Ezt a fejezetet Thara-nak ajánlom . Ő volt , aki azt mondta , hogy nem baj , ha Damen kissé negatív szerepet kap , feltéve , hogy kiengesztellek titeket egy Ashley-Edward csókkal. Élvezzétek a fejezetet. Imádom minden olvasómat :) Köszi nektek!!
-Nincs mit mondanom. Csupán arról van szó , hogy Damen nem szereti a konkurenciát ... - egy pillanatra megállt és szélesebbre húzta mosolyát - és főleg nem szeret veszíteni. Ennyi az egész.
-Ha csak ennyiről lenne szó nem hiszem , hogy ilyen feldúltan távozott volna. - beszéd közben begyűrtem a kulcscsomót a hátsó zsebembe.
-Hmm ... mégiscsak nekem volt igazam , nem érted.
-Azt sem tudom mit kellene értenem! Nem vagyok hülye , esetleg ha elmagyaráznád ...
-Senki nem mondta , hogy hülye vagy ... csak , nem látod magad tisztán , alábecsülöd az értékeidet. - aranyszín szemei az enyémbe fúródtak ahogy közvetlenül előttem állt meg , s egyik kezét lágyan az arcomra tette. Lehunytam a szemem , és átadtam magam az érzésnek amit hűvös , cirógató ujjai okoztak. Egyik ujját leheletfinoman végigfuttatta az ajkaimon , azután a járomcsontomon , miközben én emlékeztettem magam , hogy néha lélegezni sem ártana.
-Damen pontosan tudja mekkora kincs vagy ... - suttogta rekedten - és roppant fájdalmas elveszíteni egy ilyet , ha már egyszer megtapasztaltad milyen érzés ... ha a tiéd ...
-Soha nem voltam az övé. - szögeztem le gyorsan , persze fülig pirulva az iménti bóktól. Edward írisze a szemet láttára vált egy árnyalattal sötétebbé.
-Azt hiszem bevallhatom , hogy örömömre szolgál ezt hallani. - Egyik karját a derekam köré fonta , míg az arcomon nyugvó keze elindult lefelé. Átsiklott a nyakamon , majd követve a vállam és karom vonalát megállapodott , a párja mellett. Önkéntelenül is arra gondoltam , hogy nemrég még Damen tartott így a karjaiban , hogy akkor nem éreztem ezt a furcsa , kellemesen borzongató bizsergést , és bűntudatom támadt az utóbbi hetekben elkövetett baklövéseim miatt. Edward halkan felhorkant. -Ashley , az önfeláldozás nem mindig a legjobb megoldás. És hosszútávon nem is kivitelezhető anélkül , hogy összeroppannál.Csak egy igazán jó ember helyezi mások boldogságát a sajátja elé , és Te az vagy , Ashley Evans. - Mielőtt lehetőségem lett volna válaszolni Edward lehajolt , és ajkait az enyémre szorította. Szája érintése hűvös volt , csakúgy mint kezei simogatása. Minden gondolatom tovaszállt , amikor ajkai egy halk morgás kíséretében megmozdultak az enyémen , s karjai szorosabban vontak magukhoz. A varázs egy pillanat múlva elillant , a bejárat felől érkező csörömpölésnek és Apa káromkodásának köszönhetően. Edward eltolt magától és gyors csókot nyomott a kézfejemre. Ahogy egymás szemébe néztünk , mindkettőnk tekintetéből ugyanaz tükröződött , éreztem , nem jöttél még el az elválás ideje.
-A szobádban leszek. - közölte huncutul vigyorogva , majd villámgyorsan , mégis teljesen hangtalanul eltűnt a lépcső felé. Csodálkozva bámultam utána amíg apa , szó szerint , be nem esett az ajtón.
-Azt hiszem le kell cseréltetnünk ezt a régi , ócska zárat. Miért zárkóztál be Ash?
-Ömm ... valami fura zajt hallottam ... mintha egy medve mászkálna odakint vagy ilyesmi ...
-Nem hiszem , hogy medvék flangálnak Forks utcáin Szívem , - nevetgélt apa a képtelen ötletemen - de azért jobb félni mint megijedni. Egy hatalmas mackó biztosan mászkál Forksban - gondoltam - A neve Emmett Cullen. A hátsó zsebembe nyúltam a kulcsomért , de csak a hűlt helyét találtam.
-Pedig emlékszem , hogy ide tettem.
-Tessék Kincsem? - kérdezett vissza apa miközben a táskájában turkált. Ahogy felnézett , a szeme megakadt az asztalra készített tálcán és a két teáscsészén. - Volt itt valaki?
-Csak Damen.De már elment és azt hiszem egyhamar nem is jön vissza...
-Történt valami?Bántott?Ugye nem előle zárkóztál be? - zúdított rám kérdésáradatot.
-Hé apa , higgadj le , jó? Szakítottam vele , de egészen jól fogadta ... és egyébként is elmondtam , hogy miért zárkóztam be.Vagy azt hiszed hazudok?! - igyekeztem , hogy a hangom felháborodottnak hasson , és a hazugság miatti pirulásom is betudható volt a nemlétező dühömnek , így reménykedtem benne , hogy elég meggyőző az alakításom.
-Dehogyis , ne haragudj. Csak azt hittem , hogy jól megvagytok , és váratlanul ért. Kedveltem ezt a fiút ...
-Nem jött össze , megesik ... - vágtam közbe. Éreztem ahogy egy kövér izzadtságcsepp szalad le a hátamon. Minden vágyam az volt , hogy ez a beszélgetés véget érjen és én végre felmehessek a szobámba.
-Én is kedvelem őt , remélem barátok maradunk. Mennem kell tanulni , vacsinál találkozunk. - gyors puszit nyomtam az arcára , miközben ő , csokis kekszet tömve a szájába , csak bólogatott.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat ahogy a szobám felé igyekeztem. Az ajtó előtt egy pillanatra megtorpantam , megigazítottam a ruhámat és a fülem mögé tűrtem pár hajtincset. Nagy levegőt vettem és benyitottam. A látvány ami fogadott szinte hihetetlen volt. Edward az ágyamon feküdt , a párnáim mind felpolcolva nyugodtak a feje alatt. A halvány fényben kifejezetten misztikusnak hatott sápadt arca , ahogy felém fordult és elmosolyodott. Észrevettem , hogy tart valamit a kezében. Aprócska , fémesen csillogó tárgyat , ami halk csörömpölést hallatott , ahogy Edward az ujjai közt forgatta. Beletelt pár másodpercbe mire rájöttem , hogy a kulcscsomóm az. Megköszörültem a torkom , és közelebb lépve megszólaltam:
-Nem tudom , hogy és mikor került hozzád. Észre sem vettem , hogy elvetted. Egyébként örömmel látom , hogy otthon érzed magad. - intettem felé.
-Igen , nagyon kellemes a szobád. Felettébb jól érzem magam itt , remélem nem baj , hogy kényelembe helyeztem magam. - Óvatosa az éjjeliszekrényemre tette a kulcscsomót nehogy megkarcolja a régi faanyagot. - Ha észrevetted volna amikor elveszem , bizonyára rosszul csináltam volna valamit. - kacsintott rám - Bűvésztrükk.
-Áh értem. Hozzak esetleg egy cilindert , hogy nyulakat húzgálhass elő belőle? Vagy egy nagy kartondobozt meg egy fűrészt , hogy kettévágj? - Edward halkan felkuncogott.
-Semmi szükségem kellékekre a varázslathoz - mondta miközben felült - csak egy csinos asszisztensre.
-Ahamm ... - megálltam az ágy lábánál , és a szám szélét rágva a padlót kezdtem el fixírozni egész addig , amíg hűvös ujjak nem fonódtak a csuklóm köré.
-Nem jönnél egy kicsit közelebb? - kérdezte kissé bizonytalanul. Leültem mellé az ágyra és rámosolyogtam.
-Hogy fogsz innen kijutni? Ki kell , hogy csempésszelek?
-Majd megoldom. Persze feltűnésmentesen , ne aggódj nem keverlek bajba.
-Tudom , sosem kevernél bajba. - Edward a tenyerem belső felén játszó ujjait nézte apró mosollyal a száján , miközben én nem tudtam elszakítani a tekintetem angyalarcáról.
-Mi az? - pillantott fel még mindig édesen mosolyogva.
-Te tényleg itt vagy. - suttogtam miközben egy kósza könnycsepp csordult a szememből.
-Igen , teljes valómban. De azt hittem ezt már megállapítottuk. - nevetett , miközben hüvelykujjával letörölte a kis sós vízcseppet az arcomról.
-Még mindig nem fogtam fel teljesen. Körülbelül 76%-os a feldolgozottsági szint.
-Ez a tulajdonságod igencsak imponál nekem. - suttogtam miközben mutatóujjával lassan végigsimított az arcom majd az orrom vonalán.
-Melyik csodálatosan lenyűgöző tulajdonságomra gondolsz? - kérdeztem tettetett nagyképűséggel.
-Arra , hogy meg tudsz nevettetni. - Edward arca hirtelen elkomorult , a mosoly eltűnt az ajkáról , és a szemeiből egyaránt. - Tudod , volt olyan időszak , amikor egyáltalán nem nevettem ... és életem során ... nagyon kevés olyan alkalom volt , hogy igazán ... szívből nevettem , vagy mosolyogtam volna. És soha ... eddig soha nem voltam felhőtlenül boldog. - szomorkás mosoly jelent meg tökéletes arcán - Talán a magamfajtának is jár egy esély...
-Hogy érted azt , hogy " magadfajtának " ? Ugye nem arra gondolsz , hogy a szüleid ... mármint , hogy örökbe fogadtak ... - dadogtam , nem tudtam , hogyan folytathatnám anélkül , hogy megbántanám Edwardot.
De ő csak megrázta a fejét , a sértődöttség bármi jele nélkül.
-Esme és Carlisle a legcsodálatosabb szülők akiket valaha is kívánnék magamnak , és a testvéreimet is szeretem ... még Rosalie-t is ... - villantott rám egy csibészes félmosolyt - Az imént arra gondoltam , hogy ... a múltban , tettem dolgokat ... amikre nem vagyok valami büszke.
-Edward. Mindenki követ el hibákat , és semmi sem megbocsájthatatlan. Főleg ha megbántad őket , és te szemmel láthatóan ezt tetted. Válaszul rám mosolygott és közelebb húzva magához , egy pillanatra gyengéden megcsókolt.
-Egyébként honnan tudtad , hogy ez az én szobám? Bekukucskáltál minden ajtón? - tettem fel zavaromban az első kérdést ami eszembe jutott , remélve , hogy vidámabb vizekre evezhetünk , a komor kriptahangulat után.
-Ne. - mosolyodott el Edward , én pedig széles vigyorra húztam a számat , látván , hogy elértem a célom. - De az ajtón lévő poszterek és rajzok megkönnyítették a dolgom. Igazán tehetséges vagy.
-Köszönöm. De azt hiszem te sem panaszkodhatsz. - pillantottam az ágyam fölött lógó képre.
-Igen , gyönyörű. De ez nem az én érdemem. A természet alkotta ilyenre. Egyébként neked nem kéne tanulnod , vagy ilyesmi? Nem akarlak feltartani.
-Hát nem ártana , de te addig mit csinálsz? Vagy máris haza akarsz menni?
-Ha nem bánod maradnék még egy darabig , biztosan sikerül elütnöm az időt valahogy. - vigyorgott titokzatosan. Az angollal és a biológiával rekordidő alatt végeztem. Eléggé ösztönzőleg hatott rám Edward jelenléte , és tudtam , minél előbb végzek a leckével , annál hamarabb koncentrálhatok újra rá. Miközben én körmöltem ő fel-alá járkált a szobámban , mindent alaposan szemügyre véve. Aztán nekem háttal leült az íróasztalomhoz , magához húzva a vázlatfüzetem. Már vagy 5 perce ültem a matek felett , és csak arra tudtam gondolni , hogy mennyire utálom az egyenletrendszereket , amikor Edward hangja szólalt meg közvetlenül a fülem mellett.
-Ne segítsek?
-Most biztosan hülyének nézel , amiért egy ilyen egyszerű példát nem tudtam egyedül megoldani. - mondtam miután végeztünk a matekkal és fáradtan arrébb dobtam a füzetet.
-Senki sem tudhat mindent.
-Mondod ezt te , aki történetesen - a testvéreivel együtt - minden egyes dolgozatát 100%-osra írja meg.
-Nem éppen mi vagyunk a követendő példa Ashley. - Már nyitottam a szám , hogy ellenkezzek amikor apa hangja megelőzött.
-ASH , KÉSZ A VACSI!! - kiabált a földszintről.
-Egy perc az egész , hozzak neked is valami harapnivalót? Szívesen lehívnálak , hogy egyél velünk , de akkor lebuknánk , és szerintem azt egyikünk sem akarja.
-Nem kérek semmi köszönöm , degeszre ettem magam ebédnél. Majd elfoglalom magam.
-Hát jó , sietek vissza.
Hipersebességgel lapátoltam magamba a sonkás-gombás melegszendvicset. A nyelvemen lévő bőrfelület felét szénné égették a forró falatok de nem számított.Máris rohantam vissza a szobámba , miután fáradtságra hivatkozva jó éjszakát kívántam apának.
Edward-ra újra az ágyamon fekve találtam rá , annyi különbséggel , hogy most a kedvenc könyvemet forgatta a kezében , és abból ahogy rám nézett arra következtettem , hogy nagyon jól szórakozik valamin.
-Ashley? Interjú a vámpírral? - kérdezte , s alig bírta visszafojtani feltörni készülő nevetését.
