19.Fejezet - El sem tudom hinni!

Egy csiga is megirigyelte volna a tempómat , olyan lassan mentem fel a lépcsőn . Húztam magam a korláton , s közben nyűgösen nyögdécseltem. Legszívesebben pofon vágtam volna magam. Egy idióta vagyok. Becsapom szegény Damen-t pedig egyáltalán nem ezt érdemli , hiszen olyan kedves ... talán meg tudnám szeretni. Összeszorított szemekkel megráztam a fejem. Tudtam , hogy képtelen lennék beleszeretni. Végső kétségbeesésemben apától akartam tanácsot kérni , de már aludt. A szobám felé vettem az irányt , és újra zombinak éreztem magam , egy üres , élőhalott , mechanikus lénynek. Az ágyamra dőltem anya képét magamhoz szorítva. Az oldalamra feküdtem , a képet magam mellé téve a párnára majd mutatóujjammal ezerszer végigsimítottam az arcán.
-Bárcsak itt lennél. - suttogtam. - Te biztosan tudnád a helyes választ. Én nem tudom mit kéne tennem, nem akarom bántani Damen-t. - Éreztem, hogy a szempilláim elnehezültek, szép lassan elnyomott az álom.
-ASHLEY! - dörömbölt apa az ajtómon - Azt hittem már rég elkészültél! Siess mert elkésünk!
-Oké , csak egy perc az egész. - válaszoltam rekedten. Épphogy sikerült időben beérnünk az iskolába , egész úton apa kioktatását kellett hallgatnom az időben alvásról , felkelésről és persze el lettem tiltva a hétköznapi randizástól , amit nem is nagyon bántam. Ahogy kiszálltam a kocsiból rögtön 2 kar fonódott a derekam köré.
-Azt hittem már nem is jössz. - csókolt homlokon Damen mosolyogva.
-Majdnem sikerült elaludni , szerencsém , hogy ott volt apu ... - feszengve kibontakoztam az öleléséből. -Előtte ne ... - biccentettem apu felé aki épp az aktatáskájával küszködött a hátsóülésen.
-Oké - oké. De régimódiak vagyunk. - vigyorgott , közben megfogta a kezem. - Ezt csak szabad. - emelte fel kezét ami az enyémet szorongatta.
-Szabad. De induljunk mert nem akarok nagyon elkésni. - mondtam nagyot sóhajtva.

-Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Bella cinkosan közelebb hajolva az ebédlőasztal fölött.
-Azt hiszem. - húztam el a számat. Szerencsére Damen-t lefoglalta egy srác és elmélyülten beszélgettek valami fiús dologról , így majdnem háttal ült nekem , csak a fél karja volt a derekam körül.
-Óh , pedig én azt hittem , hogy te és Edward ... - hallgatott el s mindentudóan  felpillantott az ebédjéből.
-Hát pedig nem ... - nevettem idegesen és az üdítőm szívószálát piszkáltam. - abszurdum ...
-Csak azért gondoltam , mert mindig ÚGY néztetek egymásra , mindig izzott körülöttetek a levegő.
-Dehogy néztünk ÚGY , és egyáltalán nem izzott semmi , csak beképzeled. - kortyoltam az italomba.
-Hát persze ... - mosolygott Bella és beleharapott a szendvicsébe , pont amikor Damen felénk fordult.
-Miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva s homlokon csókolt.
-Gratulálok Damen. Ashley mesélt kettőtökről. - válaszolt Bella mielőtt bármit is mondhattam volna. Dam egy boldog pillantást küldött felém egy dögös mosoly kíséretében. -Arra gondoltam , hogy leugorhatnánk a Push-ra amíg ilyen szép az idő.
-Remek ötlet! Régóta készültem lemenni , itt az alkalom. - vágta rá Damen.
-Nem is tudom , még sosem jártam arra és úszni sem tudok. - pirultam el.
-Majd én kimentelek! - húzta ki magát Dam.
-Mindenkinek kötelező elmennie oda legalább egyszer élete során , de ha már voltál ott , utána mindig oda akarsz menni , egyszerűen beleszeretsz a homokba , a vízbe , abba ahogy a gyenge napsütés megtörik a víz felszínén , az ottani emberekbe ... - Bella szeme elrévedt és halvány mosoly jelent meg az arcán , mintha lélekben valahol egész máshol járna.
-Rendben , hát menjünk. De előre szólok , durcás leszek ha sós víz éri a bőröm.

Suli után megint Damen vitt haza. Apa nem igazán örült a délutáni kirándulós tervünknek , de végül beleegyezett. Tanulás után lezuhanyoztam , és a szekrényem előtt állva gondolkoztam a nagy "Mit vegyek fel?" kérdésen.  Nem érdekelt , hogy fogok e tetszeni bárkinek is , a kényelem volt az elsődleges szempont , a második pedig , hogy ne fázzak vagy ázzak el. Egy térdnadrág és a kedvenc kétrészes hosszú ujjú pólóm mellett döntöttem , a lábamra egyszerű fekete tornacipőt húztam. A fürdőbe robogtam , hogy kezdjek valamit a hajammal , de ötlet híján simán befontam két hosszú fonatba. Ha Alice ezt látná , enyhén szólva nem lenne boldog. Hallgathatnám a kiselőadását , hogy ez mennyire előnytelen , nem emeli ki az arcomat arról , nem is beszélve , hogy roncsolja a hajat. Nagyot sóhajtottam és a telefonomért nyúltam. Hiányzik a barátnőm , csak nem követek el halálos bűnt , ha felhívom egy percre. A szobámba menet kikerestem a számát majd megnyomtam a hívás gombot , kicsöngött egyszer , kétszer aztán ...
-Halló? - ez nem Alice hangja!
-Halló! Itt Ashley ... - motyogtam a telefonba.
-Ashley ... - suttogta a hang a vonal túlvégén.
-Edward! - hasított belém a felismerés. Gyönyörű hangját annyira eltorzította a telefon , hogy be sem tudtam azonosítani.
-Alice nincs itthon ... éppen vásárolni ment. - köszörülte meg a torkát ami némiképp felismerhetőbbé tette hangját.
-Értem. És ... és te hogy vagy? - kérdeztem miközben leültem az ágyamra.
-Remekül , köszönöm kérdésed. Otthon minden rendben? - megkönnyebbülésemben egy hangos sóhaj hagyta el a számat , tehát még mindig Forks-ot tartja otthonának.
-Igen , minden. Mikor jössz haza? - hangom szinte suttogássá halkult. Nem jött válasz , csak Edward egyenletes szuszogását hallottam.
-Majd' elfelejtettem. Hogy van Damen? - kérdezte hirtelen.
-Honnan tudsz te ... ? Á nem érdekes. - csak egy újabb tétel a " Furcsa dolgok a Cullenek körül " listámon.
-Damen és én ... - elhallgattam. Nem tudtam mit mondani , magyarázkodásnak tűnne minden szavam.
-Nem kell szabadkoznod. Örülök , hogy találtál valakit , és remélem nagyon boldogok vagytok. Megjöttek Alice-ék , egy pillanat és szólok neki. - egy másodperccel és két recsegéssel később már barátnőm hangja csilingelt a telefonban.
-Szia Ashley! Mi a helyzet?
-Gondoltam felhívlak mert hiányoltam a végtelen fecsegésedet. - nevettem halkan.
-Te is hiányzol nekem , na de mi ez , hogy már 3 napot sem bírunk ki egymás nélkül? - nevetett ő is.- Sajnálom , hogy beszélned kellett Vele , de véletlenül itthon hagytam a telefont. - halkította  le a hangját.
-Semmi baj , mindketten túléltük. - sóhajtottam. - Ő is nagyon hiányzik Alice ... - vallottam be sírós hangon.
-Hé Ashley ne sírj. Minden rendbe fog jönni , folyamatosan azon vagyunk , hogy meggyőzzük őt. Eléggé bizonytalan , haza akar jönni velünk de olyan makacs ... - sóhajtott fel ő is , hangjából fáradtság sugárzott. A háttérből fura sutyorgást hallottam , majd Alice átadta a kagylót valaki másnak.
-Hey Kislány! -  Emmett volt az. Hangját hallottam , hogy teli szájjal vigyorog , ami engem is mosolygásra késztetett. Magam elé képzeltem , ahogy ez a hatalmas mackó az aprócska telefont a füléhez szorítva magasodik a társaság fölé , ajkán a tipikus 1000 wattos Emmett-vigyorral.
-Hé Micimackó.
-Remélem minden rendben. Meglepetésem van a számodra , amint hazaérünk megkapod.
-Ugye semmi esély rá , hogy eláruld mi az?
-Abszolút semmi. Még kapóra is jött ez a kis telefonbeszélgetés, így még holnap estig izgulhatsz és agyalhatsz , hogy mit kapsz tőlem. De felesleges , úgysem fogod kitalálni. - szinte láttam magam előtt önelégült mosolyát.
-Imádni való vagy Em. - kacagtam önfeledten.
-Tudom. Rosalie naponta bizonyítja nekem. - nevetett fel dörmögősen.
-Azt hiszem ez  a kelleténél több információ volt. Nem vagyok kíváncsi a ... - mielőtt végigmondhattam volna valami dulakodást hallottam a telefonban , ami először megijesztett , de rögtön megnyugodtam amikor Alice nagyot fújva végre beleszólt:
-Na végre. Elméletileg azért hívtál fel , mert ÉN hiányoztam és VELEM akartál beszélni. Erre a család összes többi tagja sorra kerül csak én nem. - durcáskodott.
-Nyugi Alice , tudod , hogy te vagy az én egyetlen és legjobb barátnőm - hízelegtem. Egészen addig beszélgettünk barátnőmmel amíg Damen kocsija hangosan dudálni kezdett a ház előtt , jelezvén , hogy ideje indulnom La Push-ra. Nem beszéltem neki a telefonhívásról , de valami furcsa , súlyos feszültség telepedett ránk az autóban. Mire odaértünk Bella már várt ránk , pár ismeretlen sráccal körbevéve , lazán a furgonnak dőlve integetett felénk. Egész délután ezekkel a lehetetlenül magas és izmos srácokkal lógtunk , akik érdekes módon nem hordtak pólót. Tény , hogy meleg volt - Forks-hoz képest - de nem annyira , hogy bárki félmeztelenül szaladgálhasson. De Sam , Paul és a többiek szemmel láthatóan nem fáztak , és nem feszélyezte őket ruhátlanságuk. Egyszer - kétszer észrevettem , hogy Bella és a Jacobként bemutatott fekete hajú és szemű srác , megfogták egymás kezét , és belsőségesen sugdolóztak , amikor azt hitték senki nem látja őket. Kétségkívül összeillettek. Az apró termetű , törékeny Bella , és a hatalmas , izmos Jacob aki tökéletesen meg tudja óvni a lányt , még a széltől is. Már esteledett amikor kisebb tüzet raktunk a parton és körbeültünk. Mindenki jókedvűen beszélgetett kivéve Damen-t , ő valamiért egész délután csendben volt. Amikor rá pillantottam , mindahányszor szomorúság csillogott a szemében. Megragadtam a kezét és távolabb vonszoltam , egészen az erdő kezdetéig .
-Mi a baj ? - kérdeztem szembefordulva vele. Ahelyett , hogy válaszolt volna átkarolta a derekam és próbált közelebb húzni magához. Nyakát kinyújtva próbált minél közelebb kerülni hozzám , de én eltoltam magamtól. -Ez a baj! - emelte fel a hangját s idegesen suhintott egyet a levegőben. - Az ember azt gondolná , hogy legális dolog megcsókolni a saját barátnőjét.
-Vállaltad. Lassú tempót kértem és te vállaltad! - kezdtem én is dühbe gurulni.
-Igen , és nem is rohantalak le. Türelmesnek vallom magam , és nem akarlak egyből az ágyamba rángatni. Egyetlen ártatlan csókról van szó , semmi többet nem akarok csak megcsókolni. Sajnálom de nekem az nem elég , hogy fogom a kezed és nagy ritkán adhatok egy puszit az arcodra.
-Sajnálom Damen , de NEM VAGYOK RÁ FELKÉSZÜLVE. Ha neked ez nem elég , hát ... tényleg nagyon sajnálom ... Kérlek vigyél haza! - visszarohantam a többiekhez , akik valószínűleg az egész veszekedést hallották , gyorsan elköszöntem majd megvártam Damen-t a kocsijának támaszkodva. Egész úton csendben bámultam kifelé az úton , de egyetlen könnyem sem csordult. Nem tudtam sírni. Fura megkönnyebbült érzés járt végig , amitől bűntudatom támadt.
-Ashley. Ne haragudj rám. - suttogta Dam leállítva a motort és keze az enyémre tévedt. - Ígérem addig várok amíg kell , amíg késznek nem érzed rá magad. - tekintetéből sütött az őszinteség.
-Holnap találkozunk. - mondtam nagyot nyelve. - Jó éjt. - A következő cselekedetemmel még önmagamat is sikerült meglepnem. Előrehajoltam és gyengéd puszit nyomtam Damen nedves , puha ajkaira.
-Jó éjt. - mondta miután a meglepetés hullámai végigsöpörtek rajta. Mire beértem az eső is eleredt , visszatért a jól megszokott Forks-i időjárás. Aznap éjjel a " More than words " lágy dallamára aludtam el.

-Istenem , utálom a szerdát. - nyafogtam apának a reggeli kávémat szürcsölgetve. Kérdően pillantott rám mire folytattam: - Tesióra.
-Már mindent értek. - Válaszolta színpadiasan  Hümmögtem egyet aztán visszafordultam a müzlimhez , apa pedig az újságjához.
A kocsiban ültünk és az iPodomat hallgattam , amikor apa folyamatos mocorgása már kezdett az agyamra menni. Ránézve láttam , hogy szeretne beszélni valamiről , de nem tudja hogyan kéne nekikezdeni. Kivettem a fülhallgatókat , hogy tudja , teljes mértékben rá figyelek. Tétován megköszörülte a torkát és enyhén elpirulva kezdett bele.
-Előre leszögezem , hogy nem akarok beleszólni a fiúügyeidbe. Csak érdeklődöm ... te és Damen ... szóval mennyire komoly ez a dolog?
-Ahh , reméltem , hogy ezt a beszélgetést életem végéig elkerülhetem. Nem kell aggódnod , elég felelősségteljes vagyok , nem fogok őrültséget csinálni ... és ... szóval nagyon az elején vagyunk még.
-Csak ezt akartam tudni. Bízom benned Ash , és büszke vagyok rád. - mosolygott rám.

Első utam Damen-hez vezetett aki boldog mosollyal az arcán ölelt át , és a tegnap estén felbuzdulva puszit nyomott a számra. A folyosón Bella csapódott hozzánk az egyik barátnőjével , Jess- szel , aki tekintetével legalább tízszer levetkőztette Damen-t. Ugyanez a Jess ült le mellénk ebédszünetben is , és kicsit sem feltűnésmentesen bámulta az én barátomat. Valami nincs itt rendben - fintorogtam magamban. Féltékenynek kéne lennem , de ehelyett csak szánalmasnak és nevetségesnek látom ezt a lányt . Belém bújt a kisördög , és úgy döntöttem játszok egy kicsit. Átöleltem Damen nyakát és közelebb bújtam hozzá mire Jess szeme kitágult. Dam láthatóan élvezte a helyzetet , átfogta a derekam és a fülem mögé csókolt , majd fejét a vállamra hajtotta. Soha senki arcán nem láttam ilyen jól tükröződni a féltékenységet mint akkor , a lány egyszerűen fogta a tálcáját , felállt és szabályszerűen elrohant.
-Ez igazán nem volt szép tőled Ashley! - suttogta Damen mosolyogva , lehelete súrolta a nyakamat.

-Túléltem még egy napot. - mondtam fáradtan a házunk előtt , Damen kocsijában üldögélve.
-Nem olyan rémes az élet mint amilyennek elsőre látszik. - mosolygott  fejét a háttámlának döntve.
-Hú , ez most nagyon felnőttesen hangzott. - vigyorogtam.
-Hiszen azok vagyunk , felnőttek. Te sem vagy más kislány Ashley.
-Ez igaz , nem vagyok kislány , de 17 évesen nem nevezném magam felnőttnek.
-Milyen csodálatos is 17 évesnek lenni. - néztem ahogy tekintete távolivá vált , merengővé , arckifejezése végtelenül nyugodttá.
-Nem akarsz bejönni megnézni egy filmet vagy ilyesmi? - kérdeztem , megtörve a pár perce beállt csendet.
-Szívesen.

-Kalandférgek vagy Rocksuli? - álltam a tv előtt két dvd-vel a kezemben. Gondolatban meggyőztem magam , hogy ha valóban összeillünk akkor a Rocksulit választja.
-Kalandférgek. - vágta rá szinte rögtön. - Az egyik kedvencem.
Leültem a kanapéra Dam mellé és elindítottam a filmet , még fél perc sem telt el rögtön megéreztem kezét a derekamon.
-Mi az , talán félsz tőlem? - suttogta és közelebb húzott magához. Úgy tettem mintha nagyon lekötne a film , és szemeimet a képernyőre szegeztem , miközben Damen egy hajtincsemet tekergette.
-Nem érdekel a film? - kérdeztem amikor csókolgatni kezdte a karom.
-Engem csak te érdekelsz , és örülök a veled töltött időnek. - mosolygott csábosan. Lassan közelített felém , én pedig behunytam a szemem és magamban nagyot sóhajtottam. Essünk túl rajta - gondoltam.
Az orra súrolta az enyémet ahogy oldalra hajtotta a fejét , és éreztem , hogy már csak milliméterek választanak el egymástól. Az utolsó előtti pillanatban megszólalt a csengő , mire Damen dühösen felmordult és elhajolt tőlem.Az ajtóhoz sétáltam . Az állam földig zuhant és a szemem tágra nyílt amikor megláttam , hogy ki áll előttem. Az agyam elveszítette a testem fölötti irányítást , a karom automatikusan fonódott a nyaka köré , ösztönösen bújtam hozzá , s temettem arcom a mellkasába.
-El sem tudom hinni! Tényleg itt vagy! - suttogtam összeszorított szemekkel , még mindig Edward-ot ölelve.
-Itt vagyok , és soha többé nem megyek innen sehova. - szorított magához a hajamat simogatva. - Én nem ... - morgott , s fenyegetően bámult a kanapén elterülő alakra.