A telefonom csörgése ébresztett. 7 óra. Automatikusan jobbra fordultam és rápillantottam anyu képére. Még most is attól félek , hogy ha nem emlékeztetem magam folyamatosan , egy idő után el fogom felejteni az arcát .
A fürdőbe mentem fogat mosni , közben a tükörre pillantottam. Ugyanazt láttam , mint mindig , így korán reggel. Hosszú barna hajam kócos , zöld szemeim álmosan pislognak. Gyors zuhany után a szobámba mentem felöltözni.
A szekrény előtt állva arra gondoltam , plusz pont a sulinak amiért nem kell egyenruhát hordani. Mire leértem a konyhába apa már kávét szürcsölve az újságot olvasta.
-Jó reggelt! - köszöntem , miközben meghámoztam egy banánt.
-Jó reggelt. Neked is csináltam kávét. De igyekezz! Nem lenne illendő már az első napon elkésni.
-Késni soha nem illendő. 5 perc és mehetünk.
Ahogy mondtam , 5 perc múlva elindultunk. Autóval nem tartott soká az út. Áldottam az eszem amiért igent mondtam apa fuvarjaira. Amint odaértünk kipattantam a kocsiból. A parkoló és az udvar üres volt , pedig nem is késtünk. Biztos az eső elől menekült be mindenki , hát igen , ez itt Forks ...
Elköszöntem apától és beszereztem a papírjaimat. Nagy levegőt véve elindultam az első órámra ami ... matek. Na vágjunk bele.
Sosem a tájékozódó képességemről voltam híres , hacsak nem annak hiányáról. Sikerült eltévednem a zsúfolt folyosókon. 8-as terem , 8-as terem ... 22 ... 23 ... azt hiszem nem jó helyen járok.
-Szia! - szólt egy csilingelő hang mellettem.
-Szia! - köszöntem bátortalanul.
-Úgy nézel ki mint aki eltévedt. - mosolygott rám barátságosan az aprócska , de gyönyörű angyal előttem.
-Hát ami azt illeti ... nem tudod merre van a 8-as terem?
-Áh , nekem is épp ott lesz órám , gyere menjünk együtt. Egyébként a nevem Alice Cullen.
-Alice ... nagyon szép. Az én nevem Ashley Evans.
-Ashley , az is szép név. Megnézhetem az órarended? Megmutathatom , hogy melyik termekben lesznek az óráid...
-Óh köszi. - Alice csak mosolygott . Itt mindenki ilyen barátságos ? Ha igen akkor szeretni fogom ezt a helyet.
Egymás mellett sétáltunk miközben Alice magyarázott. Kiderült , hogy több közös óránk volt , megbeszéltük , hogy mindegyiken együtt fogunk ülni. Megérkeztünk a 8-as terembe , kiderült , hogy még csak nem is a megfelelő emeleten kerestem. A matek óra gyorsan eltelt , szeretem a matekot. Nem kell sokat magolni , csak gondolkodni.
-Nekem most tesim lesz.
-Nekem biológia. - mondta Alice száját húzva. - Ebédnél találkozunk. Ugye ülsz a mi asztalunkhoz?
-Én igazán nem akarok zavarni , egyedül is ... - De a mondatomat nem fejezhettem be , Alice a fejét rázta.
-Nem nem nem. Az én barátnőim nem fognak magányosan üldögélni. Velünk ülsz és kész! Na szia.
-Szia.
Hmm , a barátnőjének nevezett. 1 órányi ismeretség után. Kétség nem fér hozzá , hogy nagyon közvetlen és aranyos lány. Pont barátnőnek való, nyugtáztam magamban és elindultam a következő órámra.
Szerencsére egyik órámon sem állítottak ki a tanárok az osztály elé , hogy mutatkozzam be. Meglepően gyorsan repültek az órák.
Belépve az ebédlőbe szemeim rögtön Alice-t keresték. Sehol nem láttam. Már vagy 3 perce nézelődtem mikor valaki belém karolt.
-Sziaa! - mosolygott rám Alice , és én rögtön jelentéktelennek és rondának éreztem magam mellette.
-Szia...sztok. - a kis angyal mellett egy magas , szőke hajú srác állt.
-Ash , ő Jasper , a barátom. Jazz , ő Ash , akiről meséltem. - A srác is felfoghatatlanul gyönyörű volt , akárcsak Alice. Nem csoda , hogy két ilyen ember egymásra talált. Tökéletesen összeillettek , és valami megmagyarázhatatlan módon hasonlítottak egymásra , amennyire egy magas , izmos szőke fiú és egy pici , fekete hajú , törékeny lány hasonlíthat.Jasper nem szólt semmit , csak biccentett.
A pulthoz mentünk és a tálcánkra pakoltuk az ebédünket. Alice biztosan diétázik , mert csak egy almát és egy üveg vizet vett. Ezt nem értettem , hiszen karcsú és csinos. Ez lehet a titka , a koplalás. Bár nem tudom elképzelni Alice-ről , hogy önsanyargató típus lenne. Egy ilyen vidám természetű lány biztosan nem.
Egy üres asztalhoz mentünk. Alice feltűnően sokszor pásztázta végig az ebédlőt.
-Keresel valakit? - kérdeztem , amikor már századik alkalommal nézett szét.
-Nem , csak a testvéreinket várom. - felelte úgy , hogy rám sem nézett. Testvéreinket? Ezt hogy érti?
-Ott jönnek. - Ez volt az első alkalom , hogy Jasper megszólalt. Az ő hangja is dallamos volt , mint Alice-é.
Követtem a pillantásukat. Az első akit megláttam , egy szőke lány volt. Azt hittem , hogy Alice a legszebb lány
akit valaha láttam , de amikor megláttam a csillogó aranyhajú lányt , kételkedni kezdtem ebben. Mögötte egy Jaspertől is magasabb és izmosabb , fekete hajú fiú jött , akire inkább a férfi szót használnám , ha nem tudnám , hogy még középiskolába jár. Ahogy közelebb értek megfogták egymás kezét , ezek szerint ők is együtt vannak. Már végképp nem értettem , hogy értette Alice ezt a testvér dolgot. A pár mögött megpillantottam egy felénk haladó harmadik alakot. Ő mellette eltörpült Alice , Jasper , de még a szőke lány szépsége is.
Ő is magas volt, haja bronzban játszott. Rám nézett. Egyenesen a szemembe. Arany színű szemeinek pillantása nem eresztett , ahogy felém közeledett ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése