Nagyon - nagyon Köszönöm Valöriee !

Újabb 7 dolog amit eddig nem tudtál rólam:

-Kedvenc energiaitalom a Hell.

-Szeretem a Facebookos "Bite Me" játékot.

-Egy nap legalább 4 órát olvasással töltök.

-Imádom a tejet.

-Szeretek főzni.

-Minden általam olvasott könyv férfi főhősébe belezúgok egy kicsit. 

-Mindig sírok ha az egyik szereplő meghal , vagy valami baja esik. :D

Akiknek továbbadom a díjat , és akiké minden tiszteletem:

Suomi
Dark Angel
Szylu
Spirit Bliss
Tharám
Szasza 

VictoriaPrice

 

 

Újabb Díj:)

Hú , hát nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok Raminak és Candra-nak amiért érdemesnek találtak erre a díjra. Nagyon nagyon Köszönöm nekik ! Imádlak titeket Csajok ! (K)(L)

A díj mellé jár pár elvégzendő feladat is :
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!(pipa)
2. A logót ki kell tennem a blogomba!(pipa)
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!(pipa)
4. Írni kell magadról 7 dolgot!(pipa)
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!(pipa)
6. Be kell linkelnem őket.(pipa)
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról(pipa)

7 dolog magamról:
-Titokban Koós János rajongó vagyok:$ ( eddig volt titok )
-Nagyon szeretném már megnézni az Eclipse-t 3D-ben. ( jövőhéten esedékes )
-Felnőttként Angliába szeretnék költözni.
-Eltökéltem , hogy életem során legalább egyszer találkozom Rpattz-el.
-Néha az írásba menekülök , hogy egy magam alkotta tökéletes világban elfelejtsem a bajaimat.
-Volt , hogy leültem rajzolni és annyira belemerültem , hogy 6 órán keresztül abba sem hagytam , csak a fájón korgó hasam figyelmeztetett , hogy abba kéne hagyni.
-Kávé függő vagyok. Az adagom napi 3 bögre naaagy nagy tejeskávé.

Akiknek tovább adom a díjat:

Suomi
Dark Angel
Szylu
Spirit Bliss
Tharám
Szasza
Alice23! tudom , hogy ő már abbahagyta az írást , de egyszerűen imádtam a történeteit , és kétségkívül ő volt az egyik legkreatívabb író közöttünk , szóval ezzel a díjjal tisztelgek előtte , hiszen ha valaki , hát ő megérdemli.

Még1x KÖSZÖNÖM RAMINAK ÉS CANDRA-nak.

21.Fejezet - 2/2 A folytatás

Ezt a fejezetet Thara-nak ajánlom . Ő volt , aki azt mondta , hogy nem baj , ha Damen kissé negatív szerepet kap , feltéve , hogy kiengesztellek titeket egy Ashley-Edward csókkal. Élvezzétek a fejezetet. Imádom minden olvasómat :) Köszi nektek!!

-Nincs mit mondanom. Csupán arról van szó , hogy Damen nem szereti a konkurenciát ... - egy pillanatra megállt és szélesebbre húzta mosolyát - és főleg nem szeret veszíteni. Ennyi az egész.
-Ha csak ennyiről lenne szó nem hiszem , hogy ilyen feldúltan távozott volna. - beszéd közben begyűrtem a kulcscsomót a hátsó zsebembe.
-Hmm ... mégiscsak nekem volt igazam , nem érted.
-Azt sem tudom mit kellene értenem! Nem vagyok hülye , esetleg ha elmagyaráznád ...
-Senki nem mondta , hogy hülye vagy ... csak , nem látod magad tisztán , alábecsülöd az értékeidet. - aranyszín szemei az enyémbe fúródtak ahogy közvetlenül előttem állt meg , s egyik kezét lágyan az arcomra tette. Lehunytam a szemem , és átadtam magam az érzésnek amit hűvös , cirógató ujjai okoztak. Egyik ujját leheletfinoman végigfuttatta az ajkaimon , azután a járomcsontomon , miközben én emlékeztettem magam , hogy néha lélegezni sem ártana.
-Damen pontosan tudja mekkora kincs vagy ... - suttogta rekedten -  és roppant fájdalmas elveszíteni egy ilyet , ha már egyszer megtapasztaltad milyen érzés ... ha a tiéd ...
-Soha nem voltam az övé. -  szögeztem le gyorsan , persze fülig pirulva az iménti bóktól.  Edward írisze a szemet láttára vált egy árnyalattal sötétebbé.
-Azt hiszem bevallhatom , hogy örömömre szolgál ezt hallani. - Egyik karját a derekam köré fonta , míg az arcomon nyugvó keze elindult lefelé. Átsiklott a nyakamon , majd követve a vállam és karom vonalát megállapodott , a párja mellett. Önkéntelenül is arra gondoltam , hogy  nemrég még Damen tartott így a karjaiban , hogy akkor nem éreztem ezt a furcsa , kellemesen borzongató bizsergést , és bűntudatom támadt az utóbbi hetekben elkövetett baklövéseim miatt. Edward halkan felhorkant. -Ashley , az önfeláldozás nem mindig a legjobb megoldás. És hosszútávon nem is kivitelezhető anélkül , hogy összeroppannál.Csak egy igazán jó ember helyezi mások boldogságát a sajátja elé , és Te az vagy , Ashley Evans. - Mielőtt lehetőségem lett volna válaszolni Edward lehajolt , és ajkait az enyémre szorította. Szája érintése hűvös volt , csakúgy mint kezei simogatása. Minden gondolatom tovaszállt , amikor ajkai egy halk morgás kíséretében megmozdultak az enyémen , s karjai szorosabban vontak magukhoz. A varázs egy pillanat múlva elillant , a bejárat felől érkező csörömpölésnek és Apa káromkodásának köszönhetően. Edward eltolt magától és gyors csókot nyomott a kézfejemre. Ahogy egymás szemébe néztünk , mindkettőnk tekintetéből ugyanaz tükröződött , éreztem , nem jöttél még el az elválás ideje.
-A szobádban leszek. - közölte huncutul vigyorogva , majd villámgyorsan , mégis teljesen hangtalanul eltűnt a lépcső felé. Csodálkozva bámultam utána amíg apa , szó szerint , be nem esett az ajtón.
-Azt hiszem le kell cseréltetnünk ezt a régi , ócska zárat. Miért zárkóztál be Ash?
-Ömm ... valami fura zajt hallottam ...  mintha egy medve mászkálna odakint vagy ilyesmi ...
-Nem hiszem , hogy medvék flangálnak Forks utcáin Szívem , - nevetgélt apa a képtelen ötletemen  - de azért jobb félni mint megijedni. Egy hatalmas mackó biztosan mászkál Forksban - gondoltam - A neve Emmett Cullen. A hátsó zsebembe nyúltam a kulcsomért , de csak a hűlt helyét találtam.
-Pedig emlékszem , hogy ide tettem.
-Tessék Kincsem? - kérdezett vissza apa miközben a táskájában turkált. Ahogy felnézett , a szeme megakadt az asztalra készített tálcán és a két teáscsészén. - Volt itt valaki?
-Csak Damen.De már elment és azt hiszem egyhamar nem is jön vissza...
-Történt valami?Bántott?Ugye nem előle zárkóztál be? - zúdított rám kérdésáradatot.
-Hé apa , higgadj le , jó? Szakítottam vele , de egészen jól fogadta ... és egyébként is elmondtam , hogy miért zárkóztam be.Vagy azt hiszed hazudok?! - igyekeztem , hogy a hangom felháborodottnak hasson , és a hazugság miatti pirulásom is betudható volt a nemlétező dühömnek , így reménykedtem benne , hogy elég meggyőző az alakításom.
-Dehogyis , ne haragudj. Csak azt hittem , hogy jól megvagytok , és váratlanul ért. Kedveltem ezt a fiút ...
-Nem jött össze , megesik ... - vágtam közbe. Éreztem ahogy egy kövér izzadtságcsepp szalad le a hátamon. Minden vágyam az volt , hogy ez a beszélgetés véget érjen és én végre felmehessek a szobámba.
-Én is kedvelem őt , remélem barátok maradunk. Mennem kell tanulni , vacsinál találkozunk. - gyors puszit nyomtam az arcára , miközben ő , csokis kekszet tömve a szájába , csak bólogatott.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat ahogy a szobám felé igyekeztem. Az ajtó előtt egy pillanatra megtorpantam , megigazítottam a ruhámat és a fülem mögé tűrtem pár hajtincset. Nagy levegőt vettem és benyitottam. A látvány ami fogadott szinte hihetetlen volt.  Edward az ágyamon feküdt , a párnáim mind felpolcolva nyugodtak a feje alatt. A halvány fényben kifejezetten misztikusnak hatott sápadt arca , ahogy felém fordult és elmosolyodott. Észrevettem , hogy tart valamit a kezében. Aprócska , fémesen csillogó tárgyat , ami halk csörömpölést hallatott , ahogy Edward az ujjai közt  forgatta. Beletelt pár másodpercbe mire rájöttem , hogy a kulcscsomóm az. Megköszörültem a torkom , és közelebb lépve megszólaltam:
-Nem tudom , hogy és mikor került hozzád. Észre sem vettem , hogy elvetted. Egyébként örömmel látom , hogy otthon érzed magad. - intettem felé.
-Igen , nagyon kellemes a szobád. Felettébb jól érzem magam itt  , remélem nem baj , hogy kényelembe helyeztem magam. - Óvatosa az éjjeliszekrényemre tette a kulcscsomót nehogy megkarcolja a régi faanyagot. - Ha észrevetted volna amikor elveszem , bizonyára rosszul csináltam volna valamit. - kacsintott rám - Bűvésztrükk.
-Áh értem. Hozzak esetleg egy cilindert , hogy nyulakat húzgálhass elő belőle? Vagy egy nagy kartondobozt meg egy fűrészt , hogy kettévágj? - Edward halkan felkuncogott.
-Semmi szükségem kellékekre a varázslathoz - mondta miközben felült - csak egy csinos asszisztensre.
-Ahamm ... - megálltam az ágy lábánál , és a szám szélét rágva a padlót kezdtem el fixírozni egész addig , amíg hűvös ujjak nem fonódtak a csuklóm köré.
-Nem jönnél egy kicsit közelebb? - kérdezte kissé bizonytalanul. Leültem mellé az ágyra és rámosolyogtam.
-Hogy fogsz innen kijutni? Ki kell , hogy csempésszelek?
-Majd megoldom. Persze feltűnésmentesen , ne aggódj nem keverlek bajba.
-Tudom , sosem kevernél bajba. - Edward a tenyerem belső felén játszó ujjait nézte apró mosollyal a száján , miközben én nem tudtam elszakítani a tekintetem angyalarcáról.
-Mi az? - pillantott fel még mindig édesen mosolyogva.
-Te tényleg itt vagy. - suttogtam miközben egy kósza könnycsepp csordult a szememből.
-Igen , teljes valómban. De azt hittem ezt már megállapítottuk. - nevetett , miközben hüvelykujjával letörölte a kis sós vízcseppet az arcomról.
-Még mindig nem fogtam fel teljesen. Körülbelül 76%-os a feldolgozottsági szint.
-Ez a  tulajdonságod igencsak imponál nekem. - suttogtam miközben mutatóujjával lassan végigsimított az arcom majd az orrom vonalán.
-Melyik csodálatosan lenyűgöző tulajdonságomra gondolsz? - kérdeztem tettetett nagyképűséggel.
-Arra , hogy meg tudsz nevettetni. - Edward arca hirtelen elkomorult , a mosoly eltűnt az ajkáról , és a szemeiből egyaránt. - Tudod , volt olyan időszak , amikor egyáltalán nem nevettem ... és életem során ... nagyon kevés olyan alkalom volt , hogy igazán ... szívből nevettem , vagy mosolyogtam volna. És soha ... eddig soha nem voltam felhőtlenül boldog. - szomorkás mosoly jelent meg tökéletes arcán - Talán a magamfajtának is jár egy esély...
-Hogy érted azt , hogy  " magadfajtának " ? Ugye nem arra gondolsz , hogy a szüleid ... mármint , hogy örökbe fogadtak ... - dadogtam , nem tudtam , hogyan folytathatnám anélkül , hogy megbántanám Edwardot.
De ő csak megrázta a fejét , a sértődöttség bármi jele nélkül.
-Esme és Carlisle a legcsodálatosabb szülők akiket valaha is kívánnék magamnak , és a testvéreimet is szeretem ... még Rosalie-t is ... - villantott rám egy csibészes félmosolyt - Az imént arra gondoltam , hogy ... a múltban , tettem dolgokat ... amikre nem vagyok valami büszke.
-Edward. Mindenki követ el hibákat , és semmi sem megbocsájthatatlan. Főleg ha megbántad őket , és te szemmel láthatóan ezt tetted. Válaszul rám mosolygott és közelebb húzva magához , egy pillanatra gyengéden megcsókolt.
-Egyébként honnan tudtad , hogy ez az én szobám? Bekukucskáltál minden ajtón? - tettem fel zavaromban az első kérdést ami eszembe jutott , remélve , hogy vidámabb vizekre evezhetünk , a komor kriptahangulat után.
-Ne. - mosolyodott el Edward , én pedig széles vigyorra húztam a számat , látván , hogy elértem a célom. - De az ajtón lévő poszterek és rajzok megkönnyítették a dolgom. Igazán tehetséges vagy.
-Köszönöm. De azt hiszem te sem panaszkodhatsz. - pillantottam az ágyam fölött lógó képre.
-Igen , gyönyörű. De ez nem az én érdemem. A természet alkotta ilyenre. Egyébként neked nem kéne tanulnod , vagy ilyesmi? Nem akarlak feltartani.
-Hát nem ártana , de te addig mit csinálsz? Vagy máris haza akarsz menni?
-Ha nem bánod maradnék még egy darabig , biztosan sikerül elütnöm az időt valahogy. - vigyorgott titokzatosan. Az angollal és a biológiával rekordidő alatt végeztem. Eléggé ösztönzőleg hatott rám Edward jelenléte , és tudtam , minél előbb végzek a leckével , annál hamarabb koncentrálhatok újra rá. Miközben én körmöltem ő fel-alá járkált a szobámban , mindent alaposan szemügyre véve. Aztán nekem háttal leült az íróasztalomhoz , magához húzva a vázlatfüzetem. Már vagy 5 perce ültem a matek felett , és csak arra tudtam gondolni , hogy mennyire utálom az egyenletrendszereket , amikor Edward hangja szólalt meg közvetlenül a fülem mellett.
-Ne segítsek?


-Most biztosan hülyének nézel , amiért egy ilyen egyszerű példát nem tudtam egyedül megoldani. - mondtam miután végeztünk a matekkal és fáradtan arrébb dobtam a füzetet.
-Senki sem tudhat mindent.
-Mondod ezt te , aki történetesen - a testvéreivel együtt - minden egyes dolgozatát 100%-osra írja meg.
-Nem éppen mi vagyunk a követendő példa Ashley. - Már nyitottam a szám , hogy ellenkezzek amikor apa hangja megelőzött.
-ASH , KÉSZ A VACSI!! - kiabált a földszintről.
-Egy perc az egész , hozzak neked is valami harapnivalót? Szívesen lehívnálak , hogy egyél velünk , de akkor lebuknánk , és szerintem azt egyikünk sem akarja.
-Nem kérek semmi köszönöm , degeszre ettem magam ebédnél. Majd elfoglalom magam.
-Hát jó , sietek vissza.

Hipersebességgel lapátoltam magamba a sonkás-gombás melegszendvicset. A nyelvemen lévő bőrfelület felét szénné égették a forró falatok de nem számított.Máris rohantam vissza a szobámba , miután fáradtságra hivatkozva jó éjszakát kívántam apának.
Edward-ra újra az ágyamon fekve találtam rá , annyi különbséggel , hogy most a kedvenc könyvemet forgatta a kezében , és abból ahogy rám nézett arra következtettem , hogy nagyon jól szórakozik valamin.

-Ashley? Interjú a vámpírral? - kérdezte , s alig bírta visszafojtani feltörni készülő nevetését.

21.Fejezet - Valaki magyarázza el , hogy mi folyik itt! 1/2

Kelletlenül húzódtam távolabb Edward-tól. Azt hiszem ő sem akart elengedni , mert kézen fogott  és szorosan maga mellé húzva indult a nappaliba.
-Nahát! A tékozló fiú újra hazatér.  - állt fel Damen , arcán gúnyos kifejezéssel amit nem tudtam mire vélni.
-Hogy érted , hogy újra? - kérdeztem közbe. A két fiú mereven bámult egymásra , szemükben ismeretlen fény cikázott.  Kérdésem hallatán még szélesebbre húzódott Damen gúnyos vigyora.
-Nem fontos. Egyébként Edward , azt hiszem nem éppen a megfelelő pillanatban érkeztél.
-Én úgy vélem jobbkor nem is jöhettem volna.Damen. - A levegő megtelt tesztoszteronnal , szinte tapintható volt a köztük lévő feszültség. Ahogy lepillantottam  hirtelen ötlött belém a felismerés , s szinte azzal egy időben vörösödtem el egészen a fejem búbjáig. A kezem még mindig Edward hűvös tenyerében pihent , hüvelykujja megnyugtatóan körözött a kézfejemen , amitől kellemes melegség járta át az egész testem. Nem mertem felnézni. Nem akartam látni Damen arcát , és nem akartam magam a helyébe képzelni. Az elméletileg - barátom végignézte ahogy egy másik srác nyakába vetem magam , meghitten ölelgetjük egymást , majd szépen , kézen fogva sétálunk elé , mintha az egészet az orra alá akarnánk dörgölni.Szép teljesítmény Ashely! Gondolatban kezet ráztam magammal. Egy két lábon járó katasztrófa vagyok , semmi kétség. Edward , mintha csak a gondolataimban olvasna , biztatásként megszorította a kezem. Minden bátorságomat összeszedtem és lassan felemeltem a fejem. Ahogy a pillantásom találkozott Damenével újra csak azt éreztem, hogy soha nem lennék képes beleszeretni. Soha nem lesz több egy jó barátnál , és nem szabad tovább áltatnom , ezzel átverve őt és magamat is. Elmosolyodott és felém nyújtotta a kezét. Nagy levegőt vettem , és lecsukott szemekkel lassan megráztam a fejem.
-Én annyira sa...
-Ashley. - Szólt Edward olyan gyengéden , hogy majdnem elolvadtam. - Hoznál nekünk egy csésze teát , kérlek? Addig mi elbeszélgetünk. - Egyik fiúról a másikra pillantottam , egyikük sem szólalt meg. Egyikük sem nézett rám. Ahogy elengedtem Edward kezét rögtön elmúlt a bizsergés , a helyén csak üresség maradt és a mindent elsöprő hiányérzetem. Óvatosan indultam a konyha felé , vissza - vissza pillantva a vállam fölött , de a két fiú még mindig mozdulatlanul állt , töretlenül egymást bámulva a nappali kellős közepén. Miután felraktam a teáskannát a tűzhelyre , a konyhapultra támaszkodva próbáltam elcsípni egy - két szót a fiúk beszélgetéséből. Tudom , hogy csúnya dolog hallgatózni , de a kíváncsiság , csak úgy mint a szükség , nagyúr.
Hiába hegyeztem a fülem , egy árva hangot sem hallottam. A nagy csendet a teáskanna sípolása szelte át, s a hirtelen zajtól kicsit megugrottam. Remegő kezekkel pakoltam meg egy tálcát és tyúklépésben haladtam a nappali felé. Már meg se lepődtem , hogy a fiúk ugyanabban a pózban álltak , mint amikor otthagytam őket. Az egyedüli változás Edward furcsa arckifejezése volt. Fintorgott , mintha fájdalmai lennének , Damen továbbra is gúnyosan vigyorgott.
-Köszönjük a teát. - mondta Dam és levágta magát a kanapéra. Várakozóan rám nézett , de én úgy döntöttem inkább állva maradok - az már csak mellékes , hogy így közelebb lehettem Edward-hoz. Újra nehéz csend telepedett ránk , de Damen-t ez láthatóan nem zavarta , vígan falatozott a tea mellé készített süteményből , igaz a szemét egy pillanatra sem vette le rólunk.
-Szerintem el tudná viselni. - szólalt meg hirtelen a kanapéról. Edward résnyire szűkült szemekkel nézett vissza rá.
-Nem tudod mit beszélsz.
-Óóó , nagyon is tudom. Ismerem őt annyira mint te ... vagyis egy kicsit közelebbről. - tette hozzá gonosz mosollyal. Én ide - oda kapkodtam a fejem , mintha egy teniszmeccset néznék ,  egy kukkot sem értettem az egészből.
-Ez a kettőnk dolga , jobban tennéd ha nem avatkoznál bele. Máskülönben , te is ismered a szabályt. - nyomta meg erősen az utolsó szót. Kezdtem kirekesztettnek érezni magam a tulajdon nappalimban.
-Ha gondolod én segíthetek rajtad , majd én felvilágosítom Ashley-t. Megspórolok neked egy kényelmetlen beszélgetést...
-Ne. Merd. Megtenni. - Edward minden egyes szót jól megnyomva ejtett ki.
-Micsoda? Mit kellene nekem elmondanod? - kérdeztem feszülten.
-Semmit Ashley , nyugodj meg. - Edward a két vállamnál fogva teljesen szembefordított magával. - Bízz bennem. Mindent a maga idejében.
-Hát ez igazán romantikus Eddie. De ő még mindig az én barátnőm ...
-Sajnálom Damen , de én máshogy érzem ... - mondta Edward és egy pillanatra megajándékozott a leggyönyörűbb félmosolyával. Én nem vitatkoztam vele , ami mindenkinek egyértelművé tette az álláspontomat , de minden igyekezetemmel próbáltam elkerülni Damen pillantását. - Későre jár , ideje menned.
-Későre? Neked ilyenkor még aludnod kéne...
-Én már végképp nem értek semmit. - mondtam , s csalódottan lerogytam a fotelbe. Damen felállt és az ajtó felé indult. Ahogy elhaladt Edward mellett hirtelen megállt , az arcán látszott , nagy erőfeszítésbe került neki , hogy visszatartsa indulatait.
-Amikor elhúztál Forksból , itt hagyva  Őt ... - sziszegte a fogai között , keményen megnyomva az utolsó szavakat - belekevertél engem is , úgyhogy nagyon is rám tartozik ez az ügy. Nem érdekel mit gondolsz , és szerinted mi a helyes. Tudnia kell róla.
-Ez csupáncsak a ravaszkodásod műve. Ha majd kíváncsi leszek a véleményedre megkérdezem , de nem vagyok , és továbbra is úgy gondolom , hogy nem a te reszortod megoldani ezt a problémát. - válaszolt Edward halálosan nyugodt hangon , az arcán egy csöppnyi harag vagy ingerültség sem látszott. Hideg volt , feszes és merev. Mint a márvány.
-Ez esetben ... - Damen egy utolsó dühtől izzó pillantást vetett rám , majd az ajtó felé tartva a válla fölött visszaszólt. - Még látjuk egymást.
Az ajtó hangos csattanással csapódott be utána. Edward tovább állt , földre szegezett tekintettel , keményen ökölbe szorított kezekkel. Lassan felálltam és egy lépéssel közelebb merészkedtem. Nem mertem megkockáztatni , hogy megérintem , féltem talán elhúzódik előlem.
-Elmondanád , hogy mi volt ez a kis közjáték?
-Semmi említésre méltó. - nézett fel rám , s az ajkain angyali mosoly játszott. Az arckifejezése felszabadult volt , mintha misem történt volna az utóbbi percekben , ám a szeme elárulta. Lassan a bejárati ajtóhoz mentem és elfordítottam a kulcsot a zárban , majd kihúztam a kulcscsomót és szorosan a markomba zártam.
-Most jön az a rész , hogy lenyeled a kulcsot , hogy soha többé ne tudjam kitenni a lábam innen? - közeledett felém Edward , ajkain huncut mosollyal.
-Nem. Most az a rész jön , hogy addig nem mész innen sehova amíg el nem mondasz nekem mindent. Ez egy fokkal jobban hangzik nem?

Boldog Szülinapot Eddie!

Ma ünnepli 109. szülinapját a mi kedvenc vérszívónk Edward Anthony Mason Cullen !
Szívesen elénekelném neki személyesen is a " Happy Birthday " -t , de mivel több ezer kilométer választ el minket , így az éteren keresztül kívánjunk neki még sokszor 109 boldog évet.

Szombaton FOLYTATÁS!

Alice azt suttogta a fülembe , hogy jobb ha nem hagyom abba az írást mert látomása volt egy iskolai lincselésről aminek az áldozata hát ... szerény személyem. Szóval NEM KELL ELBÚCSÚZNI a Veled önmagam lehetek sztoritól. Van 5 másodpercetek az ujjongásra. Csak vicceltem :) Viszont az nagyon sajnálom , hogy Alice23 abba hagyja csodás tevékenységét. Részben ő ébresztett rá , hogy mit is csinálok. Teljes mértékben megértem őt , viszont magamat jól fenékbe billenteném. Neki valódi problémái vannak , én meg rinyálok itt egy kis válság miatt ami valószínűleg a nyári szünet kezdetével véget is ér . Ja , majdnem elfelejtettem! Nagyon nagyon nagyon nagyon ... *10 perccel később*  ... nagyon nagyon nagyon KÖSZÖNÖM az olvasóimnak , hogy fellázadtak ellenem és kiálltak a fic mellett , apró de erős kis csapat :) Elsősorban Wicknek (Katrina-nak) Thara-nak Raminak és Nuffinak mert ők nap mint nap noszogattak és piszkálgattak , hogy folytassam ,( főleg Wick , halálosan megfenyegetett , ez komoly , be is sz***rtam tőle :D ) és tartották bennem a lelket. Ja és Sacát se hagyjuk ki! Bocsi! De a lényeg , hogy itt vagy és neked is köszönöm :) Még valakinek meg akarom köszönni , aki valószínűleg soha nem fogja elolvasni ezt , ahogy az eddigi írásaimat sem ... ( és Ő az egyik ok , amiért abba akartam hagyni ) Szóval izé ... köszi Céhának amiért mindig elviseli a hisztijeimet , és amiért szeret és még nem fojtott meg , pedig én a helyében már ezerszer megtettem volna , amint az Edward nevet kiejtem a számon :$
Szeretlek (K)(L)
Éééééés Tíííteket is Szeretlek Drága Olvasójim :) ( direkt van jével :D )
Tudjátok , ha valakinek van valami óhaj-sóhaj , csak szóljon. :)
                       Puszi , Inez vagy Bloodsucker , kinek mi tetszik.

20.Fejezet - És lõn sûrû sötétség ...

[ Edward szemszög ]

Azóta a nyomasztó látomás óta , húgom nyilvánvalóan titkolta előttem gondolatait. Ha a közelében voltam francia gyermekdalokat énekelt , a ruháit leltározta , vagy Jasper-re gondolt. Az iskola első napján szó szerint berobbant a szobámba , amíg én a vadászatból visszatérve , éppen tiszta ingem utolsó gombját gomboltam. Egyetlen egy szó nélkül állt mellettem , mint egy ártatlan kisleány , arcán idegesítő mosollyal.
-Mi az Alice? - adtam meg magam nagyot sóhajtva.
-Hát nem is örülsz? Iskolába megyünk ! Végre láthatod Jessicát és a többi rajongódat. - tört ki belőle hiperaktív , szószátyár énje , és hasra vágódott a kanapén. Grimaszolva a pulóveremért nyúltam - a látszat kedvéért , hiszen nekünk vámpíroknak nincs szükségünk ilyesmire  - ha eszembe jutnak Jessica és sleppjének éretlen gondolatai , melyek közül néhány annyira pirongató , hogy egymással sem osztják meg - s melyeknek mind én vagyok a főszereplője - legszívesebben bezárkóznék a szobámba és ki sem lépnék onnan legalább 80 évig.
-Már csak te hiányoztál a tökéletes reggeli kezdéshez. - nyújtottam felé a kezem , hogy felsegítsem , bár hangnemem hagyott némi kívánnivalót maga után.
-Mi az Öcsi , nem aludtad ki magad? - kérdezte Em elhaladva nyitott ajtóm előtt , feltűnően vidám hangulatban.
-Majd meglátjuk a hétvégén mennyire fogsz nevetni , amikor az összes finom falatot elhappolom előled , neked pedig maradnak az öreg , kiszáradt szarvasok. - vágtam vissza normál hangerőn beszélve , hiszen tudtam , hogy a földszinten is ugyanolyan jól hallja , mintha itt állna mellettem.
-Nem kellene elindulnunk? - ölelte át Jasper Alice-t.
-De igen , csak éppen arra kell várni aki állítólag a leggyorsabb közölünk. - gúnyolódott manó húgom.
-Rám ugyan nem kell várni. - egy másodperc múlva már türelmetlenül nyomtam a dudát , a Volvo volánja mögött ülve. Iskolába menet Alice az addig látott autók rendszámát ismételgette a fejében , mindig újakkal kiegészülve , vagy Jasper jövőjére koncentrálva próbált figyelmeztetni az esetleges veszélyes helyzetekre. A nyári szünet alatt mindannyian elszoktunk kissé az emberek közelségétől , de meglepően elviselhető fájdalmat okozott torkom égése , ahogy az első órámra igyekeztem a folyosón. Mint mindig , a tömeg most is szétnyílt előttem. Az emberek tudat alatt is késztetést éreztek , hogy megtartsák a 3 lépés távolságot a családommal.
A préda félelme a ragadozóval szemben. Lányok vágyakozó pillantása , és gondolata követte az utam. Sokan vonzónak találtak , de ezt is - csak úgy mint a megmagyarázhatatlan félelmet - vámpírlétemnek könyveltem el.
Gyorsan repültek az órák , bár ha az "ember" halhatatlan , az évek is csak perceknek tűnnek. Irodalom órán ültem , és próbáltam nem figyelni Jessica buta álmodozására , amikor ismerős "hang" kúszott a fejembe. Erőteljes kopogás után nyílt az ajtó , a késő egyenesen az én asztalomhoz lépkedett , arcán lenéző mosoly virított.
-Csak nem Edward Cullen? - kérdezte gúnyosan és leült mellém.
-Damen. - biccentettem. Az el sem kezdett beszélgetést immár lezártnak tekintettem , és élcelődő gondolatait is kizártam. Kicsengetés után az ebédlő felé vettem az irányt. A folyosón egy eddig ismeretlen , de mámorítóan édes illat csapta meg az orrom , felkorbácsolva a torkomat mardosó lángnyelveket.
-Helló Emmett! - köszöntem rá a sarkon várakozó bátyámra , és arrébb léptem mielőtt rám vetődött volna.
-Egyszer az életben nem tudnál sportszerű lenni? - füstölgött , s kézen fogva Rosalie-t besétáltak előttem a menzára.Már messziről üvöltöttek felém húgom sürgető gondolatai. A levegőbe szimatolva egyből megéreztem Alice és Jasper illatát - akik nem a szokásos asztalunknál ültek - az ismeretlen , édes illattal vegyülve , ami egyre intenzívebbé vált. A padlót fürkésztem , egészen addig amíg idegen gondolatok törtek a fejembe , amik épp körülöttünk forogtak. Felnéztem , hogy szembesüljek a jövevénnyel , a pillantásom találkozott az ismeretlen , mégis ismerős zöld szempárral. A gyomrom enyhe görcsbe rándult , de felöltött mosolyom rezzenéstelen maradt. Ha ember lettem volna , a szívem heves dobogása bizonyára átszakítja a mellkasom , tenyerem nyirkossá tenné az izzadtság , és még hevesebben kapkodnám a levegőt. Gondolatban , egy keserű mosoly kíséretében emlékeztettem magam - nem mintha egy pillanatra is megfeledkezhetnék róla - , hogy nem vagyok ember , a szívem pedig nem dobog. Minél közelebb értem , a lány vérének illata egyre ellenállhatatlanabbá vált. Szerencsére Jasper számára nem volt különösképpen vonzó ez az érdekes , vaníliára hasonlító , bódító aroma , így éreztem , ahogy a felém küldött nyugalomhullámai szétáradnak a testemben. Azon a napon találkoztam először azzal az angyallal , aki azóta is lefoglalja minden gondolatom. Idestova 7 napja nem láttam ahogy gyönyörű arcát halvány pír borítja el , vagy azt a 2 apró gödröcskét ami mosolyát kíséri. Fájdalom nyilall néma , fagyos mellkasomba , ha visszaemlékszem a pillanatra ... a pillanatra amikor a vámpír , majdnem a vágyódó férfi fölé került. Még mindig látom magam előtt Ashley rémült arcát , ahogy szurokfekete szemeimbe néz. Ajka még nedves - emlékeztetvén engem az áhított csókra - tekintetében félelem és döbbenet tükröződik. Számtalanszor kezembe fogtam a telefont , de sosem tudtam rá venni magam , hogy felhívjam Őt. A tegnap éjszaka volt eddig a legrosszabb. Ideiglenes szobámban ültem az ágyon , kezemben ismét a telefont szorongatva. Mielőtt lebeszélhettem volna magam , tárcsáztam és a fülemhez szorítottam a készüléket. Csak egy másodperc az egész , csak had halljam a hangját egy pillanatra , ezzel semmi rosszat nem teszek - győzködtem önmagam. Aztán felrémlett bennem Ashley arca , az erdőben , amikor megtörtem , és bevallottam neki mindent , amikor eldöntöttem , hogy az ő érdekeit tartom szem előtt , nem számít mire vágyom én. Mielőtt a telefon kicsöngött volna , kinyomtam és a falhoz vágtam , így legalább nem jelent kísértést. Leviharzottam a lépcsőn , és meg sem álltam a legközelebbi grizzlyig , amelynek kesernyés , forró vére némiképp megnyugtatott. Másnap váratlanul Alice-ék állítottak be , természetesen azzal a célzattal , hogy engem hazavigyenek. Húgom nagy erővel küzdött , hogy elrejtse előlem gondolatait , de egy pillanatra véletlenül beleláttam a fejébe. Nem igazán tetszett amit láttam , dermedt , halott szívem apró darabokra tört , már ha képes rá. Ashley és Damen most éppen boldogan ücsörögnek valahol , egymás karjaiban. Legalább boldog. Örülj , hogy boldog ... ha nélküled hát nélküled - mondogattam magamban az orrnyergemet masszírozva. Másnap a családom és a Denali klán együtt ment vadászni , nekem nem volt erőm , se kedvem , hogy velük tartsam , egyébként is nemrég ettem. A nappaliban ültem és a tv-t bámultam - csak néztem , de nem láttam - amikor Alice telefonja csörögni kezdett. Anélkül , hogy megnéztem volna a hívót , felvettem. Ashley eltéveszthetetlen hangja köszönt vissza , s én összeszorított szemekkel küzdöttem az egyre növekvő vágy ellen , hogy most azonnal visszatérjek hozzá. A hangja is - ami után annyira áhítoztam - elég volt , hogy még elviselhetetlenebbé tegye a hiányát. Alice pont időben ért haza , mielőtt újra fájdalmat okozhattam volna Ashley-nek , vagy még nagyobb gyötrődést magamnak. Ám a telefonbeszélgetésünk elbizonytalanított. Kecsegtetővé vált a hazatérés gondolata. Így , hogy Damen mellette van , talán én is ott lehetnék , barátjaként. Alice látomásai percről percre változtak. Egyszer azt látta , hogy visszatérek Forks-ba , és Ash mérhetetlenül boldogan ugrik a nyakamba , egyszer , hogy maradok , de ennek a lehetőségnek nem volt éppen boldog vége. Ez adta meg az utolsó lökést és úgy döntöttem , haza megyek a családommal. Reménykedtem benne , hogy Alice látomása nem csalt , és Ashley boldogan fogad majd. Izgatottan toporogtam a lábtörlőn , amikor becsengettem a házuk ajtaján. Az angyal szeme kitágult ahogy meglátott engem , és a tőle telhető legnagyobb erővel szorított magához , amint felocsúdott csodálkozásából. Gyengéden simogattam haját. A viszontlátás öröme elnyomta vérének illatát , ami végigperzselte torkomat, a szerelmes férfi boldogan ölelte magához kedvesét , a vámpír viszont fenyegetően meredt a konkurenciát jelentő férfira a nappaliban. Damen Ross , az én kedvenc halhatatlanom , azt hiszem ideje távoznod.

Vége.

A 20. lesz a búcsúfejezet, azt még közzéteszem holnap , vagy holnapután ( kedd , szerda ) de aztán a blog kapui bezárulnak. Rájöttem , hogy semmi értelme nincs az írásomnak. Köszönöm az eddigi olvasóimnak és nagyon imádom őket , de nekem ez nem megy. Sajnálom , Inez.

19.Fejezet - El sem tudom hinni!

Egy csiga is megirigyelte volna a tempómat , olyan lassan mentem fel a lépcsőn . Húztam magam a korláton , s közben nyűgösen nyögdécseltem. Legszívesebben pofon vágtam volna magam. Egy idióta vagyok. Becsapom szegény Damen-t pedig egyáltalán nem ezt érdemli , hiszen olyan kedves ... talán meg tudnám szeretni. Összeszorított szemekkel megráztam a fejem. Tudtam , hogy képtelen lennék beleszeretni. Végső kétségbeesésemben apától akartam tanácsot kérni , de már aludt. A szobám felé vettem az irányt , és újra zombinak éreztem magam , egy üres , élőhalott , mechanikus lénynek. Az ágyamra dőltem anya képét magamhoz szorítva. Az oldalamra feküdtem , a képet magam mellé téve a párnára majd mutatóujjammal ezerszer végigsimítottam az arcán.
-Bárcsak itt lennél. - suttogtam. - Te biztosan tudnád a helyes választ. Én nem tudom mit kéne tennem, nem akarom bántani Damen-t. - Éreztem, hogy a szempilláim elnehezültek, szép lassan elnyomott az álom.
-ASHLEY! - dörömbölt apa az ajtómon - Azt hittem már rég elkészültél! Siess mert elkésünk!
-Oké , csak egy perc az egész. - válaszoltam rekedten. Épphogy sikerült időben beérnünk az iskolába , egész úton apa kioktatását kellett hallgatnom az időben alvásról , felkelésről és persze el lettem tiltva a hétköznapi randizástól , amit nem is nagyon bántam. Ahogy kiszálltam a kocsiból rögtön 2 kar fonódott a derekam köré.
-Azt hittem már nem is jössz. - csókolt homlokon Damen mosolyogva.
-Majdnem sikerült elaludni , szerencsém , hogy ott volt apu ... - feszengve kibontakoztam az öleléséből. -Előtte ne ... - biccentettem apu felé aki épp az aktatáskájával küszködött a hátsóülésen.
-Oké - oké. De régimódiak vagyunk. - vigyorgott , közben megfogta a kezem. - Ezt csak szabad. - emelte fel kezét ami az enyémet szorongatta.
-Szabad. De induljunk mert nem akarok nagyon elkésni. - mondtam nagyot sóhajtva.

-Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Bella cinkosan közelebb hajolva az ebédlőasztal fölött.
-Azt hiszem. - húztam el a számat. Szerencsére Damen-t lefoglalta egy srác és elmélyülten beszélgettek valami fiús dologról , így majdnem háttal ült nekem , csak a fél karja volt a derekam körül.
-Óh , pedig én azt hittem , hogy te és Edward ... - hallgatott el s mindentudóan  felpillantott az ebédjéből.
-Hát pedig nem ... - nevettem idegesen és az üdítőm szívószálát piszkáltam. - abszurdum ...
-Csak azért gondoltam , mert mindig ÚGY néztetek egymásra , mindig izzott körülöttetek a levegő.
-Dehogy néztünk ÚGY , és egyáltalán nem izzott semmi , csak beképzeled. - kortyoltam az italomba.
-Hát persze ... - mosolygott Bella és beleharapott a szendvicsébe , pont amikor Damen felénk fordult.
-Miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva s homlokon csókolt.
-Gratulálok Damen. Ashley mesélt kettőtökről. - válaszolt Bella mielőtt bármit is mondhattam volna. Dam egy boldog pillantást küldött felém egy dögös mosoly kíséretében. -Arra gondoltam , hogy leugorhatnánk a Push-ra amíg ilyen szép az idő.
-Remek ötlet! Régóta készültem lemenni , itt az alkalom. - vágta rá Damen.
-Nem is tudom , még sosem jártam arra és úszni sem tudok. - pirultam el.
-Majd én kimentelek! - húzta ki magát Dam.
-Mindenkinek kötelező elmennie oda legalább egyszer élete során , de ha már voltál ott , utána mindig oda akarsz menni , egyszerűen beleszeretsz a homokba , a vízbe , abba ahogy a gyenge napsütés megtörik a víz felszínén , az ottani emberekbe ... - Bella szeme elrévedt és halvány mosoly jelent meg az arcán , mintha lélekben valahol egész máshol járna.
-Rendben , hát menjünk. De előre szólok , durcás leszek ha sós víz éri a bőröm.

Suli után megint Damen vitt haza. Apa nem igazán örült a délutáni kirándulós tervünknek , de végül beleegyezett. Tanulás után lezuhanyoztam , és a szekrényem előtt állva gondolkoztam a nagy "Mit vegyek fel?" kérdésen.  Nem érdekelt , hogy fogok e tetszeni bárkinek is , a kényelem volt az elsődleges szempont , a második pedig , hogy ne fázzak vagy ázzak el. Egy térdnadrág és a kedvenc kétrészes hosszú ujjú pólóm mellett döntöttem , a lábamra egyszerű fekete tornacipőt húztam. A fürdőbe robogtam , hogy kezdjek valamit a hajammal , de ötlet híján simán befontam két hosszú fonatba. Ha Alice ezt látná , enyhén szólva nem lenne boldog. Hallgathatnám a kiselőadását , hogy ez mennyire előnytelen , nem emeli ki az arcomat arról , nem is beszélve , hogy roncsolja a hajat. Nagyot sóhajtottam és a telefonomért nyúltam. Hiányzik a barátnőm , csak nem követek el halálos bűnt , ha felhívom egy percre. A szobámba menet kikerestem a számát majd megnyomtam a hívás gombot , kicsöngött egyszer , kétszer aztán ...
-Halló? - ez nem Alice hangja!
-Halló! Itt Ashley ... - motyogtam a telefonba.
-Ashley ... - suttogta a hang a vonal túlvégén.
-Edward! - hasított belém a felismerés. Gyönyörű hangját annyira eltorzította a telefon , hogy be sem tudtam azonosítani.
-Alice nincs itthon ... éppen vásárolni ment. - köszörülte meg a torkát ami némiképp felismerhetőbbé tette hangját.
-Értem. És ... és te hogy vagy? - kérdeztem miközben leültem az ágyamra.
-Remekül , köszönöm kérdésed. Otthon minden rendben? - megkönnyebbülésemben egy hangos sóhaj hagyta el a számat , tehát még mindig Forks-ot tartja otthonának.
-Igen , minden. Mikor jössz haza? - hangom szinte suttogássá halkult. Nem jött válasz , csak Edward egyenletes szuszogását hallottam.
-Majd' elfelejtettem. Hogy van Damen? - kérdezte hirtelen.
-Honnan tudsz te ... ? Á nem érdekes. - csak egy újabb tétel a " Furcsa dolgok a Cullenek körül " listámon.
-Damen és én ... - elhallgattam. Nem tudtam mit mondani , magyarázkodásnak tűnne minden szavam.
-Nem kell szabadkoznod. Örülök , hogy találtál valakit , és remélem nagyon boldogok vagytok. Megjöttek Alice-ék , egy pillanat és szólok neki. - egy másodperccel és két recsegéssel később már barátnőm hangja csilingelt a telefonban.
-Szia Ashley! Mi a helyzet?
-Gondoltam felhívlak mert hiányoltam a végtelen fecsegésedet. - nevettem halkan.
-Te is hiányzol nekem , na de mi ez , hogy már 3 napot sem bírunk ki egymás nélkül? - nevetett ő is.- Sajnálom , hogy beszélned kellett Vele , de véletlenül itthon hagytam a telefont. - halkította  le a hangját.
-Semmi baj , mindketten túléltük. - sóhajtottam. - Ő is nagyon hiányzik Alice ... - vallottam be sírós hangon.
-Hé Ashley ne sírj. Minden rendbe fog jönni , folyamatosan azon vagyunk , hogy meggyőzzük őt. Eléggé bizonytalan , haza akar jönni velünk de olyan makacs ... - sóhajtott fel ő is , hangjából fáradtság sugárzott. A háttérből fura sutyorgást hallottam , majd Alice átadta a kagylót valaki másnak.
-Hey Kislány! -  Emmett volt az. Hangját hallottam , hogy teli szájjal vigyorog , ami engem is mosolygásra késztetett. Magam elé képzeltem , ahogy ez a hatalmas mackó az aprócska telefont a füléhez szorítva magasodik a társaság fölé , ajkán a tipikus 1000 wattos Emmett-vigyorral.
-Hé Micimackó.
-Remélem minden rendben. Meglepetésem van a számodra , amint hazaérünk megkapod.
-Ugye semmi esély rá , hogy eláruld mi az?
-Abszolút semmi. Még kapóra is jött ez a kis telefonbeszélgetés, így még holnap estig izgulhatsz és agyalhatsz , hogy mit kapsz tőlem. De felesleges , úgysem fogod kitalálni. - szinte láttam magam előtt önelégült mosolyát.
-Imádni való vagy Em. - kacagtam önfeledten.
-Tudom. Rosalie naponta bizonyítja nekem. - nevetett fel dörmögősen.
-Azt hiszem ez  a kelleténél több információ volt. Nem vagyok kíváncsi a ... - mielőtt végigmondhattam volna valami dulakodást hallottam a telefonban , ami először megijesztett , de rögtön megnyugodtam amikor Alice nagyot fújva végre beleszólt:
-Na végre. Elméletileg azért hívtál fel , mert ÉN hiányoztam és VELEM akartál beszélni. Erre a család összes többi tagja sorra kerül csak én nem. - durcáskodott.
-Nyugi Alice , tudod , hogy te vagy az én egyetlen és legjobb barátnőm - hízelegtem. Egészen addig beszélgettünk barátnőmmel amíg Damen kocsija hangosan dudálni kezdett a ház előtt , jelezvén , hogy ideje indulnom La Push-ra. Nem beszéltem neki a telefonhívásról , de valami furcsa , súlyos feszültség telepedett ránk az autóban. Mire odaértünk Bella már várt ránk , pár ismeretlen sráccal körbevéve , lazán a furgonnak dőlve integetett felénk. Egész délután ezekkel a lehetetlenül magas és izmos srácokkal lógtunk , akik érdekes módon nem hordtak pólót. Tény , hogy meleg volt - Forks-hoz képest - de nem annyira , hogy bárki félmeztelenül szaladgálhasson. De Sam , Paul és a többiek szemmel láthatóan nem fáztak , és nem feszélyezte őket ruhátlanságuk. Egyszer - kétszer észrevettem , hogy Bella és a Jacobként bemutatott fekete hajú és szemű srác , megfogták egymás kezét , és belsőségesen sugdolóztak , amikor azt hitték senki nem látja őket. Kétségkívül összeillettek. Az apró termetű , törékeny Bella , és a hatalmas , izmos Jacob aki tökéletesen meg tudja óvni a lányt , még a széltől is. Már esteledett amikor kisebb tüzet raktunk a parton és körbeültünk. Mindenki jókedvűen beszélgetett kivéve Damen-t , ő valamiért egész délután csendben volt. Amikor rá pillantottam , mindahányszor szomorúság csillogott a szemében. Megragadtam a kezét és távolabb vonszoltam , egészen az erdő kezdetéig .
-Mi a baj ? - kérdeztem szembefordulva vele. Ahelyett , hogy válaszolt volna átkarolta a derekam és próbált közelebb húzni magához. Nyakát kinyújtva próbált minél közelebb kerülni hozzám , de én eltoltam magamtól. -Ez a baj! - emelte fel a hangját s idegesen suhintott egyet a levegőben. - Az ember azt gondolná , hogy legális dolog megcsókolni a saját barátnőjét.
-Vállaltad. Lassú tempót kértem és te vállaltad! - kezdtem én is dühbe gurulni.
-Igen , és nem is rohantalak le. Türelmesnek vallom magam , és nem akarlak egyből az ágyamba rángatni. Egyetlen ártatlan csókról van szó , semmi többet nem akarok csak megcsókolni. Sajnálom de nekem az nem elég , hogy fogom a kezed és nagy ritkán adhatok egy puszit az arcodra.
-Sajnálom Damen , de NEM VAGYOK RÁ FELKÉSZÜLVE. Ha neked ez nem elég , hát ... tényleg nagyon sajnálom ... Kérlek vigyél haza! - visszarohantam a többiekhez , akik valószínűleg az egész veszekedést hallották , gyorsan elköszöntem majd megvártam Damen-t a kocsijának támaszkodva. Egész úton csendben bámultam kifelé az úton , de egyetlen könnyem sem csordult. Nem tudtam sírni. Fura megkönnyebbült érzés járt végig , amitől bűntudatom támadt.
-Ashley. Ne haragudj rám. - suttogta Dam leállítva a motort és keze az enyémre tévedt. - Ígérem addig várok amíg kell , amíg késznek nem érzed rá magad. - tekintetéből sütött az őszinteség.
-Holnap találkozunk. - mondtam nagyot nyelve. - Jó éjt. - A következő cselekedetemmel még önmagamat is sikerült meglepnem. Előrehajoltam és gyengéd puszit nyomtam Damen nedves , puha ajkaira.
-Jó éjt. - mondta miután a meglepetés hullámai végigsöpörtek rajta. Mire beértem az eső is eleredt , visszatért a jól megszokott Forks-i időjárás. Aznap éjjel a " More than words " lágy dallamára aludtam el.

