5.Fejezet - Kézcsókom ( póótlás )

-Hát ti hol voltatok ilyen sokáig? - kérdezte pöttöm , tündérszerű barátnőm.
-Vacsorázni. - motyogtam a földet bámulva , mintha valami rosszat tettem volna , és most várnám a büntetést.
Alice "haragja" rögtön elszállt. Összeráncolt szemöldökei kisimultak , szája mosolyra húzódott.
-Találtál apukádnak ajándékot?
-Igen , megvan a tökéletes meglepetésem.- mosolyogtam , ám amikor megláttam a rengeteg szatyrot és dobozt amit a 2 fiú hozott , a mosoly az arcomra fagyott.
-Már minden kifizettem. - csicsergett Alice és már félig kint is volt az üzlet ajtaján. Megráztam a fejem és követtem őt. Nem sokkal később a már kocsiban ültem , egy karnyújtásnyira a tökéletesség megszemélyesítőjétől. Már besötétedett , hiába bámultam ki az ablakon , szinte semmit nem láttam.
Hamar a házunkhoz értünk , talán túl hamar. Szívesen maradtam volna velük , de mennem kellett.
-Edward , kérlek kísérd be Ashley-t és vidd a csomagjait. - fordult hátra Alice.
-Én is be tudom ... - ellenkeztem volna , de a szavamba vágott , mintha meg se hallotta volna.
-Jó éjt Ash. Holnap találkozunk.
A fejemre húztam a kapucnimat , és duzzogva kiszálltam a kocsiból.
-Nagy lány vagyok már , egyedül is be tudok vinni 2 szatyrot meg egy dobozt. - morogtam Edwardnak.
-Ha nagy lány lennél elfogadnád a segítséget , és most menjünk , nem akarok bőrig ázni.
Még mindig durcáskodva indultam a ház felé. Kinyitottam az ajtót , ő pedig berakta a csomagokat az előszobába. Kifelé menet megfagyott bennem a vér , ahogy hirtelen a kezem után nyúlt , és alig érezhetően csókot lehelt rá.
-Szép álmokat. - suttogta mosolyogva , aztán kilépett az esőbe. A piros BMW pillanatok alatt eltűnt a szemem elől. Én csak álltam a nyitott ajtóban , és az elmúlt 2 percet játszottam le a fejemben , újra és újra.
Hallottam apa lépteit. Becsuktam az ajtót és puszival köszöntem neki.
-Szia Kicsim. Mit vettetek? -  kukucskált volna bele az egyik szatyorba ha el nem veszem előle , még nem láthatja meg az ajándékát. - Mit rejtegetsz előlem? - kérdezte vigyorogva , azt hiszem sejt valamit.
-Semmit , csak ... ebben fehérnemű van. - pirultam el . Utálok hazudni  , főleg neki , már csak ő maradt nekem. És nem is vagyok jó hazudó , de most kivételesen elsőre hitt nekem.
-Oh , rendben. Megyek lefeküdni. Holnap 8?
-Igen , én is megyek csak előtte lezuhanyozom. Jó éjszakát.
-Jó éjt. - puszilt homlokon , majd felment az emeletre.
Felmentem a szobámba és álmosan bepakoltam az új ruhákat és cipőket a szekrénybe. Apa ajándékát az íróasztalom legalsó fiókjába tettem , nem féltem tőle , hogy kutakodni fog nálam , de azért megnyugtat a tudat , hogy biztos helyen van. Gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyamba. Nagyon fáradt voltam , mégsem tudtam aludni. A mai napon járt az eszemben , magamban ezerszer végigfutottam a történteket. Még csak most ismertem meg a Cullen-eket , mégis olyan könnyű megnyílni előttük , mintha régi barátok lennénk. Feltűnően szókimondó és bátor vagyok a társaságukban , eddig fel se tűnt mennyire el tudom magam engedni ha a közelemben vannak , de így belegondolva ... azt hiszem a legjobb énemet hozzák elő belőlem. Edward tökéletes arca , és gyönyörű aranybarna tekintete lebegett a szemem előtt , egészen addig míg el nem nyomott az álom.