ráérsz?
-Ráérek. A címünket tudod, 5óra után elérhető vagyok , csak azt mond meg , hogy ki kell e öltöznöm. - mosolyogtam rá , több mint egy hét után először.
-Akár pizsamában is jöhetsz. De szerintem a szokásos farmer póló megfelel. Ja és ez egy randi. - miután ezt kimondta villámgyorsan sarkon fordult , én pedig letaglózva bámultam utána a folyosón. Randi ... motyogtam magamban. Furcsa kellemetlen érzés feszítette a gyomrom , mintha valami rosszat tettem volna ... mintha elárultam volna valakit.
- Boldog Szülinapot! - húztam elő a hátam mögül a meglepetést. Egy bőrkötésű naplót és egy gravírozott tollat tartottam a kezemben. Ismertem apu naplóírási mániáját , úgyhogy tudom , mindig van helye egy-egy új darabnak.
- Igazán köszönöm Kicsim. Így nem kell elmennem venni egy újat ... - hálálkodott két puszi után. - Mesélj milyen volt a hétvége.
-Majd holnap apu ... még tanulnom kell. - hazudtam lesütve a szemeim. Nem voltam boldog , de meg kellett tennem. - Reggel találkozunk. - Minél hamarabb egyedül akartam lenni, éreztem , hogy egy hosszú , kiadós sírás vár rám. Gyors jóéjtpuszi után újra a szobám felé tartottam. Az ajtón belépve szemem rögtön a rajzra siklott , és valami kellemes , bizsergető érzésem támadt. Leültem a gépem elé és bekapcsoltam , de folyamatosan "magamat" néztem. Végül sikerült elszakítanom pillantásom a képtelenül élethű műalkotásról és megnéztem , a pár napja elhanyagolt , e-mailjeimet. Nagyon megörültem , amikor elolvastam Wicky levelét , amiben azt írta , hogy 2 hét múlva pénteken érkeznek. Ám széles mosolyom azonnal lehervadt , amint eszembe jutott Edward , hiszen nélküle nem lehetek tökéletesen boldog. Ha csak barátként , de akkor is magam mellett kellett tudnom őt. A mai eseménydús napra gondolva könnyek gyűltek a szemembe , ezért inkább bedőltem az ágyamba és nyakig magamra húztam a takarót. Hirtelen valami szöget ütött a fejembe. Miért nem lepődött meg Alice amikor Edward költözéséről beszéltem? Hiszen ő nem tudhatott róla! Biztosan kezdek megkattanni és rémeket látok ... nyugtáztam magamban. Tökéletes , elvégre ha a körülöttem élő embereket már mind tönkretettem , nem marad más hátra csak én magam. Utat engedtem a szememet égető könnyeknek , amik el sem apadtak egészen addig amíg álomba nem merültem.
Az azt követő hétre nincs jobb szó mint a szörnyű. Az iskolában mindenki úgy tudta , hogy Edward egy másik iskolában szerette volna folytatni a tanulmányait , ezért költözött Alaszkába , a nagynénjéhez. A hiánya szinte felemésztett , engem és Alice-t is. Minket viselt meg a legjobban , de tudtam , hogy a többi testvére ugyanúgy hiányolja. Minden napom , monoton módon , unalmasan telt. Az ebédnél csak ültünk , nem beszélgettünk , nem ettünk , még Bella sem szólalt meg. A mindig vidám és felpörgött Alice , üveges tekintettel bámult maga elé , és egyetlen őszinte mosolyt sem sikerült az arcára csalni senkinek , még Jaspernek sem. Én automatikusan éltem , mechanikusan végeztem a feladataimat , és azóta sem beszéltem apának arról a hétvégéről , pedig többször is "nagy kibeszélős estét" akart tartani, gondolom feltűnt neki, hogy nincs minden rendben. Még a vak is látta , minden megváltozott mióta Ő elment. A hétvége volt a legrémesebb , 2 nap , 48 óra ... amit nem tudtam hogy kitölteni. Végül úgy döntöttem kipróbálom Vanessa nagyi egyik receptjét , de lehet , hogy nem ez volt a legszerencsésebb választás. Egy romba döntött konyha és néhány harci sérülés árán sikerült összehoznom egy háromfogásos ebédet. Miután már ezzel sem tudtam lefoglalni magam , kimentem a kertbe vagy a boltba , hogy eltereljem a figyelmem. Vasárnap este Alice felhívott és közölte , hogy pár napig nem jönnek iskolába, Alaszkába utaznak meglátogatni Edward-ot. Nem ez volt az első eset , hogy szívesen lettem volna Alice helyében , de talán még soha nem akartam ennyire. Bármit megtettem volna , csak hogy láthassam Őt. Végre eljött a hétfő. Soha nem hittem volna , hogy egyszer várni fogom az iskolát. Reggel napsütésre ébredtem , ami aránylag jó kezdetet adott a napnak, és a hétnek. Szegény Culleneknek pont most kellett a zord Alaszkába utazni , amikor olyan ritka Forks-ban az ilyen szép, napfényes idő. A suliban lehajtott fejjel sasszéztam a folyosón a rohangáló diákok között amikor szemből valaki elkapta a két karom és megállított.
-Áh Damen. Szia.
-Szia. - hajolt le és adott 2 puszit az arcomra. - Jó illatod van.
-Ö ... kössz. Csak nem kigyógyultál az undoritiszből? Azt hittem már csak a temetéseden látlak viszont. - szóltam kissé gúnyosan ,persze mosolyogva.
-De felvágták a kisasszony nyelvét. - karolta át a vállam. Enyhe de ja vu érzésem támadt , de elmaradt az édes bizsergés , ami Edward érintése nyomán támadt. - Ne aggódj Királylány, nagyon sokáig fogok még élni. - kacsintott rám.
-Én megérkeztem. - cövekeltem le a termem előtt. - Ebédnél ... találkozunk? - váltott át kérdéssé a kijelentésnek induló mondatom.
-Hát persze. Öhm ... arra gondoltam , hogy elmehetnénk valahová ma este. Persze tudom , holnap suli meg minden , de korán hazaviszlek ... csak ... van egy meglepetésem. Szóval? Ráérsz?
-Ráérek. A címünket tudod, 5óra után elérhető vagyok , csak azt mond meg , hogy ki kell e öltöznöm. - mosolyogtam rá , több mint egy hét után először.
-Akár pizsamában is jöhetsz. De szerintem a szokásos farmer póló megfelel. Ja és ez egy randi. - miután ezt kimondta villámgyorsan sarkon fordult , én pedig letaglózva bámultam utána a folyosón. Randi ... motyogtam magamban. Furcsa kellemetlen érzés feszítette a gyomrom , mintha valami rosszat tettem volna ... mintha elárultam volna valakit.
2010. április 5., hétfő
16.Fejezet - Az egyik pillanatban közelebb van hozzád mint bárki más ... a másikban már nincs sehol.
A meglepettségtől és a meghatottságtól meg se tudtam szólalni. Egy kövér könnycsepp hangtalanul folyt végig az arcomon. Edward elém sétált, végighúzta hideg ujját a könycsepp útvonalán, majd két tenyerét lágyan az arcomra simította.
-El kell mennem. - suttogta fájdalmasan, a szemembe nézve. - Erősnek kell lennünk ... jobb ha most cselekszem ... mielőtt jobban elfajulnának a dolgok.
-Dehát amit az előbb mondtál ... - ellenkeztem hevesen.
-Az mind igaz volt. De a te sorsod sokkal fontosabb az én érzéseimnél. Amit te érzel irántam ...vagy hiszel , hogy érzed ... idővel megváltozik majd. Az emlékem elhalványul majd teljesen a feledés homályába merül. Te sokkal nemesebb dolgokra rendeltettél Ashley! Egyszerűen nem érdemellek meg ... - mielőtt válaszolhattam volna, Alice kiáltozását hozta felénk a hűvös forksi szél.
-Edward Cullen! - trappolt felénk durcásan a kis tündér. - Nem akarsz megosztani velem valamit? - fonta össze karjait mellkasán.
-Később Alice! Most beszélnem kell Carlisle-lal.- egy utolsó fájdalommal teli pillantást vetett rám, aztán visszaindult a keskeny ösvényen. Alice szomorú ábrázattal huppant le mellém a fatörzsre.
-Sajnálom Ash. Az én hibám.
-Te nem tettél semmit. Nekem nem kellett volna erőltetnem ezt az egészet, és akkor Edward nem akarna elköltözni ... egyáltalán hova mehetne?
-Alaszkába a rokonainkhoz.
-Na tessék ... gratulálok magamnak ... az államból is sikerült kiüldöznöm. - jó ideig csendben gubbasztottunk a fatörzsön. Alice-től nem megszokott , lassú tempóban ballagtunk vissza a házhoz. A nappaliban síri csönt fogadott minket, mindeki elmerengve bámult maga elé, teljesen mozdulatlanul. Talán észre sem vettek minket. Alice szerelme mellé kuporodott, s karjaiba bújva talált menedékre. Körbenézve észrevettem, hogy hiányzik valaki. Edward. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem tervezi olyan sürgősre a költözést, hogy máris pakolni kezdjen.
-Ez mind a te hibád! - sziszegte Rosalie miközben arra sem méltatott , hogy rámnézzen. Mind tudtuk, hogy kinek szólt, és ami alegrosszabb, hogy teljes mértékben igaza volt.
-Tudom. - suttogtam lesütött szemekkel. Nem értettem Edward-ot. A legjobb megoldás a költözés lenne? Elég drasztikus lépés, a helyzet súlyosságához képest.
-Az én döntésem ... tehát az én felelősségem! - csattant Edward hangja. Még sosem hallottam ilyen kemény hangnemben beszélni.
-Fiam gondold át! Van más lehetőség. - sétált mellé Esme, s aggódva átölelte őt. Edward lehajolt hozzá, és motyogott neki valamit, de olyan halkan, hogy az már hozzám nem ért el. Az ablak felé fordultam, hogy elrejtsem könnyeimet. Gondolatban ezerszer elátkoztam magam, hiszem 7 embernek okoztam fájdalmat egyetlen tettemmel.
-Ashley , remélem ... vigyázni fogsz magadra és ... - kezdett bele a búcsúzkodásba. Hát ilyen hirtelen akar távozni?
-Ne tedd! - fordultam meg szavába vágva. A nappali üres volt, csak Ő és én álltunk egymással szemben. -Ha nem akarod nem jövök ide többet, az iskolában sem ülök melléd, ha nem akarod nem kell barátkoznunk sem , sőt ... majd úgy teszünk mintha nem is ismernénk egymást ... csak NE KÖLTÖZZ EL! - a mondat végét lassan , jól megnyomva ejtettem ki. - Hogy vehetett 1 óra alatt 180°-os fordulatot az életed? Egy ilyen döntést nem lehet hirtelen felindulásból meghozni, ez felelőtlenség! Az Isten szerelmére 17 éves vagy! - emeltem fel kissé a hangom. Kezdtem ideges lenni , pedig egyáltalán nem akartam kiabálni Edward-dal, de elragadott a hév.
-Megijedtem! - csattant fel Ő is, és egy lépéssel közelebb jött hozzám. - Túl közel kerültünk egymáshoz. Te, szüntelen megkísértessz engem, és nem tudom meddig vagyok képes uralkodni magamon. Mindkettőnknek az lesz a legjobb ha nem találkozunk többé. Egyáltalán! Ne félj tudok vigyázni magamra, remélem te is. És nem akarom , hogy azt hidd te üldöztél el engem, én döntöttem így , kérlek ne hibáztasd magad. Csak ezt az egyet értsd meg ... jobb lesz nélkülem ... most ... nem szabad önzőnek lennem. Minden jót Ashley. - még magamhoz se tértem a hatalmas szóáradattól, ő már felrohant a lépcsőn. Álltam ott letaglózva és próbáltam feldolgozni a történteket.
-El kell mennem. - suttogta fájdalmasan, a szemembe nézve. - Erősnek kell lennünk ... jobb ha most cselekszem ... mielőtt jobban elfajulnának a dolgok.
-Dehát amit az előbb mondtál ... - ellenkeztem hevesen.
-Az mind igaz volt. De a te sorsod sokkal fontosabb az én érzéseimnél. Amit te érzel irántam ...vagy hiszel , hogy érzed ... idővel megváltozik majd. Az emlékem elhalványul majd teljesen a feledés homályába merül. Te sokkal nemesebb dolgokra rendeltettél Ashley! Egyszerűen nem érdemellek meg ... - mielőtt válaszolhattam volna, Alice kiáltozását hozta felénk a hűvös forksi szél.
-Edward Cullen! - trappolt felénk durcásan a kis tündér. - Nem akarsz megosztani velem valamit? - fonta össze karjait mellkasán.
-Később Alice! Most beszélnem kell Carlisle-lal.- egy utolsó fájdalommal teli pillantást vetett rám, aztán visszaindult a keskeny ösvényen. Alice szomorú ábrázattal huppant le mellém a fatörzsre.
-Sajnálom Ash. Az én hibám.
-Te nem tettél semmit. Nekem nem kellett volna erőltetnem ezt az egészet, és akkor Edward nem akarna elköltözni ... egyáltalán hova mehetne?
-Alaszkába a rokonainkhoz.
-Na tessék ... gratulálok magamnak ... az államból is sikerült kiüldöznöm. - jó ideig csendben gubbasztottunk a fatörzsön. Alice-től nem megszokott , lassú tempóban ballagtunk vissza a házhoz. A nappaliban síri csönt fogadott minket, mindeki elmerengve bámult maga elé, teljesen mozdulatlanul. Talán észre sem vettek minket. Alice szerelme mellé kuporodott, s karjaiba bújva talált menedékre. Körbenézve észrevettem, hogy hiányzik valaki. Edward. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem tervezi olyan sürgősre a költözést, hogy máris pakolni kezdjen.
-Ez mind a te hibád! - sziszegte Rosalie miközben arra sem méltatott , hogy rámnézzen. Mind tudtuk, hogy kinek szólt, és ami alegrosszabb, hogy teljes mértékben igaza volt.
-Tudom. - suttogtam lesütött szemekkel. Nem értettem Edward-ot. A legjobb megoldás a költözés lenne? Elég drasztikus lépés, a helyzet súlyosságához képest.
-Az én döntésem ... tehát az én felelősségem! - csattant Edward hangja. Még sosem hallottam ilyen kemény hangnemben beszélni.
-Fiam gondold át! Van más lehetőség. - sétált mellé Esme, s aggódva átölelte őt. Edward lehajolt hozzá, és motyogott neki valamit, de olyan halkan, hogy az már hozzám nem ért el. Az ablak felé fordultam, hogy elrejtsem könnyeimet. Gondolatban ezerszer elátkoztam magam, hiszem 7 embernek okoztam fájdalmat egyetlen tettemmel.
-Ashley , remélem ... vigyázni fogsz magadra és ... - kezdett bele a búcsúzkodásba. Hát ilyen hirtelen akar távozni?
-Ne tedd! - fordultam meg szavába vágva. A nappali üres volt, csak Ő és én álltunk egymással szemben. -Ha nem akarod nem jövök ide többet, az iskolában sem ülök melléd, ha nem akarod nem kell barátkoznunk sem , sőt ... majd úgy teszünk mintha nem is ismernénk egymást ... csak NE KÖLTÖZZ EL! - a mondat végét lassan , jól megnyomva ejtettem ki. - Hogy vehetett 1 óra alatt 180°-os fordulatot az életed? Egy ilyen döntést nem lehet hirtelen felindulásból meghozni, ez felelőtlenség! Az Isten szerelmére 17 éves vagy! - emeltem fel kissé a hangom. Kezdtem ideges lenni , pedig egyáltalán nem akartam kiabálni Edward-dal, de elragadott a hév.
-Megijedtem! - csattant fel Ő is, és egy lépéssel közelebb jött hozzám. - Túl közel kerültünk egymáshoz. Te, szüntelen megkísértessz engem, és nem tudom meddig vagyok képes uralkodni magamon. Mindkettőnknek az lesz a legjobb ha nem találkozunk többé. Egyáltalán! Ne félj tudok vigyázni magamra, remélem te is. És nem akarom , hogy azt hidd te üldöztél el engem, én döntöttem így , kérlek ne hibáztasd magad. Csak ezt az egyet értsd meg ... jobb lesz nélkülem ... most ... nem szabad önzőnek lennem. Minden jót Ashley. - még magamhoz se tértem a hatalmas szóáradattól, ő már felrohant a lépcsőn. Álltam ott letaglózva és próbáltam feldolgozni a történteket.
-Alice hazavinnél kérlek? - kiáltottam fel az emeletre. Egy perc múlva barátnőm megjelent, kezében a táskámmal. Egy szó nélkül szálltunk be a kocsiba , csak akkor szólaltunk meg , amikor a házunk előtt leállította a Volvo motorját.
-Nem ilyennek terveztem ezt a hétvégét. - suttogta gyászosan.
-Én sem , hidd el , nem állt szándékomban ... - válaszoltam sírós hangon.
-Semmi baj Ash. Minden rendbe fog jönni, higgy nekem. A következő pizsiparti frenetikus lesz. - erőltetett mosolyt az arcára, aztán hosszan átöleltük egymást. - Apukád már vár.
-Szeretnél bejönni vagy ... ? - befejezetlenül hagytam a mondatot, remélve , hogy nem kell más lehetőséget számításba vennünk.
-Hát persze , hogy bemegyek. Át kell adnom a tortát , emlékszel? - kiszállva az autóból megragadtam a táskámat, amíg Alice elővarázsolta a tortát valahonnan a hátsó ülésről. Az ajtóban álltunk, és épp elő akartam halászni a kulcsomat, amikor keze megállított a mozdulatban , s régi énjét elővéve izgatottságtól csillogó szemekkel csengetett be. - 3 ... 2 ... 1 ... - és abban a pillanatban kinyílt az ajtó , mi pedig a tőlünk telhető legboldogabb mosoly kíséretében kiáltottunk fel.
-Meglepetéééés!!
-Hát ez az. Öhm ... köszönöm lánykák, gyertek beljebb. - tárta szélesre apu az ajtót, és puszit nyomott a hajamra amikor elhaladtam mellette.
-Mi sütöttük . Ezzel szeretnék Boldog Születésnapot kívánni a család nevében. - nyújtotta át Alice a tortát , apának . Épphogy leültünk , megcsörrent a telefonja , és sürgősen távoznia kellett.
-Most jön az én ajándékom! Ülj le , egy perc és hozom. - rohantam fel a szobámba és az íróasztal alsó fiókjában kezdtem el kutatni. Hamar megtaláltam az ajándékot és éppen indultam amikor megakadt a szemem valamin, az íróasztal tetején. Egy rajz volt, tökéletesen élethűen ábrázolt engem. A kép fekete-fehér volt , egyedül a szemeim voltak gyönyörű zöldre színezve. Fogalmam sem volt , ki csinálta , vagy hogy került oda. De egy hang azt súgta , hogy hatalmas érték, és éreztem , hogy kedves számomra. Maga a rajz, és a készítője is.
2010. április 2., péntek
15.Fejezet - Az álom is gondolat 1/2
[Edward szemszög]
Ashley kilépett házuk ajtaján, meglátva engem a Volvo-nak támaszkodva sugárzó mosoly terült szét az arcán, amit egyszerűen nem tudtam nem viszonozni. Magabiztosan lépkedett felém, tekintete felragyogott amint az enyémbe fúródott. Láttam magam a szemén keresztül, éreztem amit ő érzett. A távolság csökkent közöttünk, az idegesség növekedett belsőmben , gyomrom görcsbe rándult ahogy saját , szerelmesen csillogó szemembe néztem. Kinyújtottam a kezem Ashley felé , s ő rögtön szorosan összekulcsolta ujjainkat.
-Hiányoztál. - suttogtam lágyan, a füléhez hajolva. Apró borzongás futott végig rajta, majd önkéntelenül nyalta meg dús, halványpiros ajkait, ahogy pillantása a számra tévedt, ezzel mosolyt csalva az arcomra.
-Te is nekem. - suttogott vissza, nehézkesen lélegezve.
-Mertem remélni. Azt hiszem ideje indulnunk, ha nem akarunk elkésni ... - szabad kezemmel kinyitottam az anyósülés ajtaját. - Csak még egy dolog. - lehajoltam hozzá, s hosszan az ajkaira nyomtam enyéim. - Na, most már mehetünk.
Besegítettem az autóba és gyorsan beszálltam mellé. Vezetés közben egyik kezem végig az övén nyugodott, a csendet nem törtük meg szavakkal, csak szerelmes pillantásokkal, mosolyokkal. Furcsa volt Ashley szemeink keresztül szemlélni önmagam. Valami különleges elragadtatás fogott el, ahogy magamra néztem, felhőtlenül boldognak látszottam, levakarhatatlan vigyor ült az arcomon. Kellemesen bizsergett a bal kezem, amit saját, hideg érintésem okozott.
Rövidesen megérkeztünk az iskolához. Kézen fogva vágtunk át a parkolón és az udvaron. Mindenhol irigy pillantások kísértek minket, rosszindulatú megjegyzések, pusmogások tömkelegét váltotta ki összefonódott ujjaink látványa.
-Ne is törődj velük. - karoltam át a száját harapdáló Ashley derekát. - Csak az számít, hogy szeretlek. - csókoltam lágyan a homlokára. Fejét a vállamnak döntötte, és így folytattuk utunkat. Pont becsöngetéskor értünk a terem elé.
-45 perc múlva ugyanitt. - mosolyogtam rá, mindkét kezén körözve hüvelykujjaimmal. Mielőtt bármit is válaszolhatott volna, ajkaimmal belefojtottam a szót. Lágyan kóstolgattuk egymás ajkait, kizárva a körülöttünk lévő világot, a féltékeny suttogást.
-Már csak 43 és fél perc. - vigyorogtam elégedetten miután lassan elváltam tőle.
-Szeretlek. - csak ennyit mondott, majd gyors puszit nyomott a számra és befordult a terembe.
Az álom itt hirtelen véget ért, és én újra Ash szobájában találtam magam. Tovább néztem őt, ahogy hason fekve szorítja magához a takaróját.
92 éve nem aludtam. Egy évszázad elteltével, Ashley-n keresztül éltem át újra, a halált rövidke kóstolóját . Már teljesen elfelejtettem milyen álmodni. Kutatni kezdtem az elmémben , kényszerítettem magam az emlékezésre. Valami felrémlett, halvány emberi emlékek, édes gondolatok összevisszasága, édesanyám hangja , ahogy esti mesét mond nekem elalvás előtt. Ashley forgolódni kezdett és újabb álomfoszlány kúszott a fejembe. Damen állt előttem, idegesen toporogva az ajtóban, kezében szorongatva valamit. Halkan felmordulva fordultam az ablak felé, és próbáltam kizárni az álmában Damen nevét motyogó lány gondolatait.
Hajnali 2 körül járt az idő. Kimásztam az ablakon, át a szemben lévő fára. Egy utolsó percig néztem Őt. Emlékezetembe véstem lélegzetének, nyugodt szívverésének hangját, s néma búcsút véve tőle futásnak eredtem, hogy kiszellőztessem a fejem. Pár perc futás után megérkeztem megnyugvásom helyére, az erdő sűrű fái közt elterülő apró rétre. Leheveredtem a fűbe, és az eget nézve élveztem a csendet. Elég távol voltam mindentől, és mindenkitől, hogy ne jusson el hozzám egyetlen kósza gondolat sem. Csak bámultam a csillagokat és azt kívántam bárcsak én is aludhatnék. Aludni akartam és álmodni. Álmodni Ashley-ről és magamról, ahogyan ő is. Akkor talán megtörténhetne az a csoda, ami a valóéletben nem, talán ő és én együtt lehetnénk. 58 napja láttam először az arcát, az arcot ami azóta kínoz. A legédesebb, de tiltott gyümölcs amire mind áhítozunk. Nekem ő az. Azon az átkozott napon Alice sikítása zökkentett ki gondolataimból. Az ágyamban fekve hallgattam a lemezjátszómat, miközben fejben leltároztam a lemezeimet. Azonnal húgom szobájába rohantam. Most nem próbálta meg elrejteni előlem a gondolatait, újra és újra lejátszotta a látomását. Egy autóbalesetet, aminek egyik főszereplője az én végzetem. Abban a pillanatban tudtam, ő az akire 109 éve várok. Alice-t sorra rohamozták meg a látomások. Az egyikben a hosszú, barna hajú angyal és én, egymást ölelve állunk, egymást követték az ehhez hasonló látomások, aztán bevillant egy nemodaillő kép.
Az angyal és a családom is jelen van, a nappaliban állunk, de az angyal szeme nem zölden ragyog ... éhesen ... vörösen fénylik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)