-Igen,az egy remek kis könyv.-lassan az ágyhoz sétáltam és kihúztam alóla egy poros kartondobozt tele könyvekkel majd felnéztem Edward mosolygó szemeibe- A sorozat minden része megvan...mióta az eszemet tudom van ez a furcsa vonzódásom a természetfeletti,főleg a vámpírok iránt.-mosolyogva megrántottam a vállam és leültem az ágyra.Ő egy hosszú pillanatig homlok ráncolva méregetett,csábos ajkai egyetlen keskeny vonallá préselődtek miközben félretette a könyvet.Mielőtt megkérdezhettem volna mi a baja az arca tökéletesen kisimult és a közelebb húzódott hozzám.
-Jó újra itthon lenni,hiányzott Forks...meg a környék látványosságai.
-Eleve soha nem is kellett volna elmennie Mr.Cullen.Nem szép dolog így játszani mások érzéseivel. -Fedtem meg tettetett haraggal,ő elmélyültem tanulmányozta a kezemet és az ujjaimmal játszott,mint egy kisgyerek aki épp felfedezi a körülötte létező világot.
-Tudom,mégis az elmúlt pár nap segített rájönni,hogy mit is akarok.Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam Ashley...pedig pontosan ezt próbáltam elkerülni.-Egy szomorkás mosollyal felsóhajtott és eldőlt az ágyon.Én mellékucorodtam és míg ő a percekig a plafont bámulta mélyen a gondolataiba merülve (egyetlen pislantás nélkül) én az ő márványarcát.Ha nem a világ egyik legeldugottabb városkájában élne már biztosan felfigyelt volna rá egy nagymenő hollywoodi producer és fényes karrier várna rá filmsztárként vagy férfimodellként. Mindennemű elfogultság nélkül kijelenthetem,hogy Edward Cullen Isten leggyönyörűbb teremtménye én pedig a legszerencsésebb,mert Ő most itt fekszik mellettem és az én kezemen nyugszik az ő hűvös tenyere.
Másnap az ébresztő idegesítő csipogására ébredtem.Egyedül.Miközben a fürdőbe slattyogtam azon gondolkoztam vajon csak álmodtam-e az egészet és Edward mégsem jött haza de aztán találtam egy kis cetlit az ajtómra ragasztva.
Lábáig év meg év után,
mig hever ágyán egymaga,
átnőve bibor paplanán
árad el éjsötét haja.
Elbűvölt teste kétfelén
a gyöngypártából szétkereng:
a gazdag, álmos, enyhe fény
a göndör fürtön meg se leng.*
Túl békésen aludtál ahhoz,hogy felkeltselek. Reggel érted jövök,vigyázz magadra.
-E.
Miután elolvastam az üzenetet a Mennyben éreztem magam!Vigyorogva zuhanyoztam,vigyorogva öltöztem és szó szerint letáncoltam a lépcsőn a konyhába.Apa épp eperlekvárt kent a pirítósára amikor bepiruetteztem és kávét töltöttem a kedvenc bögrémbe,ahogy leültem mellé puszit nyomtam az arcára és elcsórtam a pirítósát.
-Úgy látom végre sikerült kialudnod magad,szinte sugárzol Törpe.- Felállt,hogy csináljon egy másik pirítóst,de a szemem sarkából láttam,hogy engem bámul és próbálja megfejteni hirtelen támadt jókedvem okát.Gondoltam megkönnyítem a dolgát és csevegő hangnemben megjegyeztem:
-Edward hazajött.
-Edward Cullen?Nahát,ő egy remek fiatalember.A testvéreivel együtt...
-Minden dolgozatát 100%-osra írja meg...már mondtad.-vágtam közbe a szememet forgatva majd lehajtottam a kávém maradékát.Alig nyeltem le az utolsó falat pirítóst, hosszú dudaszó jelezte Edward érkezését.Fülig érő vigyorral kaptam fel a kabátom meg az iskolatáskám és már rohantam is kifelé,azért a vállam fölött még visszaszóltam apának,hogy ma egy baráttal megyek suliba és valószínűleg ő is hoz haza.A válaszát már nem hallottam mert addigra már kint voltam az ajtón és egy ragyogó aranyszínű szempár bűvöletébe kerültem.Nem volt szükség szavakra,csak hozzám lépett és homlokon csókolt majd kinyitotta a Volvo ajtaját. Én bekászálódtam miközben arra gondoltam milyen ciki lenne ha tudná,hogy a kis cetli amit hagyott nekem (és ami már most rojtolódik a sok újraolvasástól) ott lapul a farmerom hátsózsebében.
-Hogy aludtál?-Kérdezte miután irigylésre méltó kecsességgel beült a volán mögé és rám mosolygott.
-Mint a bunda...még arra sem emlékszem,hogy te mikor...-Nem tudtam mi lenne a megfelelő szó.Talán a kioson?Vagy a meglóg?Nem,ezek úgy hangzanak mintha valami szégyenteljes dologról beszélnénk pedig mi csak...aludtunk.
-Miután édesapád elaludt eljöttem.Nagyon aranyosan alszol tudod?-Elvigyorodott és én mintha egy kis pimaszságot véltem volna felfedezni a hangjában.
-El bírom képzelni,nyáladzom meg beszélek össze-vissza.-Kibámultam az ablakon és csodálkozva vizslattam a tájat.Csak én látom Forksot egyre szebbnek és szebbnek?
-A nyáladzás része stimmel de egy szót sem szóltál amíg ott voltam,ezt be tudom a lámpaláznak.Talán legközelebb.-Rákaptam a tekintetem,mire ő felvont szemöldököm láttán elnevette magát.
-Szóval lesz "legközelebb" ? -Kérdeztem és nekidöntöttem a fejem az ülésnek.
-Ha rajtam múlik lesz,még sok-sok ilyen alkalom.-Jobb kezének kecses ujjait összefűzte az enyémekkel és némán autóztunk tovább.Már meg sem próbáltam leplezni csodálatom iránta,nyíltan bámultam az arcát,minden apró rezdülését,nagyon belemélyedhettem mert Edward nevetése zökkentett ki a gondolataimból.
-Ashley,megérkeztünk.Ha elengednéd a kezem talán kiszállhatnánk.Már nem mintha ellenemre lenne de van itt pár ember aki minél előbb szeretne újra látni.-Finom puszit lehelt a kézfejemre és körbement,hogy kinyissa az ajtómat.Amint kiszálltam Alice ugrott a nyakamba és (apró termetéhez képest) csontropogtató ölelésben részesített.Amint elengedett Emmett vette át a helyét,majd a kezembe nyomott egy ajándéktáskát és átölelte Rose-t aki természetesen úgy tett mintha ott sem lennék.Jasper csak barátságosan mosolygott és intett.
-Kukkantsd meg nyugodtan,remélem tetszik.-mutatott a kezemben tartott tasakra Em,és rám kacsintott Rose válla felett. Amikor előhúztam az ajándékot nem bírtam ki nevetés nélkül és a többiek,még Rosalie! is elmosolyodott.Egy nagy barna plüssmacit tartottam a kezemben aminek a pólóján az állt: "Isten Éltessen Királylány! " és Emmett vigyorgó képe volt rányomtatva.
-Nagyon tetszik,köszönöm!-Mosolyogtam rá melegen.-A neve természetesen Em lesz,mert a te kiköpött másod,Micimackó.
**
A nap egy pillanat alatt elillant,arra eszméltem,hogy a menzán ülök és a kedvenc sajtos chipsemen nyamnyogok,mellettem pedig Alice és Jasper elmélyülten beszélgetnek.
-Bocs,hogy késtem,feltartottak.-Edward leült mellém és átölelte a vállam,úgy éreztem itt az ideje,hogy közöljem a nagy hírt.
-Srácok...tudjátok,hogy most lesz a szülinapom meg minden...és megbeszéltem apával...szóval...-Nálam pocsékabb szónok nem létezik a világon!- Tartok egy kis bulit a hétvégén és mind meg vagytok hívva.-A Cullenek reakciója vegyes volt.Alice majd kiugrott a bőréből és máris tervezgetni kezdett,Jasper nem szólt semmit csak mosolygott szerelme lelkesedését látva, Edward pedig elrebegett egy "Köszönjük,ez remek"-et.
A chipsre megettem még egy almát,az egészséges táplálkozás jegyében és fáradtan felsóhajtottam.
-Azt hiszem jobb ha megyek,vár rám a tesióra.-Edward segített felnyalábolni a cuccaimat és hozzám hajolt.De ahelyett,hogy megcsókolt volna a fülembe suttogta:
-Iskola után szeretnélek elvinni valahova,már megbeszéltem édesapáddal is.
-Ez esetben rendben van uram,találkozunk tesi után.-Válaszoltam bágyadtan ám a következő pillanatban felélénkültem,amikor Edward gyengéden megcsókolt.A lélegzetem elakadt, éreztem a mosolyát az ajkaimon.Tudtam,hogy az ebédlőben mindenki minket bámult.Miután elváltunk intettem Alice-éknek és fülig pirulva indultam a tornaterem felé.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése