18. Fejezet - A randi

Szünetben Damen várt rám a terem előtt, legalább folyamatos fecsegése lefoglalta a gondolataimat. Épp a menzán ültünk Bellával , és meséltem nekik a fedősztorit Edward ügyéről , amikor eszeveszett rezgésbe kezdett a telefonom.  Egy rövid üzenet érkezett Alice-től.
Jól van. 2 nap múlva megyünk haza ... nélküle. Puszi, Alice
Halvány mosoly futott át az arcomon ahogy az sms-t olvastam. Végre kaptam valami hírt Róla, és a lényeg , hogy jól van ... ugyebár... Próbáltam túltenni magam azon az aprócska tényen, hogy nem jön haza ... tehát nem látom viszont. A lényeg , hogy jól van a lényeg , hogy jól van ... ismételgettem magamban.
Damen udvariasan felajánlotta , hogy hazafuvaroz az utolsó órám után. A kocsiban végig arról beszélt , hogy milyen fantasztikus lesz az este, de akárhányszor a részletekről kérdeztem , mindig kitérő választ adott , így semmit sem sejthettem az esti programról. A házunk előtt leparkolva tétován ültem tovább a helyemen , nem igazán tudtam , hogyan kéne elköszönnöm. Damen megoldotta a problémám, hozzám hajolt , és egy hosszúra nyúlt puszit nyomott az arcomra. Enyhén elvörösödve húztam a fejemre a kapucnit, és kocogtam be a házba. Pár óra tanulás és egy gyors zuhany után felöltözve ültem a kanapén , és vártam a lovagomra.
-Készülsz valahova? - jött ki apu a konyhából két bögre kakaóval.
-Damen-nel elmegyünk egy kicsit ... fogalmam sincs hova. - kortyoltam bele a gőzölgő italba ami azonnal megégette a nyelvem.
-Akkor csináljak még egy adagot? - kérdezte miközben megemelte a kezében lévő bögrét.
-Ugyan mit képzelsz te rólam? Ez túl személyes. Azt hiszed minden pasival együtt kakaózom már az első randin?
-Szóval ez egy RANDI? - nyomta meg az utolsó szót.
-Olyasmi. - éreztem ahogy elpirulok, ezért a fejemet lehajtottam és szemeimet a bögrére függesztettem.
-Már itt volt az ideje. Egyébként miért lógatod a nyelved? - nevette el magát a mondat végére.
-Mert megégettem , most hűtöm. - magyaráztam még mindig kilógó nyelvvel.
-Az én kislányom. - veregette meg a vállam - Én nem akarok beleszólni , meg nem is értek hozzá , de nem kéne most fel -alá rohangálnod egy szál törölközőben és kétségbeesetten kiabálnod , hogy "Mit vegyek fel mit vegyek fel?!" - utánozta a hangomat miközben szabad kezével a levegőben kalimpált.
-Nem érzek rá késztetést. - nevettem el magam. - Legalább az kiderült , hogy nem vagyok kiabálós-rohangálós hisztérika randi előtt. Minden esetre jó tudni. - újabb korty kakaó , újabb égési sérülések. - Furcsa , de egyáltalán nem vagyok ideges. - vontam vállat.
-Hát , jó mulatást Törpe. Örülnék , ha 10-re itthon lennél , és az alkohol szinten 3 ezrelék alatt lenne. - végszóra a csengő is megszólalt. Apa azonnal felpattant , és már repült is az ajtó felé.
-Jó estét Mr. Evans. - nyújtotta a kezét Damen. - Ashley elkészült?
-Gyere beljebb fiam. - állt el apa az ajtóból , büszke mosoly virított az ajkán. - Hozhatok neked egy bögre kakaót?
-Nem köszönöm. Ma még vezetek. - nevetett Dam.
-Máris mehetünk. - mondtam miközben a kabátomért nyúltam.
-Ezt neked hoztam. A múltkor megígértem , de csak most sikerült teljesítenem. - nyújtott felém egy doboz marcipános csokit.
-Dehát a múltkor ... - értetlenkedtem. Megráztam a fejem és elvettem a csokit. - Köszönöm. - raktam le a kávézóasztalra.
-Indulhatunk? - nyújtotta felém a kezét.
-Igen. Még most sem mondod el , hogy hova megyünk? - csak mosolyogva megrázta a fejét és kifelé kezdett húzni. Apa mellett elhaladva lábujjhegyre álltam és egy puszi után a fülébe súgtam " Utálom ha Törpének hívsz"
-Örültem Mr. Evans! - fogtak kezet búcsúzásul. Az autó felé menet Damen halkan kuncogott mellettem.
-Mi az? - kérdeztem az autóban ülve , majd bekapcsoltam a biztonsági öved.
-Az apád minden bizonnyal nagyon örülne neki , ha mi ketten esetleg ... - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt amitől bármelyik lány elalélna, de én csak elmerengtem rajta , hogy Edward mosolya százszor erősebb reakciót vált ki belőlem. Ekkor fogalmazódott meg bennem először a kérdés , hogy mit is keresek én Damen mellett ... Jó szokásomhoz híven újra elbóbiskoltam a kocsiban, Seattle-ben ébresztett fel Damen finom rázogatása.
-Minden randin elalszol? - kuncogott.
-Nem tudom. Ez az első. - sütöttem le a szemeim.
-Gyere, már így is elkéstünk. - fogta meg a kezem kedves mosollyal az arcán. Egy bár felé vette az irányt, amit normál esetben messze elkerülnék. Sejtelmem sem volt , mi keresnivalónk erre felé , de Damen elszántan vezetett befelé. Odabent szinte mindenki a pultot támasztotta vagy egy asztalon könyökölt a söre mellett , mi az egyik hátsó asztalhoz léptünk ahol egy csapat jókedvű fiatal énekelte a zenegépből szóló 80-as évekbeli rockslágert.
-Hé srácok! - köszönt rájuk Damen, és sorban lepacsizott mindegyikükkel. - Ő itt Ashley.
-Szia Ashley! - hangzott kórusban a köszöntés, mint egy csapat kiscserkész akik 1 hete ezt gyakorolták.
-Helló! - intettem körbe.
-Steve már egy fél órája téged keres , minden készen állt , már felpakoltunk ,csak te hiányoztál. Nem kéne most kiakasztanod , az első fizetős bulinknál.- hordta le Dament egy sötét hajú srác. 
-Oké vettem. Csak elugrottam a Kishölgyért. - karolta át a derekam.
-Talpra emberek! - állt fel egy másik srác , akinek az arcát szinte teljesen eltakarta a haja. Összecsapta a tenyerét és nagyot szívva a cigijéből elindult egy ajtó irányába. A többiek az asztalnál követték őt. Damen a fülemhez hajolt és belesuttogta:
-Ülj le ide Ash.El kell mennem egy kicsit , de ... szóval ... most meglátod , hogy mi a meglepi. - mosolygott rám , s adott egy puszit a homlokomra.
-Minden randin egyedül hagyod a lányt akit elhívtál? - kérdeztem kissé szarkasztikusan.
-Nem tudom , ez az első. - szélesedett ki a mosolya. - Egy perc múlva látjuk egymást. - és egy újabb puszi után magamra hagyott az ismeretlenek között. Összehúzott szemöldökkel ültem le az asztalhoz , és érdektelenül bámultam az embereket egészen addig amíg újra meg nem hallottam Damen hangját. A vélt irányba kaptam a fejem és megláttam őt , a színpad elején egy szál gitárral , mögötte az előbbi fiúk. Csábosan mosolygott felém , s a mikrofonhoz hajolt.
-Ma esti első számunk címe " If I let you go" . A dalról csak annyit , hogy az én szerzeményem , és annak a gyönyörű barna hajú lánynak ajánlom ott hátul! - intett felém , aztán megszólaltak a gitárok én pedig elbűvölve néztem a 4 srácot fent a színpadon. Ezt a számot még 4 másik követte , aztán Damen szép csendesen leült a gitárjával , és lehunyva szemeit elénekelte az Extreme " More than words" című számát. Ahogy néztem őt , bevillant egy emlékkép. Az étterem ahol először vacsoráztam Edward-dal ... a srác a gitárral ... a hangja... Damen volt az. Egy kikövetelt ráadás nóta után Dam enyhén leizzadva huppant le a mellettem levő székre.
-Tetszett? - kérdezte lihegve.
-Igen ... és köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Megéheztem. Egy pizza?
-Jöhet. - kézen fogott , majd intett a barátainak és távoztunk. - Miért nem mondtad , hogy te ilyet is tudsz? - méltatlankodtam séta közben.
-Nem gondoltam , hogy szükséges. Egyébként is , ha mondtam volna akkor ez most nem lett volna meglepetés. Nem fázol?
-Nem. Tökéletesen jól vagyok , azt leszámítva , hogy majd éhen halok.
-Óh azt nem jól viselném ha az én lelkemen száradna a halálod. - nevetett. Egy gyors , kései vacsira még volt időnk , aztán haza kellett indulnunk , nehogy elkéssünk. A házunk előtt megálltunk a bejárati ajtónál, akárcsak a filmekben amikor jön a nagy csókjelenet.
-Jól éreztem magam ma este. - néztem fel Damen-re.
-Én is. - mosolygott. - A következő randin ígérem  több lehetőségünk lesz beszélgetni ... már ha lesz  következő.
-Valószínűleg lesz. - viszonoztam félénken az ő fülig érő vigyorát. Damen töretlen mosollyal az arcán közelített felém. Meg akar csókolni! Ez meg akar csókolni! Az összes belső vészjelzőm megszólalt , és öntudatlanul is elhúzódtam tőle. - Ne haragudj ... én csak ... nekem ez ... ez még túl korai. - hebegtem össze vissza 2 vörös rózsával az arcomon.
-Megértem. - simított végig az arcom vonalán. - De azért lenne egy nem túl ... érett kérdésem. - sütötte le szemeit.
-Ki vele.
-Nevezhetem Önt mostantól "barátnőmnek" hölgyem? - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Az első reakcióm a szám automatikus földig zuhanása volt. Feszült csend állt be , ahogy átgondoltam a dolgot.
-Lenne egy nem túl ... érett válaszom uram. Nevezhet - hirtelen nagyon érdekesnek találtam a cipőm előtt heverő kavicsot - de haladjunk szép lassan ... ha kérhetem.
-Hát persze. Amit csak akarsz. - Damen arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, próbáltam kicsikarni magamból egy őszinte mosolyt , de nem éreztem magam  túl vidámnak. - Suliban találkozunk. - puszit nyomott az arcomra, egy rövid másodpercre szorosan átölelt , majd beszállva a kocsijába elhajtott. Még arra sem volt erőm , hogy felmenjek a szobámba és bedőljek az ágyamba. Álltam az ajtó előtt , a kulcsomat babrálva ... és tudtam , hogy életem legnagyobb hibáját követtem el az imént.