-Istenem , utálom a szerdát. - nyafogtam apának a reggeli kávémat szürcsölgetve. Kérdően pillantott rám mire folytattam: - Tesióra.
-Már mindent értek. - Válaszolta színpadiasan  Hümmögtem egyet aztán visszafordultam a müzlimhez , apa pedig az újságjához.
A kocsiban ültünk és az iPodomat hallgattam , amikor apa folyamatos mocorgása már kezdett az agyamra menni. Ránézve láttam , hogy szeretne beszélni valamiről , de nem tudja hogyan kéne nekikezdeni. Kivettem a fülhallgatókat , hogy tudja , teljes mértékben rá figyelek. Tétován megköszörülte a torkát és enyhén elpirulva kezdett bele.
-Előre leszögezem , hogy nem akarok beleszólni a fiúügyeidbe. Csak érdeklődöm ... te és Damen ... szóval mennyire komoly ez a dolog?
-Ahh , reméltem , hogy ezt a beszélgetést életem végéig elkerülhetem. Nem kell aggódnod , elég felelősségteljes vagyok , nem fogok őrültséget csinálni ... és ... szóval nagyon az elején vagyunk még.
-Csak ezt akartam tudni. Bízom benned Ash , és büszke vagyok rád. - mosolygott rám.

Első utam Damen-hez vezetett aki boldog mosollyal az arcán ölelt át , és a tegnap estén felbuzdulva puszit nyomott a számra. A folyosón Bella csapódott hozzánk az egyik barátnőjével , Jess- szel , aki tekintetével legalább tízszer levetkőztette Damen-t. Ugyanez a Jess ült le mellénk ebédszünetben is , és kicsit sem feltűnésmentesen bámulta az én barátomat. Valami nincs itt rendben - fintorogtam magamban. Féltékenynek kéne lennem , de ehelyett csak szánalmasnak és nevetségesnek látom ezt a lányt . Belém bújt a kisördög , és úgy döntöttem játszok egy kicsit. Átöleltem Damen nyakát és közelebb bújtam hozzá mire Jess szeme kitágult. Dam láthatóan élvezte a helyzetet , átfogta a derekam és a fülem mögé csókolt , majd fejét a vállamra hajtotta. Soha senki arcán nem láttam ilyen jól tükröződni a féltékenységet mint akkor , a lány egyszerűen fogta a tálcáját , felállt és szabályszerűen elrohant.
-Ez igazán nem volt szép tőled Ashley! - suttogta Damen mosolyogva , lehelete súrolta a nyakamat.

-Túléltem még egy napot. - mondtam fáradtan a házunk előtt , Damen kocsijában üldögélve.
-Nem olyan rémes az élet mint amilyennek elsőre látszik. - mosolygott  fejét a háttámlának döntve.
-Hú , ez most nagyon felnőttesen hangzott. - vigyorogtam.
-Hiszen azok vagyunk , felnőttek. Te sem vagy más kislány Ashley.
-Ez igaz , nem vagyok kislány , de 17 évesen nem nevezném magam felnőttnek.
-Milyen csodálatos is 17 évesnek lenni. - néztem ahogy tekintete távolivá vált , merengővé , arckifejezése végtelenül nyugodttá.
-Nem akarsz bejönni megnézni egy filmet vagy ilyesmi? - kérdeztem , megtörve a pár perce beállt csendet.
-Szívesen.

-Kalandférgek vagy Rocksuli? - álltam a tv előtt két dvd-vel a kezemben. Gondolatban meggyőztem magam , hogy ha valóban összeillünk akkor a Rocksulit választja.
-Kalandférgek. - vágta rá szinte rögtön. - Az egyik kedvencem.
Leültem a kanapéra Dam mellé és elindítottam a filmet , még fél perc sem telt el rögtön megéreztem kezét a derekamon.
-Mi az , talán félsz tőlem? - suttogta és közelebb húzott magához. Úgy tettem mintha nagyon lekötne a film , és szemeimet a képernyőre szegeztem , miközben Damen egy hajtincsemet tekergette.
-Nem érdekel a film? - kérdeztem amikor csókolgatni kezdte a karom.
-Engem csak te érdekelsz , és örülök a veled töltött időnek. - mosolygott csábosan. Lassan közelített felém , én pedig behunytam a szemem és magamban nagyot sóhajtottam. Essünk túl rajta - gondoltam.
Az orra súrolta az enyémet ahogy oldalra hajtotta a fejét , és éreztem , hogy már csak milliméterek választanak el egymástól. Az utolsó előtti pillanatban megszólalt a csengő , mire Damen dühösen felmordult és elhajolt tőlem.Az ajtóhoz sétáltam . Az állam földig zuhant és a szemem tágra nyílt amikor megláttam , hogy ki áll előttem. Az agyam elveszítette a testem fölötti irányítást , a karom automatikusan fonódott a nyaka köré , ösztönösen bújtam hozzá , s temettem arcom a mellkasába.
-El sem tudom hinni! Tényleg itt vagy! - suttogtam összeszorított szemekkel , még mindig Edward-ot ölelve.
-Itt vagyok , és soha többé nem megyek innen sehova. - szorított magához a hajamat simogatva. - Én nem ... - morgott , s fenyegetően bámult a kanapén elterülő alakra.

18. Fejezet - A randi

Szünetben Damen várt rám a terem előtt, legalább folyamatos fecsegése lefoglalta a gondolataimat. Épp a menzán ültünk Bellával , és meséltem nekik a fedősztorit Edward ügyéről , amikor eszeveszett rezgésbe kezdett a telefonom.  Egy rövid üzenet érkezett Alice-től.
Jól van. 2 nap múlva megyünk haza ... nélküle. Puszi, Alice
Halvány mosoly futott át az arcomon ahogy az sms-t olvastam. Végre kaptam valami hírt Róla, és a lényeg , hogy jól van ... ugyebár... Próbáltam túltenni magam azon az aprócska tényen, hogy nem jön haza ... tehát nem látom viszont. A lényeg , hogy jól van a lényeg , hogy jól van ... ismételgettem magamban.
Damen udvariasan felajánlotta , hogy hazafuvaroz az utolsó órám után. A kocsiban végig arról beszélt , hogy milyen fantasztikus lesz az este, de akárhányszor a részletekről kérdeztem , mindig kitérő választ adott , így semmit sem sejthettem az esti programról. A házunk előtt leparkolva tétován ültem tovább a helyemen , nem igazán tudtam , hogyan kéne elköszönnöm. Damen megoldotta a problémám, hozzám hajolt , és egy hosszúra nyúlt puszit nyomott az arcomra. Enyhén elvörösödve húztam a fejemre a kapucnit, és kocogtam be a házba. Pár óra tanulás és egy gyors zuhany után felöltözve ültem a kanapén , és vártam a lovagomra.
-Készülsz valahova? - jött ki apu a konyhából két bögre kakaóval.
-Damen-nel elmegyünk egy kicsit ... fogalmam sincs hova. - kortyoltam bele a gőzölgő italba ami azonnal megégette a nyelvem.
-Akkor csináljak még egy adagot? - kérdezte miközben megemelte a kezében lévő bögrét.
-Ugyan mit képzelsz te rólam? Ez túl személyes. Azt hiszed minden pasival együtt kakaózom már az első randin?
-Szóval ez egy RANDI? - nyomta meg az utolsó szót.
-Olyasmi. - éreztem ahogy elpirulok, ezért a fejemet lehajtottam és szemeimet a bögrére függesztettem.
-Már itt volt az ideje. Egyébként miért lógatod a nyelved? - nevette el magát a mondat végére.
-Mert megégettem , most hűtöm. - magyaráztam még mindig kilógó nyelvvel.
-Az én kislányom. - veregette meg a vállam - Én nem akarok beleszólni , meg nem is értek hozzá , de nem kéne most fel -alá rohangálnod egy szál törölközőben és kétségbeesetten kiabálnod , hogy "Mit vegyek fel mit vegyek fel?!" - utánozta a hangomat miközben szabad kezével a levegőben kalimpált.
-Nem érzek rá késztetést. - nevettem el magam. - Legalább az kiderült , hogy nem vagyok kiabálós-rohangálós hisztérika randi előtt. Minden esetre jó tudni. - újabb korty kakaó , újabb égési sérülések. - Furcsa , de egyáltalán nem vagyok ideges. - vontam vállat.
-Hát , jó mulatást Törpe. Örülnék , ha 10-re itthon lennél , és az alkohol szinten 3 ezrelék alatt lenne. - végszóra a csengő is megszólalt. Apa azonnal felpattant , és már repült is az ajtó felé.
-Jó estét Mr. Evans. - nyújtotta a kezét Damen. - Ashley elkészült?
-Gyere beljebb fiam. - állt el apa az ajtóból , büszke mosoly virított az ajkán. - Hozhatok neked egy bögre kakaót?
-Nem köszönöm. Ma még vezetek. - nevetett Dam.
-Máris mehetünk. - mondtam miközben a kabátomért nyúltam.
-Ezt neked hoztam. A múltkor megígértem , de csak most sikerült teljesítenem. - nyújtott felém egy doboz marcipános csokit.
-Dehát a múltkor ... - értetlenkedtem. Megráztam a fejem és elvettem a csokit. - Köszönöm. - raktam le a kávézóasztalra.
-Indulhatunk? - nyújtotta felém a kezét.
-Igen. Még most sem mondod el , hogy hova megyünk? - csak mosolyogva megrázta a fejét és kifelé kezdett húzni. Apa mellett elhaladva lábujjhegyre álltam és egy puszi után a fülébe súgtam " Utálom ha Törpének hívsz"
-Örültem Mr. Evans! - fogtak kezet búcsúzásul. Az autó felé menet Damen halkan kuncogott mellettem.
-Mi az? - kérdeztem az autóban ülve , majd bekapcsoltam a biztonsági öved.
-Az apád minden bizonnyal nagyon örülne neki , ha mi ketten esetleg ... - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt amitől bármelyik lány elalélna, de én csak elmerengtem rajta , hogy Edward mosolya százszor erősebb reakciót vált ki belőlem. Ekkor fogalmazódott meg bennem először a kérdés , hogy mit is keresek én Damen mellett ... Jó szokásomhoz híven újra elbóbiskoltam a kocsiban, Seattle-ben ébresztett fel Damen finom rázogatása.
-Minden randin elalszol? - kuncogott.
-Nem tudom. Ez az első. - sütöttem le a szemeim.
-Gyere, már így is elkéstünk. - fogta meg a kezem kedves mosollyal az arcán. Egy bár felé vette az irányt, amit normál esetben messze elkerülnék. Sejtelmem sem volt , mi keresnivalónk erre felé , de Damen elszántan vezetett befelé. Odabent szinte mindenki a pultot támasztotta vagy egy asztalon könyökölt a söre mellett , mi az egyik hátsó asztalhoz léptünk ahol egy csapat jókedvű fiatal énekelte a zenegépből szóló 80-as évekbeli rockslágert.
-Hé srácok! - köszönt rájuk Damen, és sorban lepacsizott mindegyikükkel. - Ő itt Ashley.
-Szia Ashley! - hangzott kórusban a köszöntés, mint egy csapat kiscserkész akik 1 hete ezt gyakorolták.
-Helló! - intettem körbe.
-Steve már egy fél órája téged keres , minden készen állt , már felpakoltunk ,csak te hiányoztál. Nem kéne most kiakasztanod , az első fizetős bulinknál.- hordta le Dament egy sötét hajú srác. 
-Oké vettem. Csak elugrottam a Kishölgyért. - karolta át a derekam.
-Talpra emberek! - állt fel egy másik srác , akinek az arcát szinte teljesen eltakarta a haja. Összecsapta a tenyerét és nagyot szívva a cigijéből elindult egy ajtó irányába. A többiek az asztalnál követték őt. Damen a fülemhez hajolt és belesuttogta:
-Ülj le ide Ash.El kell mennem egy kicsit , de ... szóval ... most meglátod , hogy mi a meglepi. - mosolygott rám , s adott egy puszit a homlokomra.
-Minden randin egyedül hagyod a lányt akit elhívtál? - kérdeztem kissé szarkasztikusan.
-Nem tudom , ez az első. - szélesedett ki a mosolya. - Egy perc múlva látjuk egymást. - és egy újabb puszi után magamra hagyott az ismeretlenek között. Összehúzott szemöldökkel ültem le az asztalhoz , és érdektelenül bámultam az embereket egészen addig amíg újra meg nem hallottam Damen hangját. A vélt irányba kaptam a fejem és megláttam őt , a színpad elején egy szál gitárral , mögötte az előbbi fiúk. Csábosan mosolygott felém , s a mikrofonhoz hajolt.
-Ma esti első számunk címe " If I let you go" . A dalról csak annyit , hogy az én szerzeményem , és annak a gyönyörű barna hajú lánynak ajánlom ott hátul! - intett felém , aztán megszólaltak a gitárok én pedig elbűvölve néztem a 4 srácot fent a színpadon. Ezt a számot még 4 másik követte , aztán Damen szép csendesen leült a gitárjával , és lehunyva szemeit elénekelte az Extreme " More than words" című számát. Ahogy néztem őt , bevillant egy emlékkép. Az étterem ahol először vacsoráztam Edward-dal ... a srác a gitárral ... a hangja... Damen volt az. Egy kikövetelt ráadás nóta után Dam enyhén leizzadva huppant le a mellettem levő székre.
-Tetszett? - kérdezte lihegve.
-Igen ... és köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Megéheztem. Egy pizza?
-Jöhet. - kézen fogott , majd intett a barátainak és távoztunk. - Miért nem mondtad , hogy te ilyet is tudsz? - méltatlankodtam séta közben.
-Nem gondoltam , hogy szükséges. Egyébként is , ha mondtam volna akkor ez most nem lett volna meglepetés. Nem fázol?
-Nem. Tökéletesen jól vagyok , azt leszámítva , hogy majd éhen halok.
-Óh azt nem jól viselném ha az én lelkemen száradna a halálod. - nevetett. Egy gyors , kései vacsira még volt időnk , aztán haza kellett indulnunk , nehogy elkéssünk. A házunk előtt megálltunk a bejárati ajtónál, akárcsak a filmekben amikor jön a nagy csókjelenet.
-Jól éreztem magam ma este. - néztem fel Damen-re.
-Én is. - mosolygott. - A következő randin ígérem  több lehetőségünk lesz beszélgetni ... már ha lesz  következő.
-Valószínűleg lesz. - viszonoztam félénken az ő fülig érő vigyorát. Damen töretlen mosollyal az arcán közelített felém. Meg akar csókolni! Ez meg akar csókolni! Az összes belső vészjelzőm megszólalt , és öntudatlanul is elhúzódtam tőle. - Ne haragudj ... én csak ... nekem ez ... ez még túl korai. - hebegtem össze vissza 2 vörös rózsával az arcomon.
-Megértem. - simított végig az arcom vonalán. - De azért lenne egy nem túl ... érett kérdésem. - sütötte le szemeit.
-Ki vele.
-Nevezhetem Önt mostantól "barátnőmnek" hölgyem? - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Az első reakcióm a szám automatikus földig zuhanása volt. Feszült csend állt be , ahogy átgondoltam a dolgot.
-Lenne egy nem túl ... érett válaszom uram. Nevezhet - hirtelen nagyon érdekesnek találtam a cipőm előtt heverő kavicsot - de haladjunk szép lassan ... ha kérhetem.
-Hát persze. Amit csak akarsz. - Damen arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, próbáltam kicsikarni magamból egy őszinte mosolyt , de nem éreztem magam  túl vidámnak. - Suliban találkozunk. - puszit nyomott az arcomra, egy rövid másodpercre szorosan átölelt , majd beszállva a kocsijába elhajtott. Még arra sem volt erőm , hogy felmenjek a szobámba és bedőljek az ágyamba. Álltam az ajtó előtt , a kulcsomat babrálva ... és tudtam , hogy életem legnagyobb hibáját követtem el az imént.

Újabb Díjacska :)

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket

 A díjat Ramitól kaptam. Köszönöm szépen!

Kérdések: Kedvenc
...írom: Stephenie Meyer, Claudia Gray, Darren Shan, Stephen King
...könyvem: a Twilight Saga, Evermore 1,2 ; Evernight 1,2 ; Hívj be
...ételem: spagetti , csokis-epres műzli, tejbegríz
...italom: tea, energiaital
...színem: kék, aranybarna :$ :D ,  fekete, piros
....énekesem: Chester Bennington,

...énekes nő:  Amy Lee, Haley Williams
...Eggyütes: The 69 eyes, Paramore, Neurotik , C.A.F.B. Korn , The Veronicas
...Dj: nincs
...színész/nő: Robert Pattinson, Jim Carrey, Jack Black, Sandra Bullock
...mozi film: Twilight , New Moon, Hair és még sokan mások
...sorozat: Blood Ties, Jóbarátok
...dalom: rengeteg van , de 6 órája folyamatosan az Extreme " More than words" számát hallgatom , szóval most ez:)
...hangszerem: zongora , gitár , hegedő
...Hónap: augusztus
...nap: péntek
...évszak:tavasz és nyár
....napszak: alkonyat
...sport: röplabda ,  kézilabda
...bloggerem: összesen 24 blogot követek nyomon , sokáig tartana felsorolni az írókat , de akiket kiemelnék az Alice23 , Spirit Bliss , Nikki aki az After New Dawn-t írja , és Thara.

...kommentelom: Rami és Kat :) rajtuk látom , hogy igazán érdekli őket az írásom . De az összes olvasómnak NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM!! <3

...Kedven idézet: A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal. Ez nagyon igaz :)

Ééés akik a díjat kapják:

Vérvörös alkonyat

A jelen boldogsága

The Cullen's Family Stories

Red Moonlight 

Twilight Fanfiction

Döntéseink alapján

17.Fejezet - Lives like a zombie

Az ágyam fölötti parafatáblára tűztem a rajzot és visszarohantam a földszintre apához.
- Boldog Szülinapot! - húztam elő a hátam mögül a meglepetést. Egy bőrkötésű naplót és egy gravírozott tollat tartottam a kezemben. Ismertem apu naplóírási mániáját , úgyhogy tudom , mindig van helye egy-egy új darabnak.
- Igazán köszönöm Kicsim. Így nem kell elmennem venni egy újat ... - hálálkodott két puszi után. - Mesélj milyen volt a hétvége.
-Majd holnap apu ... még tanulnom kell. - hazudtam lesütve a szemeim. Nem voltam boldog , de meg kellett tennem. - Reggel találkozunk. - Minél hamarabb egyedül akartam lenni, éreztem , hogy egy hosszú , kiadós sírás vár rám. Gyors jóéjtpuszi után újra a szobám felé tartottam. Az ajtón belépve szemem rögtön a rajzra siklott , és valami kellemes , bizsergető érzésem támadt. Leültem a gépem elé és bekapcsoltam , de folyamatosan "magamat" néztem. Végül sikerült elszakítanom  pillantásom a képtelenül élethű műalkotásról és megnéztem , a pár napja elhanyagolt , e-mailjeimet. Nagyon megörültem , amikor elolvastam Wicky levelét , amiben azt írta , hogy 2 hét múlva pénteken érkeznek. Ám  széles mosolyom azonnal lehervadt , amint eszembe jutott Edward , hiszen nélküle nem lehetek tökéletesen boldog. Ha csak barátként , de akkor is magam mellett kellett tudnom őt. A mai eseménydús napra gondolva könnyek gyűltek a szemembe , ezért inkább bedőltem az ágyamba és nyakig magamra húztam a takarót. Hirtelen valami szöget ütött a fejembe. Miért nem lepődött meg Alice amikor Edward költözéséről beszéltem? Hiszen ő nem tudhatott róla! Biztosan kezdek megkattanni és rémeket látok ... nyugtáztam magamban. Tökéletes , elvégre ha a körülöttem élő embereket már mind tönkretettem , nem marad más hátra csak én magam. Utat engedtem a szememet égető könnyeknek , amik el sem apadtak egészen addig amíg álomba nem merültem.
Az azt követő hétre nincs jobb szó mint a szörnyű. Az iskolában mindenki úgy tudta , hogy Edward egy másik iskolában szerette volna folytatni a tanulmányait , ezért költözött Alaszkába , a nagynénjéhez. A hiánya szinte felemésztett , engem és Alice-t is. Minket viselt meg a legjobban , de tudtam , hogy a többi testvére ugyanúgy hiányolja. Minden napom , monoton módon , unalmasan telt. Az ebédnél csak ültünk , nem beszélgettünk , nem ettünk , még Bella sem szólalt meg. A mindig vidám és felpörgött Alice , üveges tekintettel bámult maga elé , és egyetlen őszinte mosolyt sem sikerült az arcára csalni senkinek , még Jaspernek sem. Én automatikusan éltem , mechanikusan végeztem a feladataimat , és azóta sem beszéltem apának arról a hétvégéről , pedig többször is "nagy kibeszélős estét" akart tartani, gondolom feltűnt neki, hogy nincs minden rendben. Még a vak is látta , minden megváltozott mióta Ő elment. A hétvége volt a legrémesebb , 2 nap , 48 óra ... amit nem tudtam hogy kitölteni. Végül úgy döntöttem kipróbálom Vanessa nagyi egyik receptjét , de lehet , hogy nem ez volt a legszerencsésebb választás. Egy romba döntött konyha és néhány harci sérülés árán sikerült összehoznom egy háromfogásos ebédet. Miután már ezzel sem tudtam lefoglalni magam , kimentem a kertbe vagy a boltba , hogy eltereljem a figyelmem. Vasárnap este Alice felhívott és közölte , hogy pár napig nem jönnek iskolába,  Alaszkába utaznak meglátogatni Edward-ot. Nem ez volt az első eset , hogy szívesen lettem volna Alice helyében , de talán még soha nem akartam ennyire. Bármit megtettem volna , csak hogy láthassam Őt. Végre eljött a hétfő. Soha nem hittem volna , hogy egyszer várni fogom az iskolát. Reggel napsütésre ébredtem , ami aránylag jó kezdetet adott a napnak, és a hétnek. Szegény Culleneknek pont most kellett a zord Alaszkába utazni , amikor olyan ritka Forks-ban az ilyen szép, napfényes idő. A suliban lehajtott fejjel sasszéztam a folyosón a rohangáló diákok között amikor szemből valaki elkapta a két karom és megállított.
-Áh Damen. Szia.
-Szia. - hajolt le és adott 2 puszit az arcomra. - Jó illatod van.
-Ö ... kössz. Csak nem kigyógyultál az undoritiszből? Azt hittem már csak a temetéseden látlak viszont. - szóltam kissé gúnyosan ,persze mosolyogva.
-De felvágták a kisasszony nyelvét. - karolta át a vállam. Enyhe de ja vu érzésem támadt , de elmaradt az édes bizsergés , ami Edward érintése nyomán támadt. - Ne aggódj Királylány, nagyon sokáig fogok még élni. - kacsintott rám.
-Én megérkeztem. - cövekeltem le a termem előtt. - Ebédnél ... találkozunk? - váltott át kérdéssé a kijelentésnek induló mondatom.
-Hát persze. Öhm ... arra gondoltam , hogy elmehetnénk valahová ma este. Persze tudom , holnap suli meg minden , de korán hazaviszlek ... csak ... van egy meglepetésem. Szóval? Ráérsz?
-Ráérek. A címünket tudod, 5óra után elérhető vagyok , csak azt mond meg , hogy ki kell e öltöznöm. - mosolyogtam rá , több mint egy hét után először.
-Akár pizsamában is jöhetsz. De szerintem a szokásos farmer póló megfelel. Ja és ez egy randi. - miután ezt kimondta villámgyorsan sarkon fordult , én pedig letaglózva bámultam utána a folyosón. Randi ... motyogtam magamban. Furcsa kellemetlen érzés feszítette a gyomrom , mintha valami rosszat tettem volna ... mintha elárultam volna valakit.

16.Fejezet - Az egyik pillanatban közelebb van hozzád mint bárki más ... a másikban már nincs sehol.

A meglepettségtől és a meghatottságtól meg se tudtam szólalni. Egy kövér könnycsepp hangtalanul folyt végig az arcomon. Edward elém sétált, végighúzta hideg ujját a könycsepp útvonalán, majd két tenyerét lágyan az arcomra simította.
-El kell mennem. - suttogta fájdalmasan, a szemembe nézve. - Erősnek kell lennünk ... jobb ha most cselekszem ... mielőtt jobban elfajulnának a dolgok.
-Dehát amit az előbb mondtál ... - ellenkeztem hevesen.
-Az mind igaz volt. De a te sorsod sokkal fontosabb az én érzéseimnél. Amit te érzel irántam ...vagy hiszel , hogy érzed ...  idővel megváltozik majd. Az emlékem elhalványul majd teljesen a feledés homályába merül. Te sokkal nemesebb dolgokra rendeltettél Ashley! Egyszerűen nem érdemellek meg ... - mielőtt válaszolhattam volna, Alice kiáltozását hozta felénk a hűvös forksi szél.
-Edward Cullen! - trappolt felénk durcásan a kis tündér. - Nem akarsz megosztani velem valamit? - fonta össze karjait mellkasán.
-Később Alice! Most beszélnem kell Carlisle-lal.- egy utolsó fájdalommal teli pillantást vetett rám, aztán visszaindult a keskeny ösvényen. Alice szomorú ábrázattal huppant le mellém a fatörzsre.
-Sajnálom Ash. Az én hibám.
-Te nem tettél semmit. Nekem nem kellett volna erőltetnem ezt az egészet, és akkor Edward nem akarna elköltözni ... egyáltalán hova mehetne?
-Alaszkába a rokonainkhoz.
-Na tessék ... gratulálok magamnak ... az államból is sikerült kiüldöznöm. - jó ideig csendben gubbasztottunk a fatörzsön. Alice-től nem megszokott , lassú tempóban ballagtunk vissza a házhoz. A nappaliban síri csönt fogadott minket, mindeki elmerengve bámult maga elé, teljesen mozdulatlanul. Talán észre sem vettek minket. Alice szerelme mellé kuporodott, s karjaiba bújva talált menedékre. Körbenézve észrevettem, hogy hiányzik valaki. Edward. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem tervezi olyan sürgősre a költözést, hogy máris pakolni kezdjen.
-Ez mind a te hibád! - sziszegte Rosalie miközben arra sem méltatott , hogy rámnézzen. Mind tudtuk, hogy kinek szólt, és ami alegrosszabb, hogy teljes mértékben igaza volt.
-Tudom. - suttogtam lesütött szemekkel. Nem értettem Edward-ot. A legjobb megoldás a költözés lenne? Elég drasztikus lépés, a helyzet súlyosságához képest.
-Az én döntésem ... tehát az én felelősségem! - csattant Edward hangja. Még sosem hallottam ilyen kemény hangnemben beszélni.
-Fiam gondold át! Van más lehetőség. - sétált mellé Esme, s aggódva átölelte őt. Edward lehajolt hozzá, és motyogott neki valamit, de olyan halkan, hogy az már hozzám nem ért el. Az ablak felé fordultam, hogy elrejtsem könnyeimet. Gondolatban ezerszer elátkoztam magam, hiszem 7 embernek okoztam fájdalmat egyetlen tettemmel.
-Ashley , remélem ... vigyázni fogsz magadra és ... - kezdett bele a búcsúzkodásba. Hát ilyen hirtelen akar távozni?
-Ne tedd!  - fordultam meg szavába vágva. A nappali üres volt, csak Ő és én álltunk egymással szemben. -Ha nem akarod nem jövök ide többet, az iskolában sem ülök melléd, ha nem akarod nem kell barátkoznunk sem , sőt ... majd úgy teszünk mintha nem is ismernénk egymást ... csak NE KÖLTÖZZ EL! - a mondat végét lassan , jól megnyomva ejtettem ki. - Hogy vehetett 1 óra alatt 180°-os fordulatot az életed? Egy ilyen döntést nem lehet hirtelen felindulásból meghozni, ez felelőtlenség! Az Isten szerelmére 17 éves vagy! - emeltem fel kissé a hangom. Kezdtem ideges lenni , pedig egyáltalán nem akartam kiabálni Edward-dal, de elragadott a hév.
-Megijedtem! - csattant fel Ő is, és egy lépéssel közelebb jött hozzám. - Túl közel kerültünk egymáshoz. Te, szüntelen megkísértessz engem, és nem tudom meddig vagyok képes uralkodni magamon. Mindkettőnknek az lesz a legjobb ha nem találkozunk többé. Egyáltalán! Ne félj tudok vigyázni magamra, remélem te is. És nem akarom , hogy azt hidd te üldöztél el engem, én döntöttem így , kérlek ne hibáztasd magad. Csak ezt az egyet értsd meg ... jobb lesz nélkülem ... most ... nem szabad önzőnek lennem. Minden jót Ashley.  - még magamhoz se tértem a hatalmas szóáradattól, ő már felrohant a lépcsőn. Álltam ott letaglózva és próbáltam feldolgozni a történteket.

-Alice hazavinnél kérlek? - kiáltottam fel az emeletre. Egy perc múlva barátnőm megjelent, kezében a táskámmal. Egy szó nélkül szálltunk be a kocsiba , csak akkor szólaltunk meg , amikor a házunk előtt leállította a Volvo motorját. 

-Nem ilyennek terveztem ezt a hétvégét. - suttogta gyászosan.

-Én sem , hidd el , nem állt szándékomban ... - válaszoltam sírós hangon. 

-Semmi baj Ash. Minden rendbe fog jönni, higgy nekem. A következő pizsiparti  frenetikus lesz. - erőltetett mosolyt az arcára, aztán hosszan átöleltük egymást. - Apukád már vár.

-Szeretnél bejönni vagy ... ? - befejezetlenül hagytam a mondatot, remélve , hogy nem kell más lehetőséget számításba vennünk.

-Hát persze , hogy bemegyek. Át kell adnom a tortát , emlékszel? - kiszállva az autóból megragadtam a táskámat, amíg Alice elővarázsolta a tortát valahonnan a hátsó ülésről. Az ajtóban álltunk, és épp elő akartam halászni a kulcsomat, amikor keze megállított a mozdulatban , s régi énjét elővéve izgatottságtól csillogó szemekkel csengetett be. - 3 ... 2 ... 1 ... - és abban a pillanatban kinyílt az ajtó , mi pedig a tőlünk telhető legboldogabb mosoly kíséretében kiáltottunk fel.

-Meglepetéééés!!

-Hát ez az. Öhm ... köszönöm lánykák, gyertek beljebb. - tárta szélesre apu az ajtót, és puszit nyomott a hajamra amikor elhaladtam mellette.

-Mi sütöttük . Ezzel szeretnék Boldog Születésnapot kívánni a család nevében. - nyújtotta át Alice a tortát , apának . Épphogy leültünk , megcsörrent a telefonja , és sürgősen távoznia kellett. 

-Most jön az én ajándékom! Ülj le , egy perc és hozom. - rohantam fel a szobámba és az íróasztal alsó fiókjában kezdtem el kutatni. Hamar megtaláltam az ajándékot és éppen indultam amikor megakadt a szemem valamin, az íróasztal tetején. Egy rajz volt, tökéletesen élethűen ábrázolt engem. A kép fekete-fehér volt , egyedül a szemeim voltak gyönyörű zöldre színezve. Fogalmam sem volt , ki csinálta , vagy hogy került oda. De egy hang azt súgta , hogy hatalmas érték, és éreztem , hogy kedves számomra. Maga a rajz, és a készítője is.

15.Fejezet - Az álom is gondolat 1/2

[Edward szemszög]

Ashley kilépett házuk ajtaján, meglátva engem a Volvo-nak támaszkodva sugárzó mosoly terült szét az arcán, amit egyszerűen nem tudtam nem viszonozni. Magabiztosan lépkedett felém, tekintete felragyogott  amint az enyémbe fúródott. Láttam magam a szemén keresztül, éreztem amit ő érzett. A távolság csökkent közöttünk, az idegesség növekedett belsőmben , gyomrom görcsbe rándult ahogy saját , szerelmesen csillogó szemembe néztem. Kinyújtottam a kezem Ashley felé , s ő rögtön szorosan összekulcsolta ujjainkat.

-Hiányoztál. - suttogtam lágyan, a füléhez hajolva. Apró borzongás futott végig rajta, majd önkéntelenül nyalta meg dús, halványpiros ajkait, ahogy pillantása a számra tévedt, ezzel mosolyt csalva az arcomra.

-Te is nekem. - suttogott vissza, nehézkesen lélegezve.

-Mertem remélni. Azt hiszem ideje indulnunk, ha nem akarunk elkésni ... - szabad kezemmel kinyitottam az anyósülés ajtaját. - Csak még egy dolog. - lehajoltam hozzá, s hosszan az ajkaira nyomtam enyéim. - Na, most már mehetünk. 

Besegítettem az autóba és gyorsan beszálltam mellé. Vezetés közben egyik kezem végig az övén nyugodott, a csendet nem törtük meg szavakkal, csak szerelmes pillantásokkal, mosolyokkal. Furcsa volt Ashley szemeink keresztül szemlélni önmagam. Valami különleges elragadtatás fogott el, ahogy magamra néztem, felhőtlenül boldognak látszottam, levakarhatatlan vigyor ült az arcomon. Kellemesen bizsergett a bal kezem, amit saját, hideg érintésem okozott.

Rövidesen megérkeztünk az iskolához. Kézen fogva vágtunk át a parkolón és az udvaron. Mindenhol irigy pillantások kísértek minket, rosszindulatú megjegyzések, pusmogások tömkelegét váltotta ki összefonódott ujjaink látványa.

-Ne is törődj velük. - karoltam át a száját harapdáló Ashley derekát. - Csak az számít, hogy szeretlek. - csókoltam lágyan a homlokára. Fejét a vállamnak döntötte, és így folytattuk utunkat. Pont becsöngetéskor értünk a terem elé.

-45 perc múlva ugyanitt. - mosolyogtam rá, mindkét kezén körözve hüvelykujjaimmal. Mielőtt bármit is válaszolhatott volna, ajkaimmal belefojtottam a szót. Lágyan kóstolgattuk egymás ajkait, kizárva a körülöttünk lévő világot, a féltékeny suttogást.

-Már csak 43 és fél perc. - vigyorogtam elégedetten miután lassan elváltam tőle.

-Szeretlek. - csak ennyit mondott, majd gyors puszit nyomott a számra és befordult a terembe.

Az álom itt hirtelen véget ért, és én újra Ash szobájában találtam magam. Tovább néztem őt, ahogy hason fekve szorítja magához a takaróját.

92 éve nem aludtam. Egy évszázad elteltével, Ashley-n keresztül éltem át újra, a halált rövidke kóstolóját . Már teljesen elfelejtettem milyen álmodni. Kutatni kezdtem az elmémben , kényszerítettem magam az emlékezésre. Valami felrémlett, halvány emberi emlékek, édes gondolatok összevisszasága, édesanyám hangja , ahogy esti mesét mond nekem elalvás előtt. Ashley forgolódni kezdett és újabb álomfoszlány kúszott a fejembe. Damen állt előttem, idegesen toporogva az ajtóban, kezében szorongatva valamit. Halkan felmordulva fordultam az ablak felé, és próbáltam kizárni az álmában Damen nevét motyogó lány gondolatait.

Hajnali 2 körül járt az idő. Kimásztam az ablakon, át a szemben lévő fára. Egy utolsó percig néztem Őt. Emlékezetembe véstem lélegzetének, nyugodt szívverésének hangját, s néma búcsút véve tőle futásnak eredtem, hogy kiszellőztessem a fejem. Pár perc futás után megérkeztem megnyugvásom helyére, az erdő sűrű fái közt elterülő apró rétre. Leheveredtem a fűbe, és az eget nézve élveztem a csendet. Elég távol voltam mindentől, és mindenkitől, hogy ne jusson el hozzám egyetlen kósza gondolat sem. Csak bámultam a csillagokat és azt kívántam bárcsak én is aludhatnék. Aludni akartam és álmodni. Álmodni Ashley-ről és magamról, ahogyan ő is. Akkor talán megtörténhetne az a csoda, ami a valóéletben nem, talán ő és én együtt lehetnénk. 58 napja láttam először az arcát, az arcot ami azóta kínoz. A legédesebb, de tiltott gyümölcs amire mind áhítozunk. Nekem ő az. Azon az átkozott napon Alice sikítása zökkentett ki gondolataimból. Az ágyamban fekve hallgattam a lemezjátszómat, miközben fejben leltároztam a lemezeimet. Azonnal húgom szobájába rohantam. Most nem próbálta meg elrejteni előlem a gondolatait, újra és újra lejátszotta a látomását. Egy autóbalesetet, aminek egyik főszereplője az én végzetem. Abban a pillanatban tudtam, ő az akire 109 éve várok. Alice-t sorra rohamozták meg a látomások. Az egyikben a hosszú, barna hajú angyal és én, egymást ölelve állunk, egymást követték az ehhez hasonló látomások, aztán bevillant egy nemodaillő kép.

Az angyal és a családom is jelen van, a nappaliban állunk, de az angyal szeme nem zölden ragyog ... éhesen ... vörösen fénylik.

14. Fejezet - Próbálom de nem megy !

A szívem egyre hevesebben vert ahogy megéreztem édes leheletét , kissé zihálva vette a levegőt akárcsak én. Váratlanul kezei lehullottak a derekamról s két lépésnyire hátrált tőlem.
-Ne haragudj.Ez nem helyes. - motyogta halkan. Csalódottan nyitottam ki a szemeimet , s néztem fel rá. Amikor tekintetünk találkozott döbbenetemben én is hátratántorodtam egy lépést. Edward szemei feketén csillogtak , nem az az aranybarna tekintet fogadott amit vártam , amit úgy szerettem.
- Menjünk be. - mormolta földre szegezett tekintettel. Kinyitotta előttem az ajtót , de nagyon ügyelt rá , hogy ne érjen hozzám. Bent Alice-ék rögtön észrevették fagyos hangulatunkat , úgy döntöttünk haza megyünk. A kocsiban Edward és húga gyakran váltottak dühös pillantásokat , de senki nem szólt egy szót sem. Megérkezve a Cullen házhoz , azonnal kiszálltam a kocsiból , meg sem várva a többieket , szinte berohantam a házba , ahol Esme és Carlisle döbbent pillantásába ütköztem.
-Hogy-hogy ilyen korán hazaértetek? - állt fel Esme a kanapéról.
-Hosszú. Edward beszélhetnénk veled egy percet? - kérdezte Alice , választ sem várva eltünt az emeleten , a két fiú követte őt.
-Ülj le Kedvesem. Beszélgessünk. - mosolygott rám Esme. Helyet foglaltam a fotelben s elég hosszasan elbeszélgettem a Cullen szülőkkel. Néha aggódó pillantást löveltem az emelet felé , ilyenkor Carlisle megkérdezte , hogy minden rendben van - e ? Én csak mosolyogva bólogattam , vagy elrebegtem egy perszét. Mit tehettem volna? Mondtam volna meg , hogy a fiuk majdnem megcsókolt de mégsem tette és ez annyira rosszul esett , hogy legszívesebben elbújnék a szobámban és elő sem jönnék többet?
-Ashley , kérlek. Beszélhetnénk négyszemközt? - szólt a legbársonyosabb hang a hátam mögül. Annyira elmerültem a gondolataimban , hogy észre sem vettem mikor értek vissza Alice-ék , pedig már a velem szemben lévő kanapén ültek , és valamin nagyon vigyorogtak.  Nem Edward nem beszélhetünk. Nem bírom ki mégegyszer ... nem akarok játszani ... Felálltam , s bólintottam. Szótlanul követtem őt fel Alice szobájába. Ott aztán leültem az ágyra , várakozva néztem rá , de ő csak idegesen járkált fel-le egy darabig , aztán hirtelen megállt és elém lépett.
-Azt hiszem túl sokat ittunk ma este. Túlságosan elragadtatuk magunkat ... és ami történt ... az nem jelentett semmit ... - mondta rezzenéstelen arccal. Éreztem a metaforikus tőrt a szívemben , amit szavaival egyre csak forgat és forgat. Hatalmas gombóc volt a torkomban , ami csak növekedett , jött a tehetetlen düh és a feszítés a halántékomon amit a könnyek visszatartása okozott.Próbáltam úgy tenni mint ő , e lehető legkönnyedebbnek és érdektelenebbnek tűnni.
-Aha ... túl sokat ittunk. Már...már el is felejtettem. - mondtam erőltetett vigyorral az arcomon. - Ha nem haragszol én most lefeküdnék.
-Öhm ... persze. Jó éjszakát. - s már kint is volt a szobából , helyét Alice vette át. Leült mellém az ágyra , s csak bámultunk magunk elé egyetlen szó nélkül.
-Edward elmondta mi történt.
-Semmi nem történt.
-Ashely , látom rajtad , hogy bánt téged. A vak is látja , hogy tetszik neked a bátyám.
-Alice...
-És te is tetszel neki , csak ...
-Alice! - szóltam kicsit hangosabban. - Szeretnék lefeküdni.
-Rendben.
Együtt megágyaztunk magunknak a padlón , Alice szolidarításból lemondott az ágya által nyújtott kényelemről , plusz szerinte egy igazi ottalvós bulin mindenki a padlón alszik. Éjszaka elhullajtottam egy - két könycseppet , és megfogadtam , hogy csakis barátomként tekintek Edward Cullenre.
Másnap reggel mire felébredtem Alice már nem volt sehol. Kóvályogva indultam a konyha felé , ahová a csodás illatok csábítottak. Egy hatalmas bögre kávé várt a pulton , és gőzölgő palacsinta az asztalon.
-Jó reggelt álomszuszék. Mi már ettünk , ez itt mind rád vár. - nyomott puszit az arcomra barátnőm.
-Jó reggelt. - motyogtam álmosan és szürcsölni kezdtem a kávém. Reggeli után a nappaliba mentem , ahol mindenki elég elfoglaltnak tűnt. Edward , Jasper és Emmett meccset néztek a tv-n.
-Jó reggelt Kicsilány! - vigyorgott rám Em.
-Jobbat Micimackó. - vigyorogtam vissza. - Mikor jöttetek haza? - kérdeztem komolyabban.
-Ma reggel. És ne aggódj , Rosalie lenyugodott. Elmentek vásárolni Esme-vel. Csak délután érnek haza.
-Csodás. - odavonszoltam magam Alice mellé , aki valami nagyon izgalmasat nézegetett a neten. Ahogy jobban körülnéztem , láttam , hogy már mindenki fel van öltözve , csak én csodáltatom magamat pizsamában. Amilyen gyorsan csak tudtam , felánszorogtam az emeletre , lezuhanyoztam és átöltöztem.
-Van még időnk elmenni egy mozira? - csicseregte Alice ahogy kiléptem a fürdőből.
-Van. Csak délután megyek haza. Apu úgyis a nagyiéknál van. Óh ... - eszeveszett kutatásba kezdtem a telefonom után , amit a nadrágom zsebében meg is találtam. Gyorsan írtam egy " Nagyon Sok Boldog Születésnapot ! Szeretlek ! " sms-t apának. - Akár indulhatunk is.
-Szólok a fiúknak. - csilingelt a kis tündér aztán lesuhant a lépcsőn. Hát persze ...  a fiúk. Utolsóként száltam be a kocsiba , és kivételesen nem Jasper hanem én voltam a leghalgatagabb. Próbáltam annyira kizárni Edward jelenlétét amennyire csak lehetséges volt. Alice egy romantikus vígjátékot választott [ már csak ez hiányzott ]és izgatottan menetelt előre a jegyekkel a kezében. Természetesen Edward mellett kellett ülnöm , és éreznem azt a csodálatosan bódító illatot ami belőle áradt. Egy percig sem tudtam a filmre koncentrálni , csak a tegnap este és a megaláztatottság járt a fejemben. Másfél óra után kivonultunk a moziból , Alice csacsogott de semmi nem jutott el a tudatomig. [Beszélnem kell vele ... el kell mondanom , hogy mit érzek!] Elhatároztam , hogy amint hazaérünk beszélek Edward-dal , már csak bátorságot kell gyüjtenem , amire a fél órás kocsiút nem igazán ad lehetőséget. Hamarabb el telt az a fél óra mint hittem , az autó lefékezett a ház előtt , és én idegesen tördeltem a kezem a hátsóülésen. Végül kiszáltam s Edward után nyúltam ... meglepett arckifejezését látva a torkomon akadtak a gondosan begyakorolt szavak.
-Szeretnék ... beszélni ... - makogtam. Most rajta volt a szótlanság sora , bólintott , majd a közeli erdő felé indult. Egy keskeny , kitaposott ösvnyen haladtunk . Nem mentünk túl messzire a háztól , egy kidőlt fatörzsre ültünk , zavaromban a mohát szedegettem róla , s éreztem Edward fürkésző pillantását az arcomon. Nagy levegőt vettem , és gondolkosád nélkül kimondtam amit gondolok.
-Én akartam. - a hangom határozottan csengett , ami még több önbizalmat adott. Edward zavartan nézett vissza rám.
-Mit?
-A csókot. - néztem mélyen a szemébe. Az arckifejezése hirtelen szenvedővé , gyötrődővé vált.
-Nekünk nem szabadna ... Te ezt nem érted. - pattant fel , és újra járkálni kezdett. - Te sokkal , sokkal jobbat érdemelsz nálam Ashely.
-Tudod , hogy mekkora idiótaság amit most mondtál? - álltam fel énis.
-Nem. Egyáltalán nem az. Nem vagy tisztában bizonyos dolgokkal , amik nagy mértékben befolyással vannak a mi ... kapcsolatunkra.
-Akkor világosíts fel. - fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Nem tehetem. Értsd meg kérlek ... Ashley.
-Megérteném. Ha kapnék egy normális indokot. Edward azt hiszem én ... - ennél a pontnál elakadtam. Épp szerelmet akartam neki vallani? Dehát , hogy is szerethetnék valakit egy hét ismeretség után? Erre a gondolatra felhorkantottam ... - vonzódom hozzád. - fejeztem be a mondatom fülig elpirulva.
-Ahh Ashley. Én annyira próbálom , de nem megy. - ült le újra Edward , s a térdére téve könyökét , előre dőlve a hajába túrt. Én csak álltam előtte csendesen , teljesen megbabonázott. Még így feldúltan , idegesen is gyönyörűbb volt mint bármely más teremtmény. - Minden porcikám veled akar lenni. Minden percben a közelemben akarlak tudni , óvni , vigyázni rád ... - suttogott a szemembe nézve. - Nem tudok nélküled létezni tovább.

Díj Number 03

Szabályok:

1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

Nagyon nagyon köszönöm  Thara-nak és Raminak ! Imádlak titeket csajok (L)(K) !!

1. Szeretnék profin gitározni.

2. A legjobb bnőm Wicky azaz Katrina Hale 

3. Szeretném csiszolni az írói stílusom

4. Teljesen beleszerettem a Twilight Saga-ba

5. A Twilight szeretette meg velem a vörös pöttyös könyveket

6. Stephenie Meyer előtt Stephen King rajongó voltam.

7. Imádom Darren Shan írásait is.

A 7 blogger aki kiérdemelte:

Suomi 
Vikky 
Alice23 
Spirit Bliss 
NYC _ Girl 
Nikki 
Nikki ( After New Dawn )

Díj Number 02

Szabályzat:

1. Megköszönöd annak akitől kaptad, és belinkeled
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max. 10 ember)!
3. Értesítsd őket az ajándékról!
4. Leírod, amiért szeretsz másoknak írni!
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak

Nagyon nagyon köszönöm  Thara-nak és Raminak ! Imádlak titeket csajok (L)(K) !!

 Akik megérdemlik:
Suomi 
Vikky 
Alice23 
Spirit Bliss 
NYC _ Girl 
Nikki 
Nikki ( After New Dawn ) 

Miért szeretek írni? Hm ... az első blog amit elkezdtem olvasni Alice23  Határokon túl  című alkotása volt ... aztán felfedeztem rengeteg tehetséges írót ... és szép lassan a ficek rabjává váltam. Egy idő után körvonalazódni kezdett bennem egy történet és gondoltam kiírom magamból . Tudom , hogy sosem fogok a nagyok közé kerülni , de nekem már az is boldogság , ha annak a  kevés olvasómnak örömet okozok az írásommal , és várják az új fejezetet , izgulnak a jövendőért.

A teljes nevem Váradi Inez Csilla , anyukámmal élek Kazincbarcikán , már lassacskán 18 éve.   Szeretek olvasni , szinte minden szabad percemben olvasok , éjszakánként a telefonomon ( hálám az e-book támogatásért ) de titkon vágyom egy E-book olvasóra hatalmas kijelzővel :$ Nemrég megvettem a New Mona-t de nem volt olyan jó mint amilyenre számítottam , most az Eclipse-re spórolok , és szeretnék magamnak rendelni egy Twilight ékszert is. Középiskolába járok , de csak mert kötelező , órákon legtöbbször rajzolgatok :$  Volt már kiállításom , nyertem 1-2  díjat , de ez csak hobbiféle . Ha nagy leszek tanárnéni leszek. Angol és informatika szakon szeretnék diplomázni aztán visszatérni Barcikára és abban az iskolában tanítani ahová most járok.

Megkésve bár de attól még díjak :) Díj number 01

 

 Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1)ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2)a logót kirakom a blogomba.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7)betartom a szabályokat.

Akiknek  megy a díj mert szerintem figyelemreméltóan tehetségesek :

Nikki (http://twilightsagafanfictions.blogspot.com/)

Suomi

Alice23

Spirit Bliss 

Nikki ( After New Dawn )

NYC Girl

A teszt:

Név: Váradi Inez Csilla

Becenév: Puding , Kükü , Kopaszmókus
Lakhely: Magyarország,Kazincbarcika

Születési hely: Magyarország, Kazincbarcika

Magasság: 172 cm

Névnap: március 06.

Foglalkozás: tanuló

Testvérek: 3 féltestvér , 1 öcs 2 hugica

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: magyar, angol,

Gyűjtemények: könyvek , CD- k , poszterek , sapkák , zoknik:$

Cipőméret: 43

Iskola: Irinyi János Szakközépiskola és Kollégium

Osztály: 11. A.

Kedvencek: Vörös pöttyös könyvek , zene !!!!

Hobbi: olvasás, zenehallgatás , rajzolás , barátJaim , (L)C(L)

Zsebpénz: havi 2500 Ft
Kívánság: hm ... olvassátok a Bloody Moon -t :)

Álom: hmm ... kapni egy tengerimalacot

Szerencseszám: 7 , 17 , 117

Szeretnék találkozni: A Cullen családdal , Damen-nel :$

Háziállatok: 3 kutya , Jenny ( vizsla ,  lány ) Tipli (  pincsi , fiú ) Edward Jacob (  hát ... labrador meg egyéb , fiú )

A díjat RAMITÓL ÉS THARA-tól kaptam március 22- én . KÖSZÖNÖM nekik , és IMÁDOM őket. (K)(L)