4.Fejezet - Port Angeles

Én csak bámultam az eszméletlenül jóképű fiút , aranybarna szemei megbűvöltek. Leült a velem szemközti székre , de a szemkontaktust nem szakította meg . A közelségétől nem tudtam összefüggően gondolkodni , mindig zavarban éreztem magam fiúk közelében , főleg akkor ha azok a bizonyos hímneműek tetszettek is. A bronzhajú Adonisz , akiről még mindig nem voltam képes elszakítani a pillantásom , elmosolyodott. Tökéletes mosolya láttán még azt is elfelejtettem , hogy kell lélegezni. Egy erős torokköszörülést hallottam magam mellől. A fekete hajú srác , a kezét felém nyújtva , várakozó arckifejezéssel , de mosolyogva nézett rám.
-Szia. A nevem Emmet Cullen.- Mondta és kezet fogtunk. Kifejezetten erős , nem is csodálkozom , ilyen izmokkal , a keze jéghideg volt.
-Szia. Ashley Evans vagyok.
-Ő itt Rosalie , a barátnőm és mellesleg Jazz testvére. - A szőke lány felé nyújtottam a kezem , de ő csak karba tett kézzel bámult az ellenkező irányba. Végül pironkodva fordultam el tőle. Jasper és Rosalie valóban hasonlítottak , nem csak külsőre , mindketten távolságtartóak és szótlanok voltak. Alice és Emmet pont ellenkezőleg , folyamatosan mosolyogtak , Em inkább vigyorgott , felettébb barátságosak. Azóta , hogy Emmethez fordultam , éreztem egy perzselő pillantást az arcomon. Nem kellett ránéznem , hogy tudjam ki az.
-Ő pedig... - folytatta volna Emmet.
-Az én nevem Edward Cullen. - Vágott közbe a velem szemben ülő isteni teremtmény. A hangja olyan volt akárcsak ő maga , soha életemben nem láttam , hallottam nála szebbet. Végre újra a szemébe nézhettem. Lassan kezet nyújtott , én pedig elfogadtam. Az érintése hideg volt , de jól esett. A gerincemen apró remegés futott végig. Ahogy lenéztem az egybefonódott kezeinkre feltűnt bőre fehérsége. A pillanatnak hamar vége szakadt , s ő eleresztett. Épp Alice-hez  akartam fordulni , hogy megkérdezzem erről a testvéresdiről , de ő gyorsabb volt , úgyhogy későbbre halasztottam a témát.
-Mit szólnál ha délután elmennénk vásárolni?
-Rendben. Úgyis most lesz apa szülinapja. Veszek neki valami klassz ajándékot.
-Szuper. Délután érted megyek. - Mosolygott.Még mindig éreztem magamon Edward pillantását.
-Én mára végeztem ... örültem a találkozásnak. Sziasztok. - Köszöntem el , aztán a tanári felé indultam.
Apának volt még 1 órája , mialatt rá vártam volt időm megcsinálni a házi feladataim nagy részét.
-Indulhatunk? - kérdezte apa hirtelen mögöttem teremve.
-Á  kösz , hogy kérded , jól vagyok. Csak megállt a szívem egy kicsit , de semmi gond. Legközelebb megtennéd , hogy már messziről azt üvöltözöd " Közeledem" ? Egyébként igen , indulhatunk.
Hazaérve rögtön felmentem a szobámba. Így év elején nem kaptunk sok tanulnivalót , ezért bekapcsoltam a számítógépet , hogy elüssem az időt. Megnéztem az e-mailjeimet. Reménykedtem , hogy a Kaliforniában hagyott barátaim érdeklődnek majd felőlem , de csak hirdetéseket találtam a beérkező leveleim között.
Csalódottan kapcsoltam ki a gépet , és úgy döntöttem hallgatok egy kis zenét. A bedugtam az iPodom a fülembe és ledőltem az ágyamra. Ismétlésre állítottam a kedvenc számom és hangosan énekeltem hogy
" I ,  I've been waiting for someone like you ... " Legalább 15x meghallgattam a számot , mire úgy döntöttem , hogy elég lesz. Még mindig dúdolgatva ugrándoztam le a lépcsőn apához.
-Na milyen volt az első nap?-Pillantott fel mosolyogva a papírjai közül.
-Kifejezetten jó. Olyan hamar eltelt , szinte észre sem vettem. - Mosolyogtam. - Neked milyen volt?
-Érdekes. A kollégák mind jó fejek ,  és hihetetlen , de a gyerekek is. Ne érts félre , nem mintha ellenemre lenne , csak nem éppen erre számítottam. Senki nem szemtelenkedett vagy rendetlenkedett , és van néhány egészen kitűnő , tehetséges diák , akikkel volt alkalmam külön megismerkedni. A Cullen és Hale gyerekek.
-Hale gyerekek?
-Igen , Jasper és Rosalie Hale. Ők a Cullenek testvérei. Mármint mindannyian fogadott gyerekek , de a Hale- ek valójában ikrek.
-Szóval ikrek ... akkor azért hasonlítanak annyira. - Gondolkodtam el egy pillanatra.
-Ismered őket?
-Azt nem mondanám ... csak ... együtt ebédeltünk. Egészen összebarátkoztam Alice Culen-nel , ő mutatott be a testvéreinek. - Legalább most már nem kell őket megkérdeznem erről a testvér dologról.
-Örülök , hogy tudod kiknek a társaságát kell keresned. Talán jó hatással lesznek rád. Minden dolgozatot 100%-ra írnak meg. Törekedj te is erre.
-Én is megtudom írni 100%-osra a dolgozatokat , ha valaki , nem is tudom mondjuk az apám , előre megsúgja a dolgozatkérdéseket.
-Mindennek megvan az ára. - Kacsintott rám , mire felnevettem. Valaki hosszan dudált egyet a ház előtt.
Kinéztem az ablakon és az állam földig zuhant. Alice ült egy tűzpiros BMW motorháztetején és nekem integetett.
-Öhm, apa ... itt van értem Alice. Elmennénk vásárolni ha nem baj.
-Tárca a kabátzsebemben és ne maradj sokáig.
-Pénzem van , legkésőbb 8-ra jövök. - Nyomtam egy puszit az arcára , miközben már félig felküzdöttem magamra a kabátomat.
-Szia. - Köszöntem kint Alice-nek , hirtelen beugrott valami. - Honnan tudtad hova kell jönni? Nem emlékszem, hogy megadtam volna a címet.
-Ashley ... te vagy itt az egyetlen új lány. Mindenki tudja a neved , a címed , a telefonszámod , még azt is , hogy szereted a kávét és milyen sampont használsz. Na szállj be - mosolygott , nekem újra kisebbségi komplexusom támadt. Kinyitotta nekem a hátsóülés ajtaját én pedig engedelmesen másztam be. Kissé meglepődtem amikor felnéztem , és egy karamellszínű szempárba ütköztem.
-Edward ... Jasper ... sziasztok. Nem ... nem tudtam , hogy ti is ... szerettek vásárolni. - Edward elnevette magát , Jasper csak mosolygott.
-Nem is szeretnek. Ők csak cipekedni fognak , ezért tartom őket. - Nevetgélt Alice.
-A hordárok szerepének betöltése mellett , kritikusokként is jöttünk. Hiszen szükségetek van a férfiak véleményére , vagy tévedek? - Mosolygott rám Edward , amitől azonnal cseppfolyóssá váltam.
-Én csak apunak akarok ajándékot venni ... - amint tudatosult bennem, hogy alig fél méterre ülök Tőle , az agyam és a szám között mintha megszakadt volna a kapcsolat , alig írtam kinyögni pár értelmes mondatot.
-Segíthetek választani , ha gondolod. - mondta Edward , amitől még inkább zavarba jöttem.
-Álljon meg a menet. Ash , addig haza nem viszlek amíg legalább egy pár új cipőt nem veszünk , mert ne haragudj meg , de ami most van rajtad már legalább 3 évvel ezelőtti divat.
-Oké-oké. Egy pár cipő még belefér. Egyébként hová megyünk?
-Port Angelesbe. - mondták mindhárman egyszerre.
Nem sokkal később leparkoltunk egy hatalmas áruház mellett. Még felfogni sem volt időm a történteket , Alice máris a kezemnél fogva húzott maga után.

-Csak még ezt! Légyszi! Ez már tényleg az utolsó megígérem! - mondta barátnőm a körülbelül tizenkettedik "utolsó" ruhadarabnál amit a kezembe adott.
-Ahhoz képest , hogy csak egy pát cipőről volt szó ... Ahh rendben , de ezért még sokkal jössz nekem ...
-Majd cipőt is nézünk , arról meg nem én tehetek , hogy ezek a ruhák annyira illenek hozzád ...
-Persze-persze. Megyek próbálni... - morgolódtam magamban a próbafülkék felé véve az irányt.
Ezzel a ruhapróbálgatással holnapig elleszek. Hallottam Edward kuncogását , aztán a hanghoz tartozó ragyogó szemeket és csábos félmosolyt is megláttam.
-Mi olyan vicces? - kérdeztem a kelleténél talán kicsit ingerültebben , de úgy tűnt Edward ezen csak még jobban mulatott.
-Az a ruhakupac a kezedben nagyobb mint te , ne segítsek?
-Ne fáradj , elbírom. - tört elő belőlem a büszke-független nő -énem.
-Azért vagyok itt , hogy segítsek neked. - Mikor látta , hogy nem sikerült meggyőznie , nagyot sóhajtva tovább folytatta. - Kérlek , Alice megöl , ha megtudja , hogy hagytam neked cipelni a ruhákat. Másrészt nem lenne túl udvarias tőlem ha ezt végignézném ...
-Na jó , tessék. - Csak legyünk már túl ezen az egészen. Edward megint nevetgélt magában valamin.
-Egyébként előre szólok Kritikus Úr , nehezen viselem a negatív kritikát.
-Tipikus női gondolkodásmód. Ne aggódj , szerintem nagyon csinos lehetsz mindenben.
Felvont szemöldökkel , kikerekedett szemmel bámultam fel rá. Ő csak gyorsan megköszörülte a torkát , kezembe nyomott egy farmert , és szinte belökött a próbafülkébe. Kellett pár másodperc mire magamhoz tértem. Edward Cullen bókolt nekem? Egy ilyen tökéletes lénynek , mint ő , észre sem kéne vennie olyasvalakit mint én. Biztosan félre értettem valamit. Megráztam a fejem és próbáltam a jelenre koncentrálni. Felvettem a farmert és megnéztem magam a tükörben , valami nem volt az igazi. Meghallottam Alice csicsergő hangját , mire kihúztam a függönyt. Időm se volt megkérdezni a véleményét , csak annyit mondott " A következőt. " Így volt ez minden nadrággal és felsővel egyaránt. Az utolsó ruhadarab egy lenge , spagettipántos , világos ruha volt , nagy övvel a derekán , és nekem talán túl merész dekoltázzsal.
Nem értettem miért kellett ezt felpróbálnom , hiszen a Forks-i időjárás mellett nem hordhatok ilyesfajta ruhákat. Alice azt mondta " Sose lehet tudni " úgyhogy felpróbáltam. Ahogy kiléptem a fülkéből , a kis tündér arcán elégedett mosoly jelent meg. Edwardra pillantottam aki egy másodpercig elkerekedett szemekkel nézett rám , de a következő pillanatban rendezte vonásait , és egy közepesen érdeklődő mosoly kíséretében valami " mondtam , hogy nem kell aggódni " félét motyogott. Teljesen összezavar ez a fiú.
-Ezt megvesszük. - jelentette ki Alice. - Választok mellé cipőt , addig te és Edward elmehettek ajándékot venni. - mosolygott.
-Oké. Ühm , előbb ezt leveszem ... - motyogtam , és visszahátráltam a próbafülkébe.

-Van valami elképzelésed az ajándékkal kapcsolatban? - kérdezte Edward amikor kiléptünk az üzletből.
-Nincs. Úgyhogy nagy szükségem lesz a segítségedre.
-Van egy antikvárium a közelben , ha érdeklik a régiségek ...
-Az tökéletes lesz. Vezess hát. - Nevettem rá.
-Hölgyem? - nevetett ő is , és felém nyújtotta a karját. Pironkodva fogadtam el , s hagytam , hogy mutassa az utat.

-Megérkeztünk. - nyitott ajtót előttem , rövidke séta után.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá amire válaszul egy elkápráztató féloldalas mosolyt kaptam .
Az üzletben már nem karolt belém , de szorosan mellettem lépkedett. A karjaink néha összeértek , ilyenkor fura csiklandó , borzongató érzésem támadt.
-Ehhez mit szólsz? - mutatott fel Edward egy képkeretet.
-Nagyon szép , de már rengeteg keret van otthon , már nincs is kép amit belerakhatna. - nevettem.
És akkor megláttam a tökéletes ajándékot. Oda siettem és felemeltem.
-Edward ... mit gondolsz? Megfelel?
-Nem ismerem édesapádat , de ha a sajátomat akarnám meglepni , azt mondanám tökéletes.
-Szerintem is. - mosolyogtunk össze.

-Hát ez gyors volt. Nem hittem , hogy ilyen hamar megtalálom. - lóbáltam a szatyrot , amiben apu ajándéka lapult , miután távoztunk
-Alice még biztosan nem végzett a vásárlással. Mit szólnál hozzá ha ...ha  meghívnálak vacsorára? Csak , hogy addig is teljen az idő.
-Rendben , csak hogy addig is teljen az idő. - ismételtem csalódottan.