5.Fejezet - "Kettesben"

-Olasz kaja? - kérdeztem Edwardot , miután már az összes általam ajánlott lehetőséget lehurrogta.
-Hát ... jobb mint a gyorséttermek amiket eddig említettél. Azok mind szemetet árulnak , nem kéne olyasmit enned. - nagyot sóhajtottam ,  még egy kerek napja sem ismer és máris kioktat. Kinyitotta előttem az étterem ajtaját , lesegítette a kabátom és kihúzta a székem , egy igazi úriember. Éppen elmerültem a pincér által kihozott étlap tanulmányozásában , amikor édes hangján megszólalt.
-Mesélj magadról! Miért költöztetek ide? - felnéztem rá , ő angyalian mosolygott vissza. Azon kaptam magam , hogy a száját bámulom , fülig pirulva kaptam el róla a tekintetem.
-Te ... khm ... tessék?
-Azt kérdeztem , hogy miért költöztetek ide.
Azonnal anyu képe villant fel előttem. Kényszerítettem magam , hogy másra gondoljak. Most nem adhatom át magam a fájdalomnak és a hiányának. Próbáltam Edwardra koncentrálni , aki furán méregetett.
-Apának és nekem egy kis ... környezetváltozásra volt szükségünk. - Ne gondolj rá ... ne gondolj rá ... ismételgettem magamban. A jelenben akartam maradni. Edward szemei összeszűkültek.
-Sikerült választani? - termett az asztal mellett egy pincér , pont a legjobbkor.
-Igen , öhm ... bolognai spagettit kérnék , rostos őszilével. Köszönöm. - mosolyogtam félénken a pincérre.
-Jól hangzik. Én is ugyanezt kérem. - nagy levegőt vettem.
-És ti ... régóta laktok itt? - kérdeztem , ezzel remélhetőleg elterelve a témát rólam.
-Néhány éve költöztünk ide Alaszkából.
-Hmmm ... Alaszka. Talán még ott is jobb lehet , mint itt az eső áztatta semmi közepén. - gondolkoztam el egy rövid pillanatra , a semmibe meredve. - Miért pont Forks? - Edward csak mosolygott.
-Apám itt kapott állást. Na és te? Miért pont Forks? - vigyorgott.
-Apa szülővárosa , itt él a családja ... és ez kellőképpen nagy környezetváltozás Kaliforniához képest. - mosolyogtam , ezen a napon feltűnően sokadszorra.
-Azt elhiszem ... Hogy tetszik az iskola? - kérdezte rövid hallgatás után.
-Az iskola ... nos ... találkoztam pár szimpatikus emberrel - nevettem el magam , de ő csak fintorgott. Na ennyit a sziporkázó humoromról. Kihozták a rendelésünket.
-Tisztára mint a Suzie és Tekergőben. - motyogtam mire Edward felnevetett.
-Nem fogom az orrommal eléd kotorni a húsgombócot. - mondta még midig nevetve. Nekiláttunk az evésnek.
Helyesebben csak én , Edward leginkább csak piszkálta az ételt.
-Nem ízlik? - kérdeztem , miközben egy újabb adag tésztát csavartam a villámra.
-Én ... a házi kosztot preferálom. - válaszolt egy féloldalas mosoly kíséretében. Pár percig csendben ültünk.
Ekkor lettem figyelmes a lágy gitárszóra , ami az étterem egy távoli sarkából kúszott felém. Egy srácot láttam meg , bárszéken ülve , gitárral a kezében. Nem tudtam róla elszakítani a tekintetem. Szemei lehunyva , a hangja mély. Teljesen megbabonázott az előadása , ahogyan átélte a dalt.
-Ashley? - Edward hangja zökkentett vissza a valóságba.
-Ne haragudj ... én csak ... - magyarázkodtam lesütött szemekkel.
-Semmi gond , én is szeretem a zenét. Játszol valamilyen hangszeren?
-Egy kicsit tudok gitározni , de már elég régen nem gyakoroltam. Te?
-Gitáron és zongorán. - mosolygott - Végeztél?
-Igen , mehetünk is.-  nyúltam a táskámért , hogy kifizessem a rám eső részt de Edward lefogta a karom.
A pulcsimon keresztül is éreztem , hogy milyen hideg a keze.Kellemes borzongás futott végig rajtam.
-Meghívtalak. - mosolygott ellenállhatatlanul.
-Hol van az megírva , hogy egy nő soha nem fizethet?
-Sehol. De az én ötletem volt , én hívtalak téged , tehát én fizetek. - mondta miközben egy 100 dollárost hagyott az asztalon. A pincérek imádhatják.
Felsegítette rám a kabátot és visszaindultunk az üzletbe Alice-ékhez.