10.Fejezet - Nincscímefejezet

-Apu , azt hiszem...
-Menjetek csak , a suliban találkozunk. - nyomott egy puszit a homlokomra és melegen rámosolygott Alice-re. Beültem a Volvo hátsó ülésére , mellettem barátnőm foglalt helyet. Edward vezetett , de a visszapillantó tükörből szinte folyamatosan engem nézett. Emiatt kicsit ideges voltam , rendben van , hogy nagyszerűen vezet , de nem ártana az utat figyelni közben. Az anyósülésen Jasper ült , aki kissé ingerültnek tűnt , végig kifelé bámult az ablakon. Az iskolába vezető úton mindenki csendben volt , csak Alice énekelte néha a rádióból szóló számok szövegét. Az első órám közös volt Edward-dal , a terem felé menet beszélgettünk erről - arról , a szombati nap is szóba került , egy kis csalódottságot éreztem amikor megtudtam , nem biztos , hogy otthon lesz a hétvégén , szuper ... pont amikor náluk alszom. Az osztályba érve megláttam Bellát , a mellette lévő hely üres volt , nekünk integetett. Kerestem egy teljesen üres padot és leültem. Persze , hogy a barátnője mellé ül , nem kérhetem meg , hogy üljön mellém , csak azért mert nem ismerek itt senki mást rajta kívül ... nem körülöttem forog a világ. Edward kecsesen Bella padjához sétált , és nekitámaszkodva beszélgetni kezdtek , egy darabig néztem ahogy jókedvűen nevetgélnek , aztán inkább elővettem a füzetem és az anyagot kezdtem olvasgatni. Becsengettek. A szemem sarkából láttam , hogy valaki kihúzza a mellettem lévő széket és leül. Felnéztem , egy bronzhajú félisten aranybarna tekintetével találtam szemben  magam.
-Ugye nem gond ha melléd ülök? - kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Ühm ... nem ... persze. - mosolyogtam bátortalanul. Bejött a tanár és elkezdődött az óra. Az egyik feladatnál elakadtam , lázasan gondolkoztam a válaszon de nem jutottam dűlőre felette. Edward észrevehette , mert a fülemhez hajolt és belesuttogta a választ. Megremegtem , ahogy a lehelete csiklandozta a fülem. Elrebegtem egy "köszi"-t és gyorsan leírtam a megoldást , mielőtt elfelejteném. Amikor kicsöngettek Edward nem rohant el , vagy ment Bella után , pedig én erre számítottam. Megvárt engem és elkísért a következő órámra.  Ekkor tűnt fel , hogy Damen nincs sehol , hiszen ő szokott engem kísérgetni. Éppen a folyosón sétáltunk amikor eszembe jutott , hogy vele is meg kell osztanom a jó hírt.
-Még nem is mondtam , képzeld , 2 kaliforniai barátnőm néhány hét múlva meglátogat , és itt is maradnak egy darabig. - mosolyogtam tele szájjal
-Ez nagyszerű. - mosolygott vissza.
-Igen . Szerintem kedvelni fogod őket , nagyon aranyosak. Biztos vagyok benne , hogy Alice-szel imádni fogják egymást.
-Nekem mennem kell. - állt meg az ajtóban , észre sem vettem , hogy megérkeztünk. - Nemsokára találkozunk. - mosolygott , és végigsimított a bal karomon , amitől a lélegzetem is elállt. Tátott szájjal bámultam utána , ahogy szinte végigsuhant a folyosón. Telt az idő , és minden szünetben Edward várt rám a terem előtt. Vajon mi lehet Damen-nel? Kezdtem kissé aggódni. Amíg én a szekrényemben pakolásztam addig Edward türelmesen várakozott rám , ellenállhatatlanul mosolyogva figyelte az ügyködésem. Hirtelen Alice szökkent mellém , és lendületből nyomott egy puszit az arcomra , aztán a bátyjáéra is.
-Helló Alice. - köszöntem nevetve.
-Sziasztok. - csiripelt a bájos kis tündér. - Annyi dolgunk lesz hétvégén , már mindent elterveztem. Vásárolgatunk , megcsinálod a körmöd , a hajad , ha akarod moziba is mehetünk vagy táncolni , esetleg ...
-Hé Alice , stop! Soha se soha többé nem megyek veled vásárolni a múltkori után! - indultam a menza felé. Alice követett , és mellém érve hevesen gesztikulálva magyarázni kezdett. Edward mögöttünk jött , zsebre dugott kezekkel , mosolyogva megrázta a fejét , látva Alice hiperaktivitását.
-De nagyon jó lesz , hidd el. Neked nem kerül semmibe , én állok mindent , és még furikázlak is , csak az idődet kell rászánni. Egy jó ruha , vagy kiegészítő mindig felvidítja a női lelket , kéérlek - győzködött barátnőm miközben beálltunk a sorba. Én csak a fejemen csóváltam , de ő nem adta fel. Később az asztalnál ülve szerencsére Jasper lefoglalta , így én nyugodtan majszolgattam a pizzámat. Egy picit elbambultam , de valaki letett egy tálcát az asztalra velem szemben , ezzel "felébresztve" engem.
-Sziasztok. - köszönt Bella.
-Szia. - mondtuk kórusban , ami mindenkit megmosolyogtatott.Körbenéztem az asztalon , Bella előtt , Alice előtt és előttem is volt tálca . Alice ebédje érintetlen volt , bár ezt meg tudom érteni , Jasper biztosan érdekesebb elfoglaltság mint az evés. Miközben ezen gondolkoztam hallottam , hogy Bella és Edward Jacksonville-ről és valami Renee nevezetű nőről beszélgetnek , feléjük néztem. Edward előtt megint üres volt az asztal. Visszagondoltam az elmúlt egy hétre , soha nem láttam Edward-ot enni , sem itt az iskolában sem amikor együtt vacsoráztunk Port Angelesben. Még a gondolatmenetem végére sem értem amikor elvett egy almát a tálcámról , és nagyot harapott belőle. Teljesen természetes volt , minden feszélyezettség nélkül beszélgetett tovább Bellával , mikor észrevette , hogy nézem melegen rám mosolygott , aztán visszafordult beszélgetőtársához , én pedig a félig megevett pizzaszeletemhez. Megráztam a fejemet , és igyekeztem elhessegetni a buta gondolataimat. Amikor kicsöngettek elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját dolgára . A tanári felé indultam , hogy ott megvárjam apát , ám egy hideg kéz a vállamon megállított.
-Ha elhoztalak haza is viszlek. - mosolygott rám Edward. - Én is végeztem mára.
-Köszönöm. - egészen addig egy szót sem szóltunk amíg be nem szálltunk a Volvoba. Kezdem megszokni , hogy a Cullen fiúk ennyire udvariasak , mint mindig most is kinyitotta nekem az ajtót , és több mint egy hónap után , előre ültem be , az anyósülésre.
-Alice nagyon beleélte magát a csajos estébe. Ezért is jobb ha menekülünk otthonról , mi férfiak , nem akarom megint a málhás szamár szerepét játszani. - nevetett fel. 
-Van annál rosszabb is. Esetleg ha te is áldozatául esnél mint én , és kifestené a körmeidet , beöltöztetne és saját életnagyságú Barbi-ja ként használna. - nevettem én is.
-Ez soha nem történne meg. Ugyanis én gyorsabban futok nála . - pillantott rám , és az a káprázatos félmosoly ült az arcán. Megint megtörtént az , ami az első pillanatban , mikor megláttam Edwardot. Nem tudtam levenni róla a szemem , az arca egyszerűen vonzotta a pillantásom. A szeme most furcsamód karamell színű volt , pár árnyalattal világosabb mint eddig. Összehúzott szemöldökkel vizsgálgattam tovább az arcát , de más változást nem találtam. Ugyanolyan tökéletes mint mindig.
-Megjöttünk.
-Öhm , köszönöm a fuvart. - sütöttem le a szemem és a biztonsági övet babráltam , próbáltam húzni az időt , minél többet vele lenni , pedig tudtam , hogy nem szabad. Edwardnak barátnője van , másrészt soha nem lenne nála esélyem ... újra éreztem azt a tehetetlen dühöt , az enyhén fojtogató érzést a torkomban és a lüktetést a halántékomon.
-Holnap reggel is eljövünk érted , rendben? - mosolygott rám , valami fura ragyogást a szemében aminek nem tudtam az okát , de nem volt merszem rákérdezni.
-Rendben. Behívnálak egy teára de nem tudom hogy ...
-Szívesen innék egy teát. - mondta meg se várva , hogy befejezzem , talán jobb is .Csoda , hogy erre is volt bátorságom. Csendben sétáltunk a házig , aztán a kulcsaimmal kezdtem szerencsétlenkedni. Végre bejutottunk a házba és én egyből a konyhába vágtattam.
-Eper vagy barack? - kiabáltam be a nappaliba , miközben a szekrényben kotorásztam.
-Eper. - jött a válasz a hátam mögül. Megfordultam , Edward a konyhapultnak támaszkodva engem figyelt.
-Eper , jó választás. - mosolyogtam , és tovább kutakodtam.
-Ashley , mesélsz nekem anyukádról? - jött a váratlan kérdés mire megdermedtem a mozdulat közben és nem tudtam válaszolni ... percek teltek el néma csöndben , mozdulatlanul ...

9.Fejezet - Kellemes meglepetés

-Sziasztok. - csilingelt Alice hangja a bejárati ajtóból. Damen és én csak elmotyogtunk egy helló-t miközben távolabb húzódtam tőle. -Azt hiszem jobb ha megyek , jó tanulást fiatalok. - mondta apa és felment a szobájába. Bárcsak én is megtehetném ugyanezt. -Gyertek beljebb... - köszörültem meg a torkom. Alice arcán barátságos mosoly ült , miközben betáncolt a nappali közepére és lehuppant a padlóra az asztal mellé. Edward követte a példáját , de nem mosolygott , az arca sima volt és érzelemmentes. Én Alice mellé ültem , a lehető legmesszebbre Damen-től. -Gondoltam minél többen vagyunk , annál jobb. Kevésbé uncsi. - villantott felém ragyogó mosolyt barátnőm. -Ühm igen ... akkor kezdjük a ... francia romantikával. - jegyzeteim között kezdtem kotorászni. Egész délután tanultunk. Alice és Edward tényleg mindenre tudták a választ , és ahogy észrevettem Damen-nek sincs szüksége korrepetálásra. Edward szótlan volt , csak néha szólalt meg , legtöbbször a könyveibe temetkezett. 1-2 alkalommal észrevettem , hogy engem néz , de amint találkozott tekintetem az övével , rögtön elkaptam róla a pillantásom , és a házira próbáltam koncetrálni. -Hát ez jó volt , gyakrabban csinálhatnánk ilyet. Ki hitte volna , hogy a tanulás élvezetes is lehet? - vigyorgott Alice amikor kikísértem őket. - Egyébként beszéltem apukáddal , szombaton nálunk alszol. - szélesedett ki a vigyora. -Rendben , de csak ha nem zavarok. -Te soha nem zavarsz Ash. A szüleink már nagyon várják , hogy megismerjenek. - pillantott fel Edward-ra , aki nem éppen kedvesen viszonozta ezt. -Oké akkor ... holnap találkozunk. - mire ezt kimondtam Edward egy biccentés után már el is viharzott a Volvo felé . Alice csak a szemeit forgatta majd egy puszi után követte testvérét. Damen még mindig az ajtóban toporgott. -Köszönöm a segítséget. -Szerintem nincs rá szükséged , sőt ... te segíthetnél nekem. - nevettem el magam. -Holnap látlak. - nevetett ő is és arcon csókolt. -Holnap. - mondtam , nem sokkal később ő is eltűnt a szemeim elől. Visszamentem a nappaliba és összepakoltam. Nagyot sóhajtva indultam fel a szobámba. Már csak megszokásból ültem le a gép elé , elindítottam a zenelejátszót miközben papírt és ceruzát ragadtam. Csak úgy mellékesen , unaloműzésként bejelentkeztem az e-mailemre. Magamban mérgelődtem a gép szédítő sebességén , közben a My dark side home - ot énekeltem együtt az énekesekkel , a kezem szinte magától mozgott a papíron. Felpillantottam a monitorra. Egy ismerős címről érkező levél várt a postaládámban. Félretettem a még csak vázlatszerű rajzomat és közelebb férkőztem a képernyőhöz. Megnyitottam a levelet , a küldő egy kaliforniai barátnőm volt. ASH! Sajnálom , hogy nem írtam de nagyon-nagyon elfoglalt voltam. Először is: HIÁNYZOL! A régi házatokba beköltözött egy család , sok gyerek , sok kutya. Az egyik az osztálytársunk lett , de a csaj közel sem olyan kedves mint Te. Téged nem pótol senki. A legfontosabb kérdés! Vannak jó pasik az új sulidban? Összejöttél már valakivel? Más téma , Wanda azt mondta , hogy még ne szóljak róla de nem bírom ki , muszáj elmondanom. Pár hét múlva meglátogatunk. 3 napra Forks-ba utazunk. Ugye van hely nálatok 2 régi barátnak? Ja és nem felejtettük el apukád szülinapját , mindketten üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük. Válaszolj amilyen hamar tudsz , és mesélj el mindent ami eddig történt az új helyen. Szeretünk Ashley! Wicky ( és Wanda ) Mosolyogva olvastam végig a levelet. Jólesett , hogy nem felejtettek el amint kitettem a lábam. Mielőtt válaszoltam volna átrohantam apához , az ajtaja nyitva volt. -Apu , kaptam egy e-mailt Wickytől , azt írja , hogy hamarosan meglátogatnak. Ugye nem baj ha itt maradnak pár napig? -Dehogy baj Kicsim , örülök nekik. Bár nem tudom mi ez a többesszám de szeretettel várom őket. - nevetgélt magában. -Hát Wicky és Wanda , megyek meg is írom a választ. Egyébként üdvözletüket és jókívánságaikat küldik , te majdnem szülinapos. - fordultam hátra az ajtóból. -Köszönöm , és üdv nekik is. - fordult vissza a dolgozatokhoz. Közelebb érve a szobámhoz , hallottam ahogy a Perfect skin című szám szól a hangfalakból , dúdolgatva vágódtam a székemre és kezdtem gépelni a válaszomat. Wicky ( és Wanda ) ! Örülök , hogy nem felejtettetek el ! Ti is nagyon hiányoztok nekem ! Itt mindenki nagyon kedves , és azt hiszem már barátokat is szereztem , de ez nem azt jelenti , hogy ti le vagytok cserélve. Apu üzeni "Üdv nekik is" és köszön mindent. Bármikor szívesen látunk titeket , és nem is kérdéses , hogy nálunk mindig lesz hely számotokra. Az új sulim jó , már amennyire egy iskola jó lehet. Apa lett a történelem tanárom , újra , itt sem úsztam meg. Vannak helyes fiúk , csak úgy hemzsegnek , de nem jöttem össze senkivel és úgy tűnik a közeljövőben nem is fog rám találni az igazi szerelem.Pontos időpontot még egyeztetünk , de már nagyon várlak titeket. Szeretlek Wicky ( és Wanda ) :) Ashley Elküldtem az e-mailt , de a mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról. A régi barátaim ... egy pici darabka " az előző életemből ". Kikapcsoltam a gépet és az ágyamhoz sétáltam . Kezembe vettem anya képét. Egyszerű szürke kerete volt , de a benne lévő kép gyönyörű aranyozott fakeretet varázsolt belőle. Eszembe jutott valami , ami elsőre őrültségnek tűnt , de egyesek szerint segíthet , úgyhogy megpróbáltam. Törökülésben az ágy közepére kucorodtam , ölemben a képpel. Az üvegen keresztül anyu arcát simogattam , majd egy nagy levegővétel után megszólaltam. Először olyan volt , mintha magamban beszélnék , aztán ez a furcsa érzés megszűnt. Anyu halála előtt minden megbeszéltünk , ez most sem történt másképp. Minden fontos dologról beszámoltam " Neki " attól a naptól kezdve , hogy felébredtem a kórházban. Meséltem neki Edward-ról , Alice-ről és a többiekről , akiket megismertem itt , Forks-ban. Többször is elmondtam , hogy mennyire hiányzik nekem és apunak. Észre sem vettem , hogy kicsordultak a könnyeim. Biztos vagyok benne , hogy mindent hallott , és onnan ahol most van , bárhol is legyen az ... lát engem. Kicsit olyan érzésem volt , mintha itt lenne velem a szobában , tovább néztem a képet amikor kopogtak. -Kisasszony , ideje lefeküdni. - állt meg apu a nyitott ajtóban. Mikor meglátta anyu képét a kezemben és a könnyes arcomat szomorkás mosoly suhant át az arcán. - Jó éjszakát. -Jó éjszakát... - suttogtam , miután becsukódott az ajtó. Másnap reggel mindketten meglepődtünk , amikor a induláskor megláttuk ház előtt parkoló kocsit. -Jó reggelt. - táncolt elém Alice. - Na kinek kell egy fuvar?

8.Fejezet - Gyúgyulatlan seb

-Óh ne haragudj , Ashley Evans. - mondtam miután észbe kaptam , és kezed fogtam Bellával. - Te vagy Charlie ... azaz Mr.Swan lánya , igaz?
-Igen én. Én is Charlie-nak szólítom , szóval ... - mosolygott rám.
-Apu sok mindent mesélt már rólatok - erőltettem meg én is egy mosolyt , ami kissé nehezemre esett. - Ő itt Damen Ross. - intettem a mellettem ülő személy mellé. Mosolyogva kezet fogtak.
-Azt hiszem nekünk mennünk kéne. Praktikusabb , ha rögtön suli után megyek át , így haza tudlak vinni. - mondta Damen miközben rám emelte barna szemeit.
-Ez kedves tőled. - feleltem halványan pirulva. Miután elköszöntünk a többiektől , és bezsebeltünk néhány furcsa pillantást Edwardtól (amiket nem tudtam mire vélni) , elindultam a tanári felé.
-Hova-hova? - állta el az utam Damen egy fülig érő mosollyal.
-Szólnom kell...
-Én már szóltam. Ne aggódj semmi miatt , amíg én itt vagyok. Gondoltam mindenre , hoztam magammal pizsamát és fogkefét is ... ha elhúzódna a korrepetálás. - vigyorgott.Nem tudtam hogyan reagálhatnék , persze tudtam , hogy csak viccel , de éppen nem volt a tarsolyomban egy frappáns válasz sem , így csak idegesen kacarásztam , aztán a parkoló felé indultunk.

-Ez lenne a nappali , érezd magad otthon. - fél órával később megkönnyebbülten dobtam le a táskám a kanapéra. -Kérsz valamit inni , enni?
-Egy narancslé jól esne.
-Két narancslé rendel ...
Két teli pohárral kezemben sétáltam vissza a nappaliba amikor megláttam , hogy Damen éppen anya egyik képét nézegeti.
-Ő az anyukám ... - suttogtam mellé lépve.
-Gyönyörű. - rám nézett , aztán vissza a képre. - Hasonlítasz rá. - mosolyodott el.
-Nem akarunk tanulni? - jött a szokásos elterelés , elkezdtem kipakolni a táskámból.
-Sajnálom , én csak ...
-Kíváncsi vagy. Tudom. - megköszörültem a torkom miközben megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet. - Azért nem beszélek róla ... mert még fáj ... mert meghalt - a mondat végére a hangom elcsuklott.
-Ashley én ...
-Semmi baj , tényleg ... - éreztem , hogy kezd felszínre törni az eddig mélyen eltemetett fájdalom és feszültség , könnyek csípték a szemem , de küzdöttem ellenük.
-Ha bármikor akarsz beszélni , nem csak erről , bármiről. Engem mindig megtalálsz. - nézett mélyen a szemembe , a tekintete komoly volt , komolyabb mint amilyennek eddig valaha is láttam. Egy pillanatra fontolóra vettem az ajánlatát . Kiadhatnám magamból , vagy akár tovább is emésztgethetném magam. Végül arra jutottam , hogy korai lenne , hiszen csak pár napja ismerem Damen-t.
-Köszönöm. - néztem fel rá , és éreztem , hogy akaratom ellenére végiggördül egy könnycsepp az arcomon , áruló nyomot hagyva maga mögött.
-Ez a dolgom. - mosolygott vissza rám , és olyat tett amire nem igazán számítottam. Lassan közelebb lépett és magához ölelt. Először megilletődtem . Furcsa módon nem a helyzet miatt , hanem azon , hogy mennyire természetesen érzem magam Damen karjai között. Egyik karomat a dereka köré fontam , a másikat a mellkasára tettem. Csak most tűnt fel , hogy milyen magas. Az arcomat a mellkasába temettem , és szabad utat engedtem a könnyeknek. Hirtelen megértettem mit akart Damen. Ha nem is beszéltem ki magamból a történteket , de a könnyek hoztak némi megkönnyebbülést , és a hátamat simogató keze meglepően nyugtató hatással volt rám. Bár tudtam ,  az idő nem segít , míg élek kínozni fog a hiánya , de ez a pillanat enyhülést hozott.
-Köszönöm. - suttogtam újra.
-Nincs mit köszönnöd. - simogatta meg az arcom.Abban a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó.
-Helló srácok , nézzétek kiket hoztam! - jött be nagy lendülettel apa , nagy vigyorral az arcán.Amint meglátta kettősünket megtorpant. - Megzavartam valamit?
-Nem , mi csak ... - kezdtem bele , de ekkor beléptek a vendégeink és a mondat abbamaradt.

7.Fejezet - Féltékenység

Becsengetéskor vigyorogva indultam a következő órámra , egész ebédszünetben Damen szórakoztatott . A jókedvünk ragadós volt , még Jasper arcán is átfutott néha 1-1 mosoly. A folyosó végén elköszöntem a többiektől , csak akkor vettem észre , hogy Edward ugyanabba az irányba tart mint én. Közös óra , szuper lenne. Azt hiszem még a szemem is felcsillant. Ahogy az arcára néztem a vidámságom azonnal elillant.
-Edward , valami baj van? - kérdeztem aggódva.
-Minden rendben. - mosolygott , de láttam , ez a mosoly nem volt őszinte. - Nem akarsz mellém ülni? Mondjuk nincs sok választási lehetőséged , mivel ez az egyetlen szabad hely - kuncogott , fura csillogást láttam a szemében.
-Szerintem bármelyik lány az osztályban szívesen helyet cserélne velem , csak azért , hogy melletted ülhessen.
Talán némelyik fiú is - próbáltam elfojtani a nevetésem , de nem sikerült. Edward nagyot sóhajtott , de a szája szélében mosoly bújkált.
-Akarsz belül ülni?
-Nem akarlak kitúrni a helyedről. - válaszom még egy nagy sóhajra késztette.
-Kérlek , megtennéd , hogy helyet foglalsz?
-Ühüm ... - miközben leültem és kipakoltam , hallottam amint Edward valami " ... akárcsak  Alice ... " félét mormolt az orra alatt. Az emberek még csak most kezdtek el beszállingózni a terembe. Ez elég furcsa , már vagy 5 perce becsengettek ...
-Mr.Gordon mindig késik legalább 15 percet . Szerintem még most is a menzán van , és a konyhásnéninek csapja a szelet. - nevetgélt Edward. Úgy 20 perccel később befutott a tanárunk is , nem igazán zavartata magát , kiadta a feladatokat és újra magunkra hagyott minket. Páran nekiláttunk a feladatoknak , a többiek kihasználva a helyzetet , egymással beszélgettek vagy leveleztek. Edward már rég készen volt mikor én még a felénél sem jártam. Pont kicsengetésre végeztem.
-Holnap találkozunk. Szia Ashley. - köszönt el Edward és villámgyorsan eltűnt a szemem elől.
-Szia ... mondtam már csak magamnak.
Most apa várt énrám a tanári előtt , hazaérve újra megnéztem az e-mailjeimet. Kisebb volt a csalódás mikor megláttam , hogy továbbra sem érkezett levél a "barátaimtól". Estig tanultam , olvastam , zenét hallgattam , aztán lefeküdtem aludni és reméltem , hogy kellemes álmom lesz. Másnap reggel még a telefonom ébresztése előtt felébredtem. Mint minden reggel , most is adtam egy puszit anya fényképére. Arra gondoltam meglepem apát és csinálok neki reggelit. Palacsinta megfelel , elég egyszerű és még finom is. Gyorsan lezuhanyoztam , felöltöztem és leszaladtam a konyhába , hogy kész legyek mire apa felébred. Közepes méretű kupi és az én lisztes arcom fogadta apát amikor a földszintre ért.
-Jó reg ... ne mozdulj , hozom a kamerát. - mondta izgatottságot mímelve.
-Hé , nem kell gúnyolódni! Képzeld , sikerült!  Életem első palacsintája. Próba? - nyújtottam felé egy palacsintával teli tányért. Megkóstolta a művemet és hümmögött egyet ...
-Fejlődőképes vagy.
-Köszönöm az elismerést. - hajlongtam. - A virágokat az öltözőmbe kérem. - ezen mindketten elnevettük magunkat. A szokásos reggeli szertartás után a kocsiban ülve eszembe jutott valami.
-Apa ... tegnap megkeresett egy Damen nevű srác ... tudom , hogy te küldted hozzám , szóval ... ma délután átjön hozzánk , korrepetálni fogom.
-Rendben , rendes fiú. És helyes is , nem gondolod? Bár így férfi szemmel nem igazán tudom megállapítani - vigyorgott rám.
-Ühüm ... - mást nem tudtam mondani , egyből Edward jutott eszembe , és csodálkoztam , milyen rég nem gondoltam rá.
-Szia apu. - adtam puszit az arcára és kiszálltam a kocsiból , amint leparkoltunk.
-Szia Kincsem. - mosolygott.

-Ashley! Ashley! - kiabált utánam Alice a folyosón.
-Szia!- köszöntem mikor beért , ő puszival üdvözölt.
-Mik a terveid mára? - csicseregte.
-Átjön hozzánk Damen , tudod a korrep ...
-Igen , ha a hétvégéd még szabad , esetleg nálunk aludhatnál.
-Nem hiszem , hogy apu megengedné.
-Meg fogja engedni , hidd el nekem . - vigyorodott el. - Most mennem kell , ebédnél találkozunk. - nyomott búcsúpuszit az arcomra.

A nap gyorsan telt , de egyszer sem láttam Edwardot. Damen viszont  minden szünetben elkísért a következő órámra , biztosra veszem , hogy a sajátjairól elkésett. Éppen vele üldögéltem a menzán és nevetgéltünk. Félpercenként az ajtóra lestem , Edward még sehol. Alice és Jasper leültek mellénk , de nem mertem rákérdezni , hogy tudják e merre jár az olyannyira hiányolt személy. Újra az ajtó felé néztem és egy pillanatra megörültem , megláttam Őt , nevetett valamin. Aztán az öröm egy szempillantás alatt átcsapott valami másba amikor megláttam azt a barna hajú lányt mellette. A lány arca nem volt ismerős , pedig azt hittem , hogy már minden diákot ismerek legalább látásból. Látszólag kettőjük viszonya elég bizalmas volt , Edward a barna hajú lány füléhez hajolt , valamit belesuttogott és mindketten felnevettek. Valami furát éreztem a gyomromban , és tehetetlen , feszítő érzést a halántékomon. Ők most idejönnek és Edward ünnepélyes keretek között bemutatja nekem a barátnőjét ... hát persze . Pont egy ilyen férfinek , mint ő , ne lenne barátnője? Damen folyamatosan beszélt hozzám de én csak duruzsolást hallottam belőle , semmi mást nem voltam képes felfogni csak a felénk közelítő két alakot. Elkerülhetetlen , nem állhatok fel és hagyhatok itt mindenkit , csak , hogy ne kelljen szembesülnöm a tényekkel . Miért is zavar ez engem? És ha van barátnője ? Ez az apróság semmit nem változtat a tényeken ... Hiszen eddig sem volt esélyem Edward Cullen szerelmére . Talán ... titkon mégis ebben reménykedtem. Hirtelen ledermedtem. Féltékeny lennék?
-Sziasztok. - hallottam meg Edward dallamos hangját , ami párszor kizökkentett már gondolataim közül. - Ashley , had mutassam be Bella Swan-t.
-Szia. Isabella Swan. De hívj csak Bellának. - nyújtotta felém a kezét az alacsony barna hajú lány.Várjunk csak , azt mondta Swan?!

6. Fejezet - Vetélytárs?

Reggel a Ramones erőteljes dallamára ébredtem. Kikapcsoltam a telefon ébresztését és fülig érő vigyorral vettem célba a fürdőszobát. Dúdolva zuhanyoztam , dúdolva öltöztem , a mosolyom levakarhatatlan volt.
Alig vártam , hogy újra lássam Edward-ot . Pontban 8kor elindultunk az iskolába , a szokásos reggeli kávé és újságolvasás után.A parkolóban a Cullen családba botlottam , Alice a többiektől lemaradva csatlakozott hozzám , a többiek csak intettek és tovább mentek , kivéve Rosalie-t aki gúnyosan végigmért. Edward hátrafordult és egy káprázatos féloldalas mosollyal ajándékozott meg. Tökéletes arcának képe annyira elterelte a figyelmem , hogy nem néztem az orrom elé , a lábaim összeakadtak. Hatalmasat estem és égtem volna , ha Alice el nem kapja a karom és nem segít visszanyerni az egyensúlyom.
-Nézz a lábad elé Ash. - mosolygott rám barátném közben Edward felé sandított.
-Oké. Megpróbálom minden csontomat épségben tartani az első héten. - mosolyogtam rá hálásan.
-Első órád?
-Tesi. - mondtam lemondóan , ezt a tantárgyat kedveltem a legkevésbé.
-Nekem angol. Deee ... a 4. óránk közös! - mondta vidáman. 4. óra ... az történelem. Fenébe ... viszlát csodás névtelenség . Bár nem gondolom , hogy Alice gúnyolni kezdene , ha megtudná , hogy a történelem tanárunk az apám , de biztosan nem szívesen barátkozna velem az új fejlemények ismeretében.
-Akkor majd találkozunk , siess különben el fogsz késni. -köszönt el , majd adott egy puszit az arcomra és már el is táncolt az ellenkező irányba. Nagy levegőt vettem majd hangosan kifújtam , és lassan elindultam a kivégzés csarnoka felé. A testnevelés tanárom meglepően kedves volt , így az óra egész kellemesen és gyorsan eltelt , az utána levő dupla matekóra sem okozott gondot , de amint kicsöngettek a 3. óráról ideges lettem. Lassan ballagtam a folyosón a sok rohanó , kapkodó és hangos diák között. Egy srác nagy erővel nekem jött ,  röhögve tovább állt a barátaival , még bocsánatot sem kért.
-Sajnos egyesek nem tudják , hogy kell viselkedni  ... - szólt egy mély hang , valahol a tömegben. Nézelődtem , de nem láttam senkit , csak bandákba verődött nevetgélő tiniket.
-Helló. - hallottam ugyanazt a hangot közvetlenül mellőlem , felnéztem. A srác aki előttem állt jóképű volt , de Edward közelébe sem ért. A haja hosszú , hétköznapian barna , akárcsak a szemei , magas volt és stílusos , csupa fekete ruha , fekete bakancs , és egy barátságos mosoly. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt.
-Helló. - motyogtam halkan , nem minden nap jönnek oda hozzám idegen fiúk , akik csak úgy előtűnnek a semmiből.
-Damen Ross vagyok. Te Ashley , igaz? - kérdezte miközben nekidőlt az előttem lévő szekrénynek.
-Igen ... öhm ...  ismerjük egymást?
-Még nem. - mosolyodott el szélesebben - Mr. Evans küldött hozzád , tudod , én is új vagyok. Ő javasolta , hogy talán mi ketten , együtt felfedezhetnénk a terepet.És hát ... szükségem lenne egy kis segítségre irodalomból. - sütötte le a szemeit.
-Ó , értem. Emiatt nem kell szégyenkezned. Azt hiszem holnap délután ráérek , ha neked jó akkor ... talán ...
-Köszönöm. - mosolygott. - Had kísérjelek el a következő órádra.
-Oké. - mosolyogtam rá kissé kipirultan.
A történelem teremhez érve elköszöntem Damentől , Alice már a helyünkön ült és engem várt.
-Ki volt az a srác? - kérdezte kissé csalódottan.
-Új fiú , korrepetálni fogom.
-Aha ... - úgy láttam mintha Alice kicsit elszontyolodott volna. Nem hagyhattam , hogy rossz kedve legyen.
-Alice ... Alice ...  hé , mi az Alice? - kezdtem kissé ideges lenni , Alice nem reagált csak mereven bámult maga elé semmibe révedő szemekkel. Aztán végre magához tért és elvigyorodott.
-Ja , öhm semmi bocs. Csak nyitott szemmel álmodoztam. - vigyorgott , aztán apu bejött és elkezdődött az óra. Én pedig izgatottan vártam , hogy a menzán egy asztalnál ülhessek Edward-dal. A gondolat mosolygásra késztetett . A percek sebesen pörögtek és én már csak akkor ocsúdtam fel amikor Alice berángatott a menza ajtaján.
-Ott van Jazz , ugye nem bánod , ha egy percre magadra hagylak?
-Nem , dehogy . Menj csak , az asztalnál találkozunk. - mosolyogtam. Indultam volna az ellenkező irányba ha bele nem ütközöm valakibe.
-Én igazán sajnálom , annyira béna ... - szabadkoztam földre szegezett szemekkel , amikor felismertem az ismerős lábbeliket. - Szia Damen , bocsi. -  néztem fel rá bocsánatkérően.
-Semmi gond , te bármikor letarolhatsz. - kacsintott rám és elkezdett nevetni , én csak fülig pirultam és nem igazán tudtam megszólalni. -Velem ebédelnél? Nem ismerek itt senkit rajtad kívül , és gondolom elég lúzer dolog egyedül üldögélni egy üres asztalnál.
-Hát én a barátnőmmel és a testvéreivel szoktam ... vagyis nem mondanám , hogy szoktam mert eddig még csak egyszer , de ma is velük fogok ebédelni és nem hiszem , hogy bánnák ha te is ... - totál idiótát csináltam magamból - szóval gyere és ülj le hozzánk.
-Nem akarok ...
-Sziasztok. - szakította meg Damen mondanivalóját az a hang , amit tegnap óta úgy hiányoltam.
-Szia Edward ... ömm ... Damen Ross , Edward Cullen ... és fordítva. - mutattam egyik fiúról a másikra.
Mindketten elmotyogtak egy "helló"-t és férfiasan kezet fogtak. Mindkettejük arckifejezése merev volt és tartózkodó. Most egyikőjük arcán sem láttam azt a barátságos mosolyt amit én szoktam kapni.
Miután a többiek is beleegyeztek , Damen leült az asztalunkhoz. Rose és Emmet ma nem ebédeltek velünk. Állítólag az utolsó órájuk után egyből hazamentek , de én úgy éreztem miattam van , egyértelmű , hogy Rosalie ki nem állhat. Damen foglalta el a mellettem lévő széket , az előbbi távolságtartó viselkedése eltűnt , közvetlen volt és vicces. Sokszor megnevettetett . Alice és Jasper egymással voltak elfoglalva , míg Edward egész idő alatt egy szót sem szólt , csak gyilkos tekintettel bámult rám és Dam-re.

5.Fejezet - Kézcsókom ( póótlás )

-Hát ti hol voltatok ilyen sokáig? - kérdezte pöttöm , tündérszerű barátnőm.
-Vacsorázni. - motyogtam a földet bámulva , mintha valami rosszat tettem volna , és most várnám a büntetést.
Alice "haragja" rögtön elszállt. Összeráncolt szemöldökei kisimultak , szája mosolyra húzódott.
-Találtál apukádnak ajándékot?
-Igen , megvan a tökéletes meglepetésem.- mosolyogtam , ám amikor megláttam a rengeteg szatyrot és dobozt amit a 2 fiú hozott , a mosoly az arcomra fagyott.
-Már minden kifizettem. - csicsergett Alice és már félig kint is volt az üzlet ajtaján. Megráztam a fejem és követtem őt. Nem sokkal később a már kocsiban ültem , egy karnyújtásnyira a tökéletesség megszemélyesítőjétől. Már besötétedett , hiába bámultam ki az ablakon , szinte semmit nem láttam.
Hamar a házunkhoz értünk , talán túl hamar. Szívesen maradtam volna velük , de mennem kellett.
-Edward , kérlek kísérd be Ashley-t és vidd a csomagjait. - fordult hátra Alice.
-Én is be tudom ... - ellenkeztem volna , de a szavamba vágott , mintha meg se hallotta volna.
-Jó éjt Ash. Holnap találkozunk.
A fejemre húztam a kapucnimat , és duzzogva kiszálltam a kocsiból.
-Nagy lány vagyok már , egyedül is be tudok vinni 2 szatyrot meg egy dobozt. - morogtam Edwardnak.
-Ha nagy lány lennél elfogadnád a segítséget , és most menjünk , nem akarok bőrig ázni.
Még mindig durcáskodva indultam a ház felé. Kinyitottam az ajtót , ő pedig berakta a csomagokat az előszobába. Kifelé menet megfagyott bennem a vér , ahogy hirtelen a kezem után nyúlt , és alig érezhetően csókot lehelt rá.
-Szép álmokat. - suttogta mosolyogva , aztán kilépett az esőbe. A piros BMW pillanatok alatt eltűnt a szemem elől. Én csak álltam a nyitott ajtóban , és az elmúlt 2 percet játszottam le a fejemben , újra és újra.
Hallottam apa lépteit. Becsuktam az ajtót és puszival köszöntem neki.
-Szia Kicsim. Mit vettetek? -  kukucskált volna bele az egyik szatyorba ha el nem veszem előle , még nem láthatja meg az ajándékát. - Mit rejtegetsz előlem? - kérdezte vigyorogva , azt hiszem sejt valamit.
-Semmit , csak ... ebben fehérnemű van. - pirultam el . Utálok hazudni  , főleg neki , már csak ő maradt nekem. És nem is vagyok jó hazudó , de most kivételesen elsőre hitt nekem.
-Oh , rendben. Megyek lefeküdni. Holnap 8?
-Igen , én is megyek csak előtte lezuhanyozom. Jó éjszakát.
-Jó éjt. - puszilt homlokon , majd felment az emeletre.
Felmentem a szobámba és álmosan bepakoltam az új ruhákat és cipőket a szekrénybe. Apa ajándékát az íróasztalom legalsó fiókjába tettem , nem féltem tőle , hogy kutakodni fog nálam , de azért megnyugtat a tudat , hogy biztos helyen van. Gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyamba. Nagyon fáradt voltam , mégsem tudtam aludni. A mai napon járt az eszemben , magamban ezerszer végigfutottam a történteket. Még csak most ismertem meg a Cullen-eket , mégis olyan könnyű megnyílni előttük , mintha régi barátok lennénk. Feltűnően szókimondó és bátor vagyok a társaságukban , eddig fel se tűnt mennyire el tudom magam engedni ha a közelemben vannak , de így belegondolva ... azt hiszem a legjobb énemet hozzák elő belőlem. Edward tökéletes arca , és gyönyörű aranybarna tekintete lebegett a szemem előtt , egészen addig míg el nem nyomott az álom.

5.Fejezet - "Kettesben"

-Olasz kaja? - kérdeztem Edwardot , miután már az összes általam ajánlott lehetőséget lehurrogta.
-Hát ... jobb mint a gyorséttermek amiket eddig említettél. Azok mind szemetet árulnak , nem kéne olyasmit enned. - nagyot sóhajtottam ,  még egy kerek napja sem ismer és máris kioktat. Kinyitotta előttem az étterem ajtaját , lesegítette a kabátom és kihúzta a székem , egy igazi úriember. Éppen elmerültem a pincér által kihozott étlap tanulmányozásában , amikor édes hangján megszólalt.
-Mesélj magadról! Miért költöztetek ide? - felnéztem rá , ő angyalian mosolygott vissza. Azon kaptam magam , hogy a száját bámulom , fülig pirulva kaptam el róla a tekintetem.
-Te ... khm ... tessék?
-Azt kérdeztem , hogy miért költöztetek ide.
Azonnal anyu képe villant fel előttem. Kényszerítettem magam , hogy másra gondoljak. Most nem adhatom át magam a fájdalomnak és a hiányának. Próbáltam Edwardra koncentrálni , aki furán méregetett.
-Apának és nekem egy kis ... környezetváltozásra volt szükségünk. - Ne gondolj rá ... ne gondolj rá ... ismételgettem magamban. A jelenben akartam maradni. Edward szemei összeszűkültek.
-Sikerült választani? - termett az asztal mellett egy pincér , pont a legjobbkor.
-Igen , öhm ... bolognai spagettit kérnék , rostos őszilével. Köszönöm. - mosolyogtam félénken a pincérre.
-Jól hangzik. Én is ugyanezt kérem. - nagy levegőt vettem.
-És ti ... régóta laktok itt? - kérdeztem , ezzel remélhetőleg elterelve a témát rólam.
-Néhány éve költöztünk ide Alaszkából.
-Hmmm ... Alaszka. Talán még ott is jobb lehet , mint itt az eső áztatta semmi közepén. - gondolkoztam el egy rövid pillanatra , a semmibe meredve. - Miért pont Forks? - Edward csak mosolygott.
-Apám itt kapott állást. Na és te? Miért pont Forks? - vigyorgott.
-Apa szülővárosa , itt él a családja ... és ez kellőképpen nagy környezetváltozás Kaliforniához képest. - mosolyogtam , ezen a napon feltűnően sokadszorra.
-Azt elhiszem ... Hogy tetszik az iskola? - kérdezte rövid hallgatás után.
-Az iskola ... nos ... találkoztam pár szimpatikus emberrel - nevettem el magam , de ő csak fintorgott. Na ennyit a sziporkázó humoromról. Kihozták a rendelésünket.
-Tisztára mint a Suzie és Tekergőben. - motyogtam mire Edward felnevetett.
-Nem fogom az orrommal eléd kotorni a húsgombócot. - mondta még midig nevetve. Nekiláttunk az evésnek.
Helyesebben csak én , Edward leginkább csak piszkálta az ételt.
-Nem ízlik? - kérdeztem , miközben egy újabb adag tésztát csavartam a villámra.
-Én ... a házi kosztot preferálom. - válaszolt egy féloldalas mosoly kíséretében. Pár percig csendben ültünk.
Ekkor lettem figyelmes a lágy gitárszóra , ami az étterem egy távoli sarkából kúszott felém. Egy srácot láttam meg , bárszéken ülve , gitárral a kezében. Nem tudtam róla elszakítani a tekintetem. Szemei lehunyva , a hangja mély. Teljesen megbabonázott az előadása , ahogyan átélte a dalt.
-Ashley? - Edward hangja zökkentett vissza a valóságba.
-Ne haragudj ... én csak ... - magyarázkodtam lesütött szemekkel.
-Semmi gond , én is szeretem a zenét. Játszol valamilyen hangszeren?
-Egy kicsit tudok gitározni , de már elég régen nem gyakoroltam. Te?
-Gitáron és zongorán. - mosolygott - Végeztél?
-Igen , mehetünk is.-  nyúltam a táskámért , hogy kifizessem a rám eső részt de Edward lefogta a karom.
A pulcsimon keresztül is éreztem , hogy milyen hideg a keze.Kellemes borzongás futott végig rajtam.
-Meghívtalak. - mosolygott ellenállhatatlanul.
-Hol van az megírva , hogy egy nő soha nem fizethet?
-Sehol. De az én ötletem volt , én hívtalak téged , tehát én fizetek. - mondta miközben egy 100 dollárost hagyott az asztalon. A pincérek imádhatják.
Felsegítette rám a kabátot és visszaindultunk az üzletbe Alice-ékhez.

4.Fejezet - Port Angeles

Én csak bámultam az eszméletlenül jóképű fiút , aranybarna szemei megbűvöltek. Leült a velem szemközti székre , de a szemkontaktust nem szakította meg . A közelségétől nem tudtam összefüggően gondolkodni , mindig zavarban éreztem magam fiúk közelében , főleg akkor ha azok a bizonyos hímneműek tetszettek is. A bronzhajú Adonisz , akiről még mindig nem voltam képes elszakítani a pillantásom , elmosolyodott. Tökéletes mosolya láttán még azt is elfelejtettem , hogy kell lélegezni. Egy erős torokköszörülést hallottam magam mellől. A fekete hajú srác , a kezét felém nyújtva , várakozó arckifejezéssel , de mosolyogva nézett rám.
-Szia. A nevem Emmet Cullen.- Mondta és kezet fogtunk. Kifejezetten erős , nem is csodálkozom , ilyen izmokkal , a keze jéghideg volt.
-Szia. Ashley Evans vagyok.
-Ő itt Rosalie , a barátnőm és mellesleg Jazz testvére. - A szőke lány felé nyújtottam a kezem , de ő csak karba tett kézzel bámult az ellenkező irányba. Végül pironkodva fordultam el tőle. Jasper és Rosalie valóban hasonlítottak , nem csak külsőre , mindketten távolságtartóak és szótlanok voltak. Alice és Emmet pont ellenkezőleg , folyamatosan mosolyogtak , Em inkább vigyorgott , felettébb barátságosak. Azóta , hogy Emmethez fordultam , éreztem egy perzselő pillantást az arcomon. Nem kellett ránéznem , hogy tudjam ki az.
-Ő pedig... - folytatta volna Emmet.
-Az én nevem Edward Cullen. - Vágott közbe a velem szemben ülő isteni teremtmény. A hangja olyan volt akárcsak ő maga , soha életemben nem láttam , hallottam nála szebbet. Végre újra a szemébe nézhettem. Lassan kezet nyújtott , én pedig elfogadtam. Az érintése hideg volt , de jól esett. A gerincemen apró remegés futott végig. Ahogy lenéztem az egybefonódott kezeinkre feltűnt bőre fehérsége. A pillanatnak hamar vége szakadt , s ő eleresztett. Épp Alice-hez  akartam fordulni , hogy megkérdezzem erről a testvéresdiről , de ő gyorsabb volt , úgyhogy későbbre halasztottam a témát.
-Mit szólnál ha délután elmennénk vásárolni?
-Rendben. Úgyis most lesz apa szülinapja. Veszek neki valami klassz ajándékot.
-Szuper. Délután érted megyek. - Mosolygott.Még mindig éreztem magamon Edward pillantását.
-Én mára végeztem ... örültem a találkozásnak. Sziasztok. - Köszöntem el , aztán a tanári felé indultam.
Apának volt még 1 órája , mialatt rá vártam volt időm megcsinálni a házi feladataim nagy részét.
-Indulhatunk? - kérdezte apa hirtelen mögöttem teremve.
-Á  kösz , hogy kérded , jól vagyok. Csak megállt a szívem egy kicsit , de semmi gond. Legközelebb megtennéd , hogy már messziről azt üvöltözöd " Közeledem" ? Egyébként igen , indulhatunk.
Hazaérve rögtön felmentem a szobámba. Így év elején nem kaptunk sok tanulnivalót , ezért bekapcsoltam a számítógépet , hogy elüssem az időt. Megnéztem az e-mailjeimet. Reménykedtem , hogy a Kaliforniában hagyott barátaim érdeklődnek majd felőlem , de csak hirdetéseket találtam a beérkező leveleim között.
Csalódottan kapcsoltam ki a gépet , és úgy döntöttem hallgatok egy kis zenét. A bedugtam az iPodom a fülembe és ledőltem az ágyamra. Ismétlésre állítottam a kedvenc számom és hangosan énekeltem hogy
" I ,  I've been waiting for someone like you ... " Legalább 15x meghallgattam a számot , mire úgy döntöttem , hogy elég lesz. Még mindig dúdolgatva ugrándoztam le a lépcsőn apához.
-Na milyen volt az első nap?-Pillantott fel mosolyogva a papírjai közül.
-Kifejezetten jó. Olyan hamar eltelt , szinte észre sem vettem. - Mosolyogtam. - Neked milyen volt?
-Érdekes. A kollégák mind jó fejek ,  és hihetetlen , de a gyerekek is. Ne érts félre , nem mintha ellenemre lenne , csak nem éppen erre számítottam. Senki nem szemtelenkedett vagy rendetlenkedett , és van néhány egészen kitűnő , tehetséges diák , akikkel volt alkalmam külön megismerkedni. A Cullen és Hale gyerekek.
-Hale gyerekek?
-Igen , Jasper és Rosalie Hale. Ők a Cullenek testvérei. Mármint mindannyian fogadott gyerekek , de a Hale- ek valójában ikrek.
-Szóval ikrek ... akkor azért hasonlítanak annyira. - Gondolkodtam el egy pillanatra.
-Ismered őket?
-Azt nem mondanám ... csak ... együtt ebédeltünk. Egészen összebarátkoztam Alice Culen-nel , ő mutatott be a testvéreinek. - Legalább most már nem kell őket megkérdeznem erről a testvér dologról.
-Örülök , hogy tudod kiknek a társaságát kell keresned. Talán jó hatással lesznek rád. Minden dolgozatot 100%-ra írnak meg. Törekedj te is erre.
-Én is megtudom írni 100%-osra a dolgozatokat , ha valaki , nem is tudom mondjuk az apám , előre megsúgja a dolgozatkérdéseket.
-Mindennek megvan az ára. - Kacsintott rám , mire felnevettem. Valaki hosszan dudált egyet a ház előtt.
Kinéztem az ablakon és az állam földig zuhant. Alice ült egy tűzpiros BMW motorháztetején és nekem integetett.
-Öhm, apa ... itt van értem Alice. Elmennénk vásárolni ha nem baj.
-Tárca a kabátzsebemben és ne maradj sokáig.
-Pénzem van , legkésőbb 8-ra jövök. - Nyomtam egy puszit az arcára , miközben már félig felküzdöttem magamra a kabátomat.
-Szia. - Köszöntem kint Alice-nek , hirtelen beugrott valami. - Honnan tudtad hova kell jönni? Nem emlékszem, hogy megadtam volna a címet.
-Ashley ... te vagy itt az egyetlen új lány. Mindenki tudja a neved , a címed , a telefonszámod , még azt is , hogy szereted a kávét és milyen sampont használsz. Na szállj be - mosolygott , nekem újra kisebbségi komplexusom támadt. Kinyitotta nekem a hátsóülés ajtaját én pedig engedelmesen másztam be. Kissé meglepődtem amikor felnéztem , és egy karamellszínű szempárba ütköztem.
-Edward ... Jasper ... sziasztok. Nem ... nem tudtam , hogy ti is ... szerettek vásárolni. - Edward elnevette magát , Jasper csak mosolygott.
-Nem is szeretnek. Ők csak cipekedni fognak , ezért tartom őket. - Nevetgélt Alice.
-A hordárok szerepének betöltése mellett , kritikusokként is jöttünk. Hiszen szükségetek van a férfiak véleményére , vagy tévedek? - Mosolygott rám Edward , amitől azonnal cseppfolyóssá váltam.
-Én csak apunak akarok ajándékot venni ... - amint tudatosult bennem, hogy alig fél méterre ülök Tőle , az agyam és a szám között mintha megszakadt volna a kapcsolat , alig írtam kinyögni pár értelmes mondatot.
-Segíthetek választani , ha gondolod. - mondta Edward , amitől még inkább zavarba jöttem.
-Álljon meg a menet. Ash , addig haza nem viszlek amíg legalább egy pár új cipőt nem veszünk , mert ne haragudj meg , de ami most van rajtad már legalább 3 évvel ezelőtti divat.
-Oké-oké. Egy pár cipő még belefér. Egyébként hová megyünk?
-Port Angelesbe. - mondták mindhárman egyszerre.
Nem sokkal később leparkoltunk egy hatalmas áruház mellett. Még felfogni sem volt időm a történteket , Alice máris a kezemnél fogva húzott maga után.

-Csak még ezt! Légyszi! Ez már tényleg az utolsó megígérem! - mondta barátnőm a körülbelül tizenkettedik "utolsó" ruhadarabnál amit a kezembe adott.
-Ahhoz képest , hogy csak egy pát cipőről volt szó ... Ahh rendben , de ezért még sokkal jössz nekem ...
-Majd cipőt is nézünk , arról meg nem én tehetek , hogy ezek a ruhák annyira illenek hozzád ...
-Persze-persze. Megyek próbálni... - morgolódtam magamban a próbafülkék felé véve az irányt.
Ezzel a ruhapróbálgatással holnapig elleszek. Hallottam Edward kuncogását , aztán a hanghoz tartozó ragyogó szemeket és csábos félmosolyt is megláttam.
-Mi olyan vicces? - kérdeztem a kelleténél talán kicsit ingerültebben , de úgy tűnt Edward ezen csak még jobban mulatott.
-Az a ruhakupac a kezedben nagyobb mint te , ne segítsek?
-Ne fáradj , elbírom. - tört elő belőlem a büszke-független nő -énem.
-Azért vagyok itt , hogy segítsek neked. - Mikor látta , hogy nem sikerült meggyőznie , nagyot sóhajtva tovább folytatta. - Kérlek , Alice megöl , ha megtudja , hogy hagytam neked cipelni a ruhákat. Másrészt nem lenne túl udvarias tőlem ha ezt végignézném ...
-Na jó , tessék. - Csak legyünk már túl ezen az egészen. Edward megint nevetgélt magában valamin.
-Egyébként előre szólok Kritikus Úr , nehezen viselem a negatív kritikát.
-Tipikus női gondolkodásmód. Ne aggódj , szerintem nagyon csinos lehetsz mindenben.
Felvont szemöldökkel , kikerekedett szemmel bámultam fel rá. Ő csak gyorsan megköszörülte a torkát , kezembe nyomott egy farmert , és szinte belökött a próbafülkébe. Kellett pár másodperc mire magamhoz tértem. Edward Cullen bókolt nekem? Egy ilyen tökéletes lénynek , mint ő , észre sem kéne vennie olyasvalakit mint én. Biztosan félre értettem valamit. Megráztam a fejem és próbáltam a jelenre koncentrálni. Felvettem a farmert és megnéztem magam a tükörben , valami nem volt az igazi. Meghallottam Alice csicsergő hangját , mire kihúztam a függönyt. Időm se volt megkérdezni a véleményét , csak annyit mondott " A következőt. " Így volt ez minden nadrággal és felsővel egyaránt. Az utolsó ruhadarab egy lenge , spagettipántos , világos ruha volt , nagy övvel a derekán , és nekem talán túl merész dekoltázzsal.
Nem értettem miért kellett ezt felpróbálnom , hiszen a Forks-i időjárás mellett nem hordhatok ilyesfajta ruhákat. Alice azt mondta " Sose lehet tudni " úgyhogy felpróbáltam. Ahogy kiléptem a fülkéből , a kis tündér arcán elégedett mosoly jelent meg. Edwardra pillantottam aki egy másodpercig elkerekedett szemekkel nézett rám , de a következő pillanatban rendezte vonásait , és egy közepesen érdeklődő mosoly kíséretében valami " mondtam , hogy nem kell aggódni " félét motyogott. Teljesen összezavar ez a fiú.
-Ezt megvesszük. - jelentette ki Alice. - Választok mellé cipőt , addig te és Edward elmehettek ajándékot venni. - mosolygott.
-Oké. Ühm , előbb ezt leveszem ... - motyogtam , és visszahátráltam a próbafülkébe.

-Van valami elképzelésed az ajándékkal kapcsolatban? - kérdezte Edward amikor kiléptünk az üzletből.
-Nincs. Úgyhogy nagy szükségem lesz a segítségedre.
-Van egy antikvárium a közelben , ha érdeklik a régiségek ...
-Az tökéletes lesz. Vezess hát. - Nevettem rá.
-Hölgyem? - nevetett ő is , és felém nyújtotta a karját. Pironkodva fogadtam el , s hagytam , hogy mutassa az utat.

-Megérkeztünk. - nyitott ajtót előttem , rövidke séta után.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá amire válaszul egy elkápráztató féloldalas mosolyt kaptam .
Az üzletben már nem karolt belém , de szorosan mellettem lépkedett. A karjaink néha összeértek , ilyenkor fura csiklandó , borzongató érzésem támadt.
-Ehhez mit szólsz? - mutatott fel Edward egy képkeretet.
-Nagyon szép , de már rengeteg keret van otthon , már nincs is kép amit belerakhatna. - nevettem.
És akkor megláttam a tökéletes ajándékot. Oda siettem és felemeltem.
-Edward ... mit gondolsz? Megfelel?
-Nem ismerem édesapádat , de ha a sajátomat akarnám meglepni , azt mondanám tökéletes.
-Szerintem is. - mosolyogtunk össze.

-Hát ez gyors volt. Nem hittem , hogy ilyen hamar megtalálom. - lóbáltam a szatyrot , amiben apu ajándéka lapult , miután távoztunk
-Alice még biztosan nem végzett a vásárlással. Mit szólnál hozzá ha ...ha  meghívnálak vacsorára? Csak , hogy addig is teljen az idő.
-Rendben , csak hogy addig is teljen az idő. - ismételtem csalódottan.

Díj :)

 

Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte. A logót ki kell tennem a blogomba, és be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

Köszönöm szééépen Raminak(L) : http://nyomokban-twilightot-tartalmaz.blogspot.com/ 

és Thara-nak (L) : http://red-moonlight-twilight-fanfic.blogspot.com/

Írnom kell magamról 7 dolgot, és tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

A 7 dolog:

- Tavaly áprilisban olvastam először az Alkonyatot.

- Annyira megtetszett , hogy egy hónapon belül elolvastam a többi könyvet is.

- Imádok rajzolni , néhány ember szerint tudok is.

- Titkon szerelmes vagyok Edwardba :$ ( ahogyteis:D)

- Nem szimpatizálok Bellával az Eclipse-ben mert bánja Edit :/

- Imádom a Hülyeállatomat (L) ( Chriss ) 

-Megütöm azt aki azt mondja , hogy vámpírok nem léteznek.

A 7 blog:

http://freebfanfictions.blogspot.com/

http://cullenlove-alice23.blogspot.com/ 

http://afternewdawn.blogspot.com/ 

http://twilightsagafanfictions.blogspot.com/ 

http://keiju-pick.blogspot.com/ 

http://twilightficek.blogspot.com/ 

http://twilight-evelyn.blogspot.com/

Rengeteg tehetséges író van , azt nem értem , hogy én miért kaptam meg azt a díjat , de azért nagyon köszönöm. :)

3. Fejezet - Új barát

A telefonom csörgése ébresztett. 7 óra. Automatikusan jobbra fordultam és rápillantottam anyu képére. Még most is attól félek , hogy ha nem emlékeztetem magam folyamatosan , egy idő után el fogom felejteni az arcát .
A fürdőbe mentem fogat mosni , közben a tükörre pillantottam. Ugyanazt láttam , mint mindig , így korán reggel. Hosszú barna hajam kócos , zöld szemeim álmosan pislognak. Gyors zuhany után a szobámba mentem felöltözni.
A szekrény előtt állva arra gondoltam , plusz pont a sulinak amiért nem kell egyenruhát hordani. Mire leértem a konyhába apa már kávét szürcsölve az újságot olvasta.
-Jó reggelt! - köszöntem , miközben meghámoztam egy banánt.
-Jó reggelt. Neked is csináltam kávét. De igyekezz! Nem lenne illendő már az első napon elkésni.
-Késni soha nem illendő. 5 perc és mehetünk.
Ahogy mondtam , 5 perc múlva elindultunk. Autóval nem tartott soká az út. Áldottam az eszem amiért igent mondtam apa fuvarjaira. Amint odaértünk kipattantam a kocsiból. A parkoló és az udvar üres volt , pedig nem is késtünk. Biztos az eső elől menekült be mindenki , hát igen , ez itt Forks ...
Elköszöntem apától és beszereztem a papírjaimat. Nagy levegőt véve elindultam az első órámra ami ... matek. Na vágjunk bele.
Sosem a tájékozódó képességemről voltam híres , hacsak nem annak hiányáról. Sikerült eltévednem a zsúfolt folyosókon. 8-as terem , 8-as terem ... 22 ... 23 ... azt hiszem nem jó helyen járok.
-Szia! - szólt egy csilingelő hang mellettem.
-Szia! - köszöntem bátortalanul.
-Úgy nézel  ki mint aki eltévedt. - mosolygott rám barátságosan az aprócska , de gyönyörű angyal előttem.
-Hát ami azt illeti ... nem tudod merre van a 8-as terem?
-Áh , nekem is épp ott lesz órám , gyere menjünk együtt. Egyébként a nevem Alice Cullen.
-Alice ... nagyon szép. Az én nevem Ashley Evans.
-Ashley , az is szép név. Megnézhetem az órarended? Megmutathatom , hogy melyik termekben lesznek az óráid...
-Óh köszi. - Alice csak mosolygott . Itt mindenki ilyen barátságos ? Ha igen akkor szeretni fogom ezt a helyet.
Egymás mellett sétáltunk miközben Alice magyarázott. Kiderült , hogy több közös óránk volt , megbeszéltük , hogy mindegyiken együtt fogunk ülni. Megérkeztünk a 8-as terembe , kiderült , hogy még csak nem is a megfelelő emeleten kerestem. A matek óra gyorsan eltelt , szeretem a matekot. Nem kell sokat magolni , csak gondolkodni.
-Nekem most tesim lesz.
-Nekem biológia. - mondta Alice száját húzva. - Ebédnél találkozunk. Ugye ülsz a mi asztalunkhoz?
-Én igazán nem akarok zavarni , egyedül is ... - De a mondatomat nem fejezhettem be , Alice a fejét rázta.
-Nem nem nem. Az én barátnőim nem fognak magányosan üldögélni. Velünk ülsz és kész! Na szia.
-Szia.
Hmm , a barátnőjének nevezett. 1 órányi ismeretség után. Kétség nem fér hozzá , hogy nagyon közvetlen és aranyos lány. Pont barátnőnek való, nyugtáztam magamban és elindultam a következő órámra.
Szerencsére egyik órámon sem állítottak ki a tanárok az osztály elé , hogy mutatkozzam be. Meglepően gyorsan repültek az órák.
Belépve az ebédlőbe szemeim rögtön Alice-t keresték. Sehol nem láttam. Már vagy 3 perce nézelődtem mikor valaki belém karolt.
-Sziaa! - mosolygott rám Alice , és én rögtön jelentéktelennek és rondának éreztem magam mellette.
-Szia...sztok. - a kis angyal mellett egy magas , szőke hajú srác állt.
-Ash , ő Jasper , a barátom. Jazz , ő Ash , akiről meséltem. - A srác is felfoghatatlanul gyönyörű volt , akárcsak Alice. Nem csoda , hogy két ilyen ember egymásra talált. Tökéletesen összeillettek , és valami megmagyarázhatatlan módon hasonlítottak egymásra , amennyire egy magas , izmos szőke fiú és egy pici , fekete hajú , törékeny lány hasonlíthat.Jasper nem szólt semmit , csak biccentett.
A pulthoz mentünk és a tálcánkra pakoltuk az ebédünket. Alice biztosan diétázik , mert csak egy almát és egy üveg vizet vett. Ezt nem értettem , hiszen karcsú és csinos. Ez lehet a titka , a koplalás. Bár nem tudom elképzelni Alice-ről , hogy önsanyargató típus lenne. Egy ilyen vidám természetű lány biztosan nem.
Egy üres asztalhoz mentünk. Alice feltűnően sokszor pásztázta végig az ebédlőt.
-Keresel valakit? - kérdeztem , amikor már századik alkalommal nézett szét.
-Nem , csak a testvéreinket várom. - felelte úgy , hogy rám sem nézett. Testvéreinket? Ezt hogy érti?
-Ott jönnek. - Ez volt az első alkalom , hogy Jasper megszólalt. Az ő hangja is dallamos volt , mint Alice-é.
Követtem a pillantásukat. Az első akit megláttam , egy szőke lány volt. Azt hittem , hogy Alice a legszebb lány
akit valaha láttam , de amikor megláttam a csillogó aranyhajú lányt , kételkedni kezdtem ebben. Mögötte egy Jaspertől is magasabb és izmosabb , fekete hajú fiú jött , akire inkább a férfi szót használnám , ha nem tudnám , hogy még középiskolába jár. Ahogy közelebb értek megfogták egymás kezét , ezek szerint ők is együtt vannak. Már végképp nem értettem , hogy értette Alice ezt a testvér dolgot. A pár mögött megpillantottam egy felénk haladó harmadik alakot. Ő mellette eltörpült Alice , Jasper , de még a szőke lány szépsége is.
Ő is magas volt, haja bronzban játszott. Rám nézett. Egyenesen a szemembe. Arany színű szemeinek pillantása nem eresztett , ahogy felém közeledett ...

