7.Fejezet - Féltékenység

Becsengetéskor vigyorogva indultam a következő órámra , egész ebédszünetben Damen szórakoztatott . A jókedvünk ragadós volt , még Jasper arcán is átfutott néha 1-1 mosoly. A folyosó végén elköszöntem a többiektől , csak akkor vettem észre , hogy Edward ugyanabba az irányba tart mint én. Közös óra , szuper lenne. Azt hiszem még a szemem is felcsillant. Ahogy az arcára néztem a vidámságom azonnal elillant.
-Edward , valami baj van? - kérdeztem aggódva.
-Minden rendben. - mosolygott , de láttam , ez a mosoly nem volt őszinte. - Nem akarsz mellém ülni? Mondjuk nincs sok választási lehetőséged , mivel ez az egyetlen szabad hely - kuncogott , fura csillogást láttam a szemében.
-Szerintem bármelyik lány az osztályban szívesen helyet cserélne velem , csak azért , hogy melletted ülhessen.
Talán némelyik fiú is - próbáltam elfojtani a nevetésem , de nem sikerült. Edward nagyot sóhajtott , de a szája szélében mosoly bújkált.
-Akarsz belül ülni?
-Nem akarlak kitúrni a helyedről. - válaszom még egy nagy sóhajra késztette.
-Kérlek , megtennéd , hogy helyet foglalsz?
-Ühüm ... - miközben leültem és kipakoltam , hallottam amint Edward valami " ... akárcsak  Alice ... " félét mormolt az orra alatt. Az emberek még csak most kezdtek el beszállingózni a terembe. Ez elég furcsa , már vagy 5 perce becsengettek ...
-Mr.Gordon mindig késik legalább 15 percet . Szerintem még most is a menzán van , és a konyhásnéninek csapja a szelet. - nevetgélt Edward. Úgy 20 perccel később befutott a tanárunk is , nem igazán zavartata magát , kiadta a feladatokat és újra magunkra hagyott minket. Páran nekiláttunk a feladatoknak , a többiek kihasználva a helyzetet , egymással beszélgettek vagy leveleztek. Edward már rég készen volt mikor én még a felénél sem jártam. Pont kicsengetésre végeztem.
-Holnap találkozunk. Szia Ashley. - köszönt el Edward és villámgyorsan eltűnt a szemem elől.
-Szia ... mondtam már csak magamnak.
Most apa várt énrám a tanári előtt , hazaérve újra megnéztem az e-mailjeimet. Kisebb volt a csalódás mikor megláttam , hogy továbbra sem érkezett levél a "barátaimtól". Estig tanultam , olvastam , zenét hallgattam , aztán lefeküdtem aludni és reméltem , hogy kellemes álmom lesz. Másnap reggel még a telefonom ébresztése előtt felébredtem. Mint minden reggel , most is adtam egy puszit anya fényképére. Arra gondoltam meglepem apát és csinálok neki reggelit. Palacsinta megfelel , elég egyszerű és még finom is. Gyorsan lezuhanyoztam , felöltöztem és leszaladtam a konyhába , hogy kész legyek mire apa felébred. Közepes méretű kupi és az én lisztes arcom fogadta apát amikor a földszintre ért.
-Jó reg ... ne mozdulj , hozom a kamerát. - mondta izgatottságot mímelve.
-Hé , nem kell gúnyolódni! Képzeld , sikerült!  Életem első palacsintája. Próba? - nyújtottam felé egy palacsintával teli tányért. Megkóstolta a művemet és hümmögött egyet ...
-Fejlődőképes vagy.
-Köszönöm az elismerést. - hajlongtam. - A virágokat az öltözőmbe kérem. - ezen mindketten elnevettük magunkat. A szokásos reggeli szertartás után a kocsiban ülve eszembe jutott valami.
-Apa ... tegnap megkeresett egy Damen nevű srác ... tudom , hogy te küldted hozzám , szóval ... ma délután átjön hozzánk , korrepetálni fogom.
-Rendben , rendes fiú. És helyes is , nem gondolod? Bár így férfi szemmel nem igazán tudom megállapítani - vigyorgott rám.
-Ühüm ... - mást nem tudtam mondani , egyből Edward jutott eszembe , és csodálkoztam , milyen rég nem gondoltam rá.
-Szia apu. - adtam puszit az arcára és kiszálltam a kocsiból , amint leparkoltunk.
-Szia Kincsem. - mosolygott.

-Ashley! Ashley! - kiabált utánam Alice a folyosón.
-Szia!- köszöntem mikor beért , ő puszival üdvözölt.
-Mik a terveid mára? - csicseregte.
-Átjön hozzánk Damen , tudod a korrep ...
-Igen , ha a hétvégéd még szabad , esetleg nálunk aludhatnál.
-Nem hiszem , hogy apu megengedné.
-Meg fogja engedni , hidd el nekem . - vigyorodott el. - Most mennem kell , ebédnél találkozunk. - nyomott búcsúpuszit az arcomra.

A nap gyorsan telt , de egyszer sem láttam Edwardot. Damen viszont  minden szünetben elkísért a következő órámra , biztosra veszem , hogy a sajátjairól elkésett. Éppen vele üldögéltem a menzán és nevetgéltünk. Félpercenként az ajtóra lestem , Edward még sehol. Alice és Jasper leültek mellénk , de nem mertem rákérdezni , hogy tudják e merre jár az olyannyira hiányolt személy. Újra az ajtó felé néztem és egy pillanatra megörültem , megláttam Őt , nevetett valamin. Aztán az öröm egy szempillantás alatt átcsapott valami másba amikor megláttam azt a barna hajú lányt mellette. A lány arca nem volt ismerős , pedig azt hittem , hogy már minden diákot ismerek legalább látásból. Látszólag kettőjük viszonya elég bizalmas volt , Edward a barna hajú lány füléhez hajolt , valamit belesuttogott és mindketten felnevettek. Valami furát éreztem a gyomromban , és tehetetlen , feszítő érzést a halántékomon. Ők most idejönnek és Edward ünnepélyes keretek között bemutatja nekem a barátnőjét ... hát persze . Pont egy ilyen férfinek , mint ő , ne lenne barátnője? Damen folyamatosan beszélt hozzám de én csak duruzsolást hallottam belőle , semmi mást nem voltam képes felfogni csak a felénk közelítő két alakot. Elkerülhetetlen , nem állhatok fel és hagyhatok itt mindenkit , csak , hogy ne kelljen szembesülnöm a tényekkel . Miért is zavar ez engem? És ha van barátnője ? Ez az apróság semmit nem változtat a tényeken ... Hiszen eddig sem volt esélyem Edward Cullen szerelmére . Talán ... titkon mégis ebben reménykedtem. Hirtelen ledermedtem. Féltékeny lennék?
-Sziasztok. - hallottam meg Edward dallamos hangját , ami párszor kizökkentett már gondolataim közül. - Ashley , had mutassam be Bella Swan-t.
-Szia. Isabella Swan. De hívj csak Bellának. - nyújtotta felém a kezét az alacsony barna hajú lány.Várjunk csak , azt mondta Swan?!