14. Fejezet - Próbálom de nem megy !

A szívem egyre hevesebben vert ahogy megéreztem édes leheletét , kissé zihálva vette a levegőt akárcsak én. Váratlanul kezei lehullottak a derekamról s két lépésnyire hátrált tőlem.
-Ne haragudj.Ez nem helyes. - motyogta halkan. Csalódottan nyitottam ki a szemeimet , s néztem fel rá. Amikor tekintetünk találkozott döbbenetemben én is hátratántorodtam egy lépést. Edward szemei feketén csillogtak , nem az az aranybarna tekintet fogadott amit vártam , amit úgy szerettem.
- Menjünk be. - mormolta földre szegezett tekintettel. Kinyitotta előttem az ajtót , de nagyon ügyelt rá , hogy ne érjen hozzám. Bent Alice-ék rögtön észrevették fagyos hangulatunkat , úgy döntöttünk haza megyünk. A kocsiban Edward és húga gyakran váltottak dühös pillantásokat , de senki nem szólt egy szót sem. Megérkezve a Cullen házhoz , azonnal kiszálltam a kocsiból , meg sem várva a többieket , szinte berohantam a házba , ahol Esme és Carlisle döbbent pillantásába ütköztem.
-Hogy-hogy ilyen korán hazaértetek? - állt fel Esme a kanapéról.
-Hosszú. Edward beszélhetnénk veled egy percet? - kérdezte Alice , választ sem várva eltünt az emeleten , a két fiú követte őt.
-Ülj le Kedvesem. Beszélgessünk. - mosolygott rám Esme. Helyet foglaltam a fotelben s elég hosszasan elbeszélgettem a Cullen szülőkkel. Néha aggódó pillantást löveltem az emelet felé , ilyenkor Carlisle megkérdezte , hogy minden rendben van - e ? Én csak mosolyogva bólogattam , vagy elrebegtem egy perszét. Mit tehettem volna? Mondtam volna meg , hogy a fiuk majdnem megcsókolt de mégsem tette és ez annyira rosszul esett , hogy legszívesebben elbújnék a szobámban és elő sem jönnék többet?
-Ashley , kérlek. Beszélhetnénk négyszemközt? - szólt a legbársonyosabb hang a hátam mögül. Annyira elmerültem a gondolataimban , hogy észre sem vettem mikor értek vissza Alice-ék , pedig már a velem szemben lévő kanapén ültek , és valamin nagyon vigyorogtak.  Nem Edward nem beszélhetünk. Nem bírom ki mégegyszer ... nem akarok játszani ... Felálltam , s bólintottam. Szótlanul követtem őt fel Alice szobájába. Ott aztán leültem az ágyra , várakozva néztem rá , de ő csak idegesen járkált fel-le egy darabig , aztán hirtelen megállt és elém lépett.
-Azt hiszem túl sokat ittunk ma este. Túlságosan elragadtatuk magunkat ... és ami történt ... az nem jelentett semmit ... - mondta rezzenéstelen arccal. Éreztem a metaforikus tőrt a szívemben , amit szavaival egyre csak forgat és forgat. Hatalmas gombóc volt a torkomban , ami csak növekedett , jött a tehetetlen düh és a feszítés a halántékomon amit a könnyek visszatartása okozott.Próbáltam úgy tenni mint ő , e lehető legkönnyedebbnek és érdektelenebbnek tűnni.
-Aha ... túl sokat ittunk. Már...már el is felejtettem. - mondtam erőltetett vigyorral az arcomon. - Ha nem haragszol én most lefeküdnék.
-Öhm ... persze. Jó éjszakát. - s már kint is volt a szobából , helyét Alice vette át. Leült mellém az ágyra , s csak bámultunk magunk elé egyetlen szó nélkül.
-Edward elmondta mi történt.
-Semmi nem történt.
-Ashely , látom rajtad , hogy bánt téged. A vak is látja , hogy tetszik neked a bátyám.
-Alice...
-És te is tetszel neki , csak ...
-Alice! - szóltam kicsit hangosabban. - Szeretnék lefeküdni.
-Rendben.
Együtt megágyaztunk magunknak a padlón , Alice szolidarításból lemondott az ágya által nyújtott kényelemről , plusz szerinte egy igazi ottalvós bulin mindenki a padlón alszik. Éjszaka elhullajtottam egy - két könycseppet , és megfogadtam , hogy csakis barátomként tekintek Edward Cullenre.
Másnap reggel mire felébredtem Alice már nem volt sehol. Kóvályogva indultam a konyha felé , ahová a csodás illatok csábítottak. Egy hatalmas bögre kávé várt a pulton , és gőzölgő palacsinta az asztalon.
-Jó reggelt álomszuszék. Mi már ettünk , ez itt mind rád vár. - nyomott puszit az arcomra barátnőm.
-Jó reggelt. - motyogtam álmosan és szürcsölni kezdtem a kávém. Reggeli után a nappaliba mentem , ahol mindenki elég elfoglaltnak tűnt. Edward , Jasper és Emmett meccset néztek a tv-n.
-Jó reggelt Kicsilány! - vigyorgott rám Em.
-Jobbat Micimackó. - vigyorogtam vissza. - Mikor jöttetek haza? - kérdeztem komolyabban.
-Ma reggel. És ne aggódj , Rosalie lenyugodott. Elmentek vásárolni Esme-vel. Csak délután érnek haza.
-Csodás. - odavonszoltam magam Alice mellé , aki valami nagyon izgalmasat nézegetett a neten. Ahogy jobban körülnéztem , láttam , hogy már mindenki fel van öltözve , csak én csodáltatom magamat pizsamában. Amilyen gyorsan csak tudtam , felánszorogtam az emeletre , lezuhanyoztam és átöltöztem.
-Van még időnk elmenni egy mozira? - csicseregte Alice ahogy kiléptem a fürdőből.
-Van. Csak délután megyek haza. Apu úgyis a nagyiéknál van. Óh ... - eszeveszett kutatásba kezdtem a telefonom után , amit a nadrágom zsebében meg is találtam. Gyorsan írtam egy " Nagyon Sok Boldog Születésnapot ! Szeretlek ! " sms-t apának. - Akár indulhatunk is.
-Szólok a fiúknak. - csilingelt a kis tündér aztán lesuhant a lépcsőn. Hát persze ...  a fiúk. Utolsóként száltam be a kocsiba , és kivételesen nem Jasper hanem én voltam a leghalgatagabb. Próbáltam annyira kizárni Edward jelenlétét amennyire csak lehetséges volt. Alice egy romantikus vígjátékot választott [ már csak ez hiányzott ]és izgatottan menetelt előre a jegyekkel a kezében. Természetesen Edward mellett kellett ülnöm , és éreznem azt a csodálatosan bódító illatot ami belőle áradt. Egy percig sem tudtam a filmre koncentrálni , csak a tegnap este és a megaláztatottság járt a fejemben. Másfél óra után kivonultunk a moziból , Alice csacsogott de semmi nem jutott el a tudatomig. [Beszélnem kell vele ... el kell mondanom , hogy mit érzek!] Elhatároztam , hogy amint hazaérünk beszélek Edward-dal , már csak bátorságot kell gyüjtenem , amire a fél órás kocsiút nem igazán ad lehetőséget. Hamarabb el telt az a fél óra mint hittem , az autó lefékezett a ház előtt , és én idegesen tördeltem a kezem a hátsóülésen. Végül kiszáltam s Edward után nyúltam ... meglepett arckifejezését látva a torkomon akadtak a gondosan begyakorolt szavak.
-Szeretnék ... beszélni ... - makogtam. Most rajta volt a szótlanság sora , bólintott , majd a közeli erdő felé indult. Egy keskeny , kitaposott ösvnyen haladtunk . Nem mentünk túl messzire a háztól , egy kidőlt fatörzsre ültünk , zavaromban a mohát szedegettem róla , s éreztem Edward fürkésző pillantását az arcomon. Nagy levegőt vettem , és gondolkosád nélkül kimondtam amit gondolok.
-Én akartam. - a hangom határozottan csengett , ami még több önbizalmat adott. Edward zavartan nézett vissza rám.
-Mit?
-A csókot. - néztem mélyen a szemébe. Az arckifejezése hirtelen szenvedővé , gyötrődővé vált.
-Nekünk nem szabadna ... Te ezt nem érted. - pattant fel , és újra járkálni kezdett. - Te sokkal , sokkal jobbat érdemelsz nálam Ashely.
-Tudod , hogy mekkora idiótaság amit most mondtál? - álltam fel énis.
-Nem. Egyáltalán nem az. Nem vagy tisztában bizonyos dolgokkal , amik nagy mértékben befolyással vannak a mi ... kapcsolatunkra.
-Akkor világosíts fel. - fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Nem tehetem. Értsd meg kérlek ... Ashley.
-Megérteném. Ha kapnék egy normális indokot. Edward azt hiszem én ... - ennél a pontnál elakadtam. Épp szerelmet akartam neki vallani? Dehát , hogy is szerethetnék valakit egy hét ismeretség után? Erre a gondolatra felhorkantottam ... - vonzódom hozzád. - fejeztem be a mondatom fülig elpirulva.
-Ahh Ashley. Én annyira próbálom , de nem megy. - ült le újra Edward , s a térdére téve könyökét , előre dőlve a hajába túrt. Én csak álltam előtte csendesen , teljesen megbabonázott. Még így feldúltan , idegesen is gyönyörűbb volt mint bármely más teremtmény. - Minden porcikám veled akar lenni. Minden percben a közelemben akarlak tudni , óvni , vigyázni rád ... - suttogott a szemembe nézve. - Nem tudok nélküled létezni tovább.