6. Fejezet - Vetélytárs?

Reggel a Ramones erőteljes dallamára ébredtem. Kikapcsoltam a telefon ébresztését és fülig érő vigyorral vettem célba a fürdőszobát. Dúdolva zuhanyoztam , dúdolva öltöztem , a mosolyom levakarhatatlan volt.
Alig vártam , hogy újra lássam Edward-ot . Pontban 8kor elindultunk az iskolába , a szokásos reggeli kávé és újságolvasás után.A parkolóban a Cullen családba botlottam , Alice a többiektől lemaradva csatlakozott hozzám , a többiek csak intettek és tovább mentek , kivéve Rosalie-t aki gúnyosan végigmért. Edward hátrafordult és egy káprázatos féloldalas mosollyal ajándékozott meg. Tökéletes arcának képe annyira elterelte a figyelmem , hogy nem néztem az orrom elé , a lábaim összeakadtak. Hatalmasat estem és égtem volna , ha Alice el nem kapja a karom és nem segít visszanyerni az egyensúlyom.
-Nézz a lábad elé Ash. - mosolygott rám barátném közben Edward felé sandított.
-Oké. Megpróbálom minden csontomat épségben tartani az első héten. - mosolyogtam rá hálásan.
-Első órád?
-Tesi. - mondtam lemondóan , ezt a tantárgyat kedveltem a legkevésbé.
-Nekem angol. Deee ... a 4. óránk közös! - mondta vidáman. 4. óra ... az történelem. Fenébe ... viszlát csodás névtelenség . Bár nem gondolom , hogy Alice gúnyolni kezdene , ha megtudná , hogy a történelem tanárunk az apám , de biztosan nem szívesen barátkozna velem az új fejlemények ismeretében.
-Akkor majd találkozunk , siess különben el fogsz késni. -köszönt el , majd adott egy puszit az arcomra és már el is táncolt az ellenkező irányba. Nagy levegőt vettem majd hangosan kifújtam , és lassan elindultam a kivégzés csarnoka felé. A testnevelés tanárom meglepően kedves volt , így az óra egész kellemesen és gyorsan eltelt , az utána levő dupla matekóra sem okozott gondot , de amint kicsöngettek a 3. óráról ideges lettem. Lassan ballagtam a folyosón a sok rohanó , kapkodó és hangos diák között. Egy srác nagy erővel nekem jött ,  röhögve tovább állt a barátaival , még bocsánatot sem kért.
-Sajnos egyesek nem tudják , hogy kell viselkedni  ... - szólt egy mély hang , valahol a tömegben. Nézelődtem , de nem láttam senkit , csak bandákba verődött nevetgélő tiniket.
-Helló. - hallottam ugyanazt a hangot közvetlenül mellőlem , felnéztem. A srác aki előttem állt jóképű volt , de Edward közelébe sem ért. A haja hosszú , hétköznapian barna , akárcsak a szemei , magas volt és stílusos , csupa fekete ruha , fekete bakancs , és egy barátságos mosoly. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt.
-Helló. - motyogtam halkan , nem minden nap jönnek oda hozzám idegen fiúk , akik csak úgy előtűnnek a semmiből.
-Damen Ross vagyok. Te Ashley , igaz? - kérdezte miközben nekidőlt az előttem lévő szekrénynek.
-Igen ... öhm ...  ismerjük egymást?
-Még nem. - mosolyodott el szélesebben - Mr. Evans küldött hozzád , tudod , én is új vagyok. Ő javasolta , hogy talán mi ketten , együtt felfedezhetnénk a terepet.És hát ... szükségem lenne egy kis segítségre irodalomból. - sütötte le a szemeit.
-Ó , értem. Emiatt nem kell szégyenkezned. Azt hiszem holnap délután ráérek , ha neked jó akkor ... talán ...
-Köszönöm. - mosolygott. - Had kísérjelek el a következő órádra.
-Oké. - mosolyogtam rá kissé kipirultan.
A történelem teremhez érve elköszöntem Damentől , Alice már a helyünkön ült és engem várt.
-Ki volt az a srác? - kérdezte kissé csalódottan.
-Új fiú , korrepetálni fogom.
-Aha ... - úgy láttam mintha Alice kicsit elszontyolodott volna. Nem hagyhattam , hogy rossz kedve legyen.
-Alice ... Alice ...  hé , mi az Alice? - kezdtem kissé ideges lenni , Alice nem reagált csak mereven bámult maga elé semmibe révedő szemekkel. Aztán végre magához tért és elvigyorodott.
-Ja , öhm semmi bocs. Csak nyitott szemmel álmodoztam. - vigyorgott , aztán apu bejött és elkezdődött az óra. Én pedig izgatottan vártam , hogy a menzán egy asztalnál ülhessek Edward-dal. A gondolat mosolygásra késztetett . A percek sebesen pörögtek és én már csak akkor ocsúdtam fel amikor Alice berángatott a menza ajtaján.
-Ott van Jazz , ugye nem bánod , ha egy percre magadra hagylak?
-Nem , dehogy . Menj csak , az asztalnál találkozunk. - mosolyogtam. Indultam volna az ellenkező irányba ha bele nem ütközöm valakibe.
-Én igazán sajnálom , annyira béna ... - szabadkoztam földre szegezett szemekkel , amikor felismertem az ismerős lábbeliket. - Szia Damen , bocsi. -  néztem fel rá bocsánatkérően.
-Semmi gond , te bármikor letarolhatsz. - kacsintott rám és elkezdett nevetni , én csak fülig pirultam és nem igazán tudtam megszólalni. -Velem ebédelnél? Nem ismerek itt senkit rajtad kívül , és gondolom elég lúzer dolog egyedül üldögélni egy üres asztalnál.
-Hát én a barátnőmmel és a testvéreivel szoktam ... vagyis nem mondanám , hogy szoktam mert eddig még csak egyszer , de ma is velük fogok ebédelni és nem hiszem , hogy bánnák ha te is ... - totál idiótát csináltam magamból - szóval gyere és ülj le hozzánk.
-Nem akarok ...
-Sziasztok. - szakította meg Damen mondanivalóját az a hang , amit tegnap óta úgy hiányoltam.
-Szia Edward ... ömm ... Damen Ross , Edward Cullen ... és fordítva. - mutattam egyik fiúról a másikra.
Mindketten elmotyogtak egy "helló"-t és férfiasan kezet fogtak. Mindkettejük arckifejezése merev volt és tartózkodó. Most egyikőjük arcán sem láttam azt a barátságos mosolyt amit én szoktam kapni.
Miután a többiek is beleegyeztek , Damen leült az asztalunkhoz. Rose és Emmet ma nem ebédeltek velünk. Állítólag az utolsó órájuk után egyből hazamentek , de én úgy éreztem miattam van , egyértelmű , hogy Rosalie ki nem állhat. Damen foglalta el a mellettem lévő széket , az előbbi távolságtartó viselkedése eltűnt , közvetlen volt és vicces. Sokszor megnevettetett . Alice és Jasper egymással voltak elfoglalva , míg Edward egész idő alatt egy szót sem szólt , csak gyilkos tekintettel bámult rám és Dam-re.