17.Fejezet - Lives like a zombie

Az ágyam fölötti parafatáblára tűztem a rajzot és visszarohantam a földszintre apához.
- Boldog Szülinapot! - húztam elő a hátam mögül a meglepetést. Egy bőrkötésű naplót és egy gravírozott tollat tartottam a kezemben. Ismertem apu naplóírási mániáját , úgyhogy tudom , mindig van helye egy-egy új darabnak.
- Igazán köszönöm Kicsim. Így nem kell elmennem venni egy újat ... - hálálkodott két puszi után. - Mesélj milyen volt a hétvége.
-Majd holnap apu ... még tanulnom kell. - hazudtam lesütve a szemeim. Nem voltam boldog , de meg kellett tennem. - Reggel találkozunk. - Minél hamarabb egyedül akartam lenni, éreztem , hogy egy hosszú , kiadós sírás vár rám. Gyors jóéjtpuszi után újra a szobám felé tartottam. Az ajtón belépve szemem rögtön a rajzra siklott , és valami kellemes , bizsergető érzésem támadt. Leültem a gépem elé és bekapcsoltam , de folyamatosan "magamat" néztem. Végül sikerült elszakítanom  pillantásom a képtelenül élethű műalkotásról és megnéztem , a pár napja elhanyagolt , e-mailjeimet. Nagyon megörültem , amikor elolvastam Wicky levelét , amiben azt írta , hogy 2 hét múlva pénteken érkeznek. Ám  széles mosolyom azonnal lehervadt , amint eszembe jutott Edward , hiszen nélküle nem lehetek tökéletesen boldog. Ha csak barátként , de akkor is magam mellett kellett tudnom őt. A mai eseménydús napra gondolva könnyek gyűltek a szemembe , ezért inkább bedőltem az ágyamba és nyakig magamra húztam a takarót. Hirtelen valami szöget ütött a fejembe. Miért nem lepődött meg Alice amikor Edward költözéséről beszéltem? Hiszen ő nem tudhatott róla! Biztosan kezdek megkattanni és rémeket látok ... nyugtáztam magamban. Tökéletes , elvégre ha a körülöttem élő embereket már mind tönkretettem , nem marad más hátra csak én magam. Utat engedtem a szememet égető könnyeknek , amik el sem apadtak egészen addig amíg álomba nem merültem.
Az azt követő hétre nincs jobb szó mint a szörnyű. Az iskolában mindenki úgy tudta , hogy Edward egy másik iskolában szerette volna folytatni a tanulmányait , ezért költözött Alaszkába , a nagynénjéhez. A hiánya szinte felemésztett , engem és Alice-t is. Minket viselt meg a legjobban , de tudtam , hogy a többi testvére ugyanúgy hiányolja. Minden napom , monoton módon , unalmasan telt. Az ebédnél csak ültünk , nem beszélgettünk , nem ettünk , még Bella sem szólalt meg. A mindig vidám és felpörgött Alice , üveges tekintettel bámult maga elé , és egyetlen őszinte mosolyt sem sikerült az arcára csalni senkinek , még Jaspernek sem. Én automatikusan éltem , mechanikusan végeztem a feladataimat , és azóta sem beszéltem apának arról a hétvégéről , pedig többször is "nagy kibeszélős estét" akart tartani, gondolom feltűnt neki, hogy nincs minden rendben. Még a vak is látta , minden megváltozott mióta Ő elment. A hétvége volt a legrémesebb , 2 nap , 48 óra ... amit nem tudtam hogy kitölteni. Végül úgy döntöttem kipróbálom Vanessa nagyi egyik receptjét , de lehet , hogy nem ez volt a legszerencsésebb választás. Egy romba döntött konyha és néhány harci sérülés árán sikerült összehoznom egy háromfogásos ebédet. Miután már ezzel sem tudtam lefoglalni magam , kimentem a kertbe vagy a boltba , hogy eltereljem a figyelmem. Vasárnap este Alice felhívott és közölte , hogy pár napig nem jönnek iskolába,  Alaszkába utaznak meglátogatni Edward-ot. Nem ez volt az első eset , hogy szívesen lettem volna Alice helyében , de talán még soha nem akartam ennyire. Bármit megtettem volna , csak hogy láthassam Őt. Végre eljött a hétfő. Soha nem hittem volna , hogy egyszer várni fogom az iskolát. Reggel napsütésre ébredtem , ami aránylag jó kezdetet adott a napnak, és a hétnek. Szegény Culleneknek pont most kellett a zord Alaszkába utazni , amikor olyan ritka Forks-ban az ilyen szép, napfényes idő. A suliban lehajtott fejjel sasszéztam a folyosón a rohangáló diákok között amikor szemből valaki elkapta a két karom és megállított.
-Áh Damen. Szia.
-Szia. - hajolt le és adott 2 puszit az arcomra. - Jó illatod van.
-Ö ... kössz. Csak nem kigyógyultál az undoritiszből? Azt hittem már csak a temetéseden látlak viszont. - szóltam kissé gúnyosan ,persze mosolyogva.
-De felvágták a kisasszony nyelvét. - karolta át a vállam. Enyhe de ja vu érzésem támadt , de elmaradt az édes bizsergés , ami Edward érintése nyomán támadt. - Ne aggódj Királylány, nagyon sokáig fogok még élni. - kacsintott rám.
-Én megérkeztem. - cövekeltem le a termem előtt. - Ebédnél ... találkozunk? - váltott át kérdéssé a kijelentésnek induló mondatom.
-Hát persze. Öhm ... arra gondoltam , hogy elmehetnénk valahová ma este. Persze tudom , holnap suli meg minden , de korán hazaviszlek ... csak ... van egy meglepetésem. Szóval? Ráérsz?
-Ráérek. A címünket tudod, 5óra után elérhető vagyok , csak azt mond meg , hogy ki kell e öltöznöm. - mosolyogtam rá , több mint egy hét után először.
-Akár pizsamában is jöhetsz. De szerintem a szokásos farmer póló megfelel. Ja és ez egy randi. - miután ezt kimondta villámgyorsan sarkon fordult , én pedig letaglózva bámultam utána a folyosón. Randi ... motyogtam magamban. Furcsa kellemetlen érzés feszítette a gyomrom , mintha valami rosszat tettem volna ... mintha elárultam volna valakit.