10.Fejezet - Nincscímefejezet

-Apu , azt hiszem...
-Menjetek csak , a suliban találkozunk. - nyomott egy puszit a homlokomra és melegen rámosolygott Alice-re. Beültem a Volvo hátsó ülésére , mellettem barátnőm foglalt helyet. Edward vezetett , de a visszapillantó tükörből szinte folyamatosan engem nézett. Emiatt kicsit ideges voltam , rendben van , hogy nagyszerűen vezet , de nem ártana az utat figyelni közben. Az anyósülésen Jasper ült , aki kissé ingerültnek tűnt , végig kifelé bámult az ablakon. Az iskolába vezető úton mindenki csendben volt , csak Alice énekelte néha a rádióból szóló számok szövegét. Az első órám közös volt Edward-dal , a terem felé menet beszélgettünk erről - arról , a szombati nap is szóba került , egy kis csalódottságot éreztem amikor megtudtam , nem biztos , hogy otthon lesz a hétvégén , szuper ... pont amikor náluk alszom. Az osztályba érve megláttam Bellát , a mellette lévő hely üres volt , nekünk integetett. Kerestem egy teljesen üres padot és leültem. Persze , hogy a barátnője mellé ül , nem kérhetem meg , hogy üljön mellém , csak azért mert nem ismerek itt senki mást rajta kívül ... nem körülöttem forog a világ. Edward kecsesen Bella padjához sétált , és nekitámaszkodva beszélgetni kezdtek , egy darabig néztem ahogy jókedvűen nevetgélnek , aztán inkább elővettem a füzetem és az anyagot kezdtem olvasgatni. Becsengettek. A szemem sarkából láttam , hogy valaki kihúzza a mellettem lévő széket és leül. Felnéztem , egy bronzhajú félisten aranybarna tekintetével találtam szemben  magam.
-Ugye nem gond ha melléd ülök? - kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Ühm ... nem ... persze. - mosolyogtam bátortalanul. Bejött a tanár és elkezdődött az óra. Az egyik feladatnál elakadtam , lázasan gondolkoztam a válaszon de nem jutottam dűlőre felette. Edward észrevehette , mert a fülemhez hajolt és belesuttogta a választ. Megremegtem , ahogy a lehelete csiklandozta a fülem. Elrebegtem egy "köszi"-t és gyorsan leírtam a megoldást , mielőtt elfelejteném. Amikor kicsöngettek Edward nem rohant el , vagy ment Bella után , pedig én erre számítottam. Megvárt engem és elkísért a következő órámra.  Ekkor tűnt fel , hogy Damen nincs sehol , hiszen ő szokott engem kísérgetni. Éppen a folyosón sétáltunk amikor eszembe jutott , hogy vele is meg kell osztanom a jó hírt.
-Még nem is mondtam , képzeld , 2 kaliforniai barátnőm néhány hét múlva meglátogat , és itt is maradnak egy darabig. - mosolyogtam tele szájjal
-Ez nagyszerű. - mosolygott vissza.
-Igen . Szerintem kedvelni fogod őket , nagyon aranyosak. Biztos vagyok benne , hogy Alice-szel imádni fogják egymást.
-Nekem mennem kell. - állt meg az ajtóban , észre sem vettem , hogy megérkeztünk. - Nemsokára találkozunk. - mosolygott , és végigsimított a bal karomon , amitől a lélegzetem is elállt. Tátott szájjal bámultam utána , ahogy szinte végigsuhant a folyosón. Telt az idő , és minden szünetben Edward várt rám a terem előtt. Vajon mi lehet Damen-nel? Kezdtem kissé aggódni. Amíg én a szekrényemben pakolásztam addig Edward türelmesen várakozott rám , ellenállhatatlanul mosolyogva figyelte az ügyködésem. Hirtelen Alice szökkent mellém , és lendületből nyomott egy puszit az arcomra , aztán a bátyjáéra is.
-Helló Alice. - köszöntem nevetve.
-Sziasztok. - csiripelt a bájos kis tündér. - Annyi dolgunk lesz hétvégén , már mindent elterveztem. Vásárolgatunk , megcsinálod a körmöd , a hajad , ha akarod moziba is mehetünk vagy táncolni , esetleg ...
-Hé Alice , stop! Soha se soha többé nem megyek veled vásárolni a múltkori után! - indultam a menza felé. Alice követett , és mellém érve hevesen gesztikulálva magyarázni kezdett. Edward mögöttünk jött , zsebre dugott kezekkel , mosolyogva megrázta a fejét , látva Alice hiperaktivitását.
-De nagyon jó lesz , hidd el. Neked nem kerül semmibe , én állok mindent , és még furikázlak is , csak az idődet kell rászánni. Egy jó ruha , vagy kiegészítő mindig felvidítja a női lelket , kéérlek - győzködött barátnőm miközben beálltunk a sorba. Én csak a fejemen csóváltam , de ő nem adta fel. Később az asztalnál ülve szerencsére Jasper lefoglalta , így én nyugodtan majszolgattam a pizzámat. Egy picit elbambultam , de valaki letett egy tálcát az asztalra velem szemben , ezzel "felébresztve" engem.
-Sziasztok. - köszönt Bella.
-Szia. - mondtuk kórusban , ami mindenkit megmosolyogtatott.Körbenéztem az asztalon , Bella előtt , Alice előtt és előttem is volt tálca . Alice ebédje érintetlen volt , bár ezt meg tudom érteni , Jasper biztosan érdekesebb elfoglaltság mint az evés. Miközben ezen gondolkoztam hallottam , hogy Bella és Edward Jacksonville-ről és valami Renee nevezetű nőről beszélgetnek , feléjük néztem. Edward előtt megint üres volt az asztal. Visszagondoltam az elmúlt egy hétre , soha nem láttam Edward-ot enni , sem itt az iskolában sem amikor együtt vacsoráztunk Port Angelesben. Még a gondolatmenetem végére sem értem amikor elvett egy almát a tálcámról , és nagyot harapott belőle. Teljesen természetes volt , minden feszélyezettség nélkül beszélgetett tovább Bellával , mikor észrevette , hogy nézem melegen rám mosolygott , aztán visszafordult beszélgetőtársához , én pedig a félig megevett pizzaszeletemhez. Megráztam a fejemet , és igyekeztem elhessegetni a buta gondolataimat. Amikor kicsöngettek elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját dolgára . A tanári felé indultam , hogy ott megvárjam apát , ám egy hideg kéz a vállamon megállított.
-Ha elhoztalak haza is viszlek. - mosolygott rám Edward. - Én is végeztem mára.
-Köszönöm. - egészen addig egy szót sem szóltunk amíg be nem szálltunk a Volvoba. Kezdem megszokni , hogy a Cullen fiúk ennyire udvariasak , mint mindig most is kinyitotta nekem az ajtót , és több mint egy hónap után , előre ültem be , az anyósülésre.
-Alice nagyon beleélte magát a csajos estébe. Ezért is jobb ha menekülünk otthonról , mi férfiak , nem akarom megint a málhás szamár szerepét játszani. - nevetett fel. 
-Van annál rosszabb is. Esetleg ha te is áldozatául esnél mint én , és kifestené a körmeidet , beöltöztetne és saját életnagyságú Barbi-ja ként használna. - nevettem én is.
-Ez soha nem történne meg. Ugyanis én gyorsabban futok nála . - pillantott rám , és az a káprázatos félmosoly ült az arcán. Megint megtörtént az , ami az első pillanatban , mikor megláttam Edwardot. Nem tudtam levenni róla a szemem , az arca egyszerűen vonzotta a pillantásom. A szeme most furcsamód karamell színű volt , pár árnyalattal világosabb mint eddig. Összehúzott szemöldökkel vizsgálgattam tovább az arcát , de más változást nem találtam. Ugyanolyan tökéletes mint mindig.
-Megjöttünk.
-Öhm , köszönöm a fuvart. - sütöttem le a szemem és a biztonsági övet babráltam , próbáltam húzni az időt , minél többet vele lenni , pedig tudtam , hogy nem szabad. Edwardnak barátnője van , másrészt soha nem lenne nála esélyem ... újra éreztem azt a tehetetlen dühöt , az enyhén fojtogató érzést a torkomban és a lüktetést a halántékomon.
-Holnap reggel is eljövünk érted , rendben? - mosolygott rám , valami fura ragyogást a szemében aminek nem tudtam az okát , de nem volt merszem rákérdezni.
-Rendben. Behívnálak egy teára de nem tudom hogy ...
-Szívesen innék egy teát. - mondta meg se várva , hogy befejezzem , talán jobb is .Csoda , hogy erre is volt bátorságom. Csendben sétáltunk a házig , aztán a kulcsaimmal kezdtem szerencsétlenkedni. Végre bejutottunk a házba és én egyből a konyhába vágtattam.
-Eper vagy barack? - kiabáltam be a nappaliba , miközben a szekrényben kotorásztam.
-Eper. - jött a válasz a hátam mögül. Megfordultam , Edward a konyhapultnak támaszkodva engem figyelt.
-Eper , jó választás. - mosolyogtam , és tovább kutakodtam.
-Ashley , mesélsz nekem anyukádról? - jött a váratlan kérdés mire megdermedtem a mozdulat közben és nem tudtam válaszolni ... percek teltek el néma csöndben , mozdulatlanul ...