12.Fejezet - 1/2 szombat

-Rosalie kérlek viselkedj! - szólt egy fiatalos szőke férfi , aki a barna hajú nő mellé lépdelt , s átkarolta őt.
-Nem! Nem elég , hogy az iskolában körülöttünk legyeskedik , még a házunkba is betolakodik. Semmi dolga velünk , nálunk ! - kiabált még mindig , miközben leviharzott a lépcsőn , mögötte Emmett-tel. Én csak álltam szemlesütve , s magamban a menekülési útvonalat tervezgettem.
-Rosalie! - szólt erélyesebben a férfi.
-Hát nem értitek? Ebben a családban rajtam kívül senki nem lát tisztán?
-Fogd be a szád Rosalie. Mindannyiunknak elege van a hisztidből. Semmi okod rá , hogy ezt csináld. - sziszegte Edward , a hangja közvetlenül mellőlem jött . Felnéztem rá , ő testvérét bámulta , szemei szikrákat szórtak , és mintha sötétebben fénylettek volna a megszokottnál.
-Rendben ... Emmett , menjünk. - azzal a szőke istennő kivágtázott a házból , hangosan becsapva maga után az ajtót.Tudtam , hogy nem vagyok a szíve csücske , de erre nem számítottam.
-Én nem tudom ... - sütötte le tekintetét a nagy mackó mellettem toporogva.
-Emmett Cullen! - hallatszott kintről Rosalie kiáltása.
-Sajnálom kislány. - motyogta aztán szerelme után ment.
-Ne haragudj Ashley. Rose nehezen szokik hozzá az új emberekhez a környezetében , ragaszkodik a már megszokott légkörhöz ,  de meg fog kedvelni téged , ebben biztos vagyok. Ez nem személyesen feléd irányul , ő már csak ilyen ...  Én Esme vagyok , Alice-ék anyukája. - nyújtott kezet az előttem álló nő , az ő bőre is rettentően hideg volt , mint a többi Cullen-nek. Viszont a mosolya őszinte , kedves és meleg mosoly volt , amivel azonnal a szívembe lopta magát.
-Én pedig Carlisle , az apa. Sokat hallottunk rólad. - mondta az Esme-t ölelő férfi akivel szintén kezet fogtam.
-Nagyon örülök , a nevem Ashley Evans. - mosolyogtam rájuk. A kezdeti idegességem kezdett múlni , és a feszültség is elpárolgott , ami eddig ránk telepedett.
-Hozhatok neked valamit inni? Vagy készítsek valamit reggelire? - kérdezte Esme.
-Nem köszönöm , korán van még. - mosolyogtam rá.
-Nos nekem mennem kell dolgozni , örülök , hogy megismertelek. - mondta Carlisle mosolyogva , futó csókot adott feleségének , s már ott sem volt.
-Gyere , körbevezetlek! - rángott Alice a lépcső felé. - Ez Rose és Em szobája ... ez a könyvtár ... ez Edward szobája ... fürdőszoba ... - mutatott rá minden ajtóra ami előtt elhaladtunk. - Ez pedig az én szobám! - nyitott be.
-Hát ez igazán ... Alice-es. - dadogtam. A szoba hatalmas volt , legalábbis a szemközti üvegfal nyitottá , tágassá tette. A falakat bordóra festették , egyik oldalon gyönyörű baldachinos ágy , azzal szemben antik szekrénysor. Közelebb léptem. Minden polc tele volt könyvekkel , divatmagazinokkal , Cd-kel és fényképekkel.
-Ha tetszik valami nyugodtan vedd csak kölcsön. - mondta barátnőm miközben nekilátott kilakkozni a körmeit. Tovább nézelődtem , rengeteg értékes , érdekes holmit láttam. A kézzel hímzett ágytakaró , a káprázatos kristálycsillár , nem is beszélve az ágy mellett lévő mahagóni fésülködőasztalról. A szoba egyszerre volt elegáns , és divatos . Különlegességét kétségkívül az üvegfal adta. Tériszonyom ellenére közelebb araszoltam hozzá. A kilátás pazar volt. A forksi erdő legmagasabb fájának csúcsára is ráláttam. Alice csak ült csendben az ágyon , én pedig nem tudtam betelni az elém táruló csodálatos látvánnyal. Valaki halkan kopogott , aztán nyílt az ajtó. Esme volt az.
-Gyertek le lányok , csináltam nektek forrócsokit. Remélem szereted. - mosolygott rám. Csak úgy sugárzott belőle a szeretet , az anyai gondoskodás.
-Igen , köszönöm. Nagyon kedves öntől Mrs.Cullen. - mosolyogtam vissza halványan elpirulva. Nem voltam hozzászokva az ilyesfajta bánásmódhoz.
-Tegezz nyugodtan drágám , hívj csak Esme-nek. - mosolygott , aztán távozott , nyitva hagyva maga után az ajtót.
-Menjünk. - vigyorgott Alice , és már vonszolt is maga után. Szinte leszökdécselt mellettem a lépcsőn. Edward és Jasper a kanapén ülve bámulták a tv-t. Annyira elmerültem a bronzhajú látványában , hogy megint elfelejtettem a lábam elé nézni. Szerencsére őrangyalom újfent ott volt , hogy megmentsen a padló arcommal való találkozásától.
-Köszönöm Alice! Újra ! - fújtam egyet megkönnyebbülten . Alice sejtelmesen mosolygott , aztán szó nélkül a konyha felé indult. Követtem őt. Esme éppen a tűzhely körül ügyködött.
-Hmm ... nagyon finom az illata. - szagolt a levegőbe barátnőm , én ugyanezt tettem , de nem éreztem semmilyen illatot.
-Köszönöm Kicsim , ha akartok segíthettek. - a kis tündér és én összenéztünk aztán elvigyorodtunk. Azonnal kötényt ragadtunk és kuktákká avanzsáltunk. Mikor Esme megtudta , hogy másnap lesz apa szülinapja , hirtelen ötlettől vezérelve nekilátott tortát sütni. Természetesen abban is segítettünk , és nem kíméltük egymást a liszt-csata közben sem. 2 órán keresztül a mi nevetésünktől volt hangos a ház. A romok feltakarítása után nevetgélve mentünk a nappaliba és csatlakoztunk a még mindig tv-t néző fiúkhoz. Leültem az Edwardhoz közelebb lévő fotelbe , míg Alice befészkelte magát Jasper mellé , és szorosan hozzábújt. Elpirulva kaptam el róluk a pillantásom , és inkább jobban szétnéztem a nappaliban. Mint a ház összes többi részét , ezt is mintha egy lakberendezési magazinból szedték volna.
-Fiúúúúúk. - szólalt meg Alice hirtelen , kérlelő hangon.
-Nem! - vágták rá azok kórusban.
-Kérlek , Jasper! - nézett fel kedvesére a tündérke , nagy boci szemekkel. Szomorú ábrázata láttán a legtömörebb kőszív is megenyhülne , Jasper sem bírt ellenállni neki.
-Oké menjünk. De ígérd meg , hogy gyors leszel. Úgy értem ... még a mai napon szeretnék visszaérni.
-Ígérem! - nyomott gyors puszit szerelme szájára. - Edward , te itthon maradsz Esme-vel , vagy inkább velünk tartasz  Olimpia-ba?
-Vó vó vó ... Olimpia-ba?! - álltam fel hirtelen. - Erről nem volt szó! Nincs nálam pénz , apa sem tud róla és...
-A pénz miatt ne fájjon a fejed , apukádnak szóltam , és most nem olyan lesz mint múltkor , ezt garantálom. - mondta magabiztosan barátnőm , majd maga után rángatva Jaspert kitáncolt a bejárati ajtón.

-Alice ... - huppantam vissza a fotelbe , s tenyerembe temettem az arcom.
-Hát igen ... Alice. Idegesítő de egyben imádni való. Egyesek szerint. - kacsintott rám Edward cinkosan. - Én is ott leszek , és leállítom az én drága húgocskámat , ha túl messzire megy.
-Azt megköszönném. Tényleg nagyon megszerettem őt , de néha úgy érzem , hogy ... - markoltam meg a levegőt Alice megfojtását imitálva.  Kintről érkező hangos dudaszó figyelmeztetett minket az indulásra.
Nagy sóhaj kíséretében álltunk fel , és indultunk kifelé. A kocsiban  csend volt , és feszültség , amit valószínűleg a duzzogásom okozott. Végigkáromkodtam magamban az utat , az összes létező nyelven amit ismerek. Edward furán mocorgott mellettem , akárhányszor ránéztem , ő szájára szorított kézzel bámult kifelé az ablakon.
-Megérkeztünk. - csicseregte Alice.
-Végre , már teljesen elzsibbadtam.
-Olyan hisztis vagy mint Rosalie. - karolt belém nevetve.
-Kössz. Akkor majd legközelebb kétszer is meggondolod , hogy kivel barátkozz. -nyújtottam rá a nyelvem.
-Szerintem jól választottam. - viszonozta előbbi gesztusom. - Fiúk , itt várjatok , nemsokára jövünk.
Alice egy kimondhatatlan nevű tervező butikjába vezetett , ahol mindenki csak "Üdv. Miss Cullen" - nel köszöntötte. Vajon mennyit járhat ide ha név szerint ismerik?!  Mindketten kaptunk egy "segítőt" , eladót magunk mellé , aki készségesen ránk tukmált volna minden egyes méregdrága ruhadarabot. 1 óra múlva Alice és a hordára(?) egy nagyobb halom ruhával tért vissza.
-Ez a tied. - nyomott a kezembe egy kupacot. - Sejtettem , hogy semmit nem fogsz választani , ezért megtettem helyetted.Mind mesésen fog állni rajtad.
-Alice , én ezeket sosem tudnám kifizetni. - néztem az árcédulákra.
-Mondtam , hogy mindent én állok. Ha nagyon akarod , majd egyszer visszafizetheted ...
-Ez túl sok ...
-Majd egyszer Ashley! Ne görcsölj! Egyébként is szívesen teszem , hiszen te vagy a legjobb barátnőm , nem sajnálok rád költeni pár dolcsit. - mosolygott angyalian miközben előkapta egyik hitelkártyáját . - Másrészt .. ha otthon megkérdezik miért költöttem ennyit ... majd rád tudom fogni. - nevetgélt.
-Úristen Alice! Minket meg fognak ölni. Egy kisebb vagyont költöttél rám. - fintorogtam. Barátnőm nevetése bájosan csilingelt ahogy kiléptünk az üzletből. A környéken mindenki megbabonázva nézte a még mindig kacagó tündért , aki mellettem sétált. Újra feleslegesnek és jelentéktelennek éreztem magam. A fiúk ott vártak ránk ahol elváltunk tőlük , csábosan mosolyogni kezdtek amint megláttak minket. Éreztem , ahogy a vér az arcomba szökött , amint a tekintetem találkozott Edward aranybarna szemeivel.
-Ugorjunk be valahová ebédelni , farkas éhes vagyok. - szólt Alice és Edward-ra kacsintott.
Bepakoltuk az autóba azt a rengeteg csomagot amit Alice összevásárolt , aztán beültünk egy közeli gyorsétterembe. Legnagyobb meglepetésemre mindenki jó étvággyal falatozta a sült krumplit ,  csak Edward fintorgott néha , de róla köztudott , hogy nem szereti a gyorskaját.
-Szegény Esme ebéddel vár minket ... - mondtam mikor már jóllakottan sziesztáztunk.
-Majd lefekvés előtt jól teletömjük magunkat , hogy rémálmaink legyenek. - kacagott Alice.
-Ideje indulnunk. - szólt Japser , az ő hangját lehetett legritkábban hallani.
Bepattantunk a Volvoba és száguldottunk hazafelé , szó szerint száguldottunk , Alice kb 180-nal ment.

-Ashley!Ébredj!Itthon vagyunk. - rázott meg gyengéden egy hideg kéz a vállamnál fogva.
-Óh , elaludtam. - állapítottam meg a nyilvánvalót miközben megdörzsöltem a szemeimet.
-Gyere , a csomagokat már bevittük , Alice éppen az új szerzeményeit mutogatja Esme-nek. - mosolygott Edward , s kezét nyújtva kisegített a kocsiból. Átkarolta a vállam és úgy sétáltunk be a házba.