2. fejezet - Új élet

   Ma péntek van. Hétfőn iskolába kell mennem.
Addig még sok dolgom van az új ház körül. Ez a ház sokkal nagyobb mint a Kaliforniai volt , és a kert is hatalmas. Talán apu megengedi , hogy tartsak egy kutyát.
  A hálószobám már teljesen be van rendezve. Az ágyam mellett lévő kis asztalkára anya képét raktam.
Minden reggel megnézem. Apa a folyosó túlvégén lévő szobát választotta , gondolom nem bírja tovább hallgatni az éjszakai zokogásomat.
 Épp a nappalt rendezgettem és takarítottam , amikor meghallottam a kocsinkat. Azokhoz a dobozokhoz mentem amibe a konyhai dolgokat pakoltuk , és a konyhába indultam ebédet készíteni.
-Ash! - lépett be apa a bejárati ajtón.
-A konyhában vagyok! - kiabáltam ki , félig a hűtőbe mászva.
-Hát te mit csinálsz? - próbálta elfojtani a nevetését , több-kevesebb sikerrel.
-Főzni próbálok. Miért , minek látszik?
-Te ... főzni ? Gondoltam majd ma is rendelünk valamit ...
-Apu , nem élhetünk örökké éttermi kaján és nagyi fősztjén. Lehet , hogy egy mesterszakács veszett el bennem , csak elő kell csalogatni. Szóval , mit kérsz ebédre?
-Öhm ... melegszendvics menni fog? - vigyorgott rám szemtelenül.
-Menni fog. - válaszoltam gúnyosan. -Áh tényleg , munka ügyben hogy állsz?
-Már korábban beadtam a jelentkezésem pár környékbeli iskolába. Találd ki hova vettek fel!
Óh ne ! Istenem , mondd , hogy nem!
-A Forks-i gimibe?! -kérdeztem lefagyva.
-Pontosan. Szem előtt leszel kisasszony. Ha szerencséd van még tanítani is foglak. Fura lesz ott dolgozni , ahova egykor diákként jártam. Hmm ... a régi szép idők ... emlékszem egyszer ...
És innentől apa hangja már csak háttérzaj volt számomra , lelki szemeim előtt az osztálytársaim pillantása lebegett , ahogyan megtudják , hogy tanárgyerek vagyok. A kedvenc történelemtanáruk egyetlen kislánya.
Apa nagyon belemerült a nosztalgiázásba , próbáltam úgy tenni mint aki figyel , néha elmotyogtam egy ahát vagy egy ühüm-öt. Ezerszer hallottam ezeket a történeteket. Időközben elkészült az ebéd is.
-Ízlik?
-Nagyon finom Kicsim. Holnap talán már rántottát is ehetünk.
-Ha-ha , nagyon vicces.
-A suliba menetelt hogy tervezted? Gyalogolsz 10 mérföldet vagy menjünk együtt , hogy már az első napon leégethesselek minden diák előtt? - mosolygott rám. Apa már csak ilyen , folyton viccelődik. Persze helyzettől függően , ő is mint minden szülő , tud komoly is lenni. De én szeretem az állandó csipkelődését , olyan mintha kicsit a barátom is lenne.
-Nem is tudom , meggondolandó. 10 mérföld séta hidegben és szakadó esőben = ideiglenes inkognitó , vagy sofőr , kényelmes , meleg és mindezek előtt száraz autó = lebukás , piszkálások tárgyává válás , nyilvános megaláztatás. - 1 percig úgy tettem mintha mérlegelném a lehetőségeimet - 8kor indulhatunk ha neked megfelel.
-Rendben. Köszi az ebédet. Megyek neki ugrok még pár doboznak.
-Oké. Elmosogatok aztán segítek.
-Hé, Ash. Ha nem akarod , ha nem akarod akkor nem mondjuk el , hogy a lányom vagy. Majd kiteszlek a suli előtt pár sarokkal , és azt mondjuk , hogy véletlenül egyezik a vezetéknevünk.
-Ugyan apu , szerintem senkit nem fog érdekelni. És soha egyetlen percig sem szégyelltem , hogy tanár vagy.
-Nem is azért mondtam. Csak tudom , hogy nem könnyű a tanárgyerekeknek. Főleg a mai tinik között.
De erősek vagyunk , mindent kibírunk ... igaz? - nyújtotta felém a kisujját.
-Igaz. - akasztottam bele ujjam az övébe.
-Na sipirc mosogatni. Rengeteg dolgunk van még mára.
-Igenis uram!

*

Este fáradtan rogytam az ágyamra. Ha még egy dobozt látok esküszöm sikítok. A ház helységei berendezve , minden csillog-villog. Nem maradt már hátra mint aludni , aludni és még aludni.

*

Vasárnap este rám tört a pánik. A hétvégét Van nagyinál töltöttük , aki adott néhány receptet " Ezeket még te is képes vagy megcsinálni " kísérővel. Apu bemutatott néhány gyerekkori barátjának , köztünk egy Charlie Swan nevű fickónak is , aki mellesleg a rendőrfőnök , és akinek a lányával egy iskolába fogok járni. Ezek a dolgok elterelték a figyelmem , elfeledtették velem a közelítő hétfőt. A gyomrom görcsbe rándult a gondolatra , hogy amikor legközelebb felébredek , szembe kell néznem az iskolával. Idegesen feküdtem le , sokáig forgolódtam , aztán éjfél körül végre sikerült elaludnom.

1.Fejezet - A kezdetek

   Forks. Eső. Forks-i eső. Esős Forks. Tovább ragozhatatlan , de ez a lényeg.

Eddig Kaliforniában éltem a szüleimmel , de egy hónappal ezelőtt minden megváltozott.

  Mondhatom , hogy boldog voltam. Iskolába jártam , mint mindenki , egész jól tanultam , a szüleim büszkék voltak rám. Nem volt testvérem , pedig én mindig is egy bátyóra vágytam. Egy nagy testvérre aki megvéd , segít , akivel beszélhetek , ha bánt valami. Életem legnagyobb csalódása volt , amikor anyu 4 éves koromban közölte velem , hogy már nem születhet bátyám. Nem voltam népszerű , de voltak barátaim. Nem olyan mindent-megbeszélős , folyton-együtt-lógós barátok , de legalább néha felvidított a társaságuk , kevésbé éreztem magam magányosnak. 

  Az egyik nap anyával vásárolni mentünk. A jogsim friss volt , mindig örültem ha engedték , hogy én vezessek.Aznap is én vezettem. Lassan araszolgattam , betartva minden szabályt , anya mellettem ült , mosolygott azon , ahogy a koncertráció kiült az arcomra. Engem utánozott és nevetgéltünk , amikor hangos fékcsikorgást hallottam aztán egy hatalmas csattanást . A világ elsötétült körülöttem. Nem tudom meddig voltam a sötétben. Az idő megszűnt létezni. 

 A szemem csukva , csak hangokat hallok.

Kiabálás és sziréna hangja kúszik a fülembe. Sziréna?! Erre kinyitom a szemem , de rögtön meg is bánom.

Anyát látom. Kicsavarodva , lehetetlen pózban ül az anyósülésen. Vérzik. A szemembe gyűlt könnyek elhomályosítják a látásom.

-Anya...-suttogom , és kinyújtom a kezem , hogy megérintsem. Nem törődöm a karomba és a fejembe nyilalló éles fájdalommal , csak őt próbálom ébresztgetni. Egyenruhás férfiak , talán mentősök rohannak a kocsihoz , és hozzám beszélnek. De nem érdekel , nem figyelek rájuk ... és újra elnyel a sötétség.

Amikor másodszor magamhoz térek a szemeim azonnal kinyílnak , anyát kutatva. Helyette apát találom , az ágyam mellett , a kezemet szorongatva. Körülnézek. Minden émelyítően fehér. Egy magas ágyon fekszem , a karom gipszben , érzem a kötést a fejemen és csövek lógnak belőlem. A szemem újra apára téved. Az arca elgyötört , a szemei duzzadtak és vörösek. Sajnálkozó mosollyal néz vissza rám , és tudom , hogy nem miattam sírt. Nem csak miattam. Legbelül érzem , hogy elvesztettem. Anya meghalt. Az én hibámból. Apu rám borul , és egy szó nélkül siratjuk az Ő emlékét.

   Mindez 1 hónappal ezelőtt történt , de még mindig emlékszem minden pillanatra. Apu ezerszer elmondta , hogy a baleset nem az én hibám volt , hanem a sofőré aki elaludt a volán mögött és belénk jött. Nem hittem neki , most sem hiszek. Az én hibám volt , és soha nem fogom megbocsájtani magamnak. A baleset óta nem vezettem.

  És most... most az új autónk hátsóülésén olvasgatom a Poe kötetem , az iPodommal a fülemben. Forksba költözünk.A szüleim itt születtek és nőttek fel , bár engem soha nem hoztak ide. Szerintük egyszerűbb volt nagyiéknak átugrani a mindig napos Kaliforniába , lebarnulni és kikapcsolódni , mint nekünk utazgatni , hogy aztán a házban ülve az ablakból bámuljuk a szakadó esőt.Egyikünk sem bírt volna a régi házunkban maradni , a házban ahol minden anyára emlékeztet. Már előre utáltam ezt az egész költözés dolgot. Egy Forks féle kisvárosban mindenki ismer mindenkit , és én leszek itt az ÚJ LÁNY , a látványosság. Esélyem sincs elvegyülni. Pedig semmi mást nem szeretnék , csak beleolvadni a tömegbe , a lehető legkevesebb figyelmet kapni. Apa kedvéért mosolyt erőltetek az arcomra , és megpróbálok jó képet vágni mindenhez , miközben belül folyamatosan sírok , tombolok , és vissza követelem az anyukámat...

Khm:$

Ha valaki teljesen véletlenül ide téved annak Szia. Kezdek izgulni. :D Végre rávettem magam, hogy saját történetet kezdjek, miután rengeteg zseniális történetet olvasok, mint pl Alice23 írásai, Thara Red Moonlight-ja és még hosszú a lista ezért ne sértődjön meg akinek nem említem a nevét:$ Holnap kerül fel az első fejezet.Kiderül, hogy az írásban mennyire vagyok tehetséges.Remélem nem lesz unalmas,monoton, egyhangú...Na jó , még mielőtt túlzásba viszem a hülyeségem, elköszönök. Remélem lesz 1-2 ember akinek parányi örömet is tudok okozni a fejemből kipattanó kis történetemmel:) Köszi ha végigolvastad ezt a sok marhaságot:D Szép estét mindenkinek