Ma péntek van. Hétfőn iskolába kell mennem.
Addig még sok dolgom van az új ház körül. Ez a ház sokkal nagyobb mint a Kaliforniai volt , és a kert is hatalmas. Talán apu megengedi , hogy tartsak egy kutyát.
A hálószobám már teljesen be van rendezve. Az ágyam mellett lévő kis asztalkára anya képét raktam.
Minden reggel megnézem. Apa a folyosó túlvégén lévő szobát választotta , gondolom nem bírja tovább hallgatni az éjszakai zokogásomat.
Épp a nappalt rendezgettem és takarítottam , amikor meghallottam a kocsinkat. Azokhoz a dobozokhoz mentem amibe a konyhai dolgokat pakoltuk , és a konyhába indultam ebédet készíteni.
-Ash! - lépett be apa a bejárati ajtón.
-A konyhában vagyok! - kiabáltam ki , félig a hűtőbe mászva.
-Hát te mit csinálsz? - próbálta elfojtani a nevetését , több-kevesebb sikerrel.
-Főzni próbálok. Miért , minek látszik?
-Te ... főzni ? Gondoltam majd ma is rendelünk valamit ...
-Apu , nem élhetünk örökké éttermi kaján és nagyi fősztjén. Lehet , hogy egy mesterszakács veszett el bennem , csak elő kell csalogatni. Szóval , mit kérsz ebédre?
-Öhm ... melegszendvics menni fog? - vigyorgott rám szemtelenül.
-Menni fog. - válaszoltam gúnyosan. -Áh tényleg , munka ügyben hogy állsz?
-Már korábban beadtam a jelentkezésem pár környékbeli iskolába. Találd ki hova vettek fel!
Óh ne ! Istenem , mondd , hogy nem!
-A Forks-i gimibe?! -kérdeztem lefagyva.
-Pontosan. Szem előtt leszel kisasszony. Ha szerencséd van még tanítani is foglak. Fura lesz ott dolgozni , ahova egykor diákként jártam. Hmm ... a régi szép idők ... emlékszem egyszer ...
És innentől apa hangja már csak háttérzaj volt számomra , lelki szemeim előtt az osztálytársaim pillantása lebegett , ahogyan megtudják , hogy tanárgyerek vagyok. A kedvenc történelemtanáruk egyetlen kislánya.
Apa nagyon belemerült a nosztalgiázásba , próbáltam úgy tenni mint aki figyel , néha elmotyogtam egy ahát vagy egy ühüm-öt. Ezerszer hallottam ezeket a történeteket. Időközben elkészült az ebéd is.
-Ízlik?
-Nagyon finom Kicsim. Holnap talán már rántottát is ehetünk.
-Ha-ha , nagyon vicces.
-A suliba menetelt hogy tervezted? Gyalogolsz 10 mérföldet vagy menjünk együtt , hogy már az első napon leégethesselek minden diák előtt? - mosolygott rám. Apa már csak ilyen , folyton viccelődik. Persze helyzettől függően , ő is mint minden szülő , tud komoly is lenni. De én szeretem az állandó csipkelődését , olyan mintha kicsit a barátom is lenne.
-Nem is tudom , meggondolandó. 10 mérföld séta hidegben és szakadó esőben = ideiglenes inkognitó , vagy sofőr , kényelmes , meleg és mindezek előtt száraz autó = lebukás , piszkálások tárgyává válás , nyilvános megaláztatás. - 1 percig úgy tettem mintha mérlegelném a lehetőségeimet - 8kor indulhatunk ha neked megfelel.
-Rendben. Köszi az ebédet. Megyek neki ugrok még pár doboznak.
-Oké. Elmosogatok aztán segítek.
-Hé, Ash. Ha nem akarod , ha nem akarod akkor nem mondjuk el , hogy a lányom vagy. Majd kiteszlek a suli előtt pár sarokkal , és azt mondjuk , hogy véletlenül egyezik a vezetéknevünk.
-Ugyan apu , szerintem senkit nem fog érdekelni. És soha egyetlen percig sem szégyelltem , hogy tanár vagy.
-Nem is azért mondtam. Csak tudom , hogy nem könnyű a tanárgyerekeknek. Főleg a mai tinik között.
De erősek vagyunk , mindent kibírunk ... igaz? - nyújtotta felém a kisujját.
-Igaz. - akasztottam bele ujjam az övébe.
-Na sipirc mosogatni. Rengeteg dolgunk van még mára.
-Igenis uram!
*
Este fáradtan rogytam az ágyamra. Ha még egy dobozt látok esküszöm sikítok. A ház helységei berendezve , minden csillog-villog. Nem maradt már hátra mint aludni , aludni és még aludni.
*
Vasárnap este rám tört a pánik. A hétvégét Van nagyinál töltöttük , aki adott néhány receptet " Ezeket még te is képes vagy megcsinálni " kísérővel. Apu bemutatott néhány gyerekkori barátjának , köztünk egy Charlie Swan nevű fickónak is , aki mellesleg a rendőrfőnök , és akinek a lányával egy iskolába fogok járni. Ezek a dolgok elterelték a figyelmem , elfeledtették velem a közelítő hétfőt. A gyomrom görcsbe rándult a gondolatra , hogy amikor legközelebb felébredek , szembe kell néznem az iskolával. Idegesen feküdtem le , sokáig forgolódtam , aztán éjfél körül végre sikerült elